Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)
1931-08-15 / 185. szám
■ 1931. AUGUSZTUS 15. SZOMBAT K.h. * KÖZGAZDASÁG Földbirtok és szociálpolitika Út év forradalmi jellegű eredményei a földbirtokok megoszlása terén Néhány nappal ezelőtt a Statisztikai Hivatal adatai alapján azt írtuk, hogy 1925 és 1930 között Magyarországon közel 460.000 új földbirtokos keletkezett. Ez a kimutatás azonban csak a gazdaságok számában bekövetkezett változást mutatja és csak óvatos kiigazítások után lehet belőle arra következtetni, hogy milyen volt hát a változás ez alatt az öt év alatt a tönkre-, a kis- és nagybirtokosok számában.A Statisztikai Hivatal ezt az adatgyűjtést úgy hajtja végre, hogy a községi és közjegyzők által beküldött táblázatok adatait dolgozza fel, amelynek eredeti rendeltetése a megmunkált területek évi nyilvántartása. A táblázatban megvan községenként minden gazda neve, megvan birtokának egész területe és a birtok megoszlása mi vetési ágak szerint. Az első hibaforrás tehát ott van, hogy a gazda vallomása sem egészen megbízható. A gazda gyakran maga sem tudja pontosan, mennyi is a földjének területe, mennyi abból szántóföld, s mennyi a többi, s a szántóból mennyi a kenyérmag, a burgonya, a tengeri s a többi magvak és termények céljaira felhasznált terület. Akinek több darabban van a birtoka, nem mindig tudja pontosan, hogy mennyi esik abból az egyik darabra és mennyi a másikra, s ha egy darabot megoszt magvak és kapások között, nem tudja, mennyi hát az egyik terménynek és mennyi a másiknak a területe. Ez lényegeshibahányad, amelyet a Statisztikai Hivatal úgy igyekszik elkerülni, hogy a jövőben pontos adatokat csak az öt holdnál nagyobb birtokokról kíván, a kisebb kéz pedig becslésszerűen íratja egybe. Az eddigi adatok is becslés eredményei voltak, csak úgy akarták feltüntetni, mintha felmérés pontosságával állapították volna meg. A második hibaforrás pedig ott van, hogy az adatok községenként készültek, egyes gazdáknak azonban több községben is van birtokuk, így ugyanaz a gazda két, vagy több ízben is szerepel a statisztikában. Minden túlzás nélkül 10—15%-kal kell apasztani a kimutatott gazdaságok számát, ha abból a birtokosok számára akarunk következtetn. Az 50 holdnál nagyobb birtokosokról jobb statisztikánk van ennél; sajnos, ez sem egészen jó, mert itt meg megyénként vannak feldolgozva az adatok, tehát ha egy birtokosnak két vagy több megyében van birtoka, ugyanannyiszor fordul elő birtokosként; e statisztika szerint 50—100 hold között 12.461 birtok van az országban, a most közölt új birtokstatisztika szerint pedig 15.130, 100 és 200 hold között az egyik statisztika szerint 5.501, a másik szerint 6.264; 200 és 500 hold között ott 3.765, itt 4 361; 500 és 1000 hold között 1.470, illetve 1.971 és ezer holdon felül a hitelesebb statisztika 1.233 birtokról tud, másik pedig 1.644 ilyen birtokról számol be. Az 50 holdnál nagyobb birtokok száma most közölt új statisztika szerint 30.380, a másik szerint 24.430, tehát 19,6%-kal kevesebb amannál. Pedig kétségtelenül ez a kisebb szám van közelebb a birtokosok számához. Azt kellene hinnünk, hogy az alacsonyabb birtokkategóriákban nincs ilyen nagy különbség a birtokok, vagy gazdaságok száma és a birtokosok száma között, mert minél kisebb egy birtokos földtulajdona, annál kevésbé hihető, hogy az több község határába esik. De sajnos, ez csak feltevés. Az újonnan és oly szűkszavúan közölt statisztika tehát csak annyit állapít meg hitelesen, hogy 5 év alatt 458.065 új „gazdaság" keletkezett, de hogy vájjon ez hány új egszisztencia keletkezését jelenti, arra nézve nincs megbízható támaszpontunk. A földbirtokrendező bíróság adatai szerint mintegy 300.000 főre lehet azoknak a számát tenni, akiket a reformakció a nincstelenség, a földnélküliség állapotából kiemelt és kisebbnagyobb parcella birtokosává tett. Azonban ezekről sem tudjuk, hogy milyen nagy mértékben szolgál gazdasági létüknek, megélhetésüknek alapjául az a földdarab, amelyhez most jutottak hozzá. Földnélküli napszámosok aránylag kisebb számmal szerepelnek itt, bár a relatív többség az övék. Hadviseltek, rokkantak, hadiözvegyek meglehetősen nagy tömegekben kerültek a földhöz juttatottak elé, — egyébként helyesen és megokoltan, — de lehet, hogy ez csak akisbérletek rendszerének kifejlődését segítette elő és a kiosztott földeken ma már nem a tulajdonosok gazdálkodnak. Az a kereken 460.000 ,,gazdaság" tehát, amelyet e számok mutatnak, nemcsak a reform-akciónak köszönheti keletkezését, mivel 1925-ben már a földosztás javarésze megtörtént, valószínű, hogy e hatalmas számnak kisebb része ered a reformból. A többi pedig nyilván abból az elaprózódási folyamatból támadt, amely szakadatlanul megfigyelhető és természetes következtetése az örökösödési rendszernek, s a birtokok adásvételének, szabad forgalmának. Ez a kisebb birtokoknál sokkalta rohamosabb változásokat idéz elő, mint a nagyobb birtokoknál, a kisbirtokos elem nagyobb szaporaságának megfelelően. De még ez sem mentheti ki a változást, hanem arról is szó van, hogy a statisztika minden évben tömegesen vett fel olyan kis gazdaságokat is, amelyek már régen megvannak, csak eddig kisiklottak az adatok közül. Feltűnő, hogy a ,,gazdaságok" számának növekedése, amely az egy holdnál kisebb területű birtokoknál a legnagyobb, — öt év alatt 96% — a nagyobb birtoktesteknél fokozatosan és rohamosan apad, legkisebb 10 és 20 hold között, ahol csak 5.9%-ot ért el. Innen kezdve újra nő az elaprózódási folyamat és a legnagyobb fokot a 100 és 200 hold közötti birtokoknál találjuk, ahol újra 19.5 %-ot tett a gazdaságok számának gyarapodása. 200—500 hold között 13.6%, 500—1000 hold között 7.7% és 1000 holdon felül már nem növekedés van, hanem apadás, bár mindössze csak egy százaléknyi. Sajnos, részletesebb adatok nélkül még találgatni sem lehet, hogy ennek mi a magyarázata. A területi adatok, sajnos, szintén nem szolgáltatják a keresett kulcsot. Amint megírtuk, 1930-ban az összeírt gazdaságok egész területe 1.290.000 kat. holddal volt nagyobb, mint öt évvel azelőtt sikerült statisztikailag megfogni. Ez a különbözet a statisztikai módszer tökéletesedését jelenti; ma már valóban eljutott az összeírás odáig, hogy az ország területéből a mívelési részletezésben alig egy százaléknyi hiányzik. Öt évvel ezelőtt még majdnem 10% volt a hiány. A területi adatoknál pedig az tűnik fel, hogy kivétel nélkül minden birtokkategóriának nagyobb most a területe, mint öt évvel ezelőtt volt. Pedig hiszen az elaprózódási folyamat a szociális elgondolásnak megvalósítását jelentette volna, akkor már itt is ki kellene tűnnie annak, hogy a nagyobb birtokok területe apadt, a kisebbeké meg növekedett. A magyarázat a felvétel módszerében van. A kisbirtokok bevallása régebben nagyon hiányos volt; kertet, udvart, más, nem közvetlen termelés céljaira szolgált területeket itt vallották be ezelőtt a leghiányosabban és éppen itt, az egy holdnál is kisebb, vagy egy-két holdas „gazdaságoknál" jelenti ez a birtok területének aránylag legnagyobb részét. Nagyjában egyébként a változás a területi gyarapodás tekintetében is megfelel a birtokok számánál tapasztalt változásnak. Legnagyobb,— 74,8%— az egy holdnál kisebb gazdaságoknál, legkisebb 10 és 20 hold között, ahol 4%, innen kezdve újra növekszik és 100—200 hold között 19.2%-ot ér el, az 1000 holdon felül pedig 1.6%. Az átlagos terület pedig aránylag az egy és két holdas, valamint a két-három hold közötti birtokok kategóriájában apadt. A szociális problémára legjobban a szántóföldekre vonatkozó adatok világítanak reá. Az adatgyűjtésnek ez a része változott a legkevesebbet; a szántóföldekre vonatkozó adatok már 1925-ben is teljesek voltak, mert hiszen ennek az egész adatgyűjtésnek a termelési adatok megállapítása a célja. De azért itt is van 161.000 holdnyi növekedés, ami megfelel a szántóterületben öt év alatt beállott fejlődésnek. Az adatok azt mutatják,hogy a 200 holdnál nagyobb birtokok ez alatt az öt év alatt szántóterületükből 286.000 holdat vesztettek, az ennél kisebb birtokok pedig megnyerték ezt az egész területet és ezenfelül még a 161.000 holdat is, amellyel az egész terület növekedett az öt év alatt. Tehát mintegy 450.000 kát. holdat. Ez már arra vall, hogy a termő területeknek a kisebb emberek kezébe való átcsoportosítása nagy arányokban folyt. S ez oda vezetett, hogy például e táblázat szerint az 1000 holdnál nagyobb birtokoknak 1925-ben még 45%-a volt szántóföld, 1930-ban már csak 38%-uk. Azonban hiába minden kombináció, végleges és hiteles képet nem kapunk e táblából a változásról. S fájdalom, nemcsak innem nem kapunk, de egyáltalában nincs is rá módunk, hogy a helyzetről a mai adatgyűjtések alapján képet kapjunk. A földbirtokrendező bíróság által közölt statisztika nem felel meg céljának, mert nem országos felvétel során készült, hanem utólag az aktákból, ahol elkerülhetetlen volt az, hogy ugyanaz az adat kétszer is ne szerepeljen a feldolgozásiban. A Statisztikai Hivatalnak pedig sohasem bocsátják rendelkezésére azokat az összegeket, amelyek az 1895 óta esedékes birtokstatisztika elkészítésére szükségesek lennének. Pedig erre a magyar állam támadások az alteuista intézmények ellen Múlt levelem óta csak nem jött meg az eső. Március óta a föld nem ázott meg, most már a meglevő reménységek is eloszlottak. A nagy szárazságban a burgonyában fellépett a gyűrűsbetegség. Nem lesz burgonya sem! Legtöbb gazda kenyérgondokkal küzd. Ehhez fogható i tenverés még nem volt ezen a vidéken ... Ehhez járl a pénzkrízis. Ami kevés termett, azt úgyszólván ingyen szedik el a gazdától ! Kihasználják szorult helyzetét. Sokan fogják a 8 pengős búza lisztjét 40—50 fillérért kilónként visszavásárolni. Az állatok tartása pedig szinte lehetetlenné válik. 13 pengőért vásárolják a borsót, 13 pengő a borsó héja és korpája, 80—100 pengő a borsófőzelék ! 8 pengő a búza, 13 pengő a konkoly! Maholnap érdemesebb lesz konkolyt venni. Meddig mehetsz? 