Budapesti Hírlap, 1927. november (47. évfolyam, 248–272. szám)
1927-11-12 / 257. szám
4 A családi intézményt . A régi magyar családi élet mintaképe volt erkölcsi tekintetben annak, amit az emberi társadalomban meg szoktak kívánni. (Úgy van! ügy van!) Sajnos, egy modern korszellem, amely nem magyar termék, hanem amely világjelenség, megtámadta a régi erkölcsi felfogást és ez a morális métely a maga romboló felfogásával behatolt a legutolsó munkáscsaládba is és teljesen megváltoztatta a családi erényekről, a családi kötelességekről, a családi élet körülményeiről való felfogást. (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) Színház, irodalom, sajtó, a modern társadalmi élet formái hozzájárultak ahhoz, hogy a régi egyszerű családi életstílus Magyarországon is romlik. Külön iskolája alakult azoknak a felfogásoknak, amelyek a családi intézményt bolosevizálni akarják. Trotzkij is megírta, hogy csak a család életösztöne viaskodik még ellenük. A család bolosevizálása valójában a modern feminista mozgalommal kezdődött. A modern íróknak a nemi szabad életről és a szabad szerelemről való írásai, áltudományos könyvei, elmentek már egészen odáig, hogy proklamálták az anyák sztrájkját, hogy ezáltal a társadalmat gyengébbé és az államot kevésbbé ellenálló képessé tegyék az ő forradalmi törekvéseikkel szemben. A női társadalomnak mai típusa a disznó, aki felszabadulván a munka alól, most csupa unalomból a luxuséletre adta a fejét. Valójában ruhabolond és táncőrült, akinek kedvesebb az autóhajtás, mint a gyermekbölcső ringatása, vagy estéli ruha, egy csecsemőkelengyénél. (úgy van! Úgy van! Általános helyeslés és taps minden oldalon.) Az egyke permanens Mohács. — Kétségtelen, hogy a magyar csalásokban óriási pusztítást vitt végbe a háború, a forradalmak és Trianon is (Szilágyi Lajos: A hadikölcsön!), meg a nagyvárosi élet, a túlzsúfolt lakások és az ágyrajárás. Ha nem fogunk tudni a bölcsek számára egészséges lakásokat építeni, úgy ennek a generációnak később kénytelenek leszünk börtönöket építeni, mert az otthontalanok majd ostromra mennek a társadalom ellen. A családi élet megrendüléséhez hozzájárult az is, hogy a családfő ma a betevő falatot is alig tudja megkeresni. Egészen új gazdasági politikának kell tehát jönnie, amely arra van beállítva, hogy a magyar családnak gazdasági bázist teremtsünk. (Általános helyeslés.) Ez az igazi fajvédelem. Nagy baj az, hogy a férfiak irtóznak a családalapítástól és a nők félnek az anyaságtól. Régebben mindenki a becsületes nagyasszonyoktól vett példát. Ma a női nemnek divatot és modort azok diktálnak, akik családon kívül élnek és akiknek legfőbb gondjuk a cifrálkodás, élvhajhászat és hogy el ne csúnyuljanak. Ebben a tekintetben meg kell változni az egész társadalom felfogásának, főleg az egyházak közreműködésével. Ez a baj ugyan világjelenség, de minket jobban érint, mert nekünk nincs sok kockáztatni valónk. Minden ember elpusztulása, minden család elvesztése, minden elsodort falu, egy-egy vesztett csatával egyenértékű. Ezt a problémát úgy látom, hogy a családi intézménynek válsága, az egykének terjedése egy permanens Mohács, egy állandó fegyverlerakás és egy soha meg nem szűnő Világos, ez Trianon hatványra emelve, ez a pestis és a fehér halál, melyektől megnyílik a nemzet sírja. 64.000 elválás, 30 000 öngyilkos. — Lényegesen hozzájárul ezekhez a bajokhoz a házassági elválás könnyűsége. Míg 1890-ben ezer házasságra csak 9 elválás esett, 1926-ban már 76 és e negyven év alatt összesen 64.000 családi kötelék bomlott fel. A bíróság előtt meg nem jelent hűtlen elhagyások száma 300.000. 