Budapesti Hírlap, 1929. május (49. évfolyam, 98–120. szám)
1929-05-19 / 112. szám
s szükségtelenné teszi, hogy a vendég másutt is keressen szórakozást. Miután a tizenegyemeletes szálló minden nélkülözhetetlenségekről bőven gondoskodni fog, nyugodtan belekezdhetnek építésébe. A legtöbb spekuláció az emberek bugyellárisára, mely a fényűzésen kezdődik és a mulatozáson végződik, rendszerint sikerülni is szokott. Hatvanmillió szó Egy ilyen tizenegyemeletes tornyot mutatott be a sajtónak e napokban Nauenben, a Transradió társaság, amely a drótnélküli táviratozást kezeli és Berlint az egész világgal összeköti. Tíz és húszemeletes tornyok egész tábora övezi az óriási telepet, amely éjjel-nappal dolgozik és a múlt esztendőben már kerek tizenkétmillió szót röpített át tengerentúlra. A Transradió fejlődése meglepő, a háború előtt kezdette meg szerényebb keretekben működését és amíg három esztendővel ezelőtt még csak négymillió szóra rúgott a forgalma, ma már háromszor annyival büszkélkedhet és technikai berendezéseivel abban a kellemes helyzetben van, hogy forgalmát hatvanmillió szóra föllendítheti újabb költség nélkül. Nauen egyúttal a láthatatlan központ a tengerentúli drótnélküli beszélgetésekre is, legutóbb Ausztráliával beszélgettek, mintha csak a szomszédban feküdne. Érdekes, hogy a diplomácia útjában áll a technikának, állandó összeköttetésre Anglia gyarmataival Nauen nem számíthat, mert London úgy akarja, hogy e célra a világ elsősorban az angol berendezéseket vegye igénybe. Egyelőre... Nauenben különben csodálattal beszélnek nem a technikusokról és azok tudományáról, hanem a műkedvelőkről. Kinevezett és komolyan nem vett amatőrök fedezték fel ugyanis a rövid hullámhossz mindent felborító felsőbbségét és a technika, amely több százméteres hullámhossz használatára rendezkedett be, kénytelen most hatalmába venni és kiépíteni egy felfedést, amelyről kezdetben nem is akart tudomást venni. És azok a rövid hullámok, amelyek egy másodperc töredékében körülfutják földünket és újból és újból visszatérnek, lassan uralkodó elemévé válnak a drótnélküli megértésnek. És végül Nauenben telepedett le a legújabb és legszenzációsabb felfedezés, a távollátás, a mérnökök már ama közeli időről beszélnek, amikor egymást látni fogjuk beszélgetés közben — a világ minden tájáról... Szaporodnak az autók és balesetek Szinte jól esik néhány órát Berlintől távoltölteni. Mert a metropolis mindinkább idegesebbé lesz. A közlekedés statisztikailag meg sem becsülhető mértékben növekszik. A rendőrség nem győzi az új autókat pecsétjével ellátni. A boldogtalanok száma, akik a gépkocsik vezetésére ki akarják magukat képeztetni, hihetetlenül gyarapodik és a veszedelem, hogy a balesetek is arányosan szaporodni fognak, rendkívül nagy. Meg kell adni, hogy a közlekedési rendőrség sokat tesz az utcai veszedelmek korlátozására, itt már minden a kelleténél jobban szabályozva van és ha kiki betartaná, amit az előírások parancsolnak,, minden rendben is menne. De a világ ideges, a soffőrök nem látják a vörös tiltó lámpákat, urak és hölgyek gondtalanul röpítik kocsijaikat a legnépesebb utcákon keresztül és a gyalogjáró mit is tehetne mást, követi a többiek példáját. Ha ideszámítjuk még az utca ördögeit, a motoros kerékpárokat, kész a kép, naponta legalább is száz baleset, naponta