Budapesti Hírlap, 1926. február (46. évfolyam, 26–48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
2 1 más anyagi helyzetének érdekében határozta el a hamisítást, hanem azért, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazafias célok szolgálatára használja fel. Ez az állítása az eljárás folyamán bizonytalan maradt, viszont az ellenkezője sem nyert bizonyítást, e tekintetben a valódi tényállás megállapítható nem volt. Felmerült ugyan gyanú, hogy Windischgraetz főleg az utóbbi években nyomasztó anyagi viszonyok közé kerülvén, a hamisítványok előállításával elsősorban saját anyagi helyzetén akart volna segíteni, ezt a gyanút azonban nem támogatja helytálló érv és bizonyíték, mert Windischgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húszmilliárd magiyar koronát kitevő adósságának bizonyos részét, mégpedig körülbelül felét, éppen a pénzhamisítás, illetve a hamisítványok előállítási költségeire fordította. Előadásából megállapítható, hogy e költségeket a bűntettből származó haszonból kívánta elsősorban megtéríttetni. A Windischgraetz által elkövetett cselekmény megállapítja a Btk. 203. §-a 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettét, akár saját önző érdekei céljára ,akár az általa említett és önzetlennek beállított célok érdekében követte el ezt a bűncselekményt és mindaz, amit ő a bűncselekmény elkövetésének indítóokául előad, legföljebb a büntetés mérvének megállapításánál vehető figyelembe. után avatták be a tervbe Hajós Lajos, aki előtt szintén hivatkoztak az országos főkapitányra. Hajós a vele közölteket felsőbb helyen bejelenteni szándékozott, erről azonban lebeszélték. Negyedik közreműködőként a herceg magántitkára. Rába Dezsőt nyerte meg. Rábát közvetítő és küldönci szerepekre használta fel Windischgraetz. Rába külföldön is járt a szükséges anyagok beszerzésére. Hajts helyett Kurtz* Időközben a Térképészeti Intézet vezetőségében változás állott be. Hajcsot 1924. december 31-én nyugdíjazták és az intézet vezetését Kurtz Sándor vette át. Szükségessé vált tehát, hogy Kurtz hozzájárulását megszerezzék. Windischgraetz, Haris és Gerő tudomására hozták Kurtznak az akciót. Kurtz eleinte vonakodott, mikor azonban említették előtte, hogy a pénzhamisítást hazafias célból, Nádosy főkapitány tudtával és hozzájárulásával, sőt erkölcsi támogatásával kezdték meg és folytatják, ő is beleegyezett, hogy a hamisítást a régi keretben folytassák. Gerő és a Térképészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windischgraetznek arra a megnyugtató kijelentésére vállalkoztak, hogy a hasznot hazafias célokra fogják fordítani és az akciót magasabb állami funkcionáriusok is támogatják, Nágy részük azzal is védekezik, hogy Gerőnek, mint felettes hatóságuknak, ellenszegülni nem mertek. Tekintettel azonban arra, hogy ez a védekezés még valódiság esetén sem büntethetőséget kizáró ok, az ő cselekményük beszámítható. Nádosy és Gerő szerepel Windischgraetz saját beismerése szerint, miután ismételten barátaival elhatározta, hogy francia ezerfrankosokat fog utánoztatók tervébe elsősorban Nádosy Imre dr.-t, az államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdetének első pár hónapja után történt minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vállalkozott arra, hogy a Windischgraetz által tervezett pénzhamisításban részt vegyen, mert úgy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő. Az eljárás során nem is merült fel a legkisebb gyanúja sem annak, hogy Nádosy, aki martasállású és anyagiakban független, sőt kedvező viszonyok közt élő egyén, elhatározásaiban és fényeiben a legkisebb önző szándék is vezette volna. Harmadik közreműködőként a herceg Gerő László állami térképészeti tanácsnokot nyerte meg, aki előtt szintén az akció önzetlen, nemes és hazafias célját hangoztatta s különösen kiemelte azt, hogy a francia frankok tervezett hamisítását Nádosy is tudja, akarja és támogatja s így a maga személyével és magas államhivatali állásával az egész akciónak mintegy hátvédjéül szolgál. Gerő hitelt adott Windischgraetz szavainak és vállalkozott a közreműködésre, de feltételül kikötötte, hogy a Térképészeti Intézet vezetősége hozzájáruljon, hogy a munkálatok az intézetben és az intézet eszközeinek felhasználásával történjenek. Ez A vér. írta Pekár Gyula* Az idő már későre jár... az asztalon félbemaradt patience s ők ketten még egyre sugdozódnak a kártyák felett az éji csendben. Azaz, hogy már inkább csak az ő aggódó anyai szava hallatszik, álmok, remények, szép tervek a Géza jövőjére ... megint nagyon belejött a régi kedves témájába, szívesen fecsegne még tovább, de a fiú mintha unná már. Ásítva kel fel: ,,jó éjt, mama!' ő kis keresztet vet a homlokára, megcsókolja, aztán valahogy meg se ereszti. Küszködve kérdi: — Lefekszel, ugye? Nem megysz ki többet? — Nem, mama. Igazán nem! A fiú nevet s ő aggódva gyönyörködik benne. Elegánskodó csinos jogászgyerek. — voltaképp nem is illik ide a nyomorgó, tönkrement özvegy kis udvari lakásába. — No, eresszen, mama! Géza himbálodzva lett át az egyetlen szegényes nappalin pajtáskodva pillant még vissza, aztán behúzza maga mögött a szobája ajtaját. Az asszony állva marad s hosszan néz utána, oly bágyadtan, oly szomoruan, hogy hervadt arca szinte mégjobban beleöregszik. Ajka lassan hallgatózásra nyílik, — nesz ... igen, ő dúdol odabent, hadd dúdoljon, hisz húsz esztendős a gyerek! Fiatal, éli a világát, hej-het, ki tudhassa, hol, merre szokott járni? Nem beszél ő, nem közlékeny, nem mondja ő a valót. — tréfál, hazudik, titkolódzik, de tán nem is oly nagy baj ez. diák s ez tán a diákélettel jár. Jó. Jó, csak tanulna legalább. De nem igen tanul ő. Bizton kártyázik. Jumpol, tán iszik is, érzik rajta a rossz társaság. Jaj .. az anya a szivéhez kap: az a himbálódzó, hetyke járás, ahogy az imént kiment: — Az apja, az apja vére! Szinte megijed a motyogó. Shalk hangjától s háborodottan bámul maga elé: igen, egészen a boldogult ura mozdulata volt az. Szörnyűség... hát az a szerencsétlen vér, az kezdene dolgozni, ágaskodni a fiúban? Az özvegy a homlokát simogatja, egészen belekábul régi rögeszméje régi kételyeibe. Eh, hagyjuk... vetve az ágya, mér töprengjen, mit gyötörje magát.. lefekszik ő is. Menjünk ... De csak állva marad. Tovább hallgatózik. A fiú nem dúdol már ott a harmadik szobácskában. Mit csinál? Nesz, motoszkálás hallatszik a kulcslyuk felől. • Képzelődés ez? Mintha Géza lábujjhegyen állna ott benn a kulcslyuk előtt, ő is önkénytelenül lábujjhegyre áll s úgy indul ineje. Benyit hirtelen. Géza ingujjban, harisnyában áll az ablaknál kikészített smokingja mellett. A kezében tartott lakkcipőt nézi. — Géza! — Maga az, mama? Hahaha... mégse hisz nekem? Mondom, nem megyek ki, itthon maradok. — És az a smoking, ez a lakkcipő? — Ez? ... Csak úgy nézegetem, mama. Lássa, rossz a lakkja, máris repedezik. De én azért itthon maradok. Itthon én! Szavamra ... no! ő mohón lesi minden mozdulatát. Géza mosolyog: — Mit néz úgy, mama? Az anya az ajtóhoz dűl. Már ő is mosolyog. Bágyadtan, szinte megkönnyebbülten. — Mi lelte, mama? — Semmi! Csak beszélj... — Mit mondjak? — Szépet, fiam. Kedveset. Megnyugtatót ... a te szegény anyádnak . .. — Édes jó mamám . ..! Ő felsóhajt. Ez a hang, ez a szelíd, gyöngéd nézés... hál’ Istennek, ez már nem a férje! Nem az az elvetemült lump sikkasztó, nem... ez a másik... az az eszményien szelíd és gyöngéd valaki, akihez ő élete nagy drámájában vigaszt kereső szerelmes szívvel menekült volt. Bűn lehetett ... de hát tehetett-e róla? Hej, hej, kedvese is halott már hosszú évek óta, de a régi rögeszme azért fájó dilemmával üldözi ma is aljas férje helyett ennek a széplelkű, nemes jellemű kedvesnek a vérét szerette volna ő tudni a fia ereiben. Vájjon...? Szörnyű kétség, mely bűnt tetéz és életét örli, de hát a fiáról van szó, arról, hogy Géza becsületes ember legyen. „Mindenható, bocsáss meg ...