Budapesti Hírlap, 1922. október(42. évfolyam, 224–249. szám)

1922-10-11 / 232. szám

4­ l­­tellértíkrill Im­­­én­t isöltségvetése. A városgazdasági ügyosztály rövid időn beelül nyilvánosságra h­ozza a városi fürdők 1920. évi költség­­vetését, melynek legérdekesebb részleteit a Gellért-fürdő tételénél találj­uk.­­ Az 1922. évi költségelőirányzat a fürdő bevételét 40 millióra taksálta, most 1-1,1 millió be­vétel mellett is.Sői korona fölöslegre számítanak. Hor­ribilisen emelkedtek az anyagárak, a személyzeti kiadá­sok pedig több, mint 200 százalékkal nagyobbak, a­mit a szálló személyzetének az ellátása, étkeztetése idézett­­elő. Az épületfenntartás 10 millióval, a­z üzemi kiadás pedig 30 millióval növekedik. A fürdő fejlesztésére és beruházásokra 1 millió­­­val többet szánnak. Az Orlay­ utcai részen sacntároló és ■svónledobó helyiséget építenek, melyek fölé még két la­kást húznak, a­mi által a szálló szobáinak egy része fölszabadul. A szálló befogadóképességét most úgyis emelték azzal, hogy az eddig nem használt helyiségekből ■négy apartm­ant készítettek, a­mi újabb három millió évi hasznot jelent. Terveznek homokfürdőt, új hűtőberen­dezést és több műszaki újítást. A szálló bevételét ö1­­millióra preliminálják, a lakásbér és vendéglő bére 6­­millióval emelkedik, magát a fürdőbevitelt­ pedig a múlt évi 15 millióval szemben 39 millióra számítják. A költ­­iségelőirányzat szerint a szállóadóból a főváros pénztára 5 milliót remél, a­mit természetesen áthárítanak a kö­zönségre. A költségvetés felsorolja mindazokat az akadályo­kat, melyek a fürdő fenntartását megnehezítik, a­mi annak az előjele, hogy az október elsején felemelt fürdő­­árakat újból emelni fogják. Kimutatnak arra, hogy 1018-ban öt koronába került egy mázsa szén, a fürdőért­­pedig tíz koronát kellett fizetni. Ma egy mázsa szén 100 korona, tehát, a főváros 1918-ban, a megnyitás évében,­­egy fürdő áráért két mázsa szenet kapott, ma pedig hét fürdőt kell száz koronánként eladni, hogy egy mázsa szenet vásárolhasson. A régi 10 koronás prim­a- lepedőt ma 8000 koronával fizeti a főváros, így okolják meg, hogy a mai 100—120 koronás fürdőárak nem sokáig maradhatnak érvényben. Pest vármegye Petőfi-ünnepe. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ma délelőtt nagy szülöttjének, Petőfi Sándornak emlékezetére rendkívüli közgyűlést tartott székházában. A köz­gyűlésen a kormány képviseletében Rakovszky Iván jelent meg, a kultuszminisztert Rapcsait Felicián miniszteri tanácsos, a Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy-Társaságot Berzeviczy Albert, a Petőfi- Társaságot Pekár Gyula és Ferenczy Zoltán. Petőfi szülővárosa,I. Kiskőröst pedig Bevale Lajos főjegyző képviselte. Ott láttuk továbbá Teleki József grófot, Teleki Tibor grófot, Ráday Gedeon grófot, Párinzi- Horváth Istvánt, Ham­ar váci püspököt és a vár­megye sok más előkelőségét. Az ünnepi közgyűlést Preszly Elemér főispán a megjelentek üdvözlésével nyitotta meg, majd han­goztatta, hogy Petőfi a maga szig­véria magyar szel­lemével az emberiség halhatatlanjai között a leg­első sorban áll. Az ünnepi szónok Kolozsvárit Imre kanonok volt. Petőfi Sándor — mondotta a szónok — öntudatlanul is a keresztény iránynak volt klasz­­szikus szószólója. A hitvesi hűségnek, a baráti sze­retetnek s a családi összetartásnak a­ hirdetője. Fölháborodva kel visszautasítani az irodalomtörté­­nelemnek azt a meghamisítását, a­mikor az inter­nacionalisták megteszik elvtársukká azt a Petőfit, a­kinek minden álma hazájának nagysága volt. H Ha méltóan akarjuk tisztelni Petőfi szellemét, le kell dobnunk nyakunkról a trianoni jármot. Ezt azon­ban csak egyesült erővel érhetjük el, mert egy vég­ben az erő. A széthúzás pedig biztos halál. Az ünnepi szónok után Rakovszky Iván bel­ügyminiszter a magyar kormány­ nevében hódolt Petőfi emlékének. Úgy érzem, — mondotta — alig van méltóbb hely Petőfi Sándor emlékének ünnep­lésére, mint az ország első­­vármegyéjének a háza, a­melyben sok nehéz történelmi küzdelem folyt le, s a­melyben ép­p úgy, mint az állam más székházai­­ban, a magyar hazafiság, a magyar hagyományok­hoz­­való ragaszkodás lelke él. Nem azt a hazafit ünnepeljük benne, a­kit ma oly gyakran látunk­ a fórumokon, a­ki a hazafiságát csak a száján hordja, hanem azt a hazafit, a­ki a szívében és lelkében volt hazafi. Ünnepeljük benne a szabadságnak hő­sét. Az ő szabadsága a magyar népnek, a magyar nemzetnek volt szabadsága, a mely áldozatot köve­telt minden egyéni szabadságtól. Költő volt, a ki­nek eszményei és ideáljai voltak s ezeknek a nagy eszményeknek alá tudta rendelni a mindennapi élet önző érdekeit. Senkinek a nevével nem éltek annyi­szor vissza, mint Petőfi Sándor nevével. Ki akarják sajátítani nevét azok, a­kik a szürke élet materia­lizmusával akarnak felépíteni egy világrendet, egy államot. Ezután Kupcsay Felicián szólott a kultusz­miniszter nevében, Berzeviczy Albert pedig a Tudo­mányos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság nevében mondott köszönetet a vármegyének a nemzet nagy költőjéről való kegyeletes megemlékezésért. Végül a Petőfi-Társaság nevében Pekár Gyula szólalt föl, hangoztatta, hogy Petőfit az egész magyar társada­lommal együtt kellene ünnepelnie, mert az ő neve fegyverünk a külföldről felénk szőtt rágalmakkal szemben.­­Az ünnepi közgyűlésnek­ befejezéséül Re­xa BUDAPESTI KiálA? (23-2­8*.) 1922 október 11.­ ­ Dezső dr. megyei főlevéltáros ismertette azokat a kiadványokat, a melyekkel Pestvármegye Petőfi születésének századik évfordulóját megörökíti. A vármegye kiadja Petőfinek azt a verskötetét, a melyet 1841-ben a pozsonyi Wiegandnak adott át kiadás céljából, de a pozsonyi kiadó nem vállalta a kiadást. Most ugyanolyan formában jelenteti­ meg Pestvármegye a nevezetes kötetet, a mint annak nyolcvanegy esztendővel ezelőtt meg kellett volna jelennie. A vármegye másik Petőfi-kiadása a költő­nek Pest vármegye hatvanegy különböző helyén irt 165 költeményét gyűjti egybe. A harmadik Petőfi­­kötet Petőfi és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye cím­mel a költő és szülővármegyéje között fennállott kapcsolatot örökíti meg. Az ünnepi közgyűlés Ago­­rasztó Tivadar alispánnak a megjelentekhez inté­zett köszönő szavaival ért véget. NAPI HÍREK. Harangüntés. — A katolikus nagygyűlés résztvevőinek ma mutat­ták be az uj harangokat. — A kormányzó a harang­kiállításon. — A mikor a háború alatt veszedelemben volt a győzelem, fogytán voltak az ágyuk és a fegyverek, a magyar nép nagy áldozatkészsége megöntötte az uj ágyukat — a harangokból, a hófehér templomok csengő-bongó öreg harangjaiból. Sok-sok kicsi tem­plomban is elnémult Isten dicséretének messze­­hangzó muzsikája és nem csendült föl mindmáig