Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)
1922-07-01 / 147. szám
1922 julius 1. Budapest) Hírlap (147. főé) törvényjavaslatokkal való pótlására azonban törvényben vállalunk garanciát. — Ezenkívül elintézésre vár még egész tömege törvényjavaslatoknak, a melyeket szükségessé tsz és a melyeknek megoldását halaszthatatlanul elköveteli a pénzügyi és ■a gazdasági helyzet, nemülönben szociális állapotunk s a kulturális érdek, valamint igazságügyi és állami berendezéseinkrdeke. Ezért mindenekelőtt heroikus erőfeszítéstell tennünk pénzügyi egyensúlyunk helyreállítóira. A pénzügyi egyensúly. Külföldi kölcsön. — Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterség® ótaz erre vonatkozó törekvések bizonyos pontig stagnálak. Részben ama csalódás folytán, a melyet a fedzett erőfeszítés eredménytelensége stagnál és politikai események folytán is. Ha nem akarjuk, hogy pénzügyeink és gazdasági helyzetünk oda sülyedjen le, ahol ma Ausztria helyzete van, akkor múlhatatlan föladata ennek a nemzetgyűlésnek az, orvoslást e téren is kézbe vennie. (Tetszés jobbról.) Itten a rendezésnek két föltételét látom. 4 egyik föltétel az, hogy a nemzet az áldozatkészség terén menjen el a legvégső határig. A második föltétel pedig az, hogy a kormány tegyen meg mindent, hogy az ország részére külföldi kölcsönt biztosítson. (Nagy zaj.) Csak ennek a két eszköznek együttes teljesítése alkalmas arra, hogy állami háztartásunkban az egyensúlyt biztosítsuk. A nemzet áldozatkészségére nagymértékben kell a kormánynak apellálnia. De ez nem elegendő. Meg kell szereznünk egy külföldi kölcsön előfeltételeit is. Nem akarnám a nemzetgyűlést illúziókkal és olyan reményekkel táplálni, amelyeket beváltani nem tudnék, de mégis figyelmeztetek arra, hogy a génuai konferenciának van egy határozata, amelynek értelmében azok az országok, amelyeknek valutája végképp leromlott, csak akkor állhatnak talpra, ha megteremtik előfeltételeit annak, hogy külföldi kölcsönhöz juthassanak. Ez mindenesetre olyan nemzetközi határozat, amely a külföldi kölcsön kontrahálására nézve jobb atmoszférát teremt, mint amilyen volt a múltban. Rupert Rezső: Kenyér kell, nem főrendiház! Rassay Károly: Kenyér és mozi! (Zaj.) Az elnök (Csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Bethlen István miniszterelnök: Nem volna helyes a közigazgatási reform kérdésétől függővé tenni, mert bár van abban valami, hogy a közigazgatási reform révén a törvényhatósági bizottságok ujjáalakuttatnak és ennek folytán a tör-’ényhatóságoknak az eddigi küldöttjei a főrendiházban elvesztik jogosultságukat, hogy mandatáriusaikra hivatkozzanak, de ezt igen könnyen el lehet intézni egyszakasszal, amelyet a főrendiház reformjába vennénk fel és amely azt mondaná, hogy abban az esetben, ha a közigazgatási reform keresztülvitetik és a törvénybírósági bizottságok újjáalakítatnak, akkor az eddigi főrendiházba kiküldöttek mandá- us javaslatok. Bethlen István miniszterelnök: A kereskedelemügyi minisztériumban készen vannak a következő javaslatok: a tisztességtelen versenyről, a sütőipari munka szabályozásáról, az éjjeli munkának egyes ipari üzemekben való eltiltásáról, a mérnöki rendtartásról, a távíró, távbeszélő és egyéb villamosberendezésekről szóló LXXXVIII-ik törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről. Rövid időn belül benyújthatók: a magánalkalmzottak szolgálati viszonyáról, az iparban, kereskedelemben, valamint bizonyos más vállalatokban, üzemekben és foglalkozásokban alkalmazott termelőek, fiatalkorúak és nők védelméről, a gazdasági szakegyesületekről, a munkáskamarákról, az ipari és kereskedelmi