“ nem vétkezik ő ezzel az óhajjal, csak védekezik. Géza a kezét fogja s még gyöngédebben ismétli: — Édes jó mamám, hát miért sir? Ez a hang, ez a nézés ... úgy érzi, döntő perc ez, — reveláció, nem lehet ezután kétség többé. Ujjongó benső örömtől repes, íme már nem kell aggódnia, nem az a bélyegzett vér, hanem a kedvese fia! Géza tisztességes ember lesz! Szegény fiú, férjére gondolva, mennyit vádolta igaztalant. Jóvá kell tenni. Túláradó szeretettel öleli magához s a fiú hozzája simul. Az apja... igen, egészen a széplelkü igazi apja, nem annak az elvetemültnek a fia! Nyugalom, áldott biztosság, csakhogy eljött e boldog perc végre... Nem fog kétkedni többé... — No, hisz-e már nekem, mama? — Hiszek, fiam. Jó éjt. Szeretetteljes búcsú. Az anya szobájába tér. Csodás egy reveláció! Édes öröm ... bün-e ez az öröm? Vetkezni kezd. Leakasztja óraláncát s pénztárcájával együtt s oda az imakönyv mellé teszi az éjjeli szekrénykére. Hopp, ma kapta meg a nő-Szörtsey, miután tudomására jutott, hogy a miniszterelnökhöz feljelentés érkezett, közölte ezt Windischgraetz-cel, Nádassal, továbbá Barossal, akiről nem tudta, hogy ő a feljelentő és másokkal is mire elhatározták, hogy a hamisítványokat a szövetség helyiségéből el fogják szállítani. Rába és Szörtsey mintegy 10.000 darbot Windischgraetz lakására szállított. 9—10.000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására került. 6000 darabot Szörtsey egy kis katonaládában a szövetség költözködése miatt gyedévi pénzecskét a nénitől, holnap fizetségei lesznek ... Helyes. Lefekszik. A rendes fohász, aztán pár perc múlva fordít a villanykörtén** Viharos rövid előálom... Az iménti lelki , mozgalmak után a messze múltak mozdulnak meg benne. A férjét látja újra s boldogtalansága ismét torzra szineződik előtte. Férje jön, belép, kacag s ő sir. Borzasztó napok ... kezdi már látni, kivel van dolga; sejti az ura aljas, szélhámos ösztöneit s úgy érzi, hanyatt-homlokba , kik alá a kiábrándulás meredekjén- Lenn van már a mélyben s a romlás, a becstelenség rémei gomolyognak körülötte. Mi lesz vele ez ember oldalán? Hisz fiatal még ... Nincs mentség, megváltás, szabadulás? Egyszerre a rémek torz gomolyain át mintha a Sándor életet, bizalmat, reményt adó hit szemeit érezné magán. Napfény egyszerre ... rémüző, hivó ragyogás, hogy állhatna e hívásnak ellent? Semmit, még a bűnt se látja ő ettől a boldogító, mentő káprázattól. Megy előre, oly öntudatlanul, mint ahogy a folyó siet a hivó óceánja felé. Sándorhoz menekül. Rövid , regény, ott játszódik le a Sándor műtermében. Az ő arcképét festi... jön a perc, kedvese föléje hajtik. Az a csók, az a boldogság! Sikoltva riad, szive dobog a megszakadásig. Igazán ébren lenne? Körültensi csend, sötétség, mozdulna, de sehogy se tud. Vár, aztán félni kezd. Az a néma feketeség a mellére nehezedik. Akár a lelkiismeret súlya. Rettentő súly, igen, ezt érezte ő a bűn után. S mikor pár hónap múlva elsőszülöttje meghalt, biztosra vette: Isten büntetése ez. És mégse tudott lemondani szerelméről! Pedig mekkora szégyen ára volt ennek. Szerette Sándort, az övé volt s e mellett tűrnie kellett becsre- Budapesti Hírap 1926 február 2.(16). Nádosy hazája érdekeit vélte előmozdítani Nádosy a terhére rótt cselekmény elkövetését és alanyi bűnösségét is beismeri s lényegében védekezést nem is terjeszt elő és csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Minthogy azonban ez az egyébként meg nem fölható és így valónak elfogadandó védekezés a büntethetőség megállapítására befolyást nem gyakorol; tekintettel arra, hogy Nádosy beismeri, de ellenében különben is bizonyítva van, hogy Windischgraetz-cel teljes akarategységben a pénzhamisítás, bűntettét, tudva, és akarva, e végből az indítványt részben kifejezett módon közreműködött; tekintve, hogy Gerőre, továbbá a Térképészeti Intézet ,amaz alkalmazottaira, akik a pénzhamisítás bűntettében mint tettesek és részesek közreműködtek, valamint Rába Dezsőre is lényeges befolyást gyakorol annak tudata, hogy ennek a bűntettnek egyik részese az államrendőrség országos főkapitányi állást viselő Nádosy, aki tudatosan megengedte nevének és állásának abból a célból való felhasználását, hogy a többi közreműködő akarati elhatározására az ő közreműködésének felemlítése befolyást gyakoroljon s ezáltal a tettesek és részesek büntető szándékának keletkezéséhez, kialakulásához és megállapodásra jutásához lényegesen hozzájárult, ez pedig egyenlő a véghezvitt bűntett szándékos megkönnyítésével és előmozdításával. Nárdosyt a pénzhamisítás bűntettében való bünsegédi bűnrészességgel vádolni kellett. Haris és Kurtz ellen szintén saját beismerése alapján kellett mint a pénzhamisítás bűntettében való bünsegédi bűnrészes ellen vádat emelni. Hány darab ezerfrankost hamisítottak? Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925 szeptember elején mintegy 21—25.000 darab hamisítvány készült el, ezek a herceg gépkocsiján Zadraveci lakására kerültek egy ládában, a ládát maga Zadraveci vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban a püspöknek Rómába kellett utazni, némely adat szerint pedig, mert lakását nem tartották eléggé biztos helynek, Rába a hamisítványokat a herceg lakására, majd innen a Nemzeti Szövetség helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Jankovich tanulmányútja. A megokolás ezután a külföldi frankterjesztéssel foglalkozik. Jankovich közreműködését a herceg közvetetlenül nyerte meg. Jankovich a herceg felhívására Párisba ment tanulmányútra. Párisi tevékenységéről csak azt tudják, hogy ott a Banque de France intern használatára szolgáló Tube jelzésű borítékát megszerezte, magával hozta és a Térképészeti Intézetben sokszorosíttatta. Az eskü. A hamisítványok forgalomba hozatalára vállalkozók, mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájuk bízott feladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják elvégezni és sem magát az ügyet, sem azokat, akik abban részt vesznek, elárulni nem fogják. Néhányat Rába, néhányat Mankovics György, néhányat pedig Ferdinandy vitt el eskütételre Zadraveczhez, akit Rába minden alkalommal távbeszélőn értesített arról, hogy nála eskütételre fiatalemberek fognak jelentkezni. A hamisítványok osztályozása* A hamisítványok megszámlálása s minőség szerint való osztályozása két helyen történt, még pedig először Zadravecz lakásán több napon át személyes közreműködésével. E munkában Zadraveczen kívül részt vettek Ferdinandy, Mankovics György, Rába, Szénási, Hajts és esetleg mások is. Minthogy azonban a hamisítványok a püspök lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségébe kerültek, a hamisítványok további összeszámlálása, osztályozása és csomagolása itt folytatódott és fejeződött be, Jankovich, Olchváry Ödön, Scharf, Winkler, Mankovics György és Marsovszky részvételével, sőt egy alkalommal Zadravecz is részt vett ebben, mint Rába állítja, aki e munkálatoknál többször jelen volt Ugyancsak Rába állítja, hogy a munkát egyszer Szörtsey József is megnézte. A miniszterelnök szigorú utasítása a kalandos terv meghiúsítására* Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádosy közléséből és vele, valamint a herceggel több ízben folytatott megbeszélésből és tárgyalásiból tudomást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalombahozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránd is rábeszélni igyekeztek. Horváth Lóránd, illetve Kozma Miklós utján Bethlen István gróf miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnöknek Genfbe való utazása előtt, tehát 1925. november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hír vétele után levelet irt Petényi Zsigmond bárónak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa őt meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki noha tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csomagolása. Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtsey e kijelentését Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi e megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetetlenül Genfbe utazása előtt vett kézhez, hogy teljes bizonyosságot és megnyugvást szerezzen, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse fel Nádosy Imrét, mint azt államrendőrség országos főkapitányát, mondja el neki az előzményeket, hívja fel az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, feltétlenül akadályozza meg, a nyomozás eredményéről pedig Génfből történt visszaérkezése után tegyen a miniszterelnöknek jelentést. Nádosy tudomásul vette a miniszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem tett. Baross és Szörtsey lakásába viszik a hamis pénzt