Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-06 / 54. szám
4. napján. Horthy s. k., vitéz Gömbös Gyula s. k. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Tisztelt képviselőház! Legfelsőbb kézirat érkezett, kérem annak felolvasását.Éljen a kormányzó! Minden oldalról éljenzés és taps, a Ház tagjai felállnak. Élénk felkiáltások: Éljen! Éljen!) Elnök: A magas kormányzói kéziratot fel fogom bontani. (Felbontja a kéziratot.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a legfelsőbb kormányzói kéziratot felolvasni. Jegyző (olvassa): Magyarország országgyűlésének kormányzói üdvözletemet. T. Országgyűlés! Vitéz jakfái Gömbös Gyulát saját kérelmére magyar királyi miniszterelnöki állásától felmentem és magyar királyi miniszterelnökké őt újból kinevezem. (Éljenzés jobb felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. A kormányzó feloszlatta az országgyűlést és április 27-re összehívta az újat Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Tisztelt képviselőház, egy másik kormányzói kézirat is érkezett. Kérem annak felolvasását. (Mozgás.) Elnök: A magas kormányzói kéziratot felbontom. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Dinich Ödön jegyző: — Magyarország országgyűlésének kormányzói üdvözletemet. Tisztelt Országgyűlés! A magyar királyi minisztérium előterjesztésére az 1933. évi XXIII. törvénycikkben gyökerező jogomnál fogva az 1931. évi július 18 napjára Budapest székesfővárosba egybehívott országgyűlést ezennel feloszlatom és berekesztettnek nyilvánítom. (Élénk felkiáltások: Éljen a kormányzó! Hosszantartó lelkes éljenzés.) — Az idézett törvénycikk rendelkezése alapján, ugyancsak a magyar királyi minisztérium előterjesztésére, Budapest székesfővárosba új országgyűlést hirdetek és mindkét Háznak tagéit az 1935- évi április hó 27-ik napjára egybehívom. (Felkiáltások: Éljen a kormányzó! Hosszan tartó éljenzés és taps.) A szélsőbaloldalon nagy zaj: Hol marad a tikos választójog! Az elnök csenget.) Most, midőn az 1931. évi július 18. napjára egybehívott országgyűlés működése befejezést nyert, őszinte köszönettel és hálával emlékezem meg az országgyűlés az ország érdekében kifejtett hazafias és eredményes munkájáról- kelt Budapesten, 1935. évi április hó 5-ik napján. Horthy s. k. Gömbös Gyula s. k. Peyer Károly: Ígéretet tettek, hogy nem lesz nyílt választás. Klári Ferenc: Nem elektoros lesz- Nem lesz dupla svindli többé. Az elnök csendet kér és a következőket mondja: Tisztelt képviselőház! A Kormányzó úr, mint a nemzetgyűlés által megválasztott államfő, a nemzet által reáruházott jogával élve, 1931—36. évre összehívott országgyűlést feloszlatta. Ezzel az országgyűlés működése törvényeink és alkotmányunk értelmében véget ért. Ez az országgyűlés és annak tagjai a nemzet érdekében súlyos és nehéz munkát végeztek. Az ország helyzete változatlan súlyos és nehéz. A haza fiainak önzetlen és áldozatkész munkáját kérjük és várjuk tőlük. Ezt kívánja a nép és nemzetünk érdeke. (Helyeslés: Zaj.) — Midőn a képviselőháznak a választott tisztviselők iránt nyilvánított bizalmát én megköszönöm, egyúttal bejelentem, hogy hivatalos működésemet az új Ház összeüléséig a házszabályok értelmében folytatom. Az elnök 5 óra 13 perckor bezárta az ülést. Megindulnak a tanácskozások és a választási előkészületek A házfeloszlatás ténye egy csapásra megváltoztatta a politikai helyzetképet. A