Budapesti Hírlap, 1923. augusztus (43. évfolyam, 171–195. szám)
1923-08-23 / 188. szám
. A felvidéki tót néppárt nagygyűlése. — Az autonomista álláspont újból való . leszögezése. — Prága, aug. 22. A felvidéki tót néppárt Besztercebányán nagygyűlést tartott, amelyen a felvidéki pártszervezetekből 236 kiküldött vett részt. Hlinka András elnök tett jelentést a politikai helyzetről. Beszédében kifejtette a pártnak ismert autonomista álláspontját. Beszéde végén fölhívta a megjelenteket, hogy adakozzanak a néppárti sajtó céljaira. Hlinka szóbahozta Tuka útját is. Megismételte a párt szolidaritásáról tett nyilatkozatot és kifejtette, hogy Tuka a párt rendeletére ment külföldre és hogy a párt ezért felelősséget vállal. Tuka már csak azért sem követett el semmi törvénytelent, mert barátságos külföldi országba ment. Utána Juriga a párt programjáról beszélt. A felszólalások után megalakították az elnöksé get és a választmányt. A párt elnökéül ismét Hlinka Andrást választották meg. „Magyarország sorsa.“ Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozata a londoni Tit 1 83-ban. London, aug. 22. "A Times augusztus 18-iki száma Magyarország sorsa . A tizenegyedik órában is reméli a népszövetség segítségét cím alatt budapesti levelezőjénekkövetkező cikkét közli: Budapesten nagy az aggodalom, mert a szövetséges hatalmak és a jóvátételi bizottság továbbra sem tudnak megegyezésre jutni abban, hogy Magyarország a népszövetség útján kapjon kölcsönt. A sinaiai határozatról szóló kedvező sajtóhírek azt a reményt keltették, hogy Magyarország az augusztus 28-án Genfben összeülő népszövetség pénzügyi bizottságának támogatását kérheti, Magyarországnak ez a reménysége azonban, az utóbbi napok információi szerint, aligha fog megvalósulni, úgy látszik, akis-antant Sinaiában nem fogadta el az angol-olasz javaslatot, amely szerint Magyarország a népszövetséghez folyamodhatik. Amíg a kis-antant ragaszkodik ehhez az állásponthoz és a jóvátételi bizottságban Franciaország támogatásában részesül, addig Magyarország nem számíthat arra,hogy a népszövetség révén olyan kölcsönhöz jut, mint a milyet Ausztria kapott. BethlenIstván gróf ma a következőket mondotta nekem: — Több mint három hónapja, hogy Magyarország ügyét Paksban a jóvátételi bizottság előtt ismertettem. Ezelőtt két hónappal arra kértem a hatalmakat, vegyék revízió alá a bizottság határozatát, azonban semmi sem történt. A népszövetség tíz nap múlva összeül Genfben, de a szövetséges hatalmak megegyezése nélkül nem támogathat bennünket. Ennek a megegyezésnek hiányában a népszövetség ugyan össze fog ülni és szét is fog osztani, de semmit sem fog változtatni azon a helyzeten, amelyma kétségtelenül a legaggasztóbb Európában. Lehet azt várni tőlünk, hogy felszínen tartsuk magunkat a zuhanó pénz áradatában, amikor kezeink pénzügyileg össze vannak kötözve? Nyomatékosan kérem a hatalmakat, hogy tíz napon belül hozzanak határozatot az angol-olaszjavaslat alapján, mert ha kénytelenek volnánk a népszövetség jövő ülésszakáig várni, a következmények végzetesek lehetnek. A pulifista hívei. Az egységes párt akciója a nyomok ellen. "* Az egységes párt elnöksége mozgalmat indított a szegényebb néposztályok égető bajain való gyors segítség érdekében. Erről a mozgalomról Almásy László, a párt ügyvezető elnöke ezt mondta: — A pártnak ez a mozgalma a szomorú szociális helyzeten igyekszik segíteni. Már egymásután érkeznek be a pártba a vármegyék főispánjainak