Budapesti Hírlap, 1935. október(55. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
Mindennap kép RRM 10FILLER Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Kedd. Október 1 . POLITIKAI NAPILAP LV. évfolyam 223. szám A GYERMEKEM A magyar gyermekért emelte fel szavát — alig egy hónapja — Magyarország kormányzója. Eljött az ideje — mondta nemzetet ébresztő szózatában — a tettekre váltott érzésnek. A magyar gyermekért az első nagy tett, — ez volt a tegnapi vasárnap. A gyermekért mozdult meg az Egyház. A gyermekért lángoltak, izzottak és hevítettek Isten szolgáinak szavai. A gyermekért dobbant meg tegnap minálunk minden szív. Ahogy tíz és tízezer gyermek ott állt tegnap az Országház nagy terén, Isten fénybe, mosolyba, tisztaságba, fiatalságba nyílt virágai voltak. — Magyarország nagy virágoskertjéből egy kis darab. És e csodálatos, legdrágább virágok fölött hangzott el a megrázó főpapi intés: „Balga a kor, amely fél a gyermektől.. Szorongatott kor szorongatott magyarjai vagyunk. Számra kis nemzet, örökös harcok, örök erőfeszítés, örök vesztességek tettek azzá. Mögöttünk a múlt, amely pillanatra nem szűnő helytállás volt a hitért, a kultúráért, amit ezen a földön s ezért a földért vállaltunk. Elfogadása a sorsnak, amely itt nekünk rendeltetett. Kis nemzet lettünk eközben. De nagyon meg is keményedtünk. S mert nem pusztultunk el a történelem legnagyobb földrengéseiben sem, — nagyon megtanultunk hinni küldetésünkben. Mögöttünk ez a múlt. Előttünk a bizonytalanság. Ha volt kor, amely legjobb és legtisztább erényeinkre ébresztett, — a mostani a legharsányabb követelés. A régi századok azt követelték a magyarságtól: harcolj magadon és érdekeiden túl valami többért, nagyobbért, bármennyi véredbe is kerüljön. Ma a pillanat és szorongás még többre int: építs magadon túl. Építs te maroknyi, mindig harcos és helytálló magyarság, eleven emlékei múltadnak, hitednek s minden győzelmednek. Építs élő folytatást a hitnek, amely mindig éltetett. Építs, erősödj, s most legelőször önmagadra gondolj, hogy tovább adhassad a tüzet, amit századokon adott tovább itt nemzedék nemzedéknek, s amit neked is tovább kell adnod. Építs magadon túl — a gyermekeidben. Építs a legkeményebb építőkővel — a gyermekkel. De ne csak tovább építs, — feljebb is. A magyar gyereké volt a tegnapi vasárnap. De nemcsak a minél több magyar gyereké, hanem a tisztább, erősebb, fénnyel, hittel, öntudattal jobban átsugárzott magyar gyerekeké. Ha mint nemzet feljebb akarunk emelkedni, az erős szárnyakkal gyerekeinket kell megerősíteni. Az a nemzedék vagyunk, amely feladatát gyermekeiben teljesítheti legjobban. Megrázó és megdöbbentő a szülő felelőssége — nemcsak gyerekével, de gyerekén keresztül a jövővel, istenével, nemzetével, örökbekapott és vállalt feladataival szemben. Itt a tettekre váltott érzés ideje. Gyereket, sok-sok magyar gyereket erre a földre. És erőseket, tisztákat, minden harcra felvértezetteket, minden célra előkészítetteket. A feladat hatalmas és megrendítő, az egyén mindig gyenge és esendő. A feladat óriási, az egyéneken túlméretezett, az Egyházhoz méltó. Az Egyházhoz, amely mindig hirdette, vallotta és parancsolta a krisztusi igéket: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Valóban, a legmagasabb rendű alkotáshoz, a jövőhöz, olyan erő, hit, öntudat kell, amely csak emberentúli szent magaslatról árad alá. A gyermekért az Egyház napja volt a tegnapi vasárnap. A magasra emelt kereszt. A szimólummá nemesedett jövő — a gyerek. Tett