Budapesti Hírlap, 1931. február (51. évfolyam, 26–48. szám)
1931-02-04 / 27. szám
alkotásait a tömeges emberölés eszközeiben látja! A mai európai ember tulajdonképpen anakronisztikus szörnyszülött: agyveléjével a jelenkorban, erkölcsi érzületével a népvándorlás korában él. Embertársainak szenvedése nem érinti jobban, mint érintette Csingiz Jolánt,' ~~ de van valami szörnyű fölénye a mongol koián fölötti repülőgépen jár és mérges gázokat gyárt. Egy ifjú orosz könyvében olvastam ezeket a sorokat: • „Az igazi oka mindannak, ami most történik: az európai emberiségben,a kereszténység elsorvadásával, kolosszális ürességek támadtak és ezekben a lelki barlangokban most minden összeomlik.*4 Az embernek vérengző az alaptermészete; a faj őstörténete testvérgyilkossággal kezdődik. De mire való a polgárosodás,ha nem arra, hogy svét lábra állítsa a négylábút, hogy megfékezze és megszelídítse a fenevadat? A civilizáció lényege: a harc, amelyet az ember saját állati ösztönei ellen visel. Európa azonban abbahagyta ezt a lelki harcot, az eredmény a világháború lett, amelyről a hindu Mahatma Gandhi azt mondhatta: „Láttuk a fehér fajokat, amint újból négykézlábra ereszkedtek !*4 Eötvös József báró Európába akarta vezérelni keleti nemzetét, az ő vágyainak ideális földrésze azonban ma már csak a képzeletben van meg, a geográfiai Európáról lehámlott mindaz, amit a reformkorszak magyarsága oly bűvös és vonzó fényben látott. Európa megtagadta mindenekelőtt, a kultúrnemzetek szolidaritását és ezzel megszűnt Európa lenni. Mi európai testvérek akartunk lenni az európai testvérek közt, ha azonban a Nyugat lemond, önmagáról, akkor mi magyarok nem tarthatunk ki a feladott pozícióban, mint a künnfelejtett őrszem. Hiszen mi csak kis mennyiséget jelentünk az úgynevezett kulturvilág számadáskönyvében, mi akarva sem tudnánk befolyást nyerni az emberiség jövőjére. A legtöbb, amit tehetünk: ha együtt igyekszünk tartani ezt a szárva keleti rajt*, a kozmikus katasztrófák tombolása idején* Ez pedig csakis a nemzeti szolidaritás gondolatának elmélyítésével lehetséges. Meg kell tanulnunk, hogy a haza nem a hegy és völgy, hanem a magyar emberek összessége. Szeretni a hazát nem a földben, hanem az emberekben. Tanuljuk meg, hogy kulturális alkotó és megváltó erő csak a szeretetben van. A gyűlölet: gyöngeség , barbárság. A népnevelés ideálja ma nem lehet más, mint egy új magyar nemzedék fölnevelése, amely nemcsak gondolkozni, de érezni is tud, testvérként érezni minden magyar, felebarátként érezni minden embertárs iránt Hitem szerint ez az a súlyos és nagyszerű munka, a népnevelő és nemzetmentő munkája, amely a magyar értelmiségre, elsősorban a magyar tanítóságra vár, ha hű akar maradni szellemi atyjának, Eötvös József bárónak hagyományaihoz. És bennünk, nem pedagógusokban, akik szeretettel figyelünk a tanítóság minden megmozdulására, és a vigasztaló tudat, hogy bár a heraklidák nem voltak mindig méltóak Herakleszhez, a magyar tanítók sohasem voltak méltatlanok Eötvös Józsefhez. Idegek kérdése voit a világháború és ma idegek kérdése a gazdasági krízisben való helytállás. Idegszöveteit táplálja, az idegeket erősíti, az izomerőt fokozza az Ovomaktine, a táperőnek és vitaminoknak koncentrációja. is majd elálloit. De nem jött senki. Az ajtón át mélyen beláttak a templom belsejébe, ahol még mindig a sötétség volt az úr. Az asszony ajka reszketve kérdezte: — Milyen templom lehet ez itt az erdők közepén? — Bizonyosan búcsújáró hely — felelte a férfi — és valami ókoricsoda emlékére építette a babona! Azután sietve tette hozzá: — Maga maradjon itt. Én beugrom az ajtón és körülnézek! Az asszony belekapaszkodott a férfi karjába: — Magával megyek! És, együtt ugrották át a küszöböt. A forróság fojtogató keze kegyetlenül mellbe vágta őket, úgy hogy a hátsó falnak tántorodtak. A férfi óriási erővel szedte össze magát és görcsösen ölelte át az asszonyt. "Azután végignézett a templom hajóján. Egész teste beleborzadt abba, amit látott. "Az oltár előtt égtek a gyertyák s a pap miseruhában, átszellemült ,arccal végezte szolgálatát az Úr színe előtt, öreg ember volt. Mozdulatai fáradtak, lassúak, Ősz haja Csapzottan keretezte be roskadó fejét.A férfi felhorkant és kétségbeesetten szólt párjához: — Torka, látja?! 