jelentése az egyes vármegyék szociális helyzetéről. A pártnak külön előadója van ezeknek az adatoknak a földolgozására; az előadó jelentést fog tenni, amellyel azután a párt értekezlete a legbehatóbban fog foglalkozni. Az idáig beérkezett jelentések alapján örömmel kell megállapítanunk, hogy az általános helyzet a községekben nem olyan szomorú, ahogy általában gondoltuk, úgyhogy az igazi segítőakciónak a városi lakosság felé kell irányulni, ahogy erre valóban nagyon nagy szükség is van. A városokban máris mozgalom indult meg arra nézve, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel maguk is hathatósan enyhítsék a szociális nyomorúságot, részben társadalmi gyűjtés és jótékonyság útján, részben pedig munkaalkalmak teremtésével. Budapesti Blnt 1923 augusztus 23. (188. sz.) Utahra bűnvádi eljárás indul Lendvai István ellen. Lendvai István tudvalévően ,ceglédi beszámolóján a sajtóban megjelent közlések szerint olyan kijelentéseket tett, amelyek sértik a nemzetgyűlés és a kormány tekintélyét. Az igazságügyminiszter ennek következtében fölhatalmazta az ügyészséget, hogy bűnvádi eljárást indítson a képviselő ellen. A fölhatalmazás szövege a következő: A minisztertanács az 1914. évi 41-ik törvénycikk 8-ik szakasza alapján fölhatalmazza a királyi ügyészt arra, hogy Lendvai István budapesti lakos által Cegléden 1923. augusztus 20. napján tartott beszámolóbeszédében a magyar királyi kormányt sérelmező, állítólag elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének megtorlása végett a bűnvádi eljárást hivatalból indítsa meg. Budapest, 1923. augusztus 22-én. Daruváry Géza s. k. Lendvai István ma a Nemzeti Sajtótudósító Iroda útján nyilatkozatot tesz közzé, amelyben kijelenti, hogy Cegléden elmondott beszédét a sajtó tendenciózusan elferdítette. Beszédemben nem általánosítottam, — mondja a többi között — a nemzetgyűlés egyetemének tekintélyét nem sértettem, nem is volt szándékom megsérteni Ugyancsak kijelentem azt is, hogy ceglédi beszédemben „panamisták megvédésének" neveztem azt, hogy bizonyos részvényügyeket miniszteri széfből korrekt üzletnek minősítettek. A Bethlen-kormány egyetemét panamákkal megvádolni eszem ágában sem volt. Budapest, 1923. aug. 22. Lendvai István, Cegléd város nemzetgyűlési képviselője. ikkel — A vasútra háritják az áremelést. — Az árdrágítás megtorlásának magyarázata. — Tegnapról mára 620 koronáról 860 koronára emelkedett a tej ára. A vasúti tarifa emelésével okolják meg ezt a drágítást, mert, azt mondják, nemcsak azt kell számításba venni, hogy mennyivel emelkedett a teheráruszállítás, hanem tekintetbe kell venni a személydíjszabás nagyfokú emelését is ,ami különösen a kis tételekben való szállításnál terheli meg a tej árát. Akár igazuk van a tej árusoknak teljes mértékben, akár nincsen, ahhoz nem kelett prófétai tehetség, hogy előre megmondhassa az ember: a vasúti tarifák óriási emelése hatalmasan fogja fölfelé lökni az árakat. Itt van az egész kérdés veleje. Az állam elveszti erkölcsi erejét az élelmiszeruzsora megfékezésével szemben, ha a forgalmi eszközök folytonos drágulását nem tudja megakadályozni és ha nincsen egyetlen ötlet, amely más kisegítő utat találna, mint a deficitnek a közönségre való zudítását, hogy mindennapi élelmével kapcsolatosan tízszeresét fizesse meg annak, ami a vasút pénztárából hiányzik. Az áremelkedéssel szemben kiadott drákói rendelkezés is csak megtorlás, márpedig megtorlással semmiféle társadalmi bajt