Budapesti Hírlap, 1929. június(49. évfolyam, 121–145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

­ „Radics legyilk­olása megfelelt a szerb nép érzelmeinek“ BELGRÁD, márj. 31. (Magyar Távirati Iroda.) Nikolics védő a délelőtti tárgyaláson még a következőket fej­tette ki: — Punisa Radics ugyanolyan történelmi szükségesség, mint Milos Obilics, vagy Gravrilo Princip. Feláldozta magát az esz­mékért. A védő maga is beismeri, hogy négy évvel ezelőtt ő is gondolt arra, hogy Radics Ist­vánt el kell távolítani. Ha Panisa Racsics esetleg már előbb is ugyanezt gondolta, úgy ez megfelelt a nép többsége érzelmeinek. Lyubics védő (Kninből) megmagyarázta a dinári faj sajátságait és a bosszú etikáját. Racsics számára etikai és lélektani szükséges­ség volt, amit tett, úgy járt el, mint az állam csendőre. A tárgyalás szünete után délután Lyubics dr. folytatta többórás védőbeszédét, amelyben kimutatta, filozófiai alapon, hogy Racsics végzetszerűen cselekedett. A budapesti távbeszélő előfizetőket ka­tánságra bármikor felkelti a távbeszélő központ. 2 ki. Az abszolút többséget, amelyhez 308 man­dátum szükséges, tehát a munkáspárt csak akkor szerezhetné meg, ha a hátra lévő man­dátumok mind javára esnének. Ez azonban egészen valószínűtlen. Az angol közvéleményt most elsősorban az izgatja, milyen álláspontot foglal el Loyd George a jövő parlament életében. A kor­mányalakítás sorsa az ő kezébe van letéve, tőle függ, hogy akár a konzervatívok, akár a munkáspártiak átvehessék Anglia kormányzá­sát. Lloyd George egyelőre hallgat, terveiről a legbeavatottabb angol politikai körök sem tudnak, legalább is nem árulnak el semmi bizo­nyosat lapjaikban, amelyek pedig hosszú kommentárokkal kísérik a választási harc min­den egyes mozzanatát. Kik kaptak mandátumot? Újra megválasztották J­ohnson­ Hicks kon­zervatív belügyminisztert, Henderson Artur munkásvezért, Sir Samuel Hoare konzerva­tív légügyi minisztert, Worthington Evans konzervatív hadügyminisztert, Ben Tillett munkásvezért, valamint Sir Oswald Nosley eddigi munkáspárti képviselőt, Curzon lord vejét Új képviselőiként választották meg Sir Rennel Rudd volt római angol nagykövetet konzervatív programmal. Sir Herbert Samuel liberális vezér megvá­lasztása nagy diacéd a liberális párt szá­mára. Újra megválasztották azonkívül Tom Shaw, Lansbury és Ammon munkásvezére­ket, valamint Wilkinson asszonyt, a munkás­párt jelöltjét. Újra megválasztották továbbá Ameryt, az eddigi dominiumügyi államtit­kárt, Trevelyan munkásvezért és Locker- Sampson konzervatív külügyi alállamtitkárt. A munkáspárt egyedül a konzervatív Bir­­minghamban négy mandátumhoz jutott. Lady Astor konzervatív képviselőnőt Plymouthban újra megválasztották. . A megválasztottak között van Baldwin Oli­vér, a miniszterelnök szocialista fia, aki most lett először képviselő. Saklatwalat, az előző parlament egyetlen kommunista tagját, a munkáspárt buktatta ki. Baldwin miniszterelnököt, Guiness fölmí­­velésügyi minisztert és Lloyd George liberá­lis pártvezért újból megválasztották. Mandá­tumhoz jutott Miss Megan Lloyd George, Lloyd George leánya is, aki liberális prog­rammal lépett föl. Budapesti Hírlap Szombat, 1929 Jariliis 1. (121. sz.) A király megiut komolyan megbetegedett Közjogi problémák a király beteg­sage miat Az angol király ismét súlyosan megbetege­dett. Tegnap váratlanul hőemelkedés állott be, úgyhogy ágyban kellett maradnia. Házi­orvosa repülőgépen jött s gyors visszatérése a lakosság körében nagy nyugtalanságot kel­tett. A király öt nappal ezelőtt hű­lt meg, mi­dőn a királyné társaságában nyitott terraszon uzsonnázott a fregmonti­ kastélyban. Bár az újabb meghűlés nem áll összefüggésben a ki­rály régi betegségével, az orvosok mégis azt hiszik, hogy nem egyszerű meghűlésről van szó. A hangulat a windsori kastélyban igen nyomott. Általában sajnálatosnak tartják, hogy a király éppen a választások alkalmával betege­dett meg. Azt hiszik azonban, hogy a már régebben felállított államtanács, amely ma is fennáll, egyelőre megteheti a szükséges in­tézkedéseket, noha alkotmányjogi tekintélyek nem értenek egyet abban, vájjon az állam­tanács elfogadhatja-e a kormány esetleges le­mondását. A parlament valószínűleg csak június 25-én ül össze és addig a király állapota is való­színűleg egészen megjavulhat. Alkotmányjogi szokás szerint a kormány mindenesetre lemond, ez a lemondás azonban konzervatív győzelem esetén csak formaság volna. Ebben az esetben Baldwin rekonstruálná kabinetjét. Ha a konzervatív párt maradna számszerűleg a legnagyobb, de abszolút több­ség nélkül, akkor Baldwin állítólag meg­maradna helyén és az egyesült ellenzékre hagyná azt az ódiumot, hogy bukását vala­mely konkrét kérdéssel kapcsolatban elő­idézzék. • A londoni tőzsde l­anyhasággal reagál Az értéktőzsdén az üzlet a munkáspárt hatalmas győzelmének hatása alatt állott. Az irányzat rendkívül lanyha volt s főképp az állampapírok estek vissza. A vasúti és ipari részvényekben nyitáskor nagy tartózkod­ó volt észlelhető, később azonban az irányzat itt is ellanyhult. Igen langy árveszteséget szenvedtek a rodéziai vörösréz-bányák papír­jai is. Szabad gyilkolást jogot kér Racsics 71 gyilkos montenegrói származása enyhítő körülmény BELGRÁD, máj. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Punisa Racsics-per mai tárgyalásán a vád- és védő­beszédekre került a sor. Az államügyész kije­lentette, hogy a vádat teljes terjedelmében fenntartja. A védők közül ma délelőtt hárman jutottak szóhoz. Minthogy a három vádlot­nak 30 védője van, egyelőre még teljesen bi­zonytalan, mikor fejeződik be a per. Racsics fővádlott védői valamennyien Racsics monte­negrói származásából indulnak ki. A monte­negrói származás egészen különös nemzeti jel­leget ad. A montenegróinak a becsülete min­den és becsületét az életénél is többre értékeli. Racsics is csak azt tette, amit minden mon­tenegrói tett volna helyében: az ősi hagyomá­nyoknak megfelelően fegyverrel védte meg becsületét. Tettének ez tehát a pszichológiai kulcsa. A védők azt is hangoztatták, hogy a vádlott családja mindenkor a szerb nemzeti ideál szolgálatában állott. Ennek az ideálnak szolgálatában a Racsics-család több, mint 20 tagja esett el a harc mezején. Az egyik védő azt indítványozta, vegyenek fel a bün­tetőtörvénykönyvbe új paragrafust, amelynek értelmében a jövőben megengedik, hogy az alaptalanul megrágalmazott megölhesse rágal­mazóját. A Radics-párti képviselők hivatkoznak egy Kerec nevű kereskedőnek Radics Istvánhoz intézett levelére, amelyben ez még 1926. évben közli Radiccsal, hogy Punisa Racsics előtte kijelentette, hogy Jugoszlávia politikai életé­ben addig nem áll helyre a nyugalom, amíg Radics feje le nem hull. Kerec levelében óva inti Radicsot szerb képviselőtársától. Punisa Racsics tagadja, hogy ezt a kijelentést