Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-06 / 227. szám

Tie­kát tizenöt évi fegyházra ítélték „Bűne: Tcémb­ettés és a flonok­tana megszervezése" Snacky ötévi f­egy­­házat kapott, MacBooi te­­­men­te ti­e. A Tuka-perben ma hirdette ki az ítéle­tet a pozsonyi bíróság. Az ítélet rendkí­vül súlyos, sőt valósággal kegyetlen. De bármilyen nagy a büntetés, Tuka, — amint azt a jelentések hírül adják — nyu­godtan fogadta, szemrebbenés nélkül. A jelentések azt is hozzá­teszik, hogy azért, mert el volt készülve a legsúlyosabb íté­letre. A közönség már egyáltalában nem fogadta ilyen nyugodtan az ítéletet és amikor az elnök a nagy izgalom közepette felolvasta a tucatszámra osztogatott fegy­házéveket, a hallgatóság áttörte a kor­dont. Pedig, ahogy Tuka nem volt meg­lepve, úgy a közönség sem volt meglepve. Nem is meglepetésében szakította el a rendőrsor gátját, hiszen az ítéletet a bí­róság elnöke néhány perccel déli egy óra előtt hirdette, de féltizenegy óra tájban már elterjedt az ítélet pontos híre­­ Bu­dapesten is. Az ide érkezett értesülés a Pozsonyban megjelenő A Nap szerkesztő­ségéből származott, amelynek politikája és összeköttetései közismertek. Ami magát az ítéletet illeti, a rendel­kező részhez — idegen ügyről lévén szó, — nem szólunk hozzá. A kegyetlen ítélet­tel sújtott vádlottak iránt való szánal­munknak lapunk más helyén adunk han­got, itt csak az ítélet megokoló részéhez lesz pár szavunk. Ebben a részben ugyanis legnagyobb megütközésünkre olyan passzust találunk, amely Tokának is társainak elítélését Magyarország re­vizionista politikájával okolja meg. Azt hisszük, hogy a judikatúrában egé­szen szokatlan dolog, hogy valakit azért ítéljenek el, mert egy szomszéd ország politikája ilyen vagy olyan. Az adott esetben az történt, hogy azért, mert Ma­gyarország a trianoni békével teremtett helyzetet véglegesnek nem ismerheti el és mert a békeszerződés békés revíziójának lehetőségében hisz és mert abban remény­kedik, hogy a világ döntő politikai fakto­rai véleményének megváltozása magával fogja majd hozni a helyzet megváltozá­sát is, ezt a hármas reményt alapul hasz­nálták fel arra, hogy néhány embert a legdrákóibb ítélettel sújtsanak. Minthogy ebben az ítéletben Magyarországnak im­­putált tényekről van szó, Magyarország­nak a leghatározottabban tiltakoznia kell a Tuka-per anyagába ilyetén való bevo­nása ellen. Annál is inkább, mert az egész tárgyalás egyetlen elfogadható adatot sem tudott produkálni arra, hogy Tuká­nak magyar tényezőkkel bármilyen kap­csolata lett volna. Tuka tényeiért, szán­dékaiért, törekvéseiért a tót néppárt és a tót nép nevében Hlinka felelősséget vál­lalt és Tokával való szolidaritásukat je­lentette ki, így tehát semmi szükség sem volt arra, hogy Toka tényei és elhatáro­zásai mögött más tényezők után kutas­sanak. És ha a pozsonyi cseh bíróság az álla­mok közti viszonyon magát túltéve, mégis megpróbálja azt, hogy Magyarországot bekapcsolja a vádlottak cselekményeibe, ez ellen a magyar közvéleménynek a leg­élesebben és legnyomatékosabban tilta­koznia kell. Az ilyen bíráskodásnak gya­lázata, amely általánosságokból élő vá­dakra épít kegyetlen ítéleteket, vissza fog hullni arra az államra, amely a demokrá­ciának és igazságosságnak köntösében tet­szeleg. Az ítélet kihirdetéséről és annak izgal­mas körülményeiről a következő jelentés számol be: POZSONY, okt. 5. Három perccel délután egy óra előtt, 12 óra 57 perckor hirdette ki Terebessy elnök, a pozsonyi büntetőtörvényszék ta­nácselnöke