Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
T§53 január 3. BuDAPRTI RfflUF (1. wf) megalakult az erdélyi Egységes Magyar Párt. w® magyarság őszintén kereste részét a konszolidáció munkájáisal, de csak gyanúsa a megértetlenségre és a kisebbségi jogok tervszerű tagadására talált.TM — Az Egységes Magyar Párt kolozsvári alakuló nagygyűlése. - Kolozsvár, jan. 3. A Romániai Emsiges Magyar Párt december 28-án tartotta alakuló éyülését Kolozsvárott. A nagygyűlést Kecskemétiiy István, a volt néppárt elnöke nyitotta meg, Aki itán Grandpierre Emil, a volt nemzeti párt elnöke fejtette ki a magyar párt megszervezésének szükségét. Hajdú István marosvásárhelyi kiküldött üdvözölte a magyarság új szervezetét és beszédében egyebek között ezeket, mondotta: — Mi kiálltuk a számadást önmagunkkal és az állammal szemben is, mert hívek maradtunk fajunkhoz, kultúránkhoz. Őszintén, becsületesen kerestük it állami jogi helyzetünkben azt, amit nekünk a világ és a román nép ígért őszinte munkakészséggel kerestük részünket a konszolidáció munkájában és nem találtunk egyebet, mint kisebbségi jogainknak következetes, tervszerű tagadását a gyanú és a megértetlenség mély szakadékait. Sürgették tőlünk a politikai aktivitást s mikor ráléptünk az aktivitásra, jelöltjeinket visszautasították és véghezvittek olyan választást, a melyről a román ellenzék helyettünk is elmondta az ítéletet. — Itt, a romániai magyarság demokratikus alapon összehívott gyűlésén kell ismételten és nyomatékosan megállapítanunk azt, is, hogy a parlamentben a magyarságot kizárólag csak azok a képviselők és szenátorok képviselik, akik a Magyar Szövetség, a mai naptól kezdve pedig a Magyar Párt megbízásából vannak ott. A liberális pártban levő magyar nemzetiségű képviselőkről ugyanaz a mi véleményünk, mi volt az erdélyi román nemzeti párt véleménye azokról, akik a magyar szabadelvű pártban foglaltak helyet s tőle kaptak mandátumot. Beszéde végén a következő határozati javaslatot terjesztette elő. — A Romániában élő magyar nemzetiségű magyar állampolgároknak 1922. december 28. napjára Kolozsvárra összehívott képviselete örömmel veszi tudomásul a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Néppárt egyesülését s a romániai magyar nemzetiségű állampolgárok egységes és egyetemes politikai szervezeteként megalakítja a Magyar Pártot, melynek elnökévé közfelkiáltással Jósika Sámuel báró urat hívja meg. A határozati javaslatot a nagygyűlés, melyen háromszáznál több vidéki pártszervezet volt képviselve, egyhangúan elfogadta. Jósika Sámuel bárót küldöttségben hívták el a nagygyűlésre, ahol rövid beszédben megköszönte megválasztását és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nép fajszeretete és igazságérzete a magyarság politikai érdekeit diadalra fogja juttatni. Jósika báró után Várady Aurél felolvasta a párt programmját és a szervezeti szabályokat, amelyekhez Ugrón Zoltán és Sebestyén Miklós dr. szólt hozzá. . Sándor József a következő határozati javaslat elfogadását ajánlotta: — Mondja ki a Magyar Párt alakuló nagygyűlése, hogy az erdélyi választójogi törvény megszüntetése és az egyenlőség nevében az ókirályságbeli lajstromos választójogi törvénnyel való helyettesítése, nemkülönben a választók jegyzékének évenként való összeírása