meg­tette volna. Lesújtóan terhelő vallomások Krenner dr. volt képviselő vallomása sze­rint Racsics hidegvérűen célzott Radics Istvánra. Kossutics Ágost volt paraszt­demokrata koalíciós képviselő elmondta, hogy a merény­letet Racsics előre megfontolta, ami abból is kitűnik, hogy revolverének elsütése előtt ezt kiáltotta Radics Pálra: — Hah, téged kereslek! Popovics Torna vádlott falujában tanuk előtt kijelentette, hogy Belgrádba megy Radics István megölése végett. Kerecz tanú, aki Ra­csics Panisával úgy látszik összeköttetésben állott, azt vallotta, hogy Racsics már 1927-ben Radics István megölésének szükségességét han­goztatta. Brljevics dr., a paraszt-demokrata koalíció volt képviselője azt vallotta, hogy Jovanovics vádlott a tett előtt ezt kiabálta­­Racsicsnak: — Vigyázz! — majd revolverrel kezében tisztította meg a teret Pemail és Racsics Pu­nisa között, úgy, hogy ez nyugodtan céloz­hatott. A főváros közgyűlése az üzemek fenntartása mellett határozott Bánky Vilma százdolláros alapítványt tett Pénteken tartotta a főváros törvényható­sági bizottsága folytatólagos rendes közgyű­lését. Sorra került Zala Zsigmond indítványa, amely azt célozza, hogy a főváros a kereske­delemnek és iparnak indokolatlan versenyt támasztó üzemeit sürgősen szüntesse meg. Ripka Ferenc főpolgármester nyitotta meg a közgyűlést, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Matós Jenő elhunyt bizotttsági tagról és bejelentette, hogy Matós helyére Marcevitz Lajos póttagot hívta be az igazoló választ­mány. Zala Zsigmond okolta meg ezután indítvá­nyát. Borvendég Ferenc tanácsnok ismertette a tanácsi előterjesztést. Az üzemi bizottság egye­s üzemek megszüntetését ki is mondotta, másodszor úgy döntött, hogy azok összeolvad­nak más fővárosi üzemekkel. A belügyminisz­ter az üzemi bizottság határozatát csekély változtatással jóváhagyta, kívánta azonban, hogy a kenyérgyár szüntesse meg a tészta­­gyártást, az éllemiszerüzem taxatíve sorolja fel, mely cikkeket árusít, állapítsa meg a fiók­üzleteinek számát is. Jelentette egyébként a tanácsnok, hogy a megszüntetésre ítélt üzemek megszüntetése dolgában a szükséges intézke­dések megtörténtek, a belügyminiszteri leirat kifogásait a bizottság tárgyalta és elhatározta, hogy felterjesztésben kérni fogja tekintsen el a belügyminiszter a leiratban foglalt kifogá­soktól, engedje meg tehát továbbra is a tészta­­gyártást és a tüzelőszervraktárnak önálló üzemként való fenntartását. Borvendég Ferenc tanácsnok sorra veszi ez­után Zala Zsigmond fejtegetéseit, közli, hogy a Gázgyárnak fölös kokszkészletei nincsenek, az élelmiszerüzem saját gyártmányait áru­sítja, a gyöngyösi lignitbányát a főváros el­adja, amint megfelelő ajánlat érkezik; a kenyérgyár tésztaüzemének jövedelmét arra használja föl, hogy azzal olcsóbb kenyeret hoz forgalomba a kenyérgyár a nagy töme­geknek; a többi, megszüntetésre ítélt üzem likvidálása pedig részben megtörtént, részben folyik. A vita első szónoka Vértes Emil volt, majd Hoffmann Mihály ecsetelte különösen a kis­ipar helyzetét. Joanovits Pál volt a következő szónok, aki a Keresztény Községi Polgári Párt álláspont­ját terjesztette elő. Hangoztatta, hogy a köz­gyűlés már 1927-ben s azóta is többször, leg­utóbb néhány hónappal ezelőtt foglalkozott az üzemi kérdéssel. Ezekben a közgyűlési határozatokban a törvényhatóság körülírta, hogy mely üzemeiket kívánja fenntartani, me­lyeket akarja átszervezni vagy korlátozni, végül melyeket kívánja megszüntetni. E ha­tározatokat nagy megfontolás előzte meg. E közgyűlési határozatot egyébként a belügy­miniszter is jóváhagyta. Nyilvánvaló, hogy az üzemek ellen megindult támadás nem any­­nyira a többi kisebb, kevésbbé jelentős üze­mek ellen irányul, hanem elsősorban a köz­ségi élelmiszerüzem ellen. Ami az üzemek megszüntetésének szükségességét illeti, egyál­talában nem tudták Zala bizottsági tag ar­gumentumai meggyőzni. Az élelmiszerüzem akkor létesült, amikor még híre sem volt annak, hogy háború lesz valaha. Nem lehet tehát azt mondani, hogy háborús üzem. Maga Vázsonyi Vilmos volt az, aki belátta, szük­ségesnek tartotta és kezdeményezte az üzemet. Ha mostan megszűnne az élelmiszer­üzem, egészen biztosan a nagytőke, a ban­­kokrácia ülne bele vezérigazgatóval. (Nagy zaj!) A nagytőke szeretné olcsó pénzért meg­szerezni a nagy tömegek érdekeit szolgáló in­tézményt. Pártja nevében a korábbi közgyű­lési határozat végrehajtását kívánja és az üzem megszüntetését nem engedi meg, mert kell a nagy tömegeknek, s mert a Keresztény Községi Párt fontosabbnak tartja 980.000 ember érdekét, mint 30 nagyvágóét. Belatiny Arthur beszélt utána és a Keres­kedelmi Kamara álláspontját ismertette. Belatiny szerint nem fogyasztó érdek, hogy az üzemek fennmaradjanak. Lehet ez magá­nosok érdek­e és nem mindig jogos érdek. Semmiképpen sem közérdek. St­einherz Simoni szerint a közüzemi kér­dést mesterségesen csinálják, hogy azzal bi­zonyos keserűségeket levezessenek. Folytatni kell a közüzemi politikát. Több felszólaló nem jelentkezett, erre az elnöklő Buzáth alpolgármester berekesztette a vitát és a bizottsági tagok egy részének kívánságára elrendelte a név szerinti szava­zást. A tanács előterjesztése mellett 69-en, a tanács javaslata ellen, illetve Vértes Erő és Zala Zsigmond indítványa mellett pedig 34-en szavaztak. Ezzel az üzemek generális megszüntetését célzó indítványok elestek és a közgyűlés több­sége a tanácsi előterjesztés mellett szögezte le magát, amelynek lényege az. A közgyűlés az 1149/1927. számú közgyűlési határozatnak, valamint az erre vonatkozó 78.704/1928. sz. belügyminiszteri leirat egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló jelentést, amelyet Bor­vendég Ferenc tanácsnok terjesztett elő, tudon­másul veszi. Farkas József terjesztette elő a tisztviselői lakásépítés megvalósítására vonatkozó prepo­zícióját, amelyet úgy vél megvalósíthatónak, hogy e célra tőkésítsék a lakáspénzek kifize­tésére felhasznált évi tízmillió pengőt. E tíz­millió pengő tőkésítésével tíz éven át százmil­lió pengő áll a rendelkezésére. Építeni kellene 10.208 lakást, összesen 20.400 szobát. Szobánkint 8000 pengő építési költséget szá­mítva 152 millióba kerülne az építkezés kere­ken, vagyis évi 522.000 pengővel kellene a városnak hozzájárulni a tőkésített összegen kívül az építési költségekhez. Számításba véve azonban azt, hogy megtakarítaná a főváros az évi 10 millió lakáspénzt, amely időközben esetleg emelkedik is, valamint számolva a te­lek és az ingatlan értékemelkedésével, igen megérné a fővárosnak az akció azt az 52 mil­liót, amit e célra áldozni kellene. Az indítványt kiadták a tanácsnak, a többi indítványt törölték, majd a napirend hátra­lévő részét tárgyalták le, csupa kisebb jelen­tőségű ügyet. A közgyűlés tudomásul vette Bánky Vilma száz dolláros alapítványát, az egressy úti polgári leányiskola tanulóinak ju­talmazására, nemkülönben a kistemplom utcai tüdőbeteggondozó épületének az államtól való átvételét, az óbudai temető kapuépületének átépítését, a temető bekerítését, a Közmunkák Tanácsával kötött terjedékegyezmény meg­hosszabbítását, stb. A zuglói plébánia betölté­sét levették a napirendről. Különböző szemé­lyi ügyek között egy nyugalmazott elemi isk. igazgató kegy­díj kérelmét Szepessy indítván­­yára a közgyűlés megtagadta. I Bartóky-emlékünnep SZARVAS, máj. 30. A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége, a fő­gimnázium felügyelőbizottsága és igazgatósága vasárnap leplezte le néhai Bartóky József v. b. t. t., volt földmívelésügyi államtitkárnak, az Öregdiákok Szövetsége nemrégiben elhunyt illusztris első elnökének a gimnázium homlok­zatán elhelyezett emléktábláját. Az evangélikus templomban Szelényi János lelkész ünnepi is­tentiszteletet tartott, amely után a közönség átvonult a régi főgimnázium épületéhez. A Nemzeti Hiszekegy eléneklése után Szontagh Tamás dr. udvari tanácsos, az Öregdiákok Szövetségének társelnöke meg­nyitotta az ünnepet és felkérte Raffay Sán­dor dr. püspököt, a szövetség elnökét az em­léktábla felavatására. Raffay püspök gondo­latokban gazdag beszédben méltatta néhai Bartóky József érdemeit és rámutatott nagy­értékű irodalmi alkotásaira, amelyekkel nem­csak mint államférfi, de mint kiváló író is nagy hasznára volt hazájának. Beszéde alatt hullott le a lepel az emléktábláról, amely Reviczky Hugó szobrászművész, volt szarvasi diák alkotása. Az emléktáblát a főgimnázium felügyelő­bizottsága nevében Mázor Elemér dr. vette át. Papp Viktor dr. miniszteri osztálytanácsos, a földmívelésügyi minisztérium képviseleté­ben kegyeletes szavak kíséretében remek ba­bérkoszorút helyezett el, majd utána a Petőfi- Társaság, a Kisfaludy-Társaság, a Protestáns Irodalmi Társaság, Békés vármegye, Bartóky szülővárosa, Békéscsaba, Orosháza nagyköz­ség, a szarvasi főgimnázium és még igen sok egyesület és intézmény képviseletében koszo­­rúzták meg az emléket. Haviár Gyula dr. királyi közjegyző, a szövetség alelnökének záróbeszéde után az ünneplő közönség zené­szó mellett a városon keresztül az Erzsébet­­ligetbe vonult. A főgimnázium jelenlegi ifjúságának élén felvonuló öregdiákokat s az ünneplő közönsé­get az Erzsébet-ligetben Raskó Kálmán fő­gimnáziumi igazgató üdvözölte. Ezután az Öregdiákok Szövetsége megtartotta rendes évi közgyűlését, amelyen újból megválasztották a régi tisztikart. A gyűlést díszebéd követte, majd délután a főgimnázium ifjúságának atlétikai versenye, este pedig táncmulatság, amely a reggeli órákig tartott. Az ország minden részéből összesereglett szarvasi öregdiákok között ott voltak Kova­­csics Dezső dr. főispán, Berthóty István dr. kormányfőtanácsos, polgármester, Berthóty Károly dr. és Tóth Pál dr. országgyűlési kép­­viselő, Mihályi Zoltán dr. kormányfőtanácsos, Zöldy János dr. egészségügyi főtanácsos, vár­megyei főorvos, Kovács Sándor dr. egyetemi tanár, Petri Mór, Lakatos Sándor dr. szer­kesztő, Kamarás László dr. orvos, Plenczner Sándor dr. orvos, Mérey Oszkár dr. szerkesztő, Szarka Lajos dr. orvos, Gyökös Endre dr., Demeter Pál, Praznovszky Jenő, Holub György, Thury György dr., Blay Gusztáv, Szabó Sándor, Bordács Miklós tiszti főügyész, Ribárszky Pál főmérnök, Gyáni Gyula rész­vénytársasági igazgató és még számosan.

Next