1890 óta 30.000 magyar lett öngyilkos. Az öngyilkosságot megkíséreltek száma pedig 240.000. Felvetem a kérdést: Hát öngyilkos akar lenni a magyar nemzet? Az egykének és az egységnek förtelmes járványa magzatok kriptájává alakítja át az anyák testét és a családi tűzhelyet. (Esztergályos János: Nem akarnak az anyák ágyutölteléket termelni! Nagy zaj és óriás felháborodás a jobboldalon. Azt hiszem, a képviselő úr mégsem gondolkozik úgy, hogy azt a tanácsot adná a magyar anyáknak, hogy ők legyenek saját magzataiknak Heródesei, mert ebben a kérdésben a magyar nemzetnek életerejéről van szó és kell, hogy összemorzsoljon mindent a magyar nemzet ősereje, amely ennek a fajnak megerősödését akarja megakadályozni. (Viharos taps.) Nem az ágyútöltelék gondolata, nem a nyomor az egykének az igazi oka, hanem a gyermekáldástól való irtózás, mert a statisztikai adat bizonyító ereje azt mutatja, hogy az egyke nem a szegények, hanem a vagyonosok bűne. (Úgy van! Úgy van!) A rossz példa felülről jött, mert a falu népe már nem látja a jó példát, amely bolosevizálni akarják, a magyar intelligenciánál dívott. A kihaló magyar család a nemzeti dekadenciának egy olyan jelensége, amelyet az ország arculatáról feltétlenül el kell tüntetni. Olyan fajok közé vagyunk beékelve, amelyek szaporábbak, mint mi. Épp ezért fajunk sorsa családi életünk integritásától függ. Az elmaradt születések, — Magyarország népesség szaporodása 1906 óta negyedrészével csökkent. A harminc éven felüli férfiak közül 125.000 nőtlen. (Kábák Lajos: Miért nősüljenek, mikor lakásuk sínes. Nagy zaj.) 1915-től 1919-ig 2,592.000 gyermeknek kellett volna születnie Nagymagyarországon és nem született csak 1,225.000. Ezek közül is elhalt 45 százalék. Eltolódott a nemek aránya is, úgy hogy 1920-ban már 264.000 olyan nő volt, aki nem tud eljutni a családalapításig, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs annyi férfi az országban. Lovrich tanár szerint 15.000 szülésre 6000 abortusz esik és ezek közül a nők közül 30 százalék pusztul el. Nekám professzor szerint évenként 90.000 magyar gyermek születése marad el a venerikus betegségek következtében. Szükséges volna, hogy lángbetűkkel írjuk föl ezt a magyar égre, hogy ezektől a számoktól megdöbbenjen az egész magyar nemzet. (Huszár Károly ekkor kéri beszédidejének egy órával való meghosszabbítását. A Ház az engedelmet megadja. Részletes adatokat sorol föl az egyes foglalkozási ágak szaporodási arányáról, így, hogy az ország 2259 nagybirtokosának öt éven át egyetlen évben sem született több, mint 40 gyermeke. A legnagyobb a szaporulat a mezőgazdasági cselédségnél és munkásságnál. Statisztikát olvas föl vármegyénként, összegezve a családokat a gyermeklétszám után, megállapítja, hogy az egész országban 2.082.000 magyar család közül 342.000 meddő, 314.000 családnak egy és 254.000 családnak két gyermeke van. Az egykés gócpontok közül ismerteti a baranyai Botykán falut, ahol nyolcvannégy család közül harminckilencben nincs gyermek, huszonhat családban csak egy gyermek van. Az iskolába öt gyermek jár. A Szent István idejében alapított Babarc községben egyetlen gyermek van a faluban, a református papé. Az egyke által elsodort falukban el fognak némulni a harangok, ha ez így fog tovább menni. A pécsi törvényszéken erről az egykes területről egy éviben 26 bába ellen érkeztek följelentések. (Nagy zaj.) Az állásnélküli tanítónők legyenek a szülésznők. — Van a női társadalomnak egy jelentékeny része, akik tanítónői diplomát szereztek és nem tudnak elhelyezkedni; ezeknek az ilyen egészségügyi szolgálatra való kiképzését föltétlenül szükségesnek tartom, mert a nemzet gyermekanyagát