egykét halott és sok sebesült. A sok rémhír, a fokozódó aggodalom és a tudat, hogy mégis fog történni valami, még idegesebbé teszi a világot. Az áruházakban egymás kezéből kapkodják ki az árut, a földalatti vasúton a tolongás, a mindenáron való utazás kíméletlen megnyilatkozásaival meglepi még az amerikai vendéget is, a színházakban az előadás után a ruhatárakban valóságos harc dúl minden egyes felöltőért, az utcán nincs sétáló, a mulatókban nem táncolnak, hanem robotolnak és a munkanélküliek tüntetnek, mert nincs idejük a könyvük lepecsételésére. Pedig e könyv alapján kapják meg hét segedelmüket. Ez a kíméletlen, minden percnyi időt kihasználó, embertársaival nem törődő tempó, úgy mondják, az új idők jele. Aki élni és keresni akar, annak ki is kell használni az idejét, úgy, ahogyan csak tudja. 4Budapesti Hírlap Vasárnap, 1929 május 19. (112. raj nBÉnuraBHonnB ARTEN RACKER legmakacsabb székretjedés esetén is reggelre könnyű, bőséges, fájdalomraentes normális ürölést DR. WANDER gyertgazer- és tipazergyár rt. Méz elé. Háromféle ceomagolisbal. P.—60, P 1.—, P 2.80. y. Miért maradhatott az antant keleti hadserege Szalonikiben A világháború folyamán a központi hatalmak hadvezetése nemcsak hogy nem volt egy kézbe letéve, hanem még a szövetséges vezérkarok szoros együttműködését is nélkülözte. Míg Konrád a közös cél érdekében tudott áldozatokat hozni, addig a német hadvezetőség élén álló Falkenhayn, pusztán az erősebb jogán, csak a németek önös céljait nézte. A német önzés állította meg a görög határon a diadalmasan előnyomuló bolgár hadsereget, s így menekülhetett meg antant keleti hadserege. A Balkán déli szélén állandóan ott maradt a viharfelhő, hogy a vég kezdetén, mint pusztító orkán söpörje el a központi hatalmak déli végeinek megingott védelmét. A szövetséges háborúk átka, az öncélúság, a külön érdekek követése váltotta ki Falkenhaynból a világháború legnagyobb mulasztását. Lássuk, hogy ez miképpen történt. A Dardanellák ostroma Törökországot válságos helyzetbe hozta. Sürgős segítségre volt szüksége. A segítséget Kövess és Gallwitz hadseregei hozták, amelyek 1915 szeptember hó végével készen állottak a Duna—Száva vonala mögött arra, hogy Szerbiába betörjenek és az utat kelet felé megnyissák. A fenyegető támadásra az antant felhagy a Dardanellák ostromával és egyrészt, hogy kudarcát leplezze, másrészt, hogy a harcteret a Balkánra áttegye, a nemzetközi jog durva megsértésével partra szállott Szalonikiben. November hó folyamán már öt hadosztály áll Szalonikiben, s megkezdi Sarrail francia tábornok vezetésével az előnyomulást, megszállja Cerna-Vardar könyékben Krivoják és Strumica vonalát. Ezen tekintélyes haderő ellenére Sarrail tétlenül nézi a szerbek pusztulását. A november hó 23-án és 24-én megvívott rigómezei csata után a szerb hadsereg maradéka Montenegró és Albánia felé menekült, s a központi hatalmak felszabadult hadtestei Sarrail ellen fordulhattak. A helyzet, amelyet a szövetséges hadvezetőségek tisztán láttak, cselekvésre késztetett és így november hó elején a német és magyar-osztrák főparancsnokság az újabb hadműveletek tervét tárgyalni kezdte. Konrád, akinek igen helyes hadműveleti érzékét a németek is kénytelenek voltak elismerni, tiszta helyzetet akart teremteni. Kívánta, hogy az antant hadseregét verjék