'Az asszony alig hallhatóan súgta: — Látom. 'Azután térdre omlott és imádkozott. A férfi észrevette, hogy az oltár fölött, a tetőn lángok harapták már át a faragott gerendákat s a magasból félelmetes tűzijáték szikrázott alá a templom hajójába. A pap mégis nyugodtan végezte dolgát és nem gyorsult meg az oltár előtt egyetlen mozdulata sem. A férfi nem bírta tovább, odakiáltottak, papnak franciául, németül: Tisztelendő'atyáig!.Ég a templom!' Csodálkozva fordult, meg a pap, tekintete átfirkázott az üres hajón & leghátul meglátta a két idegent. Hangja zengő volt, mint az orgona s két karja az égnek emelkedett : — Ne zavarjátok az Isten szolgáját! Meneküljetek! Az egyik gerenda irtózatos robajjal zuhant a hajóba s a tűz véres lángja egyszerre vakító fénnyel borította be a sötét templomot. A férfi és az asszony úgy érezték, hogy ott halnak meg a forróságban. A pap pedig, az oltárnak fordáit és a legnagyobb áhítatban végezte dolgát tovább. Rettenetes percek voltak. Recsegett, ropogott minden s a férfi kétségbeesett erővel tett lépést asszonyával együtt a kijárat felé, hogy meneküljön. Ekkor akadt meg a tekintete az oltárképen! Sziklába vésett Maria-szobor volt az s a tűz ragyogóra festette fenséges arcát... A férfi ezután nem tudta, hogyan és miként történt, a képzelete ragadta el, vagy álomképek kerítették hatalmukba az eszméletlenség határán, de úgy látta, hogy a Mária-szobor megmozdult, lelépett az oltárról, kézen fogta az ősz papot és lassan feléjük vezette.. . A férfi ezután már csak arra emlékezett, hogy a repülőgép előtt állt, asszonya is ott volt mellette s közelükben a templomnak fordulva térdelt az öreg pap és hangosan imádkozott, mialatt a templom szikrázó teteje harsogva szakadt a mélybe... A repülőgépre hárman szálltak fel: a férfi,az asszony és a pap. Gyors körökben emelkedtek felfelé s ahogy emelkedtek, a tűz egyre kisebb és kisebb lett. Az asszony a történtek hatása alatt még mindig megdöbbenve ült a helyén , a szócsőn keresztül egyszerre csak megszólalt a férfi hangja: — Halló! Terka! Igazad volt. Amíg lelek, van, addig csoda, is ,van!... Ezerméteres magasságban már kitágult előttük a nagy mindenség s a tűzből nem látszott egyéb, mint apró földi A kereszténység és a szociáldemokrácia Ugyancsak a Pro Christo Diákszövetség konferenciáján tartott előadást Szabó Imre budapest-fasori református lelkész arról, hogy hogyan áll szemben a kereszténység a szociáldemokráciával. — Hol vantehát a megoldás? — vetette fel a kérdést. — Hogyan állunk szemben mi keresztyének a szocializmussal? Mindenesetre keresztényibb módon, mint ahogy a szocializmus fenekedik a keresztyéhségre. Egy híd van a kettő között: meg kell tanulni újból az Igét az Isten országáról, embertársaiért önmagát feláldozó keresztények kellenek. Lelkileg bukott ember hasztalan próbálja ideálisan elosztani a földi javakat, mert önmagában hordja a bűnnek, az örök marakodásnak, nagyravágyósnak, az önzésnek tragikumát. Újból meg kell hallani, hogyJaj nektek, akik túlságosan beteltetek...amikor tudjuk, hogy aranyon megvásárolják a lelkiismeretet, a tisztaságot, amikor a Matrimon miatt viszik bele a nemzeteket a háborúba, a nyomorúságba s ha valaki nem Krisztusé, megvásárolható, mégha aranytolla van is, mégha lángelme is. — A kereszténységnek — mondotta azután — nem lehet félteni és vesztenivalója ezekben a kérdésekben, százszor annyit kap vissza az az egyház, amely vissza tudja adni Krisztusnak, ami vagyonában e világból való. Merje azonban kimondani a kereszténység, protestáns és katolikus oldalon egyaránt, hogy a XX. század krisztianizmusa nagy revízióra szorul. Akonferencián D. K. Pichen, az ausztráliai diákmozgalom egyik kiválósága is előadást tartott. A konferencia keretében evangélikus gyűlés is volt, a fasori gimnázium dísztermében s itt Radvánszky Albert báró dr., az evangélikus egyetemes egyház felügyelője is megjelent és Kamer F. Károly dr. soproni evangélikus egyetemi tanár tartott előadást A diákgyűlés többi előadói Viktor János dr. református teológiai tanár, Szőnyi Sándor ceglédi gimnáziumi igazgató, Schulek Tibor evangélikus lelkész és ült. Biberarter Richárd voltak. A debreceni gyűlés Debrecenben, mint onnan jelentik, a Son Doo Glória Református Diákszövetség rendezett gyűlést a kollégium dísztermében, Baltaszűr Dezső dr. püspök, konvaníi és zsinati lelkészelnök védőségével. Vasárnap délelőtt a nagytemplomban Ferenczy Gyula dr. nyug. egyetemi tanár tartott istentiszteletet, a konferenciát a kollégiumban Kiss Ferenc egyetemi tanár nyitotta mag, ez első előadást pedig Bogdán Gyula vrekerletelepi reformátuslelkész tartotta. „Az ember helyzete a tenemtésben'sokanmL - A bélfői festférgoffitt jkgnfcf.’ stó- B.H* 1931, FEBR.ÁR ■, SZSSÖMC Ravasz, Baltazár, Balkay püspökök előadásai a diákkonferenciákon Vasárnap és hétfőn három nagy diákgyűlés volt Budapesten és Debrecenben. Budapesten az evangélikus ifjúság számára a Vallásoktatók Testülete és az Ifjú Évek című lap rendezett konferenciát. Böhm Dezső dr. leánylíceumi igazgató, szerkesztő megnyitója után Takács Pál szavalt, Zalánfy Aladár, a Zeneművészeti Főiskola tanára harmóniumon játszott, Maróthy Jenő író novellát olvasott fel, a Lutheránus Énekkar Králik Jenő tanár vezetésével szerepelt, végülRaffay Sándor dr. püspök (mondott emelkedett szellemű záróbeszédet s ebbben az ifjúság elé állította azokat a kötelességeket, amelyek az egyházzal és a társadalommal szemben várják a mai diákokat. Pótolhatja-e a művészet a vallást A budapesti skótmisszió nagytermében, a Pro Christo Szövetség folytatta szombaton megkezdett országos gyűlését. Nagy László titkár köszöntötte a" pódiumra lépő Ravasz László dr. dunamelléki református püspököt, aki arról tartott előadást, mi a viszonya irodalomnak és művészetnek a valláshoz, s pótolhatja-e a vallásos érzést az esztétika. Nagyszabású, költői szépségekkel teljes előadása során erre akonklúzióra jutott: — A vallást és a művészetet külön kell tartani egymástól. Isten azért adta mindkettőt, hogy önmagukért legyenek. Az egyetemes kegyelem alapján a költő, a művész hoz valamit Isten kijelentéséből és gondolataiból. Tehát nem azt kell kérdezni végeredményben, hogy még keresztyének vagyunk-e, hanem hogy már keresztények vagyunk-e? Jézus olyan életet hoz magával, amelyhez nem fogható semmiféle filozófiai rendszer, s áld Vele találkozott, ez tudja, hogy mi az igazi szépség a világon, ha saját lényének jellemzőjévé engedi azt fejlődni. Ő az őskép, amely az emberség képével mutatja fel minden szépségek foglalatát, ez az Úr Jézus Krisztus lelki arca, az örök szépségek mosolya játszik velünk akkor, amikor a Szentlélek fuvallata megcsap... Ha mindezt ismerjük, hálás ajándékul vesszük az irodalmat, művészetet. Kihulítjuk kezünkből, ami sár, de tudjuk azt, hogy a lelkünk Krisztusban és Krisztus mibennünk: ez a legnagyobb kérdés és Krisztust senki más a lélek számára nem pótolhatja. Podmaniczky Pál báró dr. soproni ev. egyetemi tanár imája zárta be ezt a gyűlést. 