olyanokra kellene bízni, akik magasabb erkölcsi felfogással és műveltséggel ennek a feladatnak jobban meg tudnak felelni. Itt sokat el lehetne helyezni azok közül a magyar nők közül, akik a családalapítás áldásaiban nem részesülhetnek. Kormányintézkedéseket! — idézi a Budapesti Hírlap mai cikkét, mely szerint az Ormányságban van a legnagyobb baj. Ez az egyke gócpontja, ahonnét hullámszerűen vándorol tovább. De a veszedelem már Baja vidékén átkelt a Dunán, és halad felfelé a fővárosnak. Vitába száll azzal a felfogással, hogy az egyke gazdaságilag előnyt jelent az illető családokra. Rámutat, hogy a földnek ötvenkét százaléka olyan családok kezében van, melyeknél nincs szaporodás. Az ilyen családoknak az állam részéről hátrányban kell állnia azokkal szemben, melyek a nemzeti érdekek szempontjából nagyobb előnyt jelentenek. Szükséges volna, hogy az egyke által inficiált területeken speciális örökösödési törvények lépjenek életbe. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ismerteti a városi munkásság helyzetét, mely szintén pusztítja a fajt. A napi hosszú munka, a zsúfolt lakás, az ágyrajárás, a korcsmába szorítja a munkást és az utcára a munkásleányt. Baj az is, hogy a többgyermekes családokat nem fogadják be szívesen a házakba. (Vass József népjóléti miniszter: Elég gyalázat) Mégegyszer hangoztatja, hogy az egyéni bérrendszer helyett a családi bérrendszer valamilyen formájára kell áttérni, mert különben csődöt mond a polgári társadalmi rend és az állam biztonsága. Részletesen ismerteti azt a nyomor statisztikáit, amit a Magyar Vöröskereszt Egylet vett fel a VIII. kerületben, 4246 budapesti család körülményeit véve tanulmány tárgyává. E nyomorral szemben a tehetőseknek és vagyonosoknak nem szabad olyan tobzódó luxust és életmódot folytatni, amely keserűséget ébreszt az emberekben. Az ország politikai és gazdasági szanálása nem fog érni semmit, ha nem tudjuk szanálni a magyar családokat. Ilyen szomorú Városi és falusi egyke. — Mindenekelőtt különböztetnünk kell városi és falusi egyke között. Egészen más társadalmi és szociális jelenség a városi egyke, és egészen más társadalmi jelenség a falusi egyke. A városi egyke bizonyos társadalmi osztályoknál jelentkezik, amelyek gazdaságilag gyenge lábon állnak, nehezen küzdenek a gazdasági élettel. Egészen más jelenség a falusi egyke. Kiindulok abból, hogy mennyit tett ki a születési hányad. Az 1920—23-as években az átlagos születési hányad 31,1 volt. Ugyanekkor faluhelyen az átlag 34,3 volt. Ezek a számok azonban csak elmosódott képet adnak. Le kell szállnunk tehát egészen a községekig, a járásokig. (Halljuk! Halljuk!) Baranya vármegye 324 községéből 116 községben, Somogy vármegyében 312 községből 94 községben és Tolna vármegyében 122 községből 22 községben maradt lényegesen alul a születési hányad. De Vas, Veszprém, Zala vármegyében és most már Pest megyében is meglehetős számmal vannak olyan községek, amelyekben ez a születési hányad lényegesen alul maradt. Végeredményben a helyzet a következő: Csonka-Magyarországnak az utolsó népszámláláskor volt 7,980.000 lakosa, ebből a törvényhatósági városokra 1,540.000 esett, a rendezett tanácsú városokra 989.000 lakos, a vidékre 5,451.000 lakos. Ezzel a lakossági számmal bíró községek, városok és törvényhatósági városok közül fertőzöttnek jelentkezik a törvényhatósági jogú városok lakosságából annyi város, amelyeknek 1.181.000 lakosa van, tehát 76,7 százaléka a városoknak, a rendezett tanácsú városok közül annyi, amennyinek 475.000 lakosa van, tehát 48 százaléka az összes rendezett tanácsú városok Büszpisti Rítus? T927 november 15.1257. sgrf helyzetben