Budapesti Hírlap, 1934. szeptember (54. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
Mindennap képes melléklet RRR 10 FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1934. Szombat, Szeptember 1 Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY LIV. évfolyam 197. szám . JOBB NAPOK ELŐTT Magyarország a javuló gazdasági helyzetű országok csoportjába tartozik. Ezt a tényt, sok konjunkturális adat felsorakoztatásával az utóbbi időben ismételten megállapítottuk. Most azonban nem mi mondjuk, hanem szóról-szóra idézzük a Magyar Gazdaságkutató Intézet ma közzétett legfrissebb helyzetjelentését. Ezzel a mértékadó helyről származó és egészen a mai napig terjedő gazdag adatanyaggal alátámasztott megállapítással voltaképpen eldöntöttnek lehetne tekinteni azt a vitát, ami éppen akörül folyik, váljon nálunk tényleg javul a gazdasági helyzet, vagy sem? Ebben a vitában azok, akik a gazdasági javulást kétségbevonják, a kedvezőbb konjuktúrát jelző adatokat kénytelenek elismerni. Azt nem tagadhatják, hogy a mezőgazdaság vásárlóereje, ha szerényen is, de izmosodik, hogy a tőkeképződés nemcsak megindult, hanem üteme is erősödik, hogy az ipar foglalkoztatása élénkülő és az ipari munkapiac feszültsége enyhült, vagy hogy számos cikknél a fogyasztás és az üzleti forgalom növekedése megfigyelhető. Végre is ezt a statisztika éppenúgy elénk tárja, mint a külkereskedelmi mérleg javulását, ami annál figyelemreméltóbb, mert az a forgalom volumenjének kiterjedésével együtt mutatkozik. A kétkedők, akik nem tudnak belenyugodni a tényekbe, más ponton igyekeznek támadni és megdöntetni azt a nemcsak a gazdaságkutatók által megállapított, hanem immár az érdekelt tömegek széles rétegei részéről is felismert tényt, hogy javul a gazdasági helyzet. A konjunktúra adataival szemben az egyes kereseti ágakra hivatkoznak és a gazdasági egyedeket állítják előtérbe, mondván, hogy itt még nincs javulás. Az egyének helyzete nem javult, — érvelnek, — nem enyhült a szegénység és a nyomor, márpedig csak ezeken a körülményeken és egyéni életsorsok alakulásán keresztül lehet lemérni a válság enyhülését. Az igazság viszont ezzel szemben az, hogy amikor tömegek és nagy gazdasági szervezetek helyzetét akarjuk kitapogatni, akkor jutnánk vakvágányra, ha kiragadott példák, vagy egyéni sorsok után indulnának és ezekből akarnánk általános érvényű igazságokat levonni. Itt csak a nagy számok törvénye lehet a mértékadó. Ez persze nem akadályozza, hogy az így megfigyelhető tények helyességét más módszerekkel is ellenőrizzük. A Magyar Gazdaságkutató Intézetnek legújabb jelentése azért értékes, mert nemcsak azzal támasztja alá a józan optimisták felfogását, hogy Magyarországot maga is a javuló gazdasági helyzetű országok csoportjába sorozza, hanem hogy éppen annak az állításnak megcáfolására tartalmaz számos adatot, amely szerint a biztató konjunkturális adatok mögött nem lehet fellelni a javuló kereseti ágakat, a jobb üzleti forgalmat és a gazdasági egyedek sorsának kedvezőbb fordulatát. Ha a kételkedők és aggodalmaskodók átböngészik ezt a jelentést, meggyőződhetnek adataiból, hogy például az államháztartásnak éppen azok a bevételi forrásai mutatnak hozamszaporulatot, amelyek mindig a magángazdaság helyzetétől függenek. Rájönnének, amit nem akarnak tudni, hogy a pénzintézeteknek nemcsak a betétállománya növekszik, hanem jobb az intézetek likviditása és a múlt esztendőkhöz képest kedvezőbb az új hitelek megszerzésének lehetősége is. Ha a mezőgazdaságból élők sorsát kutatjuk, megtudjuk a jelentésből, hogy a gazdák a terményárak emelkedése folytán fokozottabb mértékben tudnak iparcikkeket vásárolni, hogy az agrárkivitel esélyei javultak és jótékonyan érvényesül az intézményes gazdavédelem. A jelentés tükrében az ipar helyzete is megnyugtató. Foglalkoztatását fokozni tudta s immár nemcsak a termelési javakat, hanem a fogyasztási cikkeket előállító ágaiban is. Különösen figyelemreméltó, hogy két olyan iparág, mint a cukor- és a söripar, amelyek nagy tömegek fogyasztási cikkeit állítják elő és amelyeknél az utolsó években megszakítás nélkül csökkent, sőt feltűnően összezsugorodott a termelés, úgy termelését, mint forgalmát növelni tudta. Aki pedig, amint szokásos, azzal az érvvel jön elő, hogy mindez alig jelent valamit, hiszen itt az agrárolló, hát az is megtalálja a maga válaszát ebben a jelentésben. Nem kevesebbről van itt szó, mint arról, hogy a gyári eladási árak öt év alatt huszonöt százalékkal lemorzsolódtak. Igaz, hogy ez nem érvényesül teljes egészében, a közterheknél bekövetkezett eltolódások következtében s az is tény, hogy ugyanebben az időszakban a mezőgazdasági cikkek árai negyvennégy százalékkal estek vissza. De aláhúzandó, hogy most már a mezőgazdasági cikkek árszínvonalának hanyatlása megállott, sőt itt emelkedés mutatkozik, viszont az iparcikkek árcsökkentése változatlanul tart. Éppen ebben van a javulás jelző fontos fordulat. Ennek a következése, hogy a mezőgazdasági cikkek piacrahozatalálából származó vásárlóerő, ami eddig rendszerint gyengült, most ugrásszerűen emelkedik és az agrárolló ennek nyomán fokozatosan összezárul. * Sokáig lehetne még felsorakoztatni ilyen és ezekhez hasonló biztató adatokat, amelyek megdöntik azt az állítást, mintha csak látszólagos volna a gazdasági javulás, mert az nem mutatkozik sem a kereseti ágakban, sem pedig az egyéneimél. Hiszen ezek mögött a számok mögött maga az eleven élet lüktet. Ezek egyéni sorsokat és exisztenciákat takarnak és rajtuk keresztül vetítődik elénk, hogy ezeknek a kereseti ágaknak és gazdasági egyedeknek a helyzete kedvezőbb. Akik pedig még mindig kételkednek, azok vegyék számításba azt a ma nyilvánosságra kerülő hírt, amely szerint két vezető fővárosi pénzintézet kisebb fizetésű tisztviselőinél, tehát alkalmazottai legnagyobb csoportjánál általános illetményemelést hajtott végre. Három esztendős szünet után jön ez a jó hír, hogy megmutassa, igen az egyéni sorsok is kezdik már érezni a feszültség enyhülését, a javulást. De tessék csak kissé megérdeklődni, mi van a köztudatban. Ott is látják és érzik a javulást. Az emberek fásultsága megszűnt. A reménytelenséget bizakodás váltotta fel. Itt is, ott is alapítási mozgalmat lehet megfigyelni. Tervek és üzleti elgondolások vannak kibontakozóban. Mindenki felkészülőben várja az erőteljesebb javulást, mert a maga munkakörén belül látja, hogy elevenebb az élet, lendületesebb a forgalom, érdeklődőbb az üzleti világ és derűsebb a közhangulat. Minek ezt letagadni, minek kétségbevonni? Ennek csak örülni lehet, hogy van mire megkapaszkodnunk és tovább küzködhetünk a nagyobb és átütőbb siker érdekében, mert ime eddigi erőfeszítéseink nem vesztek kárba. De ne felejtsük azt sem, hogy az a nyugalmi helyzet, az a társadalmi kiegyenlítettség, amely nálunk megvan. Életmentés Irta: BETHLEN MARGIT Sári fürdőtrikóját felszabadult sóhajjal csúsztatta le derékig. Hála Istennek, itt már lehet, oly messze van a többi fürdőzőtől, hogy senki sem láthatja, különben is, két lépésnyi távolságban semmit sem látni, ami víz alatt van, de azért mégis kényelmetlen az érzés, hogy hátha valaki azzal a bizonyos egy lépéssel közelebb jön. A lány megigazította nagy, széleskarimájú szalmakalapját, mely egészen befedte rövid, sötét, göndör haját, és rózsaszínű, fitos, huncut arcocskáját is beárnyékolta. Jobb ez sokkal, mint azok a feszes fürdősapkák, melyek nemcsak tűrhetetlenül melegek, úgyhogy minduntalan víz alá kell merülni, ami semmikép sincs hasznára bőrének. Sári igen büszke volt fehér-rózsaszínű, bársony tapintású tevitjére és foggal, hanem azonkívül a szemet sem védik a nap ellen. Ha pedig az ember órák hosszat hunyorít, az, mindenki mondja, idővel ráncokat okoz. Ami kétségbeejtő lehet. Még akkor is, ha ez a szomorú eset csak húsz, harminc esztendő múlva következik is be. A móló végéről már indul a hajó! Ha sebesen úszik és jól kiszámítja a távolságot, épp akkor ér oda a tilos vonalba, amikor a hajó, és dobáltathatja magát a csavar által okozott hullámokkal. Ezt Sári úgy nevezi, hogy a hajóval játszani és hetek óta, amióta itt van, mindennapi mulatsága. A hajósok már ismerik és Donna Syrénának hívják. Legalább is olyasvalamit kiáltottak feléje a múltkor, amikor még a szokottnál is közelebb merészkedett. Különösek az emberek általában. Ott pocskolnak a sekély parton, óraszámra, alig térdig érő vízben, vagy feküsznek a forró homokon, s amellett meg vannak győződve, hogy ők