sem tudtak megszüntetni sohase. A megtorlás kielégítheti a közhangulatot így-amúgy, de csak pusztítani tud, teremteni és gyógyítani nem képes. Egyik reggeli lapban Vázsonyi Vilmos jogász szempontból bírálja az igazságügyminiszter rendeletét és a benne foglalt gyorsító tendenciát jogászelvek szerint ítéli el. Nagy Emil igazságügyminiszter erre egy nyilatkozatában a következőket feleli: „Ha komolyan vesszük az igazságszolgáltatást, akkor lehetetlenség tovább tűrni, hogy az árdrágítást letörni szándékozó bírósági eljárás úgy elhúzódjék, hogy hosszú idő múlva, egészen más viszonyok között akarják végrehajtani az ítéletet, mint amilyen viszonyok akkor voltak, amikor az árdrágítást elkövették. Azért fordultam ahhoz a megoldáshoz, hogy az első fokon kimerítő, részletes tárgyalást tartson a bíróság, feltétlenül alkalmaztassák minden esetben ülnek és lehetősg szerint még ezenkívül szakértő és ellenszakértő. De azután az ilyen módon alaposan meghozott ítélet ellenében ne legyen helye a jogorvoslásnak. Egyáltalán nem érinthet ez ártatlan embereket, hanem csakis azt fogjuk ezzel elérni, hogy az igazságszolgáltatást komolyan fogja venni a közönség, a mai viszonyok mellett igazán érthető, hogy senki sem fél az igazságszolgáltatástól, a bíróság ítéletétől, így, ha eddig volt hely a semmiségi panasznak a királyi kúriához, de viszont az ülnök alkalmazása nem volt kötelezővé téve, mutatja azt, hogy ezekben a kérdésekben kevés a jogi kérdés és sokkal több a ténykérdés. Miután ülnök alkalmazása eddig nem volt kötelező, csak jogászok vitatták el a kérdést, a semmiségi panaszok mellett is sokkal könnyebben támadhatott igazságtalanság, mintha jövőben semmiségi panasz nem lesz ugyan, de a tárgyalást az ülnök közreműködése nélkül nem lehet megtartani.“ Az igazságügyminiszter a maga körében megtette, amit tehetett, de itt nem jogi szempontok oldják meg a ma égető kérdéseit, hanem egy erős, jó gazdasági program, melyben az állam nem a büntető pallos villogtatásával, hanem a bőség szarujának kibontásával segít a szegény magyaron. A bőség itt van, a teli magtárakban, roskadozó gyümölcsfákon, a viruló konyhakertekben, a hatalmas állatállományban. Ha így megyünk tovább, az élet egészen kicsúszik a vezető körök kezéből. A hivatalos ármegállapítás is jó, ha egy-egy napra tudja megakadályozni az árak emelkedését. Amíg arról nem gondoskodnak, hogy a mindennapi élet legelemibb szükségletei mind együtt vagy mennyiségben, olcsó áron jussanak a kicsinyben vásárló közönség kezére, addig tovább rohan az ár és mindent eltemet. A film nulliárosában. — Látogatás a Copvin-filmgyár zuglói telepén. — A Corvin-filmgyár vezérigazgatójának, Barna Károly urnak meghívására a minap látogatást tettünk a gyár zuglói új telepén, ahol a „filmteremtés“ milliók szórakozását előkészítő munkája folyt. Túl a vasúti keresztezésen, a Thököly-úttól jobbra már a villamosról szemünkbe tűnik egy hatalmas üvegpalota, a gyártelep műterme, amelynek négy emelet magasságig tornyosuló üvegfalai csillognak a délelőtti napfényben. A Gyáli út felé kerülünk, itt van a telep bejárója. Lakner Artur úr, a gyár száz szemű és ezer gonda intézője fogad. Néhány határozott hangú utasítást ad a telep gyáliuti kerítését építő munkásoknak, azután megindulunk befelé a filmvárosba. Keresztül haladunk a berendezés alatt álló irodahelyiségeket és öltözőket magába foglaló földszintes épületen, hogy annak délfelé nyíló folyosóján át belépjünk a műterembe. A