köszöntenünk kell azokat a családapákat és anyákat, akik egy tisztességes nemzedék felnevelése által újraélesztik a nemzet hervadó reményét . Arra kérem a kormányt hogy az egyke által inficiált területek lokalizáltassanak és olyan intézkedések történjenek, melyek véget vessenek ennek a bűnös népszokásnak. Méltóztassák mindent elkövetni, hogy egészséges és bátor szociális reformokkal az eleven magyar néperő megmentessék, nehogy a fehér halál miatt Trianonnál egy százszorta nagyobb vészedelem pusztítson ki bennünket. (Úgy van! Úgy van!) Felhívom az ifjúságot, hogy ragyogjon szemeik előtt a tíz párán, csollat kőtáblája, mert akkor nem féltem a magyar nemzet jövendőjét. (Hosszan tartó éljenzés és taps, a szónokot számosan üdvözlik.) A miniszterelnök beszéde. Bethlen István gróf miniszterelnök mindenekelőtt köszönetet mondott Huszár Károlynak, hogy a nemzet élete szempontjából e kérdést napirendre hozta. — A népek ereje szempontjából a népszám egyik legjelentősebb tétel. A mi bajunk, a magyar nemzet baja, a történelem folyamán mindig az volt, hogy kevés volt a magyar népszaporodás. (Úgy van!) — Minden olyan jelenség, minden olyan morális, fizikai vagy egyéb betegség, amely népszaporodásunkat aláásni alkalmas, a magyar nemzet erejét gyöngíti, és a jövő szempontjából végzetessé válhatik a nemzet jövőjére. Elég, ha rámutatok arra, hogy egy erősen szaporodó nép, mint az olasz, ma ezt a kérdést szintén aktuálisnak tartja és ez állam vezető államférfia egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy figyelmeztesse az olasz népet arra, hogy a népszaporulat fentartása milyen jelentős tényező egy nemzet jövő boldogulásában és fejlődésében. Kétszeres kötelességünk nekünk, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, akik körül vagyunk véve erősen szaporodó kis népektől és akik, ha helyt akarunk állani, nemcsak fölényes kultúrára kell, hogy hivatkozni tudjunk, hanem egy olyan gyarapodó létszámra is, amely biztosítéka és záloga annak, hogy ez a nemzet a nemzetek versenyében a maga helyét megállani képes lesz. (Úgy van! Úgy van!) — Tény az, hogy a világháború óta a magyar nép szaporodása gyengébb mértékben jelentkezik, mint a háború előtt. E tekintetben különös bajt és különös betegséget jelent az, amit mi általában egykének szoktunk nevezni. Ez egy alá nem becsülhető betegség, amely ma is terjedőben van és amelynek megállításával a magyar közéletnek és a magyar kormánynak komolyan kell foglalkoznia. — Ha én egykéről beszélek, akkor talán még sötét területen mozgunk statisztikai szempontból, mert az adatok ebben a tekintetben teljes tájékozódást még nem nyújtanak. — A fő kérdés, nézetem szerint az, hogy hol fészkel az egyke nyavalyája az országban. Ebből a szempontból a kormány már egy év óta messzemenő előkészületeket folytat, úgyhogy ma az anyag errevonatkozóan meglehetősen együtt van. Ennek az anyagnak statisztikai részleteit nem fogom előtárni, de nagy számokban mégis ismertetni akarom. (Halljuk! Halljuk!), egész lakosságának, a vidék lakosságából pedig annyi község, amelynek 485.000 lakosa van, tehát közel 9 százaléka a szoros értelemben vett Vidék egész lakosságának. A Budapesti Hírlap előfizetési árai: Egy hónapra ... 4 P 8 f Két hónapra ... 7 P 50 f Negyedévre . . . . 10 P 80 f Félévre..................20 P 80 f Egész évre . . . . 41 P 60 f Az egyke okai. Ha már most keressük, hogy melyek az okai ennek a bajnak, úgy megállapíthatnám, hogy a fertőzött részekben nem a nagybirtok az uralkodó. Ezt nem azért mondom, mint hogy ha ebből bármiféle pártpolitikai argumentumot akarnék a magam vagy pártom részére kovácsolni. Én csak azt kérem, hogy egyszer s mindenkorra számoljunk le a tényekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert egy ilyen komoly és súlyos betegséggel úgy kell foglalkozni, hogy minden politikai jelszóra való tekintet nélkül szembe kell nézni a való igazsággal. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés és taps a jobboldalon.) Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy Franciaország, ahol az egyke évtizedek óta apasztja a lakosság számát, elsősorban a kisbirtok hazája, ahol nagybirtok úgyszólván nincs is. Ez már önmagában is gondolkozóba ejthetné azokat, akik azt hiszik és azt vitatják, hogy a földbirtok helytelen megosztása a fő oka az egykének. Lehetnek egyik és másik helyen ilyen okai is az egykének, hogy a népnek nincs elég földje és nem tud földbirtokhoz jutni. Éppen ezért a kormány fentartja azt a tervet, hogy a hitbizományi reformot minél előbb a Ház elé fogja hozni, (Általános helyeslés.) mert ez is és a kötött birtok kérdése általában bizonyára olyan kérdés, amely ezzel a kérdéssel öszszefügg. (Ügy van! Úgy van! Általános helyeslés.) De az egykének elsősorban morális gyökerei vannak. Különösen a protestáns papságnak kötelessége, hogy felvegye a harcot ezzel a nyavalyával, amely sajnos, elsősorban a református lakosság körében pusztít. (Úgy van! Úgy van!) Nem tartom helyesnek, ha a magyar reformátusság szemet huny ez előtt a baj előtt, vagy egyszerűen eltagadja. A bajokkal szembe kell néznünk, a bajokkal meg kell küzdenünk, a bajokat le kell vernünk és ebben kötelességét kell teljesíteni elsősorban a protestáns papságnak. Én azt hiszem, hogy Ravasz László példáját követve, ezt a kötelességét fogja is teljesíteni. Luxus és élvezetvágy. — A másik erkölcsi ok a felburjánzott luxus a nők körében (Úgy van! (Úgy van! Taps.), amelyre teljes erővel kell rámutatni a magyar társadalomnak, amely nem méltó ehhez a nemzethez ebben a súlyos időben (Úgy van! Úgy van!), amikor mindenkinek kötelessége azt teljesíteni, ami részéről lehető a nemzet érdekében. (Úgy van! Úgy van!) — Egy harmadik ok az élvezetvágy, amely menekülni akar a gyermekáldástól Ez az élvezetvágy az, amely lehetetlenné teszi a gyermekáldást, mert fél tőle, hogy ez gondot s kötelességet jelent számára. (Úgy van! Úgy van! Taps a joboldalon és a középen.) — Hogy nem főleg gazdasági okok azok, hanem ilyen erkölcsi okok, amelyekkel szembenállunk, azt mutatja és bizonyítja az is, hogy inkább a jobbmódú népességnél és nem a szegény népességnél jelentkezik az egyke. (Úgy van! Úgy van!) Nem a földtelen, nincsetlennél, nem a cselédnél, a zsellérnél, nem a napszámosnál, hanem annál a birtokos, jómódú kisgazdánál jelentkezik, akinek pedig volna elég földje ahhoz, hogy eltartson egy nagyobb számú családot is. Megállapítottam azt is, hogy azokban a községekben, ahol az egyke erősen pusztít, a nép gazdasága el van hanyagolva, hátra van maradva. A gazdasági kultúra terén szomorú látványt nyújtanak ezek a községek, szemben azokkal a községekkel, ahol a magyar családnak megvan az a gyermekszáma, amely más nemzetiségeknél megvan. A gyógyítás eszközei. Ami magát a segítséget, a gyógyítást illeti, egy bizonyos propagandára feltétlenül szükség van. A társadalmi egyesületeknek, amelyek a magyar faj érdekében működnek, kötelességük, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak és szembeszálljanak azzal a züllött felfogással (Úgy van! Úgy van!), amelyet ezen a téren tapasztalunk (Élénk helyeslés és taps.), legyünk azonban tisztában azzal, hogy a társadalmi propaganda ezen a téren nem elegendő (Úgy van! Úgy van!). Legyünk tisztában azzal is, hogy egyedül a jutalma.