75 fillér a gyapjú, de a posztó nem lett olcsóbb. Ha külföldről hozunk valamit, az méregdrága, de ha megjelenik a hazai primőr, egyszerre negyedére esik az ára. A városi publikum a filléreket is sajnálja a magyar zöldségért, gyümölcsért, terményekért, borokért, de pengőkkel fizeti a külföldit. Innen ered minden bajunk- Szórjuk a pénzt a külföldnek. Itthon üresek a fürdők, magyar szótól hangos a világ minden szórakozóhelye. Mi gazdák figyelemmel kísérünk minden megmozdulást. Helyeseltük, amidőn a főváros a gazdák érdekében, de elsősorban a fogyasztás érdekében is felállította a községi élelmiszer-üzemet. Volt egy szerv, amely tisztességes áron számolta el a hozzá juttatott termények, állatok, vad és gyümölcs árát, hogy azt hamisítatlan állapotban, ízléses elkészítéssel és csomagolással juttassa jutányos áron a városi fogyasztókhoz és most egy roham indult meg, hogy ezt a bizalmat keltő, megbízható, nagy költséggel létesített intézményt lehetetlenné tegyék. Tele van a merkantil sajtó, a demokrata és radikális ellenzéki oldal műfelháborodással és gyűlölettel, és a támadások pergőtüzét zúdítja a kormányra, hogy tegye lehetetlenné ezt az egyetlen árszabályozó intézményt, így fog rákerülni a sor a Hangyára, az OKH-ra és a többi altruisztikus intézményre is, mintha a földmíves- és fogyasztóérdekeknek nem is lenne ott képviselője, egyetlen hang sem hallatszik, hogy ezt az átlátszó szándékot lehetetlenné tegye és a támadásokat visszaverje. Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy ma, amidőn minden a kartellek zsarnoksága alatt nyög, akár eladó legyen a gazda portékája, akár vásárolni kénytelen, ne tűrje, hogy egyetlen védelmi intézkedés se érvényesüljön. A mezőgazdaság elsősorban ezt a kartellmohóságot és telhetetlenséget sínyli, ne vigyük tálcán nekik minden kívánságuk teljesítését. Annak idején ez az elgondolás hívta létre ezeket az intézményeket, a régi agráriusok ez-szel akartak gátat vetni a kizsákmányolásnak, de így van ez a külföldön is — és mi most azok kedvéért, akartunk egy újabb retrográd lépést tenni, akik jórészben okai a gazdaporták tönkremenésének! A városi fogyasztók, akik élvezték egy jó,tékony intézménynek minden előnyét, ne tűrjék, hogy kiszolgáltassák őket az egyoldali kartell uralomnak, amely ellen máris törvényt kellett hozni. Mi gazdák egy kuláris, megbízható értékesíti szervet vesztenénk az élelmiszer-üzem megbénítása esetén, ezeklen fölemeljük tiltakozó szavunkat. Szomjas Gusztáv: — Bod János a kormány kisipari programnéjáról a soproni iparos kongresszuson. Az Iposz vezetősége Pap József elnök vezetésével meghívta Bud János kereskedelemügyi minisztert a szeptember 6-8-án Sopronban tartandó országos ipari kongresszusra és úgy Bad János kereskedelemügyi miniszter, mint pedig Kállai Miklós államtitkár készséggel helyezte kilátásba a kongresszuson való részvételüket. Ugyanakkor Bod János kereskedelemügyi miniszter nyilatkozott arról, hogy azokat a törvényhozási pór kormányzati intézkedéseket, melyek a súlyos helyzetben levő kisipar helyzetének javítását célozzák, a legrövidebb időn belül keresztül viszi. Pap József elnök kérésére kilátásba helyezte a miniszter, hogy a kisipari hitelek folyósítása és az ipartestületi székházakat terheli kölcsönök konvenciója a bankzárlat feloldása után folytatódik. Ebben a tárgyban a jövő héten tanácskozások lesznek az iparosság bevonásával. Az ősszel a törvényhozás letárgyalja a már korábban a képviselőház elé terjesztett ipartestületi reformról és az ipartestületek központi szervéről szóló törvényjavaslatot. Ezenkívül a kormány még