teremből kitóduló képviselők előtt már nincsen probléma-" Minden egy szóban foglalható össze volt. Egyik-másik tréfálkozik is, hogy a v-betűt rá lehet nyomni a névjegyre: volt országgyűlési képviselő. Gömbös Gyula miniszterelnök az ülés bezárása után a teremből nyomban távozott és dolgozószobájába ment. Követte Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter és Kánya Kálmán külügyminiszter, valamint Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter, később Baross Gábor. A miniszterelnöknél folyó tanácskozásokkal egyidőben Sztranyavszky Sándor országos pártelnök Wolff Károllyal és Eckhardt Tiborral vonult vissza. Hét óra után Gömbös Gyula miniszterelnöknél befejeződtek a tárgyalások. Először Bornemissza Géza távozott el, majd a többi miniszter, végül a miniszterelnök is elhagyta dolgozószobáját s a jobboldali folyosón nagy tömegben összeverődött képviselők közé ment. A képviselők körülfogták, kérdésekkel ostromolták, a miniszterelnök azonban kitért a politikai természetű kérdések elől. Közben az egyik képviselő, aki még a régi jó időkből hozzászokott, hogy cukorral kínálja meg a minisztereket és képviselőtársait, ez alkalommal is a miniszterelnök felé nyújtotta a cukrosdobozt. A miniszterelnök elvette Erzsébet elment Írta: BIBÓ LAJOS Valahányszor számot vetettem önmagammal, mindannyiszor megállapítottam, Silány fickó voltam egész életemben. Nem hitvány, nem aljas, még kevésbé romlott,egyszerűen silány emberdarab. A matéria volt olcsó, amelyből a felelőtlen Akarat egy unalmas pillanatban összegyúrt. Mi hát mégis az oka, hogy néha tudok Erzsébet elvesztésébe belenyugodni? Fájdalom nem kínoz, mert húsomban és idegeimben már régen végtelenné torzult minden szenvedésnek a mértéke. Veszteség nem ért, mert már régen mindent előre elvesztettem. Várni sem várok semmit ettől a szerelemtől, mert semmifajta szerelem nem bonthatja ki többé szárnyát szegény lelkemnek. Nem tudom elviselni a vereséget? A hiúságom próbál lázadozni még? Lehet. Utolsó találkozásunk a következőképpen esett. Az erkélyen ültem. Figyeltem a halkan összezáruló esti csöndet. Erzsébet az utcáról szólt föl:— Itt vagyok. — Nem jön föl? —* Nem. Át akarok sétálni Budára. Lementem. Erzsébet Valósággal sugárzott a frisseségtől. Arca halvány pírban égett, szelíd szőkesége hamvasan csillogott az alkonyat bágyadt fényében. Rátekintettem: ■— Budára . —■ Igen. — Gyalog? — Igen. Nyilván maga sem volt tisztában magával. Megszokásból jött a rendes, pontos időben, vagy a tavaszi alkony megejtette és ösztönszerűleg belém fogódzkodott, hogy átélhesse valamelyik hirtelen megelevenedett régi emlékét. Szótlanul haladtunk egymás mellett. Beszélni akartam, de a rettegés, hogy nincs többé mit mondanom a számára, erőlködésnek tetszenék minden szó, amelyet ki* ejtenék, teljesen megbénított. Valamit mégis kellett mondanom, mert már fojtogatott a hallgatás. Gyönyörű este *■— szóltam. — Igen. Örültem a kurta válasznak. Már most beszélhettem. — Harmadszor felel igennel. Szándékosan teszi? — Véletlenül történt. — Akkor szépen beszéljük meg, hova megyünk. Ne rontsuk el a mai esténket is. *— Nem tehetek róla, hogy maga olyan tehetségtelen. Már kezdte, de türtőztettem magamat. —* Beismerem, nincs szerencsém a helyek megválasztásában. De közben én már arra is gondoltam, hogy talán bennünk és nem a helyiségekben van a hiba. Három évvel ezelőtt mindegy