és kijavítása tárgyában a párt törvényes után minden lehetőt elkövet. Kapcsolatban a fenti alapon erőszakosan létrejött s ezért is alkotmányozónak nem tekintett jelenlegi országgyűlésen az alkotmányreformba a párt alkotmányjogi jellegű programpontjait, a gyulafehérvári határozatok és a párisi különegyezmény vonatkozó intézkedéseivel együtt felvétetni kívánja. Kovács Kálmán a felekezeti iskolák terén fennálló sérelmekre és törvénytelenségekre mutatott rá, majd beterjesztette a következő határozati javaslatot. A Magyar Párt alakuló közgyűlése kimondja, hogy a felekezeti iskolák fentartásához rendületlenül ragaszkodik, ezeknek, valamint a társulati és a községi iskoláknak nyilvánosság jogát az iskolától elválaszthatatlannak tekinti, e nyilvánossági jog korlátozására vagy éppen megszüntetésére irányuló minden törekvés ellen a leghatározottabban óvást emel. Kimondja a közgyűlés, hogy a feleketi iskolák autonómiáját és tanszabadságát minden törvényes eszközzel a legvégsőkig védelmezi, bárminő csorbítása ellen tiltakozik. A közgyűlés megütközéssel látja, hogy a magyar felekezeti iskolákat a magyar kisebbségi állampolgárok adópénzeiből őket megillető állami támogatásból következetesen kizárják, ez ellen a nyilvánvaló igazságtalanság ellen, melyben a kormánynak a magyar kisebbség teljes lerontására törő szándéka a legszembetűnőbben nyilvánul, ünnepélyesen tiltakozik s az aránylagos államsegély kiutalását sürgeti minden felekezeti iskola részére. Végül kimondja a közgyűlés, hogy minden lehetőt elkövet, minden illetékes tényezőnél arra nézve, hogy a felekezeti iskolák autonómiája, illetve a gyulafehérvári határozatnak, valamint a kisebbségi egyezségnek erre vonatkozó rendelkezései a román alkotmány pontjai közé kifejezetten felvétessenek. A közgyűlés utasítja a pártvezetőséget, hogy ezt a határozatot a kormánynak s a törvényhozás mind a két házának haladéktalanul küldje meg, közölje a párthoz tartozó szenátorokkal és képviselőkkel, valamint a magyar egyházi főhatóságokkal, kérve, hogy a parlamentben történő fölsorolásokon kívül a királyhoz és a kormányhoz e tárgyban minél előbb megfelelő nagyobbszámú küldöttséget vezessenek és az összes sérelmek haladéktalan orvoslását követeljék.“ Zúgor István javaslatára a következő határozatot hozták: 1. A nagygyűlés feladataivá teszi a Magyar Párt középponti és vidéki szervezetének, hogy a személyes szabadság sérelmeivel szemben a törvényes eszközök igénybevételével a leghatásosabb védelmet nyújtani igyekezzenek. 2. Tiltakozik a nagygyűlés a törvénytelen és jogtalan kiutasítások ellen. Követeli az állampolgárságnak a békeszerződés alapján olyan törvényerejű tisztázását, hogy senkinek a megszerzett állampolgárságát semmilyen hatósági közeg intézkedése vitássá ne tehesse. A községi kötelékbe való fölvételt, vagy e kötelékbe tartozás elismerését az illetékes közigazgatási hatóságok üteg ne tagadhassák senkitől, aki az érvényben levő törvények alapján ezeket jogosan igényli. Senki se legyen illetőségi helyéről kiutasítható, de minden állampolgár számára egyformán és teljes egyenlőséggel biztosítandó a szabad költözködés joga. A jogrend követelményei szerint bírói igazságszolgáltatás nyújtson megfelelő elégtételt az állam teljes kártérítési kötelezettségével mindazoknak az állampolgároknak, akiket az ország területéről vagy e területen belül állandó tartózkodási helyükről jogtalanul kiutasítottak. 3. A nagygyűlés a párt feladatává teszi annak követelését, hogy félremagyarázhatatlanul világos törvények biztosítsák mindenkivel szemben az állampolgárok számára a szabadságjogokban való egyenlő részesedést Senkit nemzetéhez, felekezetéhez tartozása miatt e jogoktól megfosztani ne lehessen. 4. A nagygyűlés a Magyar Párt elsőrangú feladatai közé sorozza az állásukat veszített vagy nyugdíjazott magyar tisztviselők ügyének felkarolását s a kormányzattól a tisztviselőkkel szemben fennálló állami kötelezettségek teljesítését kívánja. Fekete Hagy Béla a Magyar Párt nevében tiltakozott az ellen, hogy a nachmatizálás jelszava és ürügye alatt a kisebbségekhez tartozókat a jogegyenlőség sérelmével ipari termelő vagy kereskedelmi munkásságukban akadályozzák és újabb vállalkozásokat vagy alapításokat lehetetlenné tegyenek. Jakabffy Elemér Kiss Géza dr. parlamenti magatartását bírálta. Beszéde folyamán a gúnyos közbeszólásaiknak egész örök nevét illették Kiss Gézáit A jeölő bizottság javaslatára ezután az Egységes Magyar Párt tisztikarát a következőképpen alakították meg: Elnök Jósika Sámuel báró, alenökök: Amrbózy Andor báró, Barabás Béla, Bernády György, dr., Grandpierre Emil dr. Haller Gusztáv dr., Jakabffy Elemér dr., Kecskeméthy István dr., Szabolcska Mi,hály, Sándor József, Szentkereszty Béla báró, Túri Kálmán dr., Ugrón István, Pénztáros Bocsánczy László, ellenőrük Gombos Benő, Hubay Károly. Intézőtbizottsági tagok Apáthy Árpád dr., Asztalos Kálmán dr., Albrecht Lajos dr., Béldi Kálmán gróf, Bethlen György gróf, Bene Ferenc dr., Berkes Salamon dr., Bélteki Lajos, Czifra Kálmán dr., Fekete Nagy Béla, Gabányi Imre dr., Gyárfás Elemér dr. Hajdú István dr., Issekutz Viktor dr., Ignác Lázár, Lőrinci Dénes, Morvai Zsigmond dr., Nagy János dr., Nagy Jenő dr., Paul Gábor dr., Pé°si Imre dr., Róth Hugó dr., Sebesi János, Szakács Péter, Szathmári Ákos, Szele Béla dr., Székely László, Szoboszlay László dr.. Váradi Aurél dr.. Fass Béla gróf, Veterány Viktor dr., Zágonyistván dr. A nagyválasztmány 63 tagjának megválasztását rábízzák a megyékre, s Petőfitallnatpoltosa egész ország. Pekárdtula és Rákosi Ilené Ünnepi beszéde. — Petőfi ssíltetésének és halálának misztériumé. — Festők! alapfas Igazmondása Az 1922. esztendő utolsó napja örökké emlékezetes dátuma lesz nemzeti életünknek. A magyarság legsötétebb korszakában, amikor hazafiul bánattal a szívünkben, elviselhetetlen gondokkal a vállunkon, botorkálunk a reménytelenül gyászos éjszakában, s a magyar égen egyszerre megjelenik egy fényes üstökös: Petőfi. Jött, hogy felrázzon rezignációnkból, hogy reményt, hitet oltson a szívünkbe, hogy lelkével melegítsen, szavával világot gyújtson ebben a sivár, kihat magyar világban. És a tündöklő égi vándornak, a magyar ég visszatérő üstökösének fényénél megtaláltuk önmagunkat. Éreztük, láttuk, hogy tudunk még ünnepet ülni, tudunk lelkesedni, tudunk bizó lélekkel hinni egy szebb, dicsőbb jövendőben. Lelkünket még nem fertőzte meg teljesen a gond terhes élet szüle anyagias gondolkodás, vannak még közös eszményképeink és vannak nemes, fennkölt nemzeti céljaink. , Alább