Budapesti Hírlap, 1927. február (47. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
I A Budapesti Hírlap előfizetési árai : Egy hónapra két hónapra 1 Negyedévre . 1 Félévre . . Egész évre . . . 4 P 8 f . . . 7 P 50 f . . . 10 P 80 f . . . 20 P 80 f . * 41 P 60 t 2 tette álláspontját, melyhez változatlanul ragaszkodik. Baltazár Dezső debreceni református püspök pedig azt hangoztatta, hogy a jogfolytonosság nem állhat felette a nemzet érdekeinek. A jogfolytonosság gondolatáról rögtönzött rövid vita ezzel véget is ért anélkül, hogy nagyobb hullámokat vetett volna. Egy alig érthető bátortalan közbeszólás zavarta csak meg egy izben Baltazár beszéde alatt a tanácskozás rendjét, míg a másik teremben ugyanekkor javában röpködtek a levegőben a közbeszólások és parázs kis vita kerekedett arról, hogy várjon hárommal, vagy négy jegyzővel legyen-e többje a tisztelt Háznak. A képviselőház holnap, a felsőház később, még bizonytalan időben fogja legközelebbi ülését tartani L / A képviselőház ülése. A képviselőház tíz órára hirdetett ülését csak háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Graefl Jenő korelnök, aki mindenekelőtt rendreutasította Peyer Károly és Propper Sándor szocialista képviselőket, mert a tegnapi ülésen a parlamenti illemmel össze nem férő kifejezéseket használtak. Majd a négy igazoló osztály előadói tettek jelentést a mandátumokról, miután Szepessy Géza körjegyző felolvasta a házszabályok ide vonatkozó rendelkezéseit. Az első számú igazoló osztály előadója Oberhammer Antal jelenti,, hogy Wachtler István mandátumát a B. oszályba sorolták, mert megválaszthatósága ellen már a megbízólevélbenkifogást emeltek. A C. osztályba Héjj Imre, Kray István báró, Fakósy József és Zsitvay Tibor mandátuma került, mert ezeket megpeticionálták. Moser Ernő, a második osztály előadója pedig Káger József mandátumának a B. osztályba való sorozásától tesz jelentést; itt a C. osztályba Almásy László, Meskó Zoltán, Szabó Zoltán és Szabóky Alajos mandátumát, sorozták. A harmadik osztály jelentését Erdélyi Aladár olvasta föl. Itt a B. osztályba sorolták Édes Antal, Huszár Károly, Illés József, Endre Zsigmond, Alnijer János (kápolnai), Marschall Ferenc és Puky Endre mandátumát, mert a kihirdetés nem történt meg a törvényben előírt szabályok szerint; a C. osztályba Udvardy János, Madarász Adorján, Fekete Lajos és Barabás Samu mandátumai kerültek. Szinyei-Merse Jenő terjesztette elő a negyedik igazoló osztály jelentését, ahol a C. osztályba Hegedűs Kálmán és Pekár Gyula mandátumát sorolták. A korelnök összefoglalja az előadók jelentését, mely szerint kétszáztizenhat képviselő kétszázharminchét megbízólevelét vizsgálták felül. Az A. osztályba soroltak 213, a B. osztályba 9 és a C. osztályba 16 mandátumot következik a Ház elnökének megválasztása. Jokai-Ihász Miklós körjegyző olvassa a névsort és a képviselők egymásután adják le az összehajtott szavazólapot, amelyen egy név áll: Zsitvay Tibor. Az összeszámlálás után, amelyet a jegyzők a Ház színe előtt végeztek, a korelnök bejelenti, hogy összesen 144 szavazatot adtak le, ebből 137 esett Zsitvay Tiborra. Üres volt két szavazólap, a többi megoszlott. A nagy éljenzéssel fogadott elnöki bejelentés után következett az alelnökök választása. A leadott szavazatokból , összesen 150, Puky Endrére esett 142, Huszár Károlyra 135, üres lappal szavazott nyolc képviselő. Puky Endrét és Huszár Károlyt tehát