Budapesti Hírlap, 1935. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
1935 JANUÁR 1, KEDD i. a. THE 4 TIMES Amerikában, a rekordok országában szokás intézményeknek, alkotásoknak, eredményeknek a „világ legtökéletesebbje vagy legnagyobbja” címet adni — igen sokszor csak a reklám kedvéért. Nem esünk az európai dolgok elfogult dicséretének túlzásába, ha a londoni „Timest”, a világ legnagyobb tekintélyű és legmagasabb színvonalú újságjának nevezzük. Ez a lap 1935 január 1-én üli meg születésének 150-ik évfordulóját. Úgy érezzük, az egész világ sajtója — Newyorktól Yokohamáig — mély tisztelettel hajtja meg a közért és a közvéleményért folytatott küzdelmei és az újságírás és újságalkotás terén elért sikerei előtt a hódolat és az elismerés zászlaját. 1785 január 1-én az első John Walter — megalapítója ennek a nagy újságdinasztiájának, amely még ma is résztulajdonosa a Times-nek —a The London Daily Universal Register cím alatt indította meg a lapot. Mai nevét három évvel később kapta. A Walterek bátor, magas erkölcsi és szellemi színvonalú vezetése alatt, amely nem ijedt meg sem fenyegetéstől, sem kormánynyomástól, hiszen John walter sokszor newgate-i börtönéből szerkesztette a Times-t, rövidesen azzá a nemzeti intézménnyé lett a napilap, amelynek ma tekinti nemcsak Nagybritannia, hanem az egész világ közvéleménye. A Times az első példaképe annak az újságnak, amely nem a közönség szeszélyeinek és szenvedélyeinek kiszolgálásában vagy csupán szórakoztatásában látja feladatát, vagy amely csoport-, párt- és újító érdekeket követve befolyásolja közönségét, hanem amely kitűzött erkölcsi és nemzeti célokért küzdve és olvasóit pontosan informálva az eseményekről, az általános emberi és nemzeti érdekeket akarja lelkiismeretesen szolgálni. Nem tér arra, hogy milliós példányszámot érjen el, de az a körülbelül kétszázezer példány, amelyben megjelenik, az egész művelt világon azok kezébe jut, akiknek a gondolata és szava az ember lehetőségeinek határai közt irányítja az eseményeket és a közhangulatot. Nincs komoly államférfi, diplomata, üzletember, sőt művelt tudós vagy irodalmi férfi a világon, aki, ha körülményei engedik, ne olvasná naponként öt világrészben a lelkiismeretes, gondos, kiegyensúlyozott újságírás e remekét. A Times nem félhivatalosa a londoni kormánynak, mint sokszor tévesen hiszik, csupán jól van informálva, tudja, mit akar a kormány, és ha véleménye, meggyőződése egyezik a Downingstreetével, akkor ennek nagysúlyú vezércikkeiben kifejezést ad. Ezzel irányítólag hat úgy a birodalmi, mint a világpolitikára. De ugyanilyen leplezetlenül fejezi ki a véleményét, ha az ellentétes a kormányzatéval, ami különös erővel jutott kifejezésre például a labour-kormány idején. A Times a nemzet félhivatalosa és egy a canterbury-i érsek elnöklete alatt álló bizottság feladata afelett őrködni, hogy illetéktelen befolyás alá ne kerüljön. A Budapesti Hírlap, amely, talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hasonló magas célt tűzött ki maga elé, mint amelyet londoni nagy kollégája elért, különös meghatódottsággal és tisztelettel köszönti a Times-t 150-ik születése napján. Nekünk is az a célunk, hogy színvonalunk emelkedettségével, értesüléseink pontosságával, olvasóinknak nem legalacsonyabb szenzációhajhásza, hanem legmagasabb szellemi, erkölcsi és szórakoztatási igényeinek kielégítésével, azonban főképen és mindenekfölött a nemzet, a magyarság érdekeinek félelem és gáncs nélküli, minden partikuláris érdeken felül álló, józan, de lelkes szolgálatával, legyünk hasonlók kiválasztott angol példaképünkhöz. Ezeknek az eszközöknek a tisztességes használata tette a Times-t a világ legelső újságjává. Mi is azt óhajtjuk, hogy azok a magyarok olvassák lapunkat, akik a nemzet mindenekfelett való szolgálatának gondolatát írták zászlójukra, mert ezeknek a szava mmarad mindig döntő a nemzet sorsának alkítására is. A Times példája szövetnek, mely előttünk lobog és mutatja az utat minden tisztességes lapnak, minden komoly és lelkiismeretes újságírónak, minden hű és józan hazafinak —öt világrészen. Akadályok az olasz-francia megegyezés útjában Mussolini kitart a revízió gondolata mellett — A kisantant mint politikai egység nem csatlakozik a középeurópai egyezményhez — Lehetségesnek tartják Laval