tizennyolc méter magas, 36X24 méter terjedelmű üvegpalota tele van a filmfelvételhez szükséges kellékekkel. A legújabb rendszerű reflektorok, Weinert-féle ívlámpák, a legmodernebb higanylámpák hosszú sora áll készen, hogy a film tökéletes felvételéhez szükséges fényt az operatőr rendelkezésére bocsássa. Fönn, az üvegtetőn sötét függönyök fogják el a zavaró nappali fényt. A tető alatt köröskörül korridor fut végig, ahonnan igazgatni lehet a teremben felállított színfalakat és ahonnan — ha kell — a legmeglepőbb mozitrükköket irányíthatják az ügyeskezű rendezők. A terem hosszában futó két korridor között csigákon gördíthető híd lebeg a magasban, belőle nyolc hosszú ragadozó kar, nyolc karcsú daru nyúlik a levegőbe, lesve a prédát, a színfalakat és lámpákat, hogy a rendezőnek és az operatőrnek villamosárammal közvetített parancsszavára, oda helyezzék, ahol éppen szükség van reájuk. A hatalmas faburkolatú padozat, amelyre — ha szükséges — nagy parkettdeszkákból paloták és dísztermek fénylő padlóját rakhatják ki, a középen hat négyzetméter területen felszedhető. Ez alatt van a vízmedence, amely csillogó víztükröt, tavat, folyómedret varázsol a filmre és amelynek tágas ürege, ha kell, sülyesztőül is szolgál és a felvételnél mélység perspektíváját is megadja. Az üvegpalota nyugati fala széttárható, hogy ha a felvétel távolabbi perspektívát kíván, a felvevő gépet kiállíthassák az üvegépület elé és innen vegyék le a műteremben lefolyó jeleneteket. Ha pedig a műterem sem elég tágas, vagy pedig a filmdarab szabad területet követel, ott van a telep óriási térsége, amelyen akár egész várost építhetnek az ügyes kezek. A telep ácsai éppen most készítenek ilyen szabad ég alatti színfalakat, amelyek egy kikötőváros utcarészletét, mintegy húsz házat varázsolnak majd a mozi közönsége elé. A Corvin-gyár legújabb filmjének — amely Jókai Egy huszáros leány című novellája után készül, Lóth Ilával, Rajnai Gáborral, Lukács Pállal, Fenyvessy Emillel és Vendrey Ferenccel a főszerepekben — ezek a fából összeácsolt puszta falak az első kezdései. Mindaz, ami a műteremben, vagy a szabad ég alatt lejátszódó film miliőjének megteremtéséhez szükséges: színfalak, bustorok, parkett-deszkák, épületrészek, oszlopok, ott terveztetnek és ott készülnek a telep mintaszerűen berendezett műhelyeiben. Egy kiváló fiatal müncheni építész,Reiber Lajos művészi ötletei teremtik meg a minuciózus pontossággal kidolgozott terveket, amelyek után asztalosok, szobrászok, lakatosok, kassírozó munkások, kárpitosok és ácsok dolgozzák ki nagyban a filmszínpad stílszerű berendezését. A műhelyépületből — amelyben a többi között házinyomda is működik — sínek vezetnek a műterembe, hogy a kényes díszleteket könnyen és a megsérülés veszedelme nélkül lehessen a színpadra szállítani. A filmekhez készülő új díszleteken kívül hatalmas, mintegy félmilliárd értékű raktára van a gyárnak régi díszletekből és ugyancsak tekintélyes értéket képviselő jelmezraktára, amelynek karbantartásával és az új jelmezek készítésével a telep szabóműhelye foglalkozik. Ilyen hatalmas személyi és tárgyi készültség áll a gyár rendelkezésére a filmfelvétel színhelyének elkészítéséhez. Maga a filmszalag külön épületben, a fototechnikai laboratóriumban futja meg megszokott útját. Itt a laboratórium főnöke, Polik Dezső veszi át a vezetést; ez az ő birodalma. Az egyik elsötétített szobából a másikba halad itt a filmszalag, amelyet a felvétel előtt az egyik szobában felállított legmodernebb perforáló gépekkel két oldalt lyuksorral látnak el, hogy a felvevőgép és a vetítőgép fogaskerekei tovább hajthassák a lencséit előtt. Egy nap alatt 5000 méter hosszú filmet perforálnak a kitűnő készülékek. A felvétel után az operatőrtől ismét visszakerül a filmszalag a laboratóriumba és sorra járja a sötét szobákat. Az egyikben, lapos kádakban előhívják, és rögzítő folyadékban fixírozzák, a másikban megmossák, a harmadikban nagy motorokon szárítják a negatív filmet. Majd a másoló terembe kerül, ahol a legújabb rendszerű amerikai és német másoló készülékekkel elkészítik a nyers pozitív filmet. Ez ismét végigfut az előhívó, fározó, mosó és szárítószobán, majd a ragasztóterembe jut, ahol az egyes jeleneteket megörökítő filmrészleteket egyetlen szalaggá ragasztják össze. Itt iktatják a filmjelenetek közé a feliratokat is, amelyek a kopirozó szobában Polik Dezső rendkívül ötletesen kigondolt és minden más készüléknél pontosabban és gyorsabban dolgozófényképezőmasináján készülnek. A ragasztó műhely az utolsó stáció, ahonnan készen futnak ki a filmek, hogy elinduljanak százezreket szórakoztató útjukra, a mozikba. A laboratóriumban véget ért a mi utunk is, amely végigvezetett a magyar filmipar legtökéletesebb és legnagyobb munkahelyén. A sok tapasztalat közül, amelyet másfél órán át tartó utunk alatt szereztünk, legkellemesebb volt az a megállapítás, hogy néhány idegen munkaerő kivételével, a gyár valamennyi alkalmazottja magyar. A már említett Reiber Lajos díszlettervező építészen kívül csak két idegen szakember vesz részt a Corvin-filmek készítésében, mind a kettő a legkiválóbb a maga szakmájában. Az egyik Noé Jens Kraft főrendező, aki a világhíres Joe May mellett leste el a filmrendezés művészetét és aki a Hindu síremlék és aCezarina Joe May-filmek néhány jelenetének rendezésével vonta magára a filmkörök figyelmét. A másik idegen szakember, akit a német filmipartól hódított el a Corvin-gyár, a dán származású Hansen Alfréd operatőr, aki a Tüzek (Ivette) című nagy film pazar fényképeivel alapította meg a hírnevét. Egyébként azonban — mint említettük — csupa magyar szakembert, iparost, munkást foglalkoztat a gyár és az anyagot is, amely itthon kapható, hazai gyáraktól szerzi be a sokmillió értékű anyagot fogyasztó telep. Szorgalmas, ötletes, tisztességes magyar munka folyik itt, amely a Corvin-gyár márkájával a nagyvilágba induló filmek útján becsületet szerez nemcsak magának a gyárnak, hanem az egész magyar iparnak is. Mentik a német márkát. Berlin, aug. 22. (Wolff.) A birodalmi kancellár elnöklésével és a birodalmi pénzügyminiszter s a birodalmi gazdasági miniszter jelenlétében ma délelőtt a nagyipar képviselőivel behatóan megvitatták a birodalom elnökének legközelebb kibocsátandó szükségrendeletét. A kancellár részletesen kifejtette, hogy a közélelmezés megjavítása és a márkaérték támogatása céljából a legnagyobb sietséggel devizaalapot kell teremteni. Miután a pénzügyminiszter részletesen ismertette a pénzügyi helyzetet, az ipar képviselői teljes mértékben elismerték a tervezett intézkedések szükségességét s kijelentették, hogy hozzájárulnak a törvényhozási intézkedések siettetéséhez s a rendelet megszegőinek legszigorúbb megbüntetéséhez. A megbeszélés során megegyeztek a megjelentek abban is, hogy a legsürgősebben meg kell tenni minden intézkedést a kivitel fokozására, hogy ezzel a jövőre az ideges fizetőeszközök szaporodását biztosítsák.