megválasztott alelnöknek jelentette ki a korelnök. .. • ■ A háznagyi és jegyzői tisztségekre leadtak összesen 143 szavazatot és e szerint Karaffiáth Jenő 141 szavazattal háznagy, Petrovics György 143, Urbanits Kálmán 141, Perlaky György 140, Héjj Imre 138, Griger Miklós 130 és Esztergályos János 130 szavazattal a Ház jegyzői lettek. A tisztikar megválasztásával véget ért a korelnök és körjegyzők tiszte. Graefl Jenő hálás köszönetét fejezte ki a Ház minden tagjának a működésük közben való támogatásért és felkérte a megválasztott tisztikart, hogy helyüket foglalják el. Ekkor már haladtak is felfelé a lépcsőn az új elnökség tagjai,velykök díszmagyarban, kócsagos kalpaggal Zsitvay Tibor. Zsitvay Tibor székfoglaló beszéde. Alig ■száz napja múlt, hogy a nemzetgyűlés elnöki székének elfoglalásakor hitetet tettem az egyetemes nemzeti érdekek pártokon felül álló szolgálatára. Most is változatlanul ragaszkodom ehhez a hitvalláshoz. Az országgyűlés ősi intézményének feléledése korszakos fordulatú ígéret a magyar nemzet számára. A nemzetnek történelmihivatása magaslatára kell emelkednie, mert hisz tőle való minden alkotmány és minden jog a szuverenitás ősi misétől, magától a nemzettől származik és az öncélú nemzet számára van. A magyaroknak nem kellett késő századok papiros elméleteiből tanulni az alkotmányosságot, mert a parlamentáris felfogás már Pusztaszer alapjaiban ragyog felénk. Ez az a jogfolytonosság, amelybe bele kell kapcsolódnunk. Ennek átérzése elsősorban függetlenségünk megbecsülését jelenti, egyúttal pedig beváltása lesz annak az ígéretnek is, amely az országgyűlés új életre hívásával egy jobb, megértőbb, virágzóbb korszak képét festi a méltatlanul annyiszor megpróbált magyar nemzet elé. A feltámadó alkotmányos szellemnek érvényesülnie kell a közélet egész vonalán. Az irányításból többé nem kérhetnek részt hangulatok, ösztönök, szenvedélyek. Döntő tényező csak az öntudatos meggyőződés és az ellenvéleményt tisztelő tárgyilagosság lehet. Vissza kell térni annak a közjogi imperativusnak, amely a rendkívüli viszonyok között tűrhető és gyakori rendeleti kormányzás helyett a törvényhozó testületek jogalkotó akaratának közvetetten érvényesítését írják elő. Tradíció és tételes törvény a politikai vezetést a képviselőháznak ítélik. Példaképnek kell vennünk a 48-as törvényhozás emelkedő erejű, testvéri együttérzését, hiszen most is nehezen virradó viharfelleges magyaréjszakában járunk, melynek borúja el nem . .oszlik, míg csak szent koronánk régi fényében nem ragyog fel újra. Számtalanszor hosszú, lelkes taps és éljenzés szakította, meg az elnöki székfoglaló beszédet, melynek végén Zsitvay Tibor megköszönte a korelnöknek és korjegy - ■zőknek működésüket, majd felszólította azokat, akiket több kerületben választottak meg, hogy nyolc nap alatt nyilatkozzanak, hogy melyik mandátumukat tartják meg.Ezzel az1327. január 25-ére öszszehívott képviselőházat megalakultnak jelentette ki. Az elnök elparentálta ezután Neuberger Ferenc és Jászai Samu volt képviselőket és megalapították a Ház üléseinek rendjét. Bemutatta Mándy Samu és Szabóky Alajos összeférhetetlenségi bejelentését, melyet az állandó bizottsághoz tettek át. Ezután öt perc szünetet rendelt el. Az adócsökkentő javaslat benyújtása. Fél kettő előtt öt perccel az elnök újból megnyitja az ülést. Bethlen István gróf, Scitovszky Béla, Vass József, és Mayer János miniszterek jelenlétében