vállalatokban alkalmazott személyzet munkaidejéről, a munkások testi épségének és egészségének védelméről, az iparfelügyelet reformjáról, a postatakarékpénztárról szóló 1885., 1889., 1898-as, valamint a pénzintézeti középpontról szóló 1920. évi törvénycikk módosításáról, az elektromosásgról, a kollektív szerződésekről, az ipari és kereskedelmi békéltető bíráskodás megszervezéséről, a munkaközvetítésről, az új autonóm vámtarifa életbeléptetéséhez szükséges felhatalmazásról.. A népjóléti és munkaügyi minisztériumban, a közegészségügy szervezetéről, a gyógyszerészetről, a népbetegségek elnyomásáról, továbbá néhány nemzetközi egyezmény, a gyermekvédelemről, a munkásbiztosítási pénztárak szervezetéről, a rokkantság és aggkár esetére való biztosításról, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról s a szegényi ügyi törvényjavaslat és a közszolgálati alkalmazottak gyógykezelése. A földmivelésügyi tárca keretében: a pest megyei dunavölgyi árlecsapoló- és árvíztársulat vízműveinek kiépítéséről, országos erdei alapról, erdei birtokhitelről, erdészeti igazgatásról, az alföldi erdők telepítéséről, az állategészségügyről, a mezőgazdaságiművelésre alkalmas területek lecsapolásáról, a gazdasággal foglalkozóknak baleset esetére való biztosí tásáról, a mezőgazdasági egyeztető bizottságokról, a borhamisításról stb. — Az igazságügy keretében készen van a váltótörvényjavaslat, az állatszavatosságról szóló törvényjavaslat, több törvényjavaslat, amely a rendkívüli hatalom megszüntetésével áll kapcsolatban és végül az általános polgári törvénykönyv első része, amely, a személyjogot és a cseljogot tartalmazza. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Bethlen István gróf miniszterelnök: A honvédelmi tárca keretében, a katonai büntetőjogszabályokban megállapított értékhatárokról, a katonai büntetőtörvénykönyvről, az előfogadtatási törvényről, a hadiszolgáltatási törvény hatályának megszűnése folytán előállott helyzet rendezéséről, a beszállásolási törvény kiegészítéséről, a katonai ellátásról szóló 1921. évi XXXII. t.-c.-nek az önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészítési rendszer bevezetése következtében szükségessé vált kiegészítéséről szóló törvényjavaslata. A kultusztárca keretében az elemi- és középiskolai oktatás reformjáról, az egyetemek autonómiájáról, a mezőgazdasági oktatás reformjáról, a műkincsek és műtárgyak védelméről szóló javaslatok és a színháztörvény vannak előkészítve. (Zaj.)" Kérem a nemzetgyűlés tagjait, tegyék lehetővé, hogy a nemzetgyűlés gyors és eredményes munkát végezhessen. Kérem az indemnitási törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbról és a középen.) Az elnök: Az ülést felfüggesztem. A reparáció. Sokan azt mondják, hogy ne appelláljunk a nemzet áldozatkészségére addig, amíg a reparáció kérdése elintézve nincs, mert hiszen minden áldozatkészség ellenére is, ha reparációt rónak a nemzet vállaira, ugyanoda fogunk jutni, ahová jutnánk ez áldozatkészség igénybevétele nélkül is. És itt meg kell jegyeznem, hogy úgy én, mint a pénzügyminiszter úr számtalanszor kijelentettük itt és a nemzetközi fórumok előtt is, hogy ez a nemzet reparációk fizetésére nem képes. (Igazi Úgy van! Általános helyeslés), hogy Magyarország a reparációt megfizette már a békekötéskor, és hogy minden további reparációs követelés csak arra alkalmas, hogy pénzügyi és gazdasági csődbe taszítsa ezt a nemzetet. (Igaz! ügy van! Általános helyeslés.) Mégis mindaddig, amíg ez álláspontunk elfogadva nincs, kénytelen vagyok kérni a nemzetgyűlést, hogy a nemzet áldozatkészségét a végsőkig feszítse meg. Mert