Budapesti Hírlap, 1932. november (52. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-01 / 246. szám

1932. NOVEMBER 3. CSÜTÖRTÖK 2. H­ Gömbös Gyula látogatása Mussolininél A magyar miniszterelnök november második felében utazik Rómába Egy római távirat a Tribuna közléséről számol be, amely szerint Gömbös Gyula mi­­nniszter­elnök a közeljövőben Rómába utazik, "hogy meglátogassa Mussolinit. A magyar miniszterelnök római látogatá­sának híre csakhamar elterjedt magyar po­litikai körökben és beavatott helyen meg­erősítették, hogy Gömbös csakugyan Ró­mába készül az olasz miniszterelnök látoga­­tására. A látogatás időpontja egyelőre nin­csen megállapítva, de valószínű, hogy no­vember második felében történik meg a római látogatás. Értesülésünk szerint kizá­rólag udvariassági látogatásról van szó, amelyet az olasz külügyminisztérium ál­lamtitkára fog viszonozni Budapesten. N­agy Emil belépett a Nemzeti Egység pártjába Jelentőségteljes eseménye a politikai életnek fie, melyről alább részletesen tudósítunk. Nagy Emil bejelentette belépését a Nemzeti Egység pártjába. Ez a belépés, melyről vezető cikkünk­ben is megemlékezünk, nemcsak érdekes, hanem bizonyára igen értékes tünete is annak a folya­matnak, mely Gömbös Gyula kormányvállalásá­val a politikai életben végbemegy. Nagy Emilről mindenki tudja és el is ismeri, hogy ízig-vérig m­eggyőződéses közéleti ember, aki mindig kész arra, hogy elveinek és meggyőződéseinek kon­zekvenciáit levonja. Ez a gerinces elhatározott­sága kísérte eddig is politikai elhatározásaiban s ez késztette most arra, hogy visszatérjen az egy­séges pártba, miután Gömbös Gyula programm­­jában, célkitűzéseiben s államférfiúi és vezéri egyéniségében garanciáit látja az ország sikeres és eredményes kormányzásának. A Budapesti Hírlapnak külön is öröme az, hogy Nagy Emilt, lapunknak volt főmunkatár- ját, ismét ott láthatja a guvernamentális és al­kotó politika oldalán, bár nem kétséges, hogy ő e távollét idejét is a legnemesebb és legjogosabb nemzeti cél, a revízió eszméjének szolgálatában töltötte. E téren, köztudomás szerint, fáradhatat­lan tevékenységet fejtett ki a külföldön, számos barátot szerzett a magyar ügynek s többek közt ő volt az, aki Rothermere lordnak első, örökké emlékezetes üzenetét elhozta s azt a Budapesti Hírlap útján a hálás nemzetnek tolmácsolta. A miniszterelnök levele Nagy Emilhez Gömbös Gyula miniszterelnök a következő le­velet intézte Nagy Emilhez: Kedves Barátom! Az a rokonszenv és elismerés, amely cikkeid­ben is kifejezésre jutott, és amellyel szándé­kaimat, célkitűzéseimet fogadtad és elbíráltad, az a régi barátság, amelyet Irántad érzek, s amelyet Részedről mindig tapasztaltam, — to­vábbá az az értékes felvilágosító munkásság, amelyet a külföldön éveken át önzetlenül vé­geztél — és az a törekvésem, hogy a nemzet jövendője érdekében kifejtendő munkásságom közepette mindazoknak segítő támogatását bír­jam, akik jószándékkal és őszintén kívánnak munkásságom közepette támogatni, indít engem arrra, hogy megkérdjem Tőled, nem találod-e Te is indokoltak csatlakozásodat a Nemzeti Egység Pártjához, megszilárdítani azt a lelki kapcsolatot, amely eddig is fennállott közöt­tünk és ezzel közvetlenebbül részt venni abban a munkában, amely az Általad már eddig is megértéssel és­­jóindulatú elbírálással fogadott terveim keresztülvitelére irányul. Régi híved és tisztelődn­i Gömbös. „Szivem szerint, minden habozás nélkül...