a déli meg az esteli harang zengő-zugó szava. Künn Csepelen, a­­Weiss Manfréd-gyár hatal­mas telepén, füstös, kormos épületben most, négy évvel a világháború befejezése után, újra harango­kat öntenek. Most, hogy az ország katolikusai nagy­gyűlésre jöttek össze, bemutatták a sok elkészült harangot, szép kiállítás keretében, az ország előkelő­ségeinek, hogy lássák, miképpen lesz újra harang az­­ ágyúból . . . A csepeli gyárban a sajtó képviselőinek a mi­nap mutatták be a h­arangöntést. Megjelentek a bemutatón Bérczes Jenő és Várossy Gyula fővárosi tanácsosok is, Asbóth Emil, a Ganz-Danubius-gyár alelnöke, Loász József Viktor és még sok előkelőség. A harangöntő előtt diadalkapu áll, rajta a régi, kedves köszöntés: Isten hozott! A kis utón, végig a bejáratig kis bronzharangok állnak sorfalat és négy nag­y harang függ elöl. Kalauzunk, Re­föd Tiborc dr. lelkész lelkesen magyarázza a harangöntés tekni­­káját. Az óriás műhely közepén magnezit-téglákból rakott nagy kemencében izzó-piros tüzistenger kava­rog. Egy vagon folyékony bronz és ón piroslik a ke­mencében, körülötte verejtékező, kom­osarcú mun­kások sü­rögnek-forognak. A kemence előtt a földbe ásva egymás mellett 31 harangforma várja, hogy beleönttsék az izzó, folyékony fémet. Nem messze, hosszú sorokban agy­a­g­ ha­ra­ngf­or­mák állnak egy­más mellett. Az első agyagformát u. n. sablonnal, — mely fából van kifaragva — simí­tják, alakítják. A forma téglákkal van kirakva, ezt kiszárítják és agyagból eg­y álharangot építenek rá. Erre rájönnek már a fölirások, díszítések viaszanyagból, a­melyek­nek negatív­ja vésődik bele a harmadik agyagfor­mába, a köpenybe, a­melyet az álharangra készí­tenek. Nagy művészet kell a forma megalkotásához, mert itt dől el, hogy sikerül-e a harang tiszta, ezüs­tösen zengő hangját eltalálni. Kiégetik, kiszárítják mind a három harang­formát és ekkor kihúzzák az álharangot és megmarad a két agyagforma, a mely dféai cip&t i'a* tycrvtnzd • közé az álharang helyére öntik a folyékony, izzó bronz­ ónanyagot. __ Herausz! — hangzik az üzemvezető német mérnök. Rincker Hans harsány szava. ■ És egyszerre ömleni kezd a k­szfolyam a ke­mencéből, keskeny csatornákba, a­melyekből hosszú csöveken megy le a földbe, az agyagharangok közé. Mindegyik harangból egy másik csövön keresztül jön ki a levegő, a gázok, melyek gyönyörű, piros, kék és sárga lángra gyúlnak a levegőn. Egymásután telik meg az álharangok helye a lávaszerű fémmel és füstfelhő csap fel a nyomán, majd hatalmas tű­zoszlop tör ki a csövekből és zsa­rátnokeső zúdul szét, köröskörül. Nehéz, fojtó a levegő, serceg az izzó bronz és ón és csudálatosan szép szik­ekben ég a fülcsapó gázok lángja. 12.600 kiló fém ömlik ki az olvasztókemencéből és alig félóra leforgása alatt ki van öntve öt művészien megalkotott, kitűnő harang. És fölzeng a Himnusz és a szent akkordok közben indul meg a tűzpiros bronzfolyam, s mikor kirobbant az utolsó tű­zoszlop is, — m­­egkondul oda­­künn minden harang . . . Megszülettek a testvérek, az új harangok, cseng-bong a sok harang, füstfel­­hőben úszik a műhely és az óriás kemence előtt — dantei kép — csak egy hatalmas előmunkás áll mozdulatlanul, kezében az izzó lapáttal, a­mellyel a tüzet kavarja . . . És két nap elmúltával, ma délelőtt már­ ki­emelték a földiből az új bro­z­zsj­arangokat. Harminc­­egy eklézsia harang­ja adott