Bod János pénzügyminiszter benyújtja az adóilletékek mérsékléséről, a pengőátszámítás rendezéséről és a törvényhatóságok háztartásának szabályozásáról szóló törvényjavaslatokat. Az elnték indítványozza, hogy a képviselőház holnap, február elsején tartsa legközelebbi ülését, napirendjén a bizottságok megválasztásával. — .. miniszterelnök úr ki van szólami, —, jelenti az elnök. Bethlen István gróf miniszterelnök feláll és indítványozza, hogy a Ház a jegyzői állások számát emelje fel és a holnapi ülésben még négy jegyzőt válasszanak meg. Az első vita. A miniszterelnök szavai után Gaal Gaston takarékossági szempontból ellenzi a jegyzők számának felemelését, mire a miniszterelnök azonnal válaszolva megjegyzi, hogy már a nemzetgyűlésen is kilenc jegyző teljesített szolgálatot, ellenben belemegy abba, hogy a tíz jegyző ne kapjon több fizetést, mint amennyit eddig a kilenc kapott. Bethlen István gróf talpraesett megoldására felzúg a taps, a kormánypárton, maga Gaal Gaston is mosolyog, úgy, hogy a szocialista Farkas István és Fábián Béla felszólalásaellenében is -az indítványt elfogadják. Az ülés háromnegyed kettőkor ért véget. Budapesti Hírlap 1927 február 1. (25. sz.) Pe®i®f§-e?s.&év világos vagy barna tehénből'- _ ből, trézivarrással.........— r UtánvétAl Mraulu P 5-2S HELLER bőröndé Kossuth líjás-u 21 épületiben, ratikus, női erazénfai utazási cikkekben nagy változték az IL A felsőház ülése. A felsőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Berczelly Jenő korelnök. Bethlen Pál gróf, az igazoló bizottság előadója, beterjesztette a bizottság jelentését, amely szerint a bizottság elnökévé Csekonics Endre grófot, alelnökévé Radvánszky Albert bárót, jegyzőjéül Némethy Károlyt választották meg. A bizottság Vass József népjóléti miniszter felsőházi tagságát a miniszter bejelentése alapján szünetelteti, de nevét tagsági jogának feléledése esetére nyilvántartja. Prónay Dezső báró még nem döntött arról, hogy két mandátuma közül melyiket tartja meg. A petíciókkal megtámadott mandátumokra vonatkozóan a bizottság javasolja a közigazgatási bíróság döntésének bevárását. Huszár Aladárnak, a kaposvári törvényszék elnökének, Somogy vármegye felsőházi tagjának mandátumát a megalakítandó állandó igazoló bizottság elé utalják, mert az igazoló bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény értelmében aktív szolgálatot teljesítő bíró nem lehet a törvényhozás tagja. (Lásd első cikkünket.) Ezután megejtették a felsőház tisztikarának választását. A felsőház elnökévé egyhangúan Wlassics Gyula bárót, alelnökökké 163—163 szavazattal Széchenyi Bertalan gróf és Thaly Ferencet választották meg. A szavazás eredményének kihirdetését a felsőházi tagok éljenzéssel és tapssal vették tudomásul. Berczelly Jenő korelnök bejelentette, hogy az ő feladata most már véget ért. Megköszönte a Ház tagjainak, hogy munkájában támogatták, egyben felkérte Széchenyi Bertalan gróf alelnököt és a körjegyzőket, hogy Wlassics Gyula bárót értesítsék megválasztásáról. — Az elnök megérkezéséig az ülést felfüggesztem — hangzik a korelnök szava és utána felzúg az éljenzés és taps. Berczelly Jenő meghatottan hajtja meg magát és elhagyja az elnöki széket. Néhány perc múlva a körjegyzők sorfala között az ülésterembe lépett Wlassics Gyula báró. Nagy éljenzés és taps fogadta és az újonnan megválasztott elnök fekete díszmagyarban, bársony mentében, vállán az elsőosztályu magyar érdemkereszt széles sötétzöld szalagjával felment az elnöki emelvény lépcsőfokain. Berczeg Jenő korelnök fogadta itt és üdvözölte mély tisztelettel. Hálát adott istennek, hogy megengedte érni ezt a napot, amikor ő, mint vol főnöke, köszönthette ez ünnepies alkalommal. Kérte, hogy foglalja el a felsőház elnöki székét. Wlassics Gyula báró köszönetet mondott Berczelly Jenőnek a kedves visszaemlékezésért és megköszönte fáradozását. A felsőház elnökének megnyitó beszéde Berczelly Jenő ezzel elhagyta az elnöki emelvényt. Wlassics Gyula báró elnök pedig a felsőház éljenzése közben elfoglalta az elnöki széket és elmondotta megnyitó beszédét, amelynek elején hiála érzetének adott kifejezést a kitüntető bizalomért, majd így folytatta: — Az én megítélésem szerint annak, aki ez országgyűlés bármelyik házának elnöki székét elfoglalja, lelki és értelmi jellegében kell gyökereznie a szilárd meggyőződésnek, hogy még a legnemesebb céllal küzdő pártharcokban is az erkölcsi szükségesség parancsolja az elnöki széknek a pártok fölött álló megingathatatlanságát. Ide nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, sem a többség, sem a kisebbség zsarnokoskodásának. A bevezető szavak után rámutatott arra, hogy a nemzet a politikai konszolidáció irányában nevezetes lépést tett előre azzal, hogy a magyar országgyűlés ismét a kétkamarás rendszerben folytatja törvényhozói működését. Ismertette azokat a körülményeket, amelyek között a nemzetgyűlés létrejött. A nemzetgyűlésnek nem az volt a hivatása, hogy mint állandó intézmény illesztessék be alkotmányunk közrendjébe, hanem mint átmeneti intézmény teljesítse azt a feladatot, hogy a nemzetet a kaotikus állapotokból kivezesse. Az életszükség, a szükségjog parancsolta a közhatalmak átmeneti szervezetét és mindaddig, amíg az alkotmányos törvényhozás másként nem intézkedik, ennek a szervezetnek tiszteletét is. Ez adta meg törvényhozási létjogát ennek a régi alkotmányunkban ismeretlen intézménynek, a nemzetgyűlésnek. Ha a teljes jogfolytonosság megvalósításához még ma sem juthattunk el, azt mégis határozottan megállapíthatjuk, hogy a kétkamarás törvényhozással, mely a magyar alkotmányos fejlődés évszázadokra terjedő hagyománya, a haladás útjára léptünk és ezzel éppen nem állított föl a nemzetgyűlési törvényhozás oly akadályt, mely a teljes jogfolytonosság helyreállítását veszedelmeztetné. Amidőn a volt nemzetgyűlés megszüntette az egykamarás rendszert és életbe léptette a kétkamarás rendszert, a jogtörténeti tradíció szellemében járt el. Nem kétséges, hogy az ország nagy közvéleménye csak helyesléssel kíséri, hogy a magyar törvényhozásban hosszabb szünetelés után újra a kétkamarás rendszer érvényesül. A felsőház mai összeállításáról szólva, mély fájdalommal emlékezett meg arról, hogy az elszakított területeken számos történeti erényekben ragyogó örökösjogú család a magyar felsőházban biztosított képviseleti jog gyakorlatából — a trianoni szomorú helyzet kényszerítő erejének terhe alatt — ki van zárva. A két Ház célja — folytatta az elnök, — az állam szuverén akaratának meghatározása. Mindkét Háznak az állam és társadalom összes lényeges tartalmát kell visszatükröznie. Ebből az összhangból kell fakadnia annak a nemzeti akaratnak, mely mint parancs, vagy tilalom, az ország törvénytárába kerül. Nekünk hűeknek kell maradnunk legnagyobb kincsünkhöz, történelmi alkotmányunkhoz, ahhoz a nagy közjogi egyetemességhez, melyet csak a vallási misztikumhoz tudunk mi, magyarok, hasonlítani. Alkotmányunk sáncain belül se nemzetiség, se vallás, se pártkülönbség nincs, megbonthatatlan és szent szálak azok, melyek minket a magyar közjog legnagyobb kincséhez, a szent koronához fűznek. A kétkamara rendszerben a mi egyik feladatunk a túlzó és felforgató, az elhamarkodott törekvésekkel, csaknem rendszerint nagy igazságtalanságokkal járó, hangulatsugallta rögtönös törvényhozói szándékokkal szemben a fentartó erőt képviselni. A mi feladatunk a különböző politikai irányzatok között a mérséklés, a kiegyenlítés lehetőségének biztosítása, a tanácskozás rendjében és komolyságában pedig mindenesetre például kell szolgálnunk minden politikai testület számára. Ne feledjük el, hogy a beszélnivaló nem egyértelmű a mondanivalóval. Legyen a teljes ülés a nagy irányelvek, a nagy politikai világnézetek küzdelmének színtere, de a törvényalkotás részletes munkájának központjába a bizottságok tanácskozásainak kell kerülnie. A mi bizottságaink az ország legjelesebb szakembereiből fognak állam és így a legiletékesebbek kezében lesz a javaslatok bíráló munkája. Higgadtságot, a megoldandó kérdések érett megfontolását komoly tanácskozásban és nem köznapi frazeológiában fuldokló szószaporításokat vár tőlünk a nemzet. A mi tanácskozásunkban nem szabad a parlamentarizmus ama elfajulásának tért foglalni, hogy harag, gyűlölet, megokolatlan személyes harcod, könnyelmű gyanúsítások színterévé váljék a parlamenti tanácskozó tér. Itt minden, a nemzeti érzésben összeforrt magyar ember összetevő munkájára, minden magyar ember erkölcsi megújhodására, cselekvő, dolgozó, áldozó igazi hazaszeretetre van szükség. Ezt követeli a nagy katasztrófában magába szálló nemzettől a nemzet igaz lelkiismerete. Wlassics Gyula bárói beszédének elmondása után lelkesen megéljenezték a felsőház tagjai. Egy deklaráció: Dessewffy Aurél gróf országbíró örömmel üdvözölte azt a reformot, amely életrehívta a felsőházat. Megállapította, hogy ez a testület egyesíti magában a társadalom minden rétegét, sajnálattal látja azonban, hogy olyan kiváló férfiak, mint Gaál Jenő, Rákosi Jenő és Prónay Dezső báró nem foglalnak helyet a felsőház tagjainak sorában. — Prónay Dezső báró tagja a felsőháznak — hangzott innen is, onnan is. Dessewffy Aurél gróf beszédét folytatva ezután a következőket mondotta:—1 A felsőháznak több, velem a jogfolytonosság elvéhez való ragaszkodásban együttérző tagjának nevében a következőket vagyok bátor kijelenteni: — Hazafias kötelességünk teljesitésében készséggel veszünk részt Csonkamagyarország felsőházinak munkájában, amelyet az 1920. évi I. törvénycikkben kifejezést nyert nemzeti szükségjog alapján működő nemzetgyűlés létesített. De szükségesnek tartjuk hangoztatni, hogy ezzel nem akarunk, prejudikálni, aminthogy nem is prejudikálhatunk a jogfolytonosság alapján fennálló alkotmányos tényezők, különösen pedig a törvényes király jogainak és az egész magyar nemzet elvitathatatlan igényeinek. Szmrecsányi Lajos egri érsek állott fel ezután szólásra. Utalt arra, hogy a magyar alkotmányos rend helyreállítása és általában azoknak az intézkedéseknek az életbeléptetése, amelyek ezzel összefüggnek, magától értetődően minden igaz, melegen érző hazafi lelkéből gondolatokat váltanak ki. Az alkotmány kiindulási pontja az, hogy a nemzet akaratát mindig az alkotmány útján képezze ki és hozza nyilvánosságra.