a reparáció fizetése ma még bizonytalan. Abban az esetben azonban, ha a nemzet teljes erejét nem feszíti meg, gazdasági és pénzügyi téren lezüllésünk egészen bizonyos. (Igaz! Úgy van!) — A termelők lábraállítása és fokozása érdekében a kormánynak kötelessége mindent megtenni, csak egni eszközt nem szabad igénybe vennie és ez a fedezetlen bankjegy-inflációnak a növelése (Helyeslés jobbról.), mert ennek az eszköznek segítségével újabb terheket rónának az amúgy is tönkrement középosztály vállaira, de a mellett el sem érnénk a célt, hanem ellenkezőleg, e lépés utján automatice fokozódnék pénzünk állandó leromlása. A kormány szolidáris azzal a programmal, amelyet a pénzügyminiszter elő fog terjeszteni. Olyan fontosnak tartja a pénzügyi javaslatok elintézését, hogy vagy velük áll, vagy velük bukik. A pénzügyi probléma egész gazdasági és szociális életünk centrális problémája, azért, mert minden eszköz, amellyel állapotainkat eddig javítottuk, csak fokozómunka, amíg valutánk stabilizációjához hozzá nem jutunk. Az alkotmányos jogfolytonosság. Szükséges, hogy a gazdasági kérdések után az alkotmány terén is helyreálljon a jogfolytonosság. Az egykamarás rendszernél nem maradhatunk meg. Csaknem mindenütt a világon a kétkamarás rendszer dívik. Nálunk is csak a kényszerhelyzet és a rendkívüli viszonyok idézték elő, hogy a nemzetgyűlés, mint egyedüli viselője a nemzet szuverenitásának, intézte a törvényhozás munkáját. Vissza kell térnünk e téren is az alkotmány folytonosságára. Kötelességünknek tartjuk, hogy a nemzetgyűlés elé léphessünk választójogi javaslatunkkal, mégpedig elvan időpontban, hogy a törvényjavaslat letárgyalása tekintetében ki ne fogyjunk az időből. Azonban a főrendiházi reformot ettől függővé tenni nem vagyunk hajlandók. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Állandóan tárgyal külföldiekkel, de a tárgyalások befejezése után mindig az az érzése, hogy nem sikerült előbbre vinnie az ország ügyét úgy, ahogy szerette volna. Most úgy látszott, nem lesz kilátás a pártpolitika bolygótüzébe került javaslatnak eredményes tárgyalása, de félelme alaptalannak bizonyult. Mert akik magyarul beszélnek, mégis csak meg tudják egymást érteni, valahányszor az ország érdekéről van szó. (Úgy van! Úgy van!) Ma Magyarországon senki sem vágyik már szenzációkra. Torkig vagyunk azzal, hogy történelmi időket élünk. Fölkiáltások: Kenyér kell! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Egyforma hétköznapoknak kell jönni, ezekre akar programot adni. Gazdasági programunk első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos leépítése, ezért átvizsgáltuk újra az ellátatlanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, akikről az államnak feltétlenül gondoskodnia kell. A tavalyi lakásrendeletnél is tovább kell ma már menni .A teljes felszabadítást egyelőre nem eszközölhetjük, a mostani kereteknél még nem mehetünk tovább. Természetes, hogy ezek a felszabadítások bizonyos áremelkedéssel járnak. Ezzel szemben azonban a szegényebb embereket föl kell vérteznünk a gazdasági küzdelemre olyképpen, hogy mindenki a maga szellemi és testi munkája után megkapja azt, ami őt joggal megilleti. Itt is csak fokozatos lehet a haladás. A teljes békebeli nívót még nem érhetjük el, mert az utóbbi évek leszorították a keresetilehetőségeket. Az állampolgároknak még mindig igen nagy részét látja el az állam. A kormánynak tehát törekednie kell ama harmadik programpont megvalósítására is, hogy minél több önálló független exisztenciát teremtsen és a meglévő exisztenciák megerősödéséről és vagyonosodásáról gondoskodjék. Átmeneti időket élünk és az