ki Görögországból, kívánta továbbá, hogy úgy Romániát, mint Görögországot szükség esetén fegyverrel kell nyílt színvallásra bírni. Falkenhayn ekkor látszólag hozzájárult Konrád terveihez, de azon intézkedése, amely a német hadosztályokat az arcvonalból kivonta, felkeltette Konrádban azt a gyanút, hogy Falkenhaynnek más tervei vannak. Konrád kérdéseire Falkenhayn nem adott egészen megnyugtató választ, s így Konrád kényszereszközökhöz kénytelen nyúlni, hogy Falkenhaynt a kötött megegyezés betartására bírja. Kijelenti, hogy amennyiben a hadműveletek további folytatására rövidesen meg nem egyeznének, úgy az eddig Mackensen vezérlete alatt álló Kövess hadsereg csapatai dolgában a teljes intézkedési szabadságot magának tartja fenn. A fenyegetésnek megvolt a maga hatása, amennyiben november hó 27-én a két fővezér megállapodást kötött, hogy az antant-erőket Szalonikire visszavetik és a tengerbe űzik. A Balkán hadszíntéren a november 27-iki helyzetet és a tervezett hadműveleteket az 1. sz. vázlat mutatja. Amint a vázlaton látható, Sarrail hadserege KÉRJE« 3* VISELJEN a Cérna mentén védőállásokban várta a 2. bolgár hadsereg támadását. A IV. német hadtest, a 8. és 9. bolgár hadosztály a szerbek üldözése közben Pristina— Üszküb vasútvonalát érte el A hadműveletei terv szerint Sarrailnak a Cérna és Vardar között álló haderejét nyugatról, a monastiri medencéből a 11. hadseregnek, a Vardar mentén pedig a 2. bolgár hadseregnek kellett megtámadnia. A 11. hadsereg felvonulása, továbbá az utánszállítási vonalak rendbehozatala azonban legalább négy hetet vett volna igénybe, úgy, hogy a támadás csak december hó második felében indulhatott volna meg. A 2. bolgár hadsereg parancsnoka, — Todorov tábornok — attól tartva, hogy Sarrail felismeri a hadseregét fenyegető veszélyt és kivonja magát a fenyegető átkarolásból, saját elhatározásából, a németek bevárása nélkül támadásra indult. A bolgárok megmozdulására az antant gyengesége tudatában azonnal megkezdi a visszavonulást.. December hó 2-ától 9-éig tartó utóvédharcok között Sarrail hadserege, a bolgárok által szorongatva, Petrovo—Mirovica—Dojrán vonaláig hátrál. A helyzetet a 2. számú vázlat mutatja. Az üldöző 2. bolgár hadsereg kétnapos heves harc után az antant-sereget kiveri állásából, s különösen megtépázza az angolokat. Az antant keleti hadseregének veresége teljes volt. Egyedül az időközben táborszerűen megerődített Szalonikiben kereshetett menekülést. Visszavonulása vad futássá fajult, a bolgárok győzelmük teljes kiaknázása előtt állottak, már csak napok kérdése volt, hogy Sarrail hadseregét a tengerbe szorítsák, midőn a győzelmes bolgárokat a görög határon váratlanul megállította Falkenhayn parancsa. A központi hatalmak elkövették a világháború legnagyobb hibáját. A megállás elrendelése Falkenhayn súlyos tévedése. Bármennyire jelentéktelennek tartotta is a Balkán hadszínteret és bármenynyire biztos volt is abban, hogy a kelettel való kapcsolatot már megteremtette, mégsem volt szabad megengednie, hogy az antant keleti hadserege elmenekülhessen. Ha nem is látta előre azt a veszélyt, amelyet Szaloniki számunkra jelentett, mégis eleget kellett volna tennie annak a nagy elvnek, hogy a megvert ellenséget mindaddig kíméletlenül üldözni kell, míg teljesen meg nem semmisül. Sajnos, más