ma hangot, csodálatos szépen, zengő muzsikájával. Reggel kilenc órakor két főno­ntjajó vitte ki a katolikus nagygyűlés résztvevőit a csepeli harang­­kiállításra. Az előkelő vendégseregben ugyanis ott volt Schioppa Lőrinc pápai nuncius, Mészáros János dr. érseki helynök, Miklósy István görög-katolikus püspök, Marinovich Jenő főkapitány, Beniczky Ta­más rendőrfőtanácsos. Ott János kereskedelemügyi miniszteri tanácsos és még sokan. Délelőtt tíz órakor ért ki a két hajó közel ezerfőnyi közönsége Csepelre, e pillanatban megszó­laltak az összes harangok az öntőműhely előtti osz­lopokon. A­­megjelenteket Kovács Mihály esperes­­plébános vezette végig a műhelyen és magyaráza­tokkal kísérte a két nappal ezelőtt kiöntött haran­gok kiemelését. Tizenegy órakor érkezett meg Horthy Miklós, kormányzó motorcsónakon, Magasházy szárnysegéd kíséretében. A kormányzó tökéletesen citálva érke­zett a harangkiállításra. Zuhogó esőben fogadta Mészáros János érseki helynök és a telep vezetősége Horthy kormányzót, a­kit viharos éljenzéssel kö­szöntöttek az egy hegy­ű­tok. Mészáros János dr. üdvözlésére mélységes csöndben válaszol a kormányzó: — Örömmel jöttem ide és nagy megelégedéssel látom e sok szép uj harangot. A múltban mindig úgy volt, hogy ha a végeken elnémultak a haran­gok, elnémult a magyar szó is. A földbeásott harangok közül, újra kiemeltek kettőt a kormányzó előtt. Sötétbarna színű, tompa fényű volt még az új harang, de a hangja már tisz­tán, ércesen csengett . . És dél felé járt az idő, mikor odakünn, a műhely előtt művészi harangjátékba kezdett Rincker mérnök. Szól az esztergomi egyház nagy harangja is, a­mi szintén nemrég készült csak el és körü­lötte zengő, nagyszerű harmóniában csengnek-bong­­nak a kisebb-nagyobb harangok, Isten szavának érc-öntvényei . •­ Az időjárás. A Meteorológiai Intézet je­­lenti: Az időjárás lényegében nem változott: a lég­­ntyoanás maximuma ma is a Keleti-tenger táján é­s a minimum Felső-Olaszország fölött van. Az idő Európa szer­te borús, sok helyen esős és hűvös. Ha­zánkban mindenütt volt kisebb-nagyobb eső s ma reggel is majdnem mindenütt esik, a hőmérséklet általánosan sülyedt. Időjóslás: Az időjárásban egy­előre lényeges változás nem várható.­­ (Új közigazgatási itélőbírák eskütétele.) Öt közigazgatási bíróság ma Wlassich Gyula báró elnöklésével teljes ülést tartott, melyen Lipovniczky István dr. és Kullmann Lajos dr. miniszteri taná­csosok, itélőbirákká történt kinevezésük folytán, le­tették az előírt hivatalos esküt. Az elnök meleg sza­vakkal üdvözölte az uj itélőbirákat Az üdvözlésért Lipovniczky István dr. mondott köszönetet. —­­Micsura — a kassai ítélőtábla elnöke,­ Prágából jelentik: Micsura dr-t, a Felvidék távozó teljhatalmú miniszterét, a kassai Ítélőtábla elnökévé nevezték ki. Még nem lehet tudni, vájjon elfogadja-e ezt a kinevezést, vagy pedig munkásságát a Tát Hitelbanknak fogja szentelni, a­melynek elnöke. — (A Balatoni Társaság) negyedik helyi fiókja alakult meg Wlassics Tibor báró dr. társasági elnök el­nök­lésével Veszprémben. A veszprémi fiók működésének köre felöleli a Balaton melléket Tihanytól egész Balaton­keneséig és máris körülbelül száz tagot számlál. A helyi fiók tiszteletbeli elnökévé Kránitz Kálmán felszentelt püspököt, nagyprépost, elnökeivé Simon György dr. kanonokot, ügyvezető alelnökivé 31 Oldoványi Jenő dr.

Next