ilyeni időkben mélyebben kell benyúlni a gazdasági életbe , mint a normális időkbe. Egyes gazdasági csoportok megerősítése a cél, de ez nem azzal a tendeciával történik, hogy más csoportok viszont legyengüljenek. A gazdasági küzdelem nem emberek elleni harca, hanem az emberek közös harca a gazdasági tühdért. .. trendterívelést kell biztosítani. Ez a nemzeti közgazdaság feladata. Ez a nemzeti közgazdaság új erőt mutat az ország ügyeinek továbbvitelére. Az államháztartás egyensúlya. A kormányzatiak első feladata az, hogy elhárítja a gazdaságfejlődésre irányuló törekvések akadályait. Meg kell indítani a tárgyalásokat a bennünket környező államokkal, amire mi miindia hajlandóságot mutattunk és amire a génuai és egyéb tárgyalások után most már főbb remény is,en De kötelessége a kormánynak a termelés szolgálatába állítani egész adminisztrációját. A tisztviselő ne tekintse magát a termelés fölötti hatalom birtokosának, hanem iparkodjék azokat a kérdéseket, amelyeket a termelők hozzájuk juttatnak, megoldani. (Tetszés.) A kereskedelemügyi és a földművelésügyi miniszterek dolga erről részletesebb programot adni. A szóló programjának gerincét az államháztartás egyensúlyának helyreállításában látja. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék. Ez lehet az első feltétele a gazdasági program megvalósításának és csak így lehet leépíteni a kötött gazdálkodást anélkül, hogy súlyosabb megrázkódással járna és úgy, hogy a tisztviselőknek és munk ikásoknak kedvezőbb fizetési eszközöket adhassunk. Csak így kerülhetünk el újabb vagyoneltolódásokat, hasonlókat azokhoz, amelyek a háború alatt és után oly sok bajt okoztak az országban. A cél a gazda-sági alanyok egymás elleni küzdelmének megszüntetése. Ez az első feltétele annak is, amit a miniszterelnök is hangoztatott, tudniillik a külföli kölcsönnek. Mert világos, hogy olyan államnak, amely nem igyekszik önmaga államháztartását rendbehozni, annak senki sem fog hitelezni és kölcsönt nyújtani . Az államháztartás helyzetéről megjegyzi, hogy az 1921—22. évi mérleg 12—13 milliárd deficittel zárult. Noha a zárószámadások még nincsenek készen, ez az összeg előreláthatóan megfelel. A jelen költségvetési év első feleiben január 1-ig 67 milliárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeggel fog emelkedni a deficit, végeredményben azonban nem fog fölülemelkedni azon az összegen, amit a szóló még decemberben 16 milliárdban jelölt meg. Az első és fő feladat az állami bevételek fokozása. Ezzel tovább várni semmiképpen nem lehet Mindenkinek be kell látnia, hogy vagy előre kell mennünk, vagy föltétlenül visszacsúszunk és hogy ez mit jelent, azt Ausztria és Oroszország példája mutatja. Az államháztartás rendbehozására természetesen csak két mód kínálkozik: eliminálni minden kiadást, amely nem odavaló, a másik mód a bévé, telek fokozása. Propper Sándor: Például a cigarettapapírral. Kállay Tibor pénzügyminiszter: Azzal is. A kiadások csökkentésénél az első dolog a tisztviselők létszámának apasztása. Az erre irányuló akció már régebben megindult és fokozatosam haladt odáig, hogy július végéig ezt az akciót befejezettnek tekinthetjük. A másik része a kérdésnek az ellátás leépítése, a harmadik pedig minden illetménynek átutalása a községekhez, amelyeknek ellátását az állam a háború alatt az akkori viszonyok nyomása alatt magára vállalta. Ebben az irányban bizonyos lépéseket, már a jelen indemnitási javaslatban is tett, további lépések pedig akkor következnek, ha a községi háztartások rendezéséről gondoskodtak. A bevételek fokozásánál elsősorban természetesen az egyenes A pénzügyminiszter beszéde. 3