“ Nagy Emil a következő levélben válaszolt a miniszterelnöknek: Nagyméltóságú vitéz Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök úrnak, Budapest. Kedves Barátom! Figyelmedre méltattad két legutóbbi cikkemet, amelyekben kifeje­zésre juttattam szándékaid, terveid és prog­­ramm­od megértését. Ugyancsak elismerő szóval kegyeskedtél hozzám fordulni éveken át külföldön önzetle­nül végzett munkásságomért és ugyanakkor azt a kérdést intézted hozzám, hogy törekvéseid és célkitűzéseid iránt nyilvánított bizalmas és támogatókész­ségem alapján, nem gondolnám-e azt, hogy mindezt a vezérleted alatt álló párt keretén belül közvetlenebbül és sokkal ered­ményesebben tehetem meg, mint pártonkívüli helyzetemben ? Ezen hozzám intézett és igazán megtisztelő kérdésedre úgy elmém, mint szívem szerint, minden habozás nélkül csakis igenlő választ adhatok. Irántad érzett régi barátságom és nagyrabecsülésem, valamint pártod nagyre­szthez fűződő régi baráti kapcsolatom köny­­nyűvé teszi nekem ezt az elhatározást. Szíves kérdésedre tehát azt a kategorikus választ adom, hogy zászlód alá állva, teljes odaadással és hűséggel akarom előmozdítani kormány­zati törekvéseidet, amelyeket hazánk­ ügyére sorsdöntőnek tartok. Feltétlenül bízom megítéléseid helyességé­ben, következésképpen ha azt méltóztatom gon­dolni, hogy kitűzött céljaid elérésére irányuló munkádban pártod keretén belül teh­etek a ha­zának igazán szolgálatot, ehhez a felfogásod­hoz minden aprólékoskodás mellőzésével teljes szívvel csatlakozom, vagyis bejelentem azt, hogy a vezérleted alatt álló pártba ezennel be­lépek. A nemzeti egység kialakítását tűzted ki cé­lodul és nekem régi meggyőződésem az, hogy­ennek megteremtése nélkül országunk nehéz helyzetén nem javíthatunk, s főleg ebben gyö­kerezik az az elhatározásom, hogy szíves kér­désedre való válaszképpen teljes odaadással álljak a Te általad képviselt nemzeti egység gondolatának a szolgálatába. Régi igaz tisztelettel és őszinte nagyrabe­csüléssel mindig kész szolgád Nagy Emil. úgy nekiiramodott, hogy nem érte utol. Kamarás Gyuszi lihegve futott utána és úgy kiabált visz­­sza Palinak: — Várj meg bennünket a sarkon! De azért a kapu alatt, a lépcső­házban ők is megálltak. Balogh Karcsi azonban titkolta a félelmét. — Te, Gyuszi, — mondta a vállára ütve, — tudod, hogy még nálad van a Jelky Andrásom? — És nálad az én Tamás bátyám. Majd ha be visszahozod, én is visszaadom. Hallgattak, csak a szívük vert hangosan. Ba­logh Karcsi szólalt meg először: — Gondolod, hogy integetni fog? — Eredj, te buta! Talán félsz? — Én? Ha akarod, egyedül is felviszem a koszorút. Nézd csak! — Nem. Veled megyek én is. De kölcsönadod az új focidat. Becsületszentségedre? — Becsületszentségemre! Elindultak a lépcsőn az első emeletre. A for­dulónál megkérdezte Karcsi: — Gondolod, hogy sírni fognak? Kamarás Gyuszi legyintett: — Ujjé! A szülők mindjárt sírnak. — Te, — állt meg hirtelen Balogh Karcsi, — ki fog beszélni? • — Én nem. — Akkor én sem. Szervusz! — Megállj, te bolond!... Hát jó, te elkez­­­ded és én folytatom. — Nem! Te kezded el és én