imádják a tengert, melyet jóformán nem is ismernek. Úszni az egész fürdőhelyen senki sem szeret rajta kívül, nem beszélve papáról, meg mamáról, akik már öregek és így természetesen kényelemszeretők. — Sári a tizennyolcévesek megvető magaslatáról néz le a negyven és ötven esztendőre, mint az aggkor mesgyéjére, — de az a sok fiatal lány, meg suhanc, kik ott hemperegnek a homokon, nem volna természetesebb, hogy neki akarjanak vágni annak a gyönyörű, zöld, vagy kék, vagy rózsaszínűen opálos végtelenségnek, mely előttük simul, minthogy a napon süttessék magukat mézeskalácsszínűre? Ezek napimádók, egytől-egyig, míg ő, Sári vizimádó. ősei minden valószínűség szerint fókák voltak, mondja papa, azért szereti úgy a hideg vizet. Nem is utolsó foglalkozás, feleli ilyenkor a lány, ha újra a világra jövök, esetleg az is leszek, vagy pedig sellő. Mindenesetre valami vizi lény. — Ügyelj, hogy el ne téveszd, és lochnesi szörny ne legyen belőled, — vág vissza papa. — Az olcsó viccet Sári megvető vállrándítással intézi el. A hajó, hazatérő balilákkal megterhelve, kik lelkesen viszonozzák Sári barátságos integetését, már régen elvonult, de a lány még mindig nem tudja magát rászánni, hogy megkezdje a visszafelé való úszást. Olyan gyönyörű épp most, a futó felhők lilásan tarka sávokat festenek a tenger zöld alapszínére, ott tovább pedig széles aranysáv fekszik végig a vízen, ahol a lemenő nap sugarai reá vetődnek. És mindenfelé az ég peremén apró, színes vitorlájú halászbárkák, melyek a távolból játékszerként hatnak. Sári keresztbetett lábbal ül a vízben és csak karja egy-két, alig észrevehető mozdulatával tartja fenn az egyensúlyt. Hogy is mondhatják azt, hogy veszedelmes ily messzire kiúszni. Hiszen ebben a vízben még akkor sem merülhet el az ember, hogyha akar. Elmerüléséből motorcsónak zaja riasztja fel. A lány felnéz. Persze, a két szőke fiú, ki ma reggel érkezett ide. Jó, hogy jönnek, legalább lesz újra hullám. De, ahogy közelébe érnek, a csónak hirtelen lassít, majd megáll és az egyik fiú jóindulatúan odakiált neki angolul: — Give you a lift, froggy? — Elvigyünk egy darabon, zöld béka? Sári két tempót tesz hátrafelé, tekintettel a leengedett zöld trikóra, — biztos, ami biztos, — aztán nevető arccal fordul vissza: — Köszönöm gentlemen, de igen jól érzem magam pillanatnyilag birodalmamban, — feleli szintén angol nyelven. A fiú nevet. — Bocsánat, nem tudtam, hogy sellőhöz van szerencsém, kalapja úgy eltakarja arcát. Nem volna szíves kissé levenni ? — Félek, hogy arcom, hajam látása elvenné csekélyke eszét, s ezt lelkiismeretem nem tudná kibírni, — nyelvelt a lány, de a fiú újból csak nevet. — És szabad megtudakolnom, hogy minek köszönhetjük becses látogatását ? A lány szeme gonoszul villant meg: — Szemrevaló ifjoncokat keresek királyném számára szolgálattévő kamarásnak. Sajnos, úgy látszik, nagyon megcsappant a fajtájuk. Reggel óta egyetlen egyre nem akadtam. — A másik, szélesebb, vállasabb és határozottan csinosabb fiú most beleelegyedett a társalgásba. — Ha nem volna szerénytelenség, talán megpróbálhatna velünk? — vigyorgott vidáman a lányra. De az még gonoszabbra húzta félre ajakát: — Sajnos, a királyné szolgálattevő sellője igen válogatós a lehozott ifjak tekintetében. Nem merném a felelősséget vállalni. De ha kedvük van holnapig várni, akkorra meghozhatom a választ. És evvel kettőt fordulva maga körül, sebes iramban a part felé kezdett úszni. Este, a nagy, fedett tornácon, ahol az étkezések történnek, mama egyszerre, minden ok nélkül, egy sarokban levő asztal felé intett szemével: — Nézd csak Sári, ott ül a két fiú, aki ma a motorossal érkezett. Kíváncsi volnék, hogy svédek-e, vagy angolok". Mama egészen csodálatraméltó érdeklődést tud kifejteni a legérdektelenebb ismeretlenek iránt is. Sári ezt már, igen sokszor rosszalólag adta tudtára Most is félvállról felel: — Nem néztem meg őket közelebbről. Felőlem lehetnek hottentották is. Ezt a neveletlenséget papa rendreutasító: „Csak hátrább az agarakka! kislányom, nézze meg az ember”, hamarosan megtorolja. Úgy látszik, használt is az intés, mert amikor a két fil elhalad mellettök vacsora végeztével, Sári, ki bár pillanatnyilag úgy el volt foglalva körtéje hámozásával, hogy se