az ítéletet a Puka-perben. Tuka Bélát a bíróság 15 évi, Snacky Antalt pedig 5 évi fegyházra ítélte. Mach Sándort felmentették. Már a kora reggeli órákban óriási tö­meg állta körül a törvényszék épületét. A tömeg az órák múlásával egyre növeke­dett. Dél is elmúlott már, az ítéletet még mindig nem hirdették ki, de a többezer főnyi tömeg nem mozdult. Az ítélet kihir­detése azért húzódott el annyira, mert az utolsó percekben egyre újabb és újabb simításokat végeztek a megokoló rész szö­vegezésén. A 32 gépelt oldalra terjedő ítélet kidolgozása maga három teljes na­pig tartott. A bírák tegnap délután ké­szültek el vele és akkor adták ki a fogal­mazványt legépelésre. Ma délelőtt a bí­róság tagjai mégegyszer átnézték a begé­pelt példányt és rengeteget javítottak rajta. Közben a tömeg türelmetlenül várt a törvényszéki palota előtt. Déltájban már annyian voltak, hogy a közlekedést is meg kellett szüntetni, miután a rend­őrség nem tudta visszaszorítani az ezer és ezer embert. Pontban 12 óra 55 perckor vonult be Terebessy elnökkel az élén a bíróság. A vádlottak helyükön vannak, a teremben az izgalom tetőfokára hágott. A padok zsúfolásig tömve vannak és a törvényszék folyosóin és lépcsőin sem lehet mozogni. A tárgyalóterem közönsége a folyosókon és lépcsőkön várakozó tömeg révén egybe­olvad az utca tömegével. A bíróság bevonulására mintha elvág­ták volna a zajt. Mély csend támad, mi­kor megszólal az elnök és megkezdi a 32 gépelt oldalra terjedő ítélet rendelkező részének felolvasását. A vádlottak felál­­lanak. Az ítélet Tuka Béla dr.-t bűnösnek mondotta ki a bíróság a köztársasági védőtörvény hatodik paragrafusának 3. bekezdése, valamint a bün­tetőtörvénykönyv 96. és 99. paragrafusa, to­vábbá a büntető törvény­könyv 91. paragrafusa alapján és a köztársasági védőtörvény 32. paragrafusa alapján és őt ezért 15 évi fegy­házbüntetésre mint főbüntetésre és polgári jogainak 3 évi időtartamra való elvesztésére ítélte. Snackyt, Tuka dr. vádlott-társát ugyane paragrafusok­­értelmében és alapján 5 évi fegyházbüntetésre és polgári jogainak 3 évi felfüggesztésére ítélte a bíróság. Tuka dr.-nak a büntetésbe beszámítják az 1929 január 3-tól 1929 október 5-ig elszenve­dett vizsgálati fogságot, továbbá Snacky-nak az 1928 április 9-től május 10-ig­­és 1929 ja­nuár 11-től 1929 július 4-ig eltöltött vizsgá­lati fogságot. Mach vádlottat a bíróság a büntetőtörvény­­könyv 326. paragrafusa alapján felmentette­ részét, nevezetesen Szlovákiát elszakítsa a köztársaságtól Az ítélet megokolásainak Snackyra vonat­kozó része a következőket tartalmazza: Snacky Antal 1923-ban és 1924-ben szövet­kezett Tuka Béla drral és fölkeresett Bécs­ben egy külföldi kémirodát, ahol kémkedést folytatott. Snacky szövetkezett továbbá Tit­kával és más személyekkel abból a célból, hogy egy idegen hatalomnak — még­pedig rendkívül súlyosbított körülmények között — kémkedjen és a hatalomnak adatokat árul­jon el. 1923-ban és később Pozsonyban s a köztársaság területén más személyekkel abból a célból szövetkezett, hogy megszervezze a Rodobranát, amely által Szlovákia területén zavargásokat akartak okozni és szabo­tázst végezni, ami által egy külföldi katonai hatalomnak a köztársaság terü­letére való benyomulását kellett volna elősegíteni. A vádlott közvetlen vagy közve­tett összeköttetésben állott Jehlicska úrral és a budapesti külügyminisztérium más sze­mélyiségeivel abból a célból, hogy a köztár­saság területének egy részét, nevezetesen Szlovákiát elszakítsa Cseh-Szlovákiától, így könnyen befolyásolható a bíróság!