beszámolunk arról, hogy milyen A Petőfi-ünnepség délelőtt fél 11 órakor a Zeneakadémiában kezdődött. Itt tartotta ünnepi diszgyülését a Petőfi Társa- ság, amely ebben az évben ezúttal harmadszor idézte föl ünnepi fényben Petőfi halhatatlan, szellemét. A diszgyűlésen hatalmas közönség jelent meg, megtöltve a terem minden talpatnyi helyét Az előadóemelvény fölött jobboldalt lévő nagy Páholyban Horthy Miklós kormányzó és családja foglalt helyet, a szemközti páholyban pedig József kir. herceg helyezkedett el a családjával. Az emelényen a Petőfi Társasság tagjai foglaltak helyet, körülövezve az elnöki asztalt, amely mellett a Petőfi Társaság tagjai ültek. A díszgyűlésen a miniszterelnököt Bárczy István államtitkár, a beteg kultuszminisztert Petri Pál államtitkár, a nemzetgyűléset Szcitovszky Béla elnök képviselte. A Tudományos Akadémia képviseletében Berzevicsy Albert elnök és Balogh Jenő főtitkár jelent meg, a Kisfaludy-Társaságot Szász Károly titkár képviselte. Ott láttuk a közönség soraiban a többi között Apponyi Albert grófot, id. Wlassics Gyulát, Némethy Károly volt államtitkárt, Blaha Sándor és Tóth Lajos államtitkárokat, Raffay Sándor ev. püspököt, Breuer István pápai prelátust és közéletünknek még számos más előkelőségét. A kormányzó megérkezése után azonnal megkezdődött a félkemelő ünnepség, amekülső fénnyel s bensőséges rajongással ülte meg a magyar nemzet Petőfi születésének századik évfordulóját. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában — egy magyar lángész születésének órájában — megszólaltak a harangok mindenütt e csonka hazában, költői szóra, dalra nyitottak az ajkak és lelkes tűz gyuladt ki a sápadó arcokon. És a magyar szíveknek ezt a hatalmas összedobbanását meghallotta az egész világ; testvéreink ott túl a trianoni határokon — ahol csak titokban szabad dicsőíteni azt, a mi magyar — éppen úgy, mint szenvedő társaink, a legyőzött népek és leigázóink, a győztesek. És ennek a hatamas nemzeti életnyilvánulásnak, amelyet Petőfi emlékezete váltott ki a magyarságból, kell, hogy meglegyen a maga üdvös hatása. Hisszük, hogy Petőfi emlékezetéből megértés, testvéri szeretet fakad idebent az országban, a külföldön pedig megbecsülés és kímélet az iránt a nemzet iránt, amely nagyjait igy tudja tisztelni.lyet a Budai Dalárda nyitott meg a nemzeti Hiszekegy eléneklésével. Pékár Gyula elnöki megnyitó beszéde. Azután Pekár Gyula, a Petőfi Társaság allöke mondotta el megnyitó beszédét, amelyben plasztikus képet adott Petőfi élete folyásáról, lelkivilágáról nemzeti és világirodalmi nagyságáról. A többi között ifjú jellemezte Petőfi nagyszerű egyéniségét: — Költő, látnok, apostol, hős és mártir. Ötszörös isteni felruházás ... ez adja meg a Petőfi idényének azt a színjátszó, rejtelmes, dús ragyogást, melyet, még külön bűvkörrel von be az ifjúság aureolája. De az öt közül vájjon melyik a fő attributum? Én úgy érzem, Petőfi mindenekelőtt és mindenekleett, látnok. Hisz csoda az ő egész élete: csoda, amit rövid huszonhat éve alatt érzett, szenvedett, alkotott, de a legérdekesebb csoda teám mégis az, hogy ő mindent előre lát, mindent előre megjósol. Meggyujtja magában a „sejtés tündéri tüzét“ s amit a„sötét mélytitku jövendő fátyolon“ át lát, mindaz döbbentően betűről betűre