történt! Falkenhayn emlékirataiban elhatározásának okát azzal magyarázza, hogy a Balkánháború a görög határ elérésével célját elérte. Megteremtette a kapcsolatot a törökökkel és valószínű, hogy az antant a Dardanellák megtámadásának kísérleteivel fel fog hagyni. Nézete szerint a háborús döntést a Balkánon nem lehetett keresni, s így ott céltalan volt továbbra is nagyobb német erőket lekötni. Cramon tábornok, a tescheni főparancsnokságnál volt német összekötő tiszt, ki Falkenhayn terveibe meglehetősen be volt avatva, a megállásnak azonban más magyarázatát GUMMITALPÚ VÁSZONCIPŐT , Bysztma IT nem adlt. mélységből fakadó 67"-? vlik. kénes tszapfonpások csúz, köszvény, ischiás ellen. Thermia-Palace (a fürdőkkel egybeépült), ROYAL (a fürdőparkban), 8 km. gyönyörű Vágstrand, golf, tennisz, színház, halászat, lövősport. Szobarezerválás és felviágosítás PÖSTYÉNFÜRDŐ IRODA, Budapest, Károlykörút 3 II. 8 Telefon J. 453 8., valamint a Ma Menetjegyirodák és Eisner drogéria Andrássy-út 37 adja. Szerinte a Szaloniki-kérdésben Bulgária és Görögország között politikai nehézségek keletkeztek, s ez okból nem engedte Falkenhayn a bolgár csapatokat a görög területre. Ezen felül Falkenhayn már ez időben egy másik nagy célra fordította figyelmét: a döntő csapásra nyugaton. A gyászos emlékű Verdun, tehát az igazi ok, amely miatt a győztes bolgároknak meg kellett állni. Ezért látott Falkenhayn a Balkán további hadműveleteiben csak nehézségeket. A Balkánon már nem forgott német érdek kockán s így Falkenhayn további álozatokra nem volt hajlandó. Mi magyarok a történelmi Magyarország megszállását nagyrészben Falkenhayn mulasztásának köszönhetjük. A többi hadszínterek tőlünk távol feküdtek, közvetlenül veszély bennünket csak a Balkán felől érhetett és ért is, amikor a magyar határok védelmére a Linderek katonát nem akartak látni. Magyarország megcsonkítása után eltűnődhetünk azon, hogy a központi hatalmak seregei miért küzdöttek egységes vezetés nélkül még akkor is, amikor az arra rátermett tehetségeket a háború már felszínre vetette. Akár a tannenbergi győzők, Hindenburg és Ludendorf, akár Konrád, hűséges segítőtársával, Metzgerrel, vagy Mackensen Seckttel, hivatva lettek volna e feladatra. A tetterős vezetés idejében eloltotta volna a Saloniki tűzfészket, nem borult volna fel a bolgár front, s az antant csapatai pedig sohasem lépték volna át az ezeréves magyar határt. KOLUMBUSZ HAJÓJA, amelyet a sevillai kiállítás alkalmából élethűen újraépítettek Kommunisták ugratták be a csalóközi munkásokat PRÁGA, máj. 18 (Magyar Távirati Iroda.) A csallóközi mezőgazdasági sztrájk, mint a Prágai Magyar Hírlap írja, közeledik az összeomlás felé. A sztrájknak a kommunisták részéről történt kirobbantása már magában hordta a kudarc csíráit. A Csallóközben ugyanis gazdasági munkásokban felesleg volt. A sztrájk hírére 400 tót munkás érkezett a Csallóközbe, a megbízhatatlan kommunista munkásokat elbocsátják és a tótokkal helyettesítik őket. A beugratott munkásokra tehát szomorú sors vár. A sztrájk komoly jellegét teljesen megszüntette az, hogy több gazdaságba Guta községből érkeztek kisegítő munkások, akik egytől-egyig kommunisták, de otthon semmiféle munkaalkalomhoz nem jutnak A munkásság egyik agitátora Major István kommunista képviselő ellen elfogatási parancsot adtak ki.