volt. S mindnyájunk vállalt szolgálata volt. De mert magyarok vagyunk, adjunk ennek a családért, gyerekért, jövőért, vallásért való szolgálatnak az egész nemzetet, minden kor magyarságát s minden századok legnemesebb embereszményét szolgáló jelentőséget is. így lesz szolgálatunk igazán átfogó, istenhittel átitatott, magyar és emberi. Az Egyház vállalta ember és nemzetformáló szent feladatát. A kormányzat a szellemmel és szellemiséggel megújult magyar iskolában — az elemitől az egyetemig —egyik végrehajtója és kimélyítője ma ennek a nagy munkának. De elvész minden erőfeszítés — az egyén nélkül. Ezért hangzott oly sűrűn a gyermek vasárnapján a krisztusi idézet: legyetek magatok is olyanok, mint a kisdedek, hogy elnyerhessétek a mennyek országát. A magyar felmentést és az emberi üdvözülést. Anglia válaszjegyzéke Franciaországhoz Sir Samuel Hoare megismételte népszövetségi hűségnyilatkozatát és revíziós felfogását — Anglia minden kihívó támadás esetén kész együttes ellenállásra — Negatív eset: valamely szerződés rendelkezéseinek be nem tartása nem ok a megtorló intézkedésekről szóló szakasz alkalmazására . „A rugalmasság a biztonság egy része, a világ nem megmerevedett valami“ A négus bejelentette Genfnek az általános mozgósítás elrendelését PÁRIZS, szept. 30. Vasárnap este hét órakor közzétették az angol választ Franciaország szeptember 10-én feltett ama kérdéseire, mi lenne Nagybritannia magatartása európai támadás esetén. A jegyzék formája Sir Samuel Hoare brit külügyi államtitkárnak Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele. A levél így kezdődik: — Abban a levélben, amelyet szeptember 10-én szíves volt Vasillarthoz intézni. Excellenciád az olasz-etióp viszály alkalmából kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy tudni kívánja, mily mértékben számíthatna a jövőben arra, hogy országunk haladéktalanul és hathatósan alkalmazza mindazokat a büntetőrendelkezéseket, amelyeket a népszövetségi alapokmány 16. cikkelye előír arra az esetre, ha az alapokmányt megsértik és ha Európában erőszakhoz folyamodnak, különösen pedig ha az az eset áll elő, hogy erőszakhoz folyamodik Európában valamilyen állam, akár tagja a Népszövetségnek, akár pedig nem. A levél így folytatódik: — Válaszképpen van szerencsém felhívni szíves figyelmét azokra a szavakra, amelyeket Genfben szeptember 11-i beszédemben mondottam. Kijelentettem akkor, hogy a brit királyi kormány nem marad senki mögött abban az elszántságában, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból rá háramló kötelezettségeket és hozzáfűztem, hogy az alapokmányban kifejezésre jutó eszméket és főleg azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön, a brit vérmérséklet idealista iránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre, annyira, hogy ezek az eszmék és törekvések a nemzeti lelkiismeret tényleges részeivé lettek. — Miként Excellenciád bizonyára szintén emlékszik, genfi beszédem folyamán az eddig említetteken kívül megragadtam az alkalmat, hogy visszautasítsak minden olyan állítást, mintha őfelsége kormányát más irányítaná mint az állandó hűség a Népszövetséghez és mindahhoz, amit képvisel. Úgyszintén felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy a brit közvélemény legutóbbi megnyilatkozásai milyen teljes mértékben szemléltetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagságból folyó kötelezettségeinek maradéktalan magára vállalásában, abban a felfogásában, hogy ez a népszövetségi tagság több ízben megjelölