Budapesti Hírlap, 1932. március (52. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
Budapest 1932 Lll. évfolyam 49. szám Kedd, március 1 Megjelenik mindennap, kétfő kivételével. Előfizetési árak egy bóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. A külföldön ezeknek ez összegeknek a kétszerese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Fiszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatalt VIII. kerület, József-könk 5. Telefonszámi József 444-04* Jói József 444—09-ig. — Levélcím Budapest, 4* Postafiók 55. Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Angol hadihajón fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Japán és Kína között TOKIÓ, febr. 29. A Reuter-iroda illetékes forrásból származó értesülése szerint Kelly angol admirális zászlóhajóján megbeszéléseket közvetített Nomura és Matsuika japán tengernagyok és másrészről Wellington Roo és a 19. kínai hadsereg vezérkari főnöke között, amelyekben maga is részt vett a békés megoldás lehetőségeinek megtárgyalása céljából. Sir Sampson, Anglia kínai követe, a béke olajágával Shanghaiból Ninkingba sietett, hogy a kínai kormánnyal a japán javaslatok ügyében tárgyalásokat folytasson. Japán kormánykörök kifejezésre juttatták, hogy Japán kész a hatalmakkal egyetértésben a kínai-japán konfliktust egy Sanghaiba egybehívandó konferencián a kerekasztal mellett elsimítani. Azt hiszik, Japán hozzájárul, hogy a húsz kilométeres semleges zónában az idegen hatalmak csapatai tartsák fenn a rendet és nyugalmát, ha majd a kínaiak visszavonultak. Japán részről ragaszkodnak azonban ahhoz, hogy a kínaiak visszavonulása még a konferencia előtt történjék meg. A konferencia a sanghai viszályok megvitatására szorítkozik és a mamdzsuriai problémát figyelmen kívül hagyná. Kijelentik, hogy a kormány a szakértőknek a lehető legnagyobb szabadságot akarja, megadni, két áttörési kísérletet kezdtek a sapeji fronton. A kínaiak elkeseredett ellenállást tanúsítanak. A hatalmak tokiói nagyköveteinek közbelépése ellenére egy japán hajó a mai napon csapatokat szállított partra az engedményes területen. Három újabb japán csapatszállítmány az éjszaka, vagy holnap reggel érkezik meg. Amerikai sajtókörök azt hiszik, hogy Japánország már az utolsó erőfeszítéseket teszi katonai presztízsének megóvására, de komolyan érzi a béke szükségét. A gazdasági bojkott súlyos aggodalmakat okoz Japánországba, a pénzügyi helyzet sem biztató. A hadügyminiszter a japán bankokat újabb hadikölcsöntranehe átvételére kérte fel, mert a postatakarékpénztár az előző átvétele következtében teljesen kimerült. A japán békeajánlat„füstfelhő“ Kínai körök a főpolgármesterrel együtt azon a nézeten vannak, hogy a japán békeajánlat nem egyéb „füstfelhőnél“, amely mögött a japánok be akarják fejezni csapatösszevonásaikat. Népszövetségi javaslat a japán-kínai konfliktus megoldására GENF, febr. 29. Paul Boncour elnök a népszövetségi tanács hétfő esti nyilvános ülésén a következő tervezetet terjesztette be a japán-kínai konfliktus megoldására: 1. Azonnal konferenciát hívnak össze Sanghajba a kínai és japán kormány, valamint a nagyhatalmak megbízottainak részvételével. A sanghai konferencia célja az lesz, hogy keresztülvigye az ellenségeskedések végleges beszüntetését és helyreállítsa a békét Sanghaiban. 2. A sanghai konferencia tárgyalásainak alapja a következő két alaplv lesz: a) Japánnak nincsenek különleges diplomáciai szándékai, nem akar kínai területet hódítani s nem akar külön japán koncessziós területet Singhaiban és nem akar különleges előjogokat szerezni alattvalói részére; b) Kína azzal a feltétellel vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi és francia koncessziós terület biztosságát és integritását teljes mértékben garantálják. Grandi olasz külügyminiszter hozzájárult a tervezethez, úgyszintén Sir John Simon angol külügyminiszter is, aki ezenkívül még azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok szintén hajlandók résztvenni ebben a lépésben és támogatják a népszövetségi tanácsot. Szátó japán delegátus azzal a kikötéssel fogadta el a tervet, hogy kormánya is hozzájárul ahhoz. Szátó kijelentette, hogy a japán kormány hajlandó együttműködni a többi hatalommal a sanghai konfliktus rendezése érdekében, de csak akkor, ha ,a rend és a nyugalom már helyreállt.Elvben nincs kifogása a japán kormánynak a Round Table-konferencia összehívása ellen. Gzató végül kijelentette, hogy Japánország célja Sanghaiban az, hogy semleges zónát állítsanak fel. Yen kínai delegátus elfogadhatóak mondotta a népszövetségi tanács tervét. Yen közlése szerint a sanghai fegyverszüneti tárgyalások kezdeményezése angol részről történt. Paul Boncour tanácselnök azzal a reménnyel fejezte be az ülést, hogy az ellenségeskedéseket a legrövidebb időn belül beszüntetik. Hétfőn reggel még áttöréssel kísérleteztek a japánok Sapejnél A japánok ma reggel nehéz tüzérséggel, gyalogsággal tankokkal és bombavető repülőgépek Ára 16 fillér ...... ■■airiiw.iiiijsanaagag A kétélű kard írta Kenedy Géza Az uzsora bizonyosan undok visszaélés a gazdasági szabadsággal. Undokabb nála éppen csak maga az uzsorás. Azonban a törvények rengetegében tévelygő halandó nem is képzeli, milyen keserves feladat igazságos uzsoraírtó törvényt szerkeszteni. De ez sem attól van, mintha az uzsorának bárhol is pártfogói volnának, hanem attól, hogy egész civilizációnk s vele életbiztosságunk java is a hitelgazdaság bonyolódott jogrendszerére van fölépítve. Az ilyen nagy építések fundamentumaiban kotorászni pedig nagyon kényes dolog. Másfelől azonban az ilyen alap megvizsgálása is szükséges olykor, mivel a hitelgazdaságot mozgató, alkotó nagytőkék, vagyis pénzhatalmak szintén alá vannak vetve, — vagy ha nincsenek, hát legyenek, —, ugyanannak az egyetemes politikai felelősségnek, mely semmi felelőtlenséget nem tűr el, még az államfők és miniszterek felelőtlenségét sem. Még mielőtt a hitelgazdaság annyira rá nem szakadt az emberiségre, az uzsorának gátat lehetett vetni pusztán csak a kamatláb megszabásával is. A magyar törvényekben a harmincéves háború okozta nagy pénzdrágaság után már az 1647:144. t.cikkben 6%-ra van megszabva az évi kamatmaximum. Érdekes, hogy a nagy forradalom utáni 1802:21. t.-cikk már sokkal nagyobb szabadságot enged. Nem húzza meg az uzsorahatárt, csak a „mértéken túli kamatvételt" tiltja,de a bíróra bizza, hogy melyik kamatvétel ilyen. De már messze túltett ezen is az 1868:31. t.-c., mely, hogy úgy mondjuk, a liberalizmus legnagyobb dühöngése idejében teljesen szabaddá tette az írásban kikötött kamatvételt. Hogy micsoda hatása volt ennek a valóban ,,rettentő" szabadságnak a maga 40—60% -os, sőt magasabb kamatvételével, azt majd elmondja egyszer a múlt század hetvenes éveinek gazdasági története. A korlátozó állami beavatkozás a gyöngéd 1877:8. tv-cikkel kezdődött, mely legalább a bírák lelkiismeretét szabadította föl az alól a teher alól, hogy végzéseikben és ítéleteikben 8%-nál nagyobb kamatot állapítsanak meg. Mégis, ha valakitől bíró nélkül is többet szorított ki az uzsorás, az szabad maradt. Azonban már hat év múlva szükség volt az 1883.25. t.-cikkre, mely az Uzsorát, — igaz, hogy csak égbekiáltóbb eseteiben, — a vétségek sorába igtatta, két évig terjedhető fogházzal, nagy pénzbüntetéssel és hasonló jókkal sújtotta, viszont jól tudta azt is, hogy minden uzsoratörvény olyan, mint a kétélű kard. Vigyázva kell vele sújtani, mivel magunkat is, — itt tehát a kényes közhitelt is — fejbesújthatjuk vele. Ezért kötötte meg ez a törvény túlságosan is a bíró kezét és ezért hagyta meg a bejegyzett cégek közt továbbra is a korlátlan kamatvételt, — amivel különben kereskedővilágunk, dicséretére legyen mondva, így sem élt. A most élő nemzedék tudja, hogy ezt a komoly uzsoratörvényt, mivel elég elrettentő ereje volt, bíróságainknak ritkán kellett alkalmaznia. Hanem a törvény kijátszásának művészete is igen szép eredményeket mutatott. Később a háború kitörése, a nagy tőke- és hitelszűke és a valuta tönkrejutása, továbbá az a, valamelyest kedvezőbb, de, fájdalom, múló véletlen tette akkor halaszthatóvá a lassan idejétmúlt reformot, hogy a magyar ingatlanok a pénz felpuffadása következtében csaknem ingyen megszabadultak szertelen régi adósságaiktól. Mindazáltal ezt a keserves kis örömünket is egy-kettőre tönkretette az új hitelkrízis és az azt megtetéző nagy világválság, aminek következése lett a pénzdrágaság és a 14— 16%-ig emelkedett általános kamatláb, amit a kormány a P. K. mellé helyezett Orsz. Hitelügyi Tanács véleményére támaszkodva, csak az imént mérsékelt a négy príma pénzintézet nyújtotta kölcsönöknél 10,5%-ra. Természetesen, ha ez ma még kisebb nem is lehet, mégis aránytalan nagy az ingatlanok elhanyatlott jövedelméhez képest, de az ilyen kénytelen magas kamattal szemben is, ha az állampolgár keservesen megtakarított pénzéért legfeljebb (és nem legalább) 514—”14% kamatot kap. Hacsak abban nincs némi kis öröme, hogy úgysem lehet neki megtakarítani semmit. Mindenki láthatja, hogy ebben a helyzetben nem azoknak volt igazságuk, akik úgy vélték, hogy a már 1902 óta készülő korszerű uzsoratörvényreformot a mostani súlyos válságban nagyon is megapadt hitelforrások továbbapasztásától félve ellenezték. Az igazságügyminiszter végre is minden elfogadható ellenvetést figyelembe véve, éppen az egyre jobban mutatkozó uzsoravisszaélések gátlása és az ínséges néposztályok védelme végett javaslatát a képviselőház elé terjesztette. Ugyanilyen, sőt ennél is jóval szigorúbb véleményben volt a képviselőház hármas (igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi) bizottsága is, amikor ezt a javaslatot üdvös kiegészítésekkel megtoldva, soronvüli sürgős tárgyalás végett még az ősszel készen, a képviselőház elé hozta, ahol most, éppen harminc évi óhajtozás után végre sorra kerül. A javaslat különben, mint az 1883. évi törvény is, az első szakaszon fordul meg. Ez tartalmazza a jogszerű kamatvétel és a bűnös uzsora közt elhúzódó határvonalat. A most élő törvény ugyanis a kamatot három minősítőesetben változtatja uzsorává, t. i. ha a hitelező vele az adós szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát aránytalan haszon szerzésére használta föl, amivel az adós vagyoni romlását idézte elő. Ez egyben a bíró megkötése is, hogy ezen túlmenve, a közhitel rongálásába bele ne tévedjen. A maga korában ez talán elég is volt. Fájdalom, a törvénykijátszási technika, vagy mondjuk, művészet azonban már régen átkelt ezen a Jubikonon. A kész reformjavaslat tehát új demarkáló vonalat húzott és ezen a három kritériumon túl a határvonalba a következőket is betoldotta: ha az adós a hitelezőjével függő viszonyban volt, vagy nála bizalmi állást töltött be; továbbá, ha a kölcsön esetén kívül bármely más „szolgáltatás" útján zsákmányolja ki, vagy enged neki más esetben is halasztást, vagy az uzsora a már meglevő ügylet módosításánál jön létre, avagy az uzsoráselőny nem a hitelező, hanem harmadik javára van kikötve, föltéve mindig, hogy az előny föltűnően aránytalan. De ennek megállapításánál a javaslat a bírót az „eset összes körülményeinek" megvizsgálására is kötelezi és ha a hitelező (amivel rendesen menti is magát) „külön kockázatot" is vállal, ennek nagyságát is köteles a bíró számbavenni Látnivaló ebből, hogy az újítás túlnyomórészben csak a már ismert törvénykijátszási módok előtt csapja be az ajtót. A képviselőház előtt fekvő hármas bizottsági javaslat szövege ellen azonban, — amint jeleztük is, — mind a jogi, mind a gazdasági körökből némely aggodalmak támadtak. De kevésbbé a törvényjavaslat szigorúsága miatt. E részről is kívánják ugyan, hogy az üzletszerű uzsora legsúlyosabb esetei bűntetté lépjenek elő s mint ilyenek, három évi borrom-maximum alá essenek, a részletezett kiutasításokkal és egyebekkel megtoldva. De ennél jóval messzebb mennek azok a kifogások és módosítási tervek, amelyek az uzsora magánjogi következményeit részletesebben kívánják szabályozni. Bizonyos, hogy ezek által a törvény szövege némileg bonyolódik. Viszont azonban számolni kell azzal is, hogy magánjogi kódexünk nekünk még nincsen és így a kizsákmányoló és ú. n. erkölcstelen szerződések sorsa a törvénynél jóval ingadozóbb bírósági gyakorlaton fordul meg. Ez pedig e törvénynél nagyon fontos, mivel az uzsoraügyletek egyes enyhébb eseteiben az uzsora magánjogi, károkozási következményeit büntetés híján is az áldozat védelmére kell megállapítani. Másrészt, mivel a legsúlyosabb esetekben a kiuzsorázott adósnak vagyoni romlástól való megmentését a törvény a hitelezett tőke elkobzásával is el akarja érni, itt tehát egy pontos magánjogi rendszabályokra is szükség van, amelyek a vagyonjogi esetek minden lehetőségét előre felölelik. De ezenfelül még az uzsoravád színe alatt támasztott csalárd, zsarolási ellenpraktikáktól a tisztességes hitelezőt és ezzel a közhitelt is okvetlenül meg kell védeni. Ezek a megfontolások egy sorozat újabb módosításnak elég bő táplálékot adnak, amitől maga az igazságügyminiszter sem zárkózott el, így tehát a javaslat közeli tárgyalása minden elképzelhető lehetőséggel számolva, fog a tárgyias megfontolások tisztásán mozogni. De ha mégis valami váratlan veszekedés lenne belőle, annak bizonyosan nem elővigyázatos jogászaink és köztiszteletben álló közgazdasági tényezőink lennének az okai. E szerint eddig is minden megtörtént és továbbra is megtörténik, hogy a kétélű kard éle csak oda sújthasson le, ahol lelkiismeretlen kizsákmányolás folyik, ellenben a közhitel sértetlenül és megtisztulva kerüljön ki ebből a tisztasági fürdőből is. A szovjet készülődései Vladivosztok körül TOKIÓ, febr. 29. A vladivosztoki japán konzul jelenti a külügyminisztériumnak, hogy Vladivosztok körül két szovjet hadtest áll készen, hogy a Kínával határos Ussun kerületbe menjen. A városban 100.000 főnyi vörös hadsereg táborozik; múlt év decembere óta állandóan nagyarányú csapatszállítások folytak a szibériai vasutakon. A szovjet hadsereg Sedankánál három új erődöt épít és a közeli jódgyárat mérgesgázok gyártására rendezték be. Az ussiri vasutakat orosz kommunista önkéntesek őrzik. A konzul állítása szerint a szovjet elkerülhetetlennek tartja a Japánnal való leszámolást akár a mandzsukod kérdés rendezetlensége, akár a halászati jogok problémája miatt. Shirokawa a főparancsnok Sanghaiban SANGHAI, febr. 29. Shirokawa tábornok, az új japán főparancsnok, Sanghaiba érkezett. A japán hadvezetőség közölte Sanghai főpolgármesterével, hogy március másodikán légi bombázással elpusztítják a Sanghaiba vezető összes vasútvonalakat ötven mérföldnyi körzeten belül, ha a kínaiak folytatnák csapatszállításaikat. E fenyegetés valóraváltása rettenetes rombolást idézne elő a rendkívül sűrűn lakott vasúti zónában. Az amerikai hadiflottát a Csendes-óceánra rendelték LONDON, febr. 29. MintWashingtonból jelentik, az amerikai tengerészeti minisztérium a haditengerészet nagy részét a Csendes-óceánra rendelte. Elvi megegyezés Sanghajban GENF, febr. 29. Yen kínai megbízott szerint Sanghajban a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre öt kilométerre vonulnak vissza, míg a japánok az engedményes terület határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 kilométerre fekvő Nan-Csartg állomásig vonulnak vissza, a japán csapatokat pedig behajózzák.