augusztus hónap folyamán életbe lépteti az iparfejlesztési törvényjavaslatot, melynek végrehajtási utasítása augusztus hónap folyamán megjelenik. Ezzel kapcsolatosan az országos ipartanácsnak kisipari albizottságot kíván létesíteni, mely hivatva lesz a kisipart munkába állítani. Az ipartanácsnak ez a kisipari albizottsága a legrövidebb időn belül megkezdi működését. A budapesti értéktőzsde egyelőre még zárva marad. A tőzsdetanács ma tartott ülésében egyelőre az értéktőzsde további zárva tartását rendelte el, minthogy a határozathozatal időpontjában még nem váltak ismeretessé a kormány újabb pénzügyi intézkedései. Az értéktőzsdei forgalomra vonatkozó további intézkedések kérdését a tőzsdetanács igazgatóbizottsága e hónap 17-én tartandó ülésében fogja megvitatni. Elhatározta továbbá a tőzsdetanács, hogy az Adria tengerhajózási r.t. részvényeit törölni fogja a lajstromozott értékpapírok sorából, amennyiben a törlés ellen ezévi szeptember hónap 30-ig nem érkezik felszólamlás a tanácshoz. Dűlőre jut az egységes fővárosi hetipiac ügye. A piaci és vásárcsarnoki kereskedők már régóta sürgetik az egységes hetipiac bevezetését Budapesten. A főváros közélelmezési ügyosztálya el is rendelte, hogy a főváros összes piacain ezentúl csak kétszer, azaz kedden és pénteken legyen hetipiac. E rendelet végrehajtásának kezdőpontját folyó hó 15-ében állapították meg, azonban a minisztériumi jóváhagyás mindezideig nem érkezett meg. A Vásárcsarnoki és Piaci Kereskedők Egyesületének népes küldöttsége kereste fel ma Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkárt, aki megígérte, hogy a jóváhagyás néhány napon belül lemegy a fővároshoz, s ezzel lehetővé lesz a főváros egységes hetipiacrendszere. vigasztnsvan, szeptemberben jelentékeny árengedmények a Tátrában! Elsőrangú klimatikus magaslati üdülőhelyek és szanatóriumo - L0®/# kedvezmény a csehszlovák vasmákon. Bővebben az egyesüülrdőigazgatóságok és a Menet jegyiroda a Vigadó téren nyújtanak TatranskA Lomnica Tátralomnic állami magaslati Novy Smokovec Ujtatra füred Tatraez an a tori nm Dr. Szontagh-szanatórium Tatranská PoManka TátraszéplaK Dr. Gnhr-s anatóriam Strbská Ple90 Vysna Hagy Lubovna kúpele Spiská XovA Vés Csorbató Felső Hág Lubio fürdő Kútee A lami magaslati Állami magaslati vas- és mM’gyógy-If*biuied gyógyhely gyógyhely fürdő klimaiku** crgokvttt dő Tatransky Domor Tátra-Otthon Tátraotthon-penzió már nemzetközi egyezményben is kötelezettséget vállalt és 1929-ben végre is kellett volna hajtani a munkálatokat. A romboló takarékosságnak kiáltó odája ez Az agrárnak hirdetett Magyarországnak nincs agrárstatisztikája, ellenben kétségtelen, hogy abban a hosszú lejáratú építő programmban, amelyet ma az ország számára ki kell dolgozni, az őstermelésnek igen előkelő szerepet szántak. Csak éppen nem ismerik el ezt az őstermelést, nem mérik nagyságát, nem puhatolják erejét, a takarékosság címe alatt. Szemünk előtt megy végbe a birtokos rétegnek csaknem forradalmi átalakulása. Hiszen a majdnem félmillió új gazdaság keletkezése öt év alatt felér egy forradalommal is. És sejtelmünk sincs róla, hogy ez mit jeent, minek az eredménye és mire vezet. A sötétből vngnink a sötétbe. A statisztika, amint már nem egészer megírtuk, az ország életében a diagnózist jelenti. S ha már a diagnózisra sem adunk pénzt, hogy képzeljük, hogy a gyógyulás útját megtaláljuk? Móricz Miklós dr.