folytatom. — Te, ne mérgesíts! Hozzád vágom a ko­szorút! — Csak próbáld meg! — Te!... Az emeleten kinyílt a lépcsőh­ázba vezető ajtó. Feketeruhás, kisírt szemű férfi hajolt ki rajta. — Mit hoztok, gyerekek? A mi kis Elemé­rünknek, ugy­e !... No, gyertek be, nézzétek meg mégegyszer a kis pajtástokat... A két gyerek egyszeribe megfeledkezett a civakodásról. Egymásba kapaszkodva setten­kednek a gyászruhás férfi után a lakásba. Átmentek az előszobán és benyitottak egy nagy utcai szobába, amelyben nem volt bú­tor, csak a két ablak közt szegényes ravata­lon egy kis fakoporsó és a koporsó mögött egy feketeruhás, szomorú, szőke asszony. — Az osztálytársai... Elemérkének ... — mutatott a gyerekekre a férfi és odalépett a felesége mellé. Egyik kezével átölelte az asz­­szonyt, a másikkal kinyitotta kissé a koporsó födelét. — No, búcsúzzatok el tőle ... Balogh Karcsinak elszorult a torka, de azért félszemmel kíváncsian pislogott a koporsó felé, hátha integet az Elemér a vadonatúj szárnyaival. De csak a beh­unytszemű, sápadt gyermekarcot látta s a fojtogató csendben hallotta, amint könnyeivel küzdve felcsuklik az édesanyja hangja: — Nincs már többé kis pajtás... Balogh Karcsi szótlanul odanyomta a ko­szorút az apa kezébe és kirohant a szobából. Kamarás Gyuri némán követte. Még köszönni is elfelejtettek. Csak a Széchenyi-tér sarkán tértek magukhoz, amikor Rétler Pali reájuk szólt: — No, láttátok? Ugy­e, hogy nincs szár­nya ... Kamarás Gyuszi nem hagyta, hogy Rétler Palinak igaza legyen. Megelőzte Balogh Kar­csit: — Bizonyosan van neki, csak nem lehet látni. És komolyan hozzátette: — A jó Isten is van, ugy­e, mégse látod. Pedig ott van fölöttünk, az égben. És felmutatott a felleges mennyboltra, amely szinte rároskadt a városháza zöldcserepes tor­nyára. A két másik gyerek is felnézett. S mi­kor hazafelé indultak a Széchenyi-tér kopasz ,platánjai alatt a három kis ember még egyre csak nézte, nézte a fekete felhőket, amelyeknek a kárpitja mögött láthatatlan szárnyakon lebegve, talán épp őket figyeli halott kis pajtásuk, Ele­mér. 8 CITROSAL, az új ízletes citromos karlsbadi só használatban az üde citrom érzetét kelti. Világszenzáció! Minden államban gyártás alatt! A modern ártalmatlan fogyókúra. 6-8 hét alatt 6-8 kiló testsúly veszteség !Fogyaszt, meghajt, ízletes, olcsó! Táncosnőknek, sportot nem 0x6 kövér hölgyek* nek, pehelysúlyú birkó­zóknak, csokéknak, bokszoló­knak, vivőknek Eredeti csavaros üveg IfHKr Nélkülözhetetlen kövér férfiaknak, ülő foglal* koxcsuaknak, székreke­dásban szenvedőknek. Karlsbadi kúra otthon. Európai központ: MIHÁLY OTTÓ gyógyárunagykereskedés, Budapest, Podmaniczky­ utca 43 Nagy Emil levele Sztranyavszky Sándorhoz Nagy Emil a Nemzeti Egység Pártjába tör­tént belépését a következő levélben hozta Sztranyavszky Sándor pártelnök tudomására: Kedves Barátom! Van szerencsém kegyes tudomásodra hozni, hogy mai napon a másolatban idemellékelt le­velet írtam a Miniszterelnök Úrhoz. Nagyon szépen kérlek arra, hogy méltóztassál ezt a lépésemet közvetlenül is tudomásul venni, hogy a Nemzeti Egység Pártjába ezennel belépek. Különösen örülök annak, hogy ezt éppen Veled közölhetem, aki iránt mindenkor olyat, őszinte nagy tisztelettel és szeretettel visel­tettem. Szívből üdvözöl mindig kész szolgád , Nagy Erna. Egyenetlenség a független kisgazdapártban Farkas Tibor kilépett a pártból • A lengyeltóti választás lépett ki a pártból, mert a maga részéről, mint A független kisgazdapárt parlamenti cso­portja október 31-én, hétfőn értekezletet tartott, amelyen a parlamenti csoport elnökévé Eckhardt Tibort választották. Ezzel egyidőben a párt nyi­latkozatot is adott ki, amelyben kijelenti, „hogy Gaal Gasztonnak reájuk hagyott politikai örök­ségét,­­— magukat immár Gaál Gaszton pártjá­nak tekintve — ragaszkodó szeretettel a jövőben is teljesen magukévá teszik és tántoríthatatlan buzgalommal folytatják az elhunyt vezér mun­káját." Ezt a nyilatkozatot a parlamenti csoport vala­mennyi tagja aláírta, kivéve egyet: Farkas Ti­bort. Farkas Tibor ugyanis bejelentette a párt­hoz intézett levelében, hogy a pártból kilép. Farkas Tibor kilépése egyik látható jele an­nak az egyenetlenségnek, amely a független kis­gazdapárt kebelében már Gaal Gaszton életében megindult, halála után pedig teljes erővel ki­tört. Emlékezetes, hogy Farkas Tibor, mint Gaal Gaszton egyik legbizalmasabb híve és barátja, egyike volt azoknak, akik Gaál Gasztonnal együtt az úgynevezett agrárpártot megalakítot­ták és később beolvadtak az akkoriban alakult független kisgazdapártba. Farkas Tibor a parla­menti csoport új elnökének megválasztása miatt értesülünk, elhamarkodottnak tartja az országot pártválasztmány megkérdezése nélkül az elnök­ség betöltését. Az egyenetlenség azonban, nem­csak e miatt, hanem a pártvezéri tisztség betöltése körül is egyre nagyobb méreteket ölt. Gaal Gaszton vezéri örökére többen is pályáznak, köztük Hegymegi Kiss Pál, Utain Ferenc és Hunyady Ferenc gróf. A széthúzás olyan mé­reteket öltött, hogy elhatározta a kisgazdapárt, hogy a pártvezérség kérdését függőben tartja. Úgy értesülünk, hogy rövidesen összehívják az­ országos pártválasztmányt, amely a Gaal Gasz­ton halálával előállott helyzetet tárgyalja meg és a fölmerült ellentéteket állítólag azzal akarja majd enyhíteni, hogy háromtagú elnöki ta­nácsra fogja bízni. A lengyeltóti kerület megüresedett mandátu­máért rövidesen megindul a küzdelem. A füg­getlen kisgazdák Gaal Gaszton fiának, Gaál Oli­vérnek ajánlották fel a mandátumot, aki a fel­kérésnek eleget is tesz. Politikai körökben egyébként erős küzdelmet várnak a lengyeltóti mandátumért. Hír szerint föllép Jankovich Bé­­sán Endre gróf, volt képviselő, továbbá Meitner Emil és esetleg Fodor Lajos is, aki a legutóbbi választáson is jelölt volt a kerületben. Károlyi Gyula gróf lemondott képviselői mandátumáról Hóman Bálint kultuszminiszternek SZÉKESFEHÉR­VÁR, nov. 2. Széchenyi Viktor gróf főispán a mai napon körülbelül száz főből álló és a város lakosságá­nak legszélesebb rétegeit képviselő értekezleten felolvasta Károlyi Gyula gróf volt miniszterel­nök levelét, amelyben kijelenti, hogy a politiká­ban további aktív részt venni nem óhajt és ezért ajánlják fel a fehérvári mandátumot képviselői mandátumáról lemond. A levélnek a város közönségéhez intézett szövege a következő: „Székesfehérvár Választó Közönségének! A múlt évben megajándékoztak értékes bizalmukkal, amidőn átadták nekem a vá­lasztókerület képviselői mandátumát. Ezen megtisztelő bizalmukért ismételten köszönő-

Next