tejesedik. A látnok benne költővé lesz, épp hogy e jóslásait feljegyezze (hisz legszebb költeményei mind megannyi jövendőesek!) — a költő azután apostollá erősödik, a szabadság márciusi apostolaivá. De mindezt benne a látnok igazgatja: a látnok ad utóbb, mikor kell kardot az apostol kezébe, hogy hőssé legyen se hős, ugyancsak a látnok ihletéből ugyanekkor tudja már, hogy mártírrá kell lennie. íme, ez pár sorban Petőfi élete . . . Tudatos végzetszerűséggel halad a pályáján toronyirányt, a segesvári csata sem, hol a költeményeiben rögzített jóslások szerint a látnok’ ihlette költő-apostol végre hős mártírrá lesz és . . . eltűnik. EL. mint Romulus . . . Nincs sirja, de tán jobb is így. Ifjú minden szétgörgette magyar rög őt a magáénak vallhatja s ma e szilveszteri napon minden magyar porszemből ő támad rá. És nézzetek körül a magyar porszemek élednek, a dicsőség vihara fújja őket világgá s Petőfi feltámad körülkörül az egész planétán. A nagyhatást tett megnyitó beszéd után Móra Ferenc, Szeged költője olvadta fel ünnepi költeményét. A délibábos rónaság napsugarának melegét, az alföldi magyar nép szive dobbanását néztük ki a szép ódából, amelyet őszinte tapssal fogadott a közönség. Rákosi Jenő beszéde. Most a közönség lelkes ovációja közben Rákosi Jenő lépett az előadóasztalhoz. A műsor Petőfi-tanulmányt igért, e helyett azonban Rákosi Jenő az ő közvetetten modorában azt mondta el, hogy mi az, ami őt a Petőfire való emlékezés óráiban különösképpen érdekelt. — Mikor Petőfivel szembekerülök — mondotta — két nagy misztériumot látok: az egyik a születésének, a másik a halálának a misztériuma. Születésének misztériuma inkább az irodalomtörténészeket, haláidnak a misztériuma pedig a költőket foglalkoztatja. Csodálatos dolog, hogy amikor a magyar nemzet fölébredt, hogy küzdelembe induljon a maga életéért, küzdelembe, amely még ma is tart, — akkor adta nekünk a gondviselés Petőfit, aki inkarnációja a magyar géniusznak. Honnan jött ez a tünemény? Az irodalomtörténész elmondja, hogy anyja egyszerű tót cselédleány, apja pedig egy szerb mészáros volt. Hogyan lehet az, hogy ebből a forrásból keletkezett, a magyar nemzet legnagyszerűbb inkarnációja. Amikor a csecsemő megszületik, lelke, agya érintetlen szűz talaj, a melybe — mint a termőföldbe a mag — belzplántálódik a szó. A fejlődő agy mind több és több benyomást, fogalmat szerez a szavak útján és a végén kialakul benne az a szerves valami, aminek a neve a nyelv. Az agyvelőt a nyelv átalakítja és éj jel megfonnálja a test és lélek egész habitusát. A nyelv kialakítja az embert. A nyelvből alakul ki a természete, temperamentuma, gondolkozása, érzésvilága, szóval a típus, a faj. Az egyetlen fajképző erő: a nyelv, ahány nyelv van, annyi a faj. Ha valaki egy nyelv hatáskörébe kerül az egy fajhoz is csatlakozik. Azért olyan fontos, hogy a nemzeti nyelvet a gyermekünkbe tisztán, minden idegen nyelvi hatás nélkül plántáljuk bele. A legnagyobb hazaáruló és fajáruló az, ha gyermekeinket különböző idegen nyelvek, idegen hatások alá helyezzük, mielőtt megtanulja és öntudatlanul magáévá teszi a magyar nyelvet. — A második misztérium — igy folytatta beszédét Rákosi Jenő — Petőfi hálála. Meddő kérdés, hogy mi fött volna be* @ Petőfi-társaság t3sz5s szigyűlése.