1 .isoktató-lelkész, a szövetség debreceni kurtrrlvának ügyvezető elnöke nyitotta meg istentiszteleti szolgálattal, majd Baltazár Desssni dr. püspök, védnök köszöntötte e. konfereer fiát. Porzsolt István esperes „Isten dicsősé* góró a Bibliával*4. Soós Béla dr. debreceni tanár „Isten dicsősége az egyén életében*4, Kováts J. István dr. nyug. államtitkár, budapesti teológiai tanár, egyházikerületi főjegyző „Isten, dicsősége a nemzeti és társadalmi életben*4, Tankó Béla dr. egyetemi tanár „Mén dicsősége a magyar református ifjúság életében44 címmel tartottak nagyérd©kességű előadást. Az eszmecserét a Brógyfica követte, amelyett Kiss Sándor lelkész, a szövetség országos főtitkára vezetett. Este a kollégium dísztermében nagyszabású ünnep volt, amelyen Zsigvomd Ferenc dr. egyetemi m. tanár megnyitója után Farkas Imre író tartott előadást s még többen működtek közre. Meghalt Mérey nagykövet BÉCS. felár. 3. Kaposmérei Mérey Kajetán, nyugalmazott császári és királyi nagykövet tegnap reggel egyik bécsi szanatóriumban elhunyt. A Bécsben elhunyt kaposmérei Márey Kajetán volt császári és királyi római nagykövet, 1861-ben született Budapesten. A diplomáciai pályára lépve előbb a belgrádi, majd a bukaresti követséghez volt beosztva. Bécsbe 1886-ban tért vissza és a delegációk ülésein a külügyminiszter segédjeként szerepelt. Később adat követségi titkár a párizsi és a transtismtinápoliai nagykövetségen működött. Goluchowsky külügyminisztersége alatt a külügyminisztérium kabinetfőnöke volt és ebben a minőségében 1899-be részt vett az első hágai békefamfenancián, mint a monarchia delegátusa. A második hágai békekonferencián 1907-ben szintén ő volt Ausztria-Magyarország első megbízottja. 1910- ben nevezték ki nagykövetté Rómába, ahol a háború kitöréséig maradt. Részt vett a bresztowski első béketárgyalásokon is. A forradalom után nyugalomba vonult, s azóta mint magánember élt a Bécs melletti Badenben. A magyar álamadósságok kérdése az angol alsóházban LONDON, febr. 2. (Magyar Távirati, Iroda.) Az alsóházban Hencage ezredes, konzervatív képviselő megkérdezte a külügyminisztert, hajlandó-e a budapesti angol követet utasítani, hogy tudja meg a magyar kormánytól, miért vonakodik Magyarország az 1930 október 31-én a háború előtti adósságok rendezésének kérdésében létrejött egyezményt ratifikálni és hajlandó-e azoknak az angol alattvalóknak érdekében, akik a háború előtt a magyar kormányra bízták megtakarított pénzüket, a budapesti angol követet utsítani, hogy a magyar kormányt ennek az egyezménynek ratifikálására szorítsa. Dalton külügyi államtitkár így felelt: • Ál külügyminiszter úr úgy értesült, hogy Magyarország mindeddig két okból nem ratifikálta az egyezményt. Elsősorban kifogásolja Magyarország az egyezményben előírt nagyobb fizetési összegeket, másodsorban pedig a mostani gazdasági, válság lehetetlenné tanni Magyarország pénzügyi helyzetének előre valómeghatározását. A képviselő úr kérdésének második részére válaszolva, utalok a január 26-án elhangzott interpellációra adott válaszomra, amelyienmegmagyaráztam, hogy az összes érdekelt államoknak újabb egyezményt kellett a múlt év december 31-éig aláírniuk, amelynek értelmében fizetések fognak teljesíttetni 1936 január 1-jéig. Magyarország ratifikálta ezt az egyezményt s ezért nőics közvetlen szükség a budapesti angol követ elő-terjesztésére. De a külügyminiszter úr gondosan figyelni fogja a jövendő fejleményeket. «B—B—SHIWWIMKBaUWWIItaB——■> llj népszámlálást követe! Csehországi és a Maasbode HÁGA, febr. 2. A Maasbode ú.jabb) cikkben leplezi le a csehszlovák népszámlálás visszaéléseit. Részletesen kimutatja, hogy egyes szlovákiai városok lakosainak többsége magyar s a népszámlálás következtében mégis a minimálisra szorították a magyar lakotság számát. A cikkíró szerint a cseh, népszámlálási módszerről köteteket le-',hetne írni, mert a visszaélésekről és a megtévesztő eljárásokról egész adathalmazok állnak rendelkezésre. A nemzetiségi statisztikát hallatlanul meghamisították és ezt csak új ,tiépszágikádcsal lehetne jóvátenni. A népszámlálás eredménye— fejezi be cikkét a lap — a legsúlyosabb várláss a csahszlovák köztársaság ellen..