volt, hova tértünk be megpihenni vagy megvacsorázni. A leghazugabb hangulatú göthös kis korcsmában is szépnek, simogatónak, békéltetőnek találtunk mindent. Ma? Üres a fény, alattomos hűvösségű a levegő és bántó az élet leghalkabb ujjongása is. Erzsébet rejtett indulattal felelt: — Mert vége kedvesem. Már nem szeretjük egymást. Ennyi az egész. Úgy mondtam, mint mindig, hév, szenvedély nélkül, de makacs, csaknem kétségbeesett tompa hittel. —*■ Tévedés. Én még mindig szeretem magát. Erősebben, állhatatosabban, kitartóbb és megingathatatlanabb érzéssel, mint bármikor és ez a tudat óvással tölt el. Elmosolyodott . — Szóval... Nem engedtem, hogy folytassa. — Szóval, most szeretem igazán. Az első napokon, a bizonytalanság viharos óráiban, a kezdődő érzés gyötrelmes vajúdásaiban még nem szeret senki sem, a harag, a vágy, a vad féltékenység még nem szerelem, csupán nyomorult hősiesség, amikor az ember a megsemmisülés szépségéért és nagyszerűségéért teszi kockára az életét. A szerelem ez a mostani. Ragaszkodásom, hűségem magéhoz, a megszokásnak az a mindenekfelett való hatalma, amely csak magával adja meg a kenyerem ízét, reggeleim világosságát, a világ színét és képét és az élet megmaradt és megmentett értelmét. Megvárta, amíg átértünk Budára. A Gellért-hegy déli lejtőjén állott meg. Szembefordult velem. Idegesen fölkacagott, de még mindig nem nézett rám. — És ... és... —* kereste a szavakat. — Van bátorsága a szemembe mondani, hogy megúnt. Nem ingerelt, hogy elferdítette a szavaimat El voltam rá készülve. — Nem azt mondtam, hogy megúntam, hanem azt, hogy megszoktam. Ez a szó ebben az értelemben, ahogyan én használtam, többet jelent a legcsábítóbban hangzó kifejezésnél is. “ Elég. Ne vitatkozzunk. Most már igazán mindent tudok. Elöntött a harag. Nem volt szándékomban megbántani, tehát meg kellett győznöm az ellenkezőjéről. *— Hallgasson ide... — nyúltam a keze után. Végigmért. Arca lángolt. — Mit hallgassak? Az újabb durvaságait? Elborultam. — Ne kössön bele minden kijelentésembe. Nincs okom, hogy bármit is titkoljak. Ha nem szeretném már, azt is megmondanám. Hallgasson meg egyszer türelemmel és majd akkor nyilatkozzék, ha mindent megmagyaráztam. Megindult. Utána kiáltottam: — Erzsébet!? Futni kezdett. Ott maradtam. Nem mentem utána. Abban a percben gyűlöltem. Gyűlöltem asszonyi konokságát és vakságát.* Ennek három hete. Azóta nem jött. Azóta nem láttam. Én sem kopogtattam az ajtaján. De belül fojtogat, emészt és dühít valami. Ha megrohan, a lassú tűz az agyvelőm kaparja. Mi ez ? Nem tudom. Ha megölném, igen, ha megölhetném Erzsébetet, akkor egyszerre megnyugodnám. Borzalmas boldogság volna. B. H. 1985 MÁRCIUS 6. SZERDA az egész dobozt és óriási derültséget keltve, sorra kínálta a körülötte lévőket, még az — ellenzékieket is. — Jó éjszakát, spóroljunk a világítással, — mondta nevetve a miniszterelnök és eltávozott. Időközben Pesthy Pál talált még alkalmat, hogy Gömbös Gyulával beszéljen. A folyosó még azután is sokáig zsúfolva volt képviselőkkel. Csak fél nyolc óra tájban kezdtek oszladozni. Eckhardt Tibort a jobboldalon láttuk egy ideig, Pallavicinit a baloldali folyosó végén a szocialistákkal. Mintha a pártkeretek felbomlottak volna és a piros bársonypamlagokon egymás mellett hosszan tanácskoztak a politikusok, máris megindultak a választási előkészületek. Bethlen István gróf és híveinek tanácskozása Amikor az ülés véget ért, a képviselők egy csoportja Bethlen István grófot vette körül. Néhány perc múlva ez a csoport az egyik bizottsági terembe vonult vissza, ahol tanácskozást folytatott. Amint híre terjedt, hogy Bethlen politikai barátaival tárgyal, többen bementek a terembe, viszont közülök többen ki is jöttek. Bethlenen kívül Ráday Gedeon gróf, Búd János, Péchy László, Berki Gyula, Payr Hugó, Petri Pál, Holitscher Károly, Biedermann Imre báró, Kenéz Béla, Söpkéz Sándor, Usetty Béla, Jánossy Gábor, Simon András, Korodi- Katona János, Vay Miklós báró, Scitovszky Béla, Ugrón Gábor, Uzonyi György, Walkó Lajos, Mándy Samu, Lakatos Gyula, Fráter Jenő, Orffy Imre, Kálnoki-Bedő Sándor, Kozma Jenő, Fenicsy Ignác, Hadházy Zsigmond, Hajós Kálmán, Kállay Miklós, Rubinek István, Simon János és Leszkay István tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig a bizottsági teremben, ahol az elterjedt hírek szerint a képviselők a Nemzeti Egység Pártjából való kilépés tervéről tanácskoztak. Értesülésünk szerint ezen az értekezleten Bethlen István gróf kijelentette, hogy a Nemzeti Egység Pártjából ki fog lépni. Kijelentette azonban Bethlen István azt is, hogy a kilépés mindenkinek egyéni elhatározásától függ. Úgy tudjuk, hogy ez az értekezlet döntést nem hozott, és holnap délután hat órakor a Pannónia-szállóban tovább tárgyalnak. Olyan hírek is terjedtek el, hogy Bethlen István gróf és politikai barátai külön pártot alakítanak és ezzel indulnak a választási küzdelembe. Bethlen István egyébként az értekezletről való eltávozása után az újságíróknak azt mondotta, hogy neki nincsen nyilatkozni valója. A választások március 27-ike és április 5-ike között lesznek A házfeloszlatással egyidőben megindultak a találgatások hogy mikorra tűzik ki a választásokat. Értesülésünk szerint a választásokat március 27-ike és április 5-ike között tartják meg és ez idő alatt úgy a rendes mint a pótválasztások végetérnek. Változás az MTI vezetőségében Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatója belügyminiszterré történt kinevezésével egyidejűleg a Magyar Távirati Iroda és az MTI érdekkörébe tartozó összes vállalatoknál viselt igazgatósági tagságáról és tisztségéről lemondott. Ezzel kapcsolatban az MTI igazgatósága március 5-ét, délelőtt Bernát István elnöklete alatt ülést tartott s ezen az ülésen Bernát István a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg Kozma Miklósnak, a modern magyar hírszolgálat megalapítójának kimagasló érdemeiről. Kozma Miklós a Magyar Távirati Irodának és vállalatainak naggyá fejlesztését mindig össze tudta egyeztetni az egyetemes magyar közérdekkel s az igazgatóság a közélet terén szerzett érdemei elismerését látja mostani kinevezésében, amelyhez szívből gratulál és működéséhez sok szerencsét kíván. Az igazgatóság Bernát István javaslatára elhatározta, hogy az elnöki tisztséget nem tölti be, hanem az ügyvitellel Láng József m. kir. gazdasági főtanácsos alelnöklete alatt a végrehajtó bizottságot bízza meg. A Magyar Távirati Iroda szerkesztőségét Zimmer Ferenc m. kir. kormányfőtanácsos, felelős szerkesztő, kibővített hatáskörrel vezeti tovább, míg a hírszolgálat egyes különleges, főleg külpolitikai vonatkozású ügyeinek vitelére az igazgatóság Nelky Jenő ny. m. kir. követet kérte fel. Folytatása a 7. oldalon A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—06. 444—09.