római útjának elhalasztását PÁRIZS, dec. 31. A francia-olasz tárgyalások vasárnap élénken folytatódtak. Laval francia külügyminiszter egész nap hivatalában tartózkodott és hosszas telefonbeszélgetést folytatott Chambrun gróf római francia nagykövettel. Több ízben tárgyalt közvetlen munkatársaival, Leger külügyminisztériumi főtitkárral, Rochat kabinetfőnökkel, valamint Bargeton és Saint Quentin külügyminisztériumi főtisztviselőkkel. Úgy látszik, hogy a tárgyalásokon bizonyos nehézségek merültek fel. A külügyminisztériumban vasárnap este a hangulat kevésbbé bizakodó volt. Hivatalos körök a tárgyalások fejleményeire vonatkozólag nagy titokzatosságba burkolóztak. Ez az óvatos magatartás azonban élénk ellentétben áll a közvéleményben megnyilvánuló túlzott idegességgel. A sajtó a tárgyalások menetéről kiszivárgó legkisebb részleteket is aránytalanul megduzzasztva és túlzott jelentőséggel hozza az olvasóközönség elé. Azok az eszmecserék, amelyeket legutóbb a francia-olasz tárgyalások keretében folytattak, elsősorban Ausztria függetlenségére és a középeurópai béke megszervezésére vonatkoztak. Főleg ezek a kérdések azok, amelyek tekintetében fontos nézeteltérések állanak fenn; ezek a nézeteltérések, úgy látszik, nehezen küzdhetők le, hacsak az utolsó pillanatban nem következik be valamely javulás. Ha a tárgyalások továbbra is a jelenlegi irányban folytatódnak, akkor nem hozuk meg azokat az eredményeket, amelyekre szükség van, hogy Laval külügyminiszter január 2-án Rómába utazhasson. Ha ilyen körülmények között kockázatosnak mutatkozik, hogy Laval római útja alkalmával elérjék a kitűzött célokat, akkor célszerűbb, ha az utat későbbre halasztják és a tárgyalásokat továbbfolytatják, mindaddig, amíg olyan formulára nem jutnak, amely alkalmas a végleges megegyezés megvalósítására. A Matin római tudósítójának jelentése szerint Mussolini lemondott szokásos vasárnapi kirándulásáról is és az egész napot a Palazzo Veneziában töltötte, ahol a késő esti órákig tanulmányozta a legújabb francia javaslatokat. A lap értesülése szerint a szomáli partvidékre vonatkozó olasz kívánságok teljesítése nehézségekbe ütközik. A kisantant, mint politikai egység, nem csatlakozik az osztrák függetlenséget biztosító egyezményekhez. Ezzel szemben arról van szó, hogy Jugoszláviának területi egységére vonatkozó olasz félhivatalos nyilatkozattal szolgáltatnak elégtételt. Mussolini állítólag Turinban a fasiszta párt igazgatóságának január 3-i ülésén teszi meg ezt a nyilatkozatot. Romániát pedig később hívnák fel a csatlakozásra, amikor már a franciaolasz egyezmény létrejötte után az európai együttműködés végleges megszervezéséhez látnak majd hozzá. A Paris Soir római jelentése szerint Titulescu élénken tiltakozott Párizsban az ellen, hogy Romániát kihagyták az osztrák függetlenség biztosítását célzó egyezményből. Románia attól tart, hogy kimaradása esetén a magyar revizionizmus martalékául esik. Azok a módosítások, amelyeket Róma legutóbb a francia tervezet tárgyában indítványozott, arra vallanak, hogy Olaszország továbbra is ragaszkodik a revízió gondolatához. Ugyancsak a Paris Soir értesülése szerint Róma már megnyugtató kijelentéseket kapott Berlinből arra nézve, hogy Németország szintén hajlandó csatlakozni az osztrák függetlenséget biztosító egyezményhez. A Temps római tudósítója szerint Rómában úgy találják, hogy eddig túl sok szó esett a francia-olasz tárgyalásokról. Az olasz sajtó, amely az utóbbi időben részletesen beszámol a tárgyalásokról szóló külföldi, főleg francia értesülésekről, úgy látszik, most utasítást kapott, hogy még ettől is tartózkodjék. A vasárnapi lapok a legcsekélyebb célzást sem teszik a franciaolasz megbeszélésekre. A tudósító szerint olasz hivatalos körök alapjában véve bíznak a tárgyalások sikerében, de azok időtartamára vonatkozó véleményüket fenntartják. A fc London a revízió kérdésében látja a megegyezést ----1.1-----_1---------1 -C •_j£4- LON Párizs-A Reuter-iroda párizsi legkörökben úgy értesül, hogy ?y Olaszútját váratlan nehézségek i a tervet, még el kell halasztani. A nehézezők: 1. Ausztria kívánja a hatalmak szavatolását, de hűvösen viselkedik a kis ajánlott biztosítékokkal ! 2. Mussolini vonakodó nők, Magyarországnak reményei ellen nyilatkozni . Ilyen körülmények között úgy érzik, hogy ha nem találnak az utolsó pillanatban valami megoldást, akkor még nem érett meg az idő Laval római látogatására. Párizs pesszimista PÁRIZS, dec. 31. A francia lapok a felmerült nehézségekre tekintettel kétlik, hogy január 2-ig sikerül olyan megegyezésre jutni, amely lehetővé teszi Laval római útját. A Journal a következőket írja: — Róma és Belgrád válasza még nem érkezett meg, korai volna tehát a megegyezés formájáról beszélni, amelyről csak akkor lehet szó, ha nem indul meg újabb vitatkozás. Az Oeuvre külpolitikai munkatársa megerősíti, hogy az olasz hivatalos körök, úgy látszik, nem fogadták teljes lelkesedéssel a Laval utazásával kapcsolatos megbeszélésekre és jegyzőkönyvre vonatkozó javaslatot. Párizsban azonban még remélik, hogy ma vagy holnap megérkezik az olasz kormány határozata. Laval csak akkor indul Rómába, ha Mussolini határozottan kijelenti, hogy hajlandó-e a középeurópai és balkáni területi status quot biztosítani. Az olasz részről felmerült ellenvetések a Quai d’Orsayn bizonyos nyugtalanságot keltenek. A Petit Parisien úgy értesül, hogy a középeurópai kérdésben még nem sikerült megegyezni. Nincs kizárva, írja, hogy Mussolini a revízió kérdésében Magyarország irányában messzebb menő kötelezettségeket vállalt, semmint azt általában hiszik. — A két kormány észrevette, — írja a Petit Parisien, — hogy bizonyos alapvető kérdésekben nézeteik eltérnek egymástól. Abban az arányban, amint múlt az idő, csökkent a hamaros összeegyeztetés sikerének kilátása. Ám ha a kérdések lassúbb, de megfontoltabb megvizsgálást követelnek, nem előnyösebb-e, hogy a döntést későbbre halasszák? Egyes lapok úgy tudják, hogy Ausztria szintén felemelte szavát az ellen, hogy az utódállamok részéről pártfogásban részesüljön. Pertinax szerint Bécset erre a magatartásra Budapest és talán egy másik főváros is késztette. 3 „Sikertelenség esetén Genfben folynak tovább a tárgyalások** PÁRIZS, dec. 31. A lapok egy része a francia-olasz tárgyalások csődjéről beszél. Mivel Mussolini válasza a legutóbbi francia javaslat Q&ksssity % OiW SOWs?/ totfLSXSQQ Ttu/Hjntű/kftjQJrSbhanx. hogy az Ausztria függetlenségét biztosító egyezményt a kisantantra is kiterjessze. A Times vezércikke bizakodó hangon tekinti át a jövő év kilátásait és sürgeti, hogy a középeurópai kérdés elintézéséről folyó párizsi római tárgyalásokba minél előbb kapcsolják bele Németországot is. A Times római levelezője úgy értesül, hogy Rómában Ausztria függetlenségét biztosító egyezménytervezetet készítettek. A kisantant — hír szerint — elfogadta a nyilatkozatot és Rómában hangoztatják, hogy — eltekintve a területi módosítás kérdésétől — nincsenek komolyabb ellentétek egyrészt Olaszország, másrészt Csehország és Románia között. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Franciaországnak sikerült meggyőzni a kisantantot, hogy barátkozása Olaszországgal nem ellenkezik a kisantantérdekekkel. Ami Németország és Magyarország csatlakozásának lényegesen fontos tényezőjét illeti, a többi hatalom el van tökélve arra, hogy megvalósítják tervüket Németország magatartására való tekintet nélkül. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy Németország együttműködése nélkül nem lehet a bizalmat helyreállítani. Ez a nézete az angol kormánynak is, amely nyomatékosan sürgeti majd Berlint, hogy csatlakozzék az egyezményhez. A Daily Mail politikai levelezője szerint Anglia azért viseli annyira szívén a francia és olasz megbékülés előmozdítását, mert ebben annak a lehetőségét látja, hogy Németországot visszahozzák a Népszövetségbe. A Daily Herald diplomáciai levelezője kifejti, hogy a franciák kissé túl sokat követeltek Mussolinitól, aki az egyezményt Ausztria függetlenségének és területi sérthetetlenségének szavatolására akarja korlátozni, míg Franciaország ezt a biztosítékot az összes szavatoló államok határaira ki akarja terjeszteni. Mussolini emiatt vonakodik. A magyarok minden bizonnyal törhetetlen makacsságot mutatnak, de viszont a kisantant is hajthatatlanul ragaszkodik követeléséhez. Ezt a nagyon súlyos akadályt kellene néhány nap alatt a diplomáciának kiküszöbölni. Ha nem sikerül megegyezni a közeli napokban, akkor a saarvidéki népszavazás utáni időre halasztják az ügyet, amikor esetleg Németországot is bekapcsolják a tárgyalásokba.