“ PRÁGA, okt. 5. ff A Slovak értesülése szerint a Tuka-per­­ben szereplő egyik bírónak Hodzsáék mara­dékbirtokot ígértek. A tótok Hodzsának ezt a magatartását elítélik — írja a Slovak — mert ily módon könnyen elérhető a bíróság befolyásolása. Ne fáradjon a táviró hivatalba, adja fel táviratait a távbeszélőn. Tutka nyugodt, de a hallgatóság átíöéri a kordont Tuka Béla szemrebbenés nélkül, nyugodtan fogadja az ítéletet. Snacky Antal szintén ka­tonás vigyázállásban, mozdulatlanul hallgatja végig az ítélet kihirdetését. Mindketten el vol­tak készülve rá, hogy súlyos ítéletet kapnak. Csak Mach Sándor üdvözli kitörő örömujjon­gással a felmentést. A rendelkező rész felolvasása után a vád­lottak ismét leülnek. Ebben a pillanatban a folyosón tolongó tömeg áttöri a rendőrkor­dont és benyomul az ülésterembe, úgyhogy az ítélethirdetést fel kellett függeszteni. Néhány percnyi szünet után Terebessy el­nök hozzákezd a megokolás felolvasásához. A csend ismét helyreáll s­ a tömeg lélekzetvissza­­fojtva hallgatja az elnök szavait. A megokolás — Tuka dr. — olvassa az elnök — azáltal követte el bűncselekményét, hogy Snacky Antallal 1923-ban, vagy’1924-ben szövetke­zeti és összeköttetést, tartott pem a 311. bécsi külföldi kémirodával, ahol idegen tényezők­kel tárgyalt. Tuka dr. továbbá 1924-ben a bécsi Kolschitzki­ utca 30. szám alatt lakást bérelt, amelyben szintén kémirodát rendeztek be. Ebben a kémirodában kikémlelték a cseh­szlovák hadsereg összetételét, létszámát, to­vábbá felszerelését, valamint a lakosság bir­tokában levő fegyverek számát, az automo­bilok számát és egyéb más körülményeket, amelyek fontosak az állam védelmére. Tuka dr. továbbá Snackyval együtt idegen hata­lom tényezőivel szövetkezett, hogy ilyen ter­mészetű ügyeket kikémleljen és megszerezzen olyan adatokat, amelyek a köztársaság vé­delmének érdekében titokban tartandók. Ez különösen súlyosbító körülmények között tör­tént. Tuka vádlott 1923-ban és később Po­zsonyban és másutt Snackyval megszervezte a Rodobranát, amelynek az volt a rendelte­tése, hogy lehetővé tegye egy id­­en katonai hatalomnak a köztársaság területeire való be­­ypcuriésál, és a cseharicrájé közt&ass­ág egy Ingyen kaphat Aladdín-lámpát! A világ legjobb petró­leum izzófénylámpája, 80 gyertya erősségű, hófehér világítást ad kevés for­gyasztással.Szagtalan, zaj­talan, nem kormoz. Nem­csak a vidéken, hanem ott is nélkülözhetetlen, ahol világítási zavar (rö­vidzárlat) esetén is jó vi­lágításra van szükség. Ingyenlámparákelekről kérjen díjtalan ismertetőt: Aladdin Kereskedelmi Rt Budapest 4. Postafiók 128. Budapesti főlerakat: Rostrum Műszaki Áruház VII., Rákóczi­ út 32. (Szemben a Rókussal) „Magyarország nemzetközi jogi személyi­sége sohasem szakadt meg, de ma meg van fosztva elhatározásainak szabadságától” Apponyi hatalmas előadása a párizsi diplomáciai akadé­mián — „Magyarországból lehetetlen jóvátételt kisajtolni“ Egyetlen ember küzd a magyarság elévülhe­tetlen és örök jogaiért minden nemzetek Hoki­­bárjaival. De az az egy ember olyan nagy és olyan hatalmas, mint egy egész nemzet min­den erénye és minden ereje együttvéve. Ez az egy ember Apponyi Albert: méltóságteljes, mint egy élő Mont Blanc és mégis, nyolcvan­négy évének minden terhével, meteorként tűnik fel mindenütt, ahol megbántott nemzetének ügyéért a szellem és erkölcs fegyvereivel küz­deni lehet. Berlinben­­ az állandó, az igazi béke biztosítékait keresi és hódolatot arat, melynek egész visszfényét visszaadja országá­nak . Rómában a Szent Korona nimbuszát csil­logtatja — és csodálják szavának zenéjét, esz­méinek tisztaságát; Genfben szellemi vezére az Interparlamentáris Uniónak; ő mondja a Népszövetség közgyűlésének legszebb és leg­­megrendítőbb beszédét; Zürichben válogatott hallgatóságot hódít meg a­z igazi béke eszméjé­nek és hazája ügyének. Most Párizsban volt bajvívása. Nem ellen­séges környezetben, de legalább is szigorú és nem barátságtól ihletett bírálói körében. Fel­olvasása, amely Magyarország nemzetközi hely­zetét világítja meg azon a tíz évszázadon á­t, hogy az európai népek családjában helyet fog­lalt, olyan érdekfeszítő, annyi új és történel­münk számára fontos alkotmányjogi mozza­natra mutat rá, hogy még politikailag és tör­ténelmileg művelt magyar ember számára is érdekes olvasmány. Milyen méltóság, erő és tekintély szól a be­fejező mondatokból: „Szilárdan meg vagyok győződve, hogy ez a helyzet nem lehet végle­ges“. A józan észnek el kell ismernie, hogy „nincs valódi béke, amíg a nemzetközi jog nem mér azonos mértékkel minden civilizált nemzet irányában, amíg vannak olyan nemzetek, ame­lyek a jogi alárendeltség helyzetében vannak, olyan helyzetben, amelyben egy ezt a nevet méltón viselő nemzet sem nyugodhat bel­e anélkül, hogy éjjel-nappal felfordítására ne gondolna“. „Az egész világ békéjének és biztonságának egyik fő feltétele, hogy a jognak ez az egysége helyreállíttassék.“ Nincs ember, aki ezeket az igazságokat kemény, büszke igazságokat ha­sonló tapintattal és méltósággal mondaná és mondhatná a világ és különösem a bűnösök szegébe, mert Apponyi Albert. A maradandó irodalmi és tudományos értékű előadásról és nagyszabású külsőségeiről követ­kező távirat számol be: PÁRIZS, okt 5. Apponyi Albert gróf ma délután tartotta meg előadását Magyarország nemzetközi hely­zete. címmel a nemzetközi politikai akadé­mián. Az üléstermet csaknem teljesen megtöltötte az előkelő közönség, amelynek soraiban az akadémia tagjain és a Párizsban székelő dip­­lomatákon kívül a francia politikai és társa­dalmi élet számos kiválósága is jelen volt. A többi között ott voltak: Adatei japán nagy­­követ, Skrzynski volt lengyel miniszterelnök, Alitéi francia meghatalmazott miniszter, Guerrero, a legutóbbi népszövetségi közgyű­lés elnöke, Foroughi kán, a szeptemberi nép­­szövetségi tanácsülés elnöke, van Slooten, a magyar-jugoszláv vegyes döntőbíróság el­nöke, Morfov bolgár követ, Eolma finn kö­vet, Pusta észt követ és még számosan. Ma­gyar részről jelen voltak: Villami Frigyes báró párizsi magyar követ, Gajzágó László meghatalmazott miniszter, Zoltán Béla volt igazságügyminiszter, továbbá a párizsi ma­gyar követség tisztviselői és a párizsi magyar kolónia igen sok tagja. Az előadás iránt nemcsak a francia sajtó, hanem a Párizsban élő külföldi tudósítók is nagy érdeklődést tanúsítottak. Előadása bevezető szavaiban utalt arra, hogy a magyar nép nemzetközi helyzete, úgy­szintén alkotmányjogi fejlődése különböző korszakokban olyan különleges vonásokat tün­tet­­­fel, amelyek érdekessé teszik a politikai tudomány szempontjából. A továbbiakban azután Apponyi gróf hol néhány jellemző általános vonással, hol né­hány részlet különös kidomborításával ismer­tette hallgatósága előtt a magyar néptörzs történetét a népvándorlási időktől kezdve a kereszténység felvételéig s áttekintette az Ár­pádház történetét. Rámutatott azokra a máz­ “i­ s@ly@m velour segyem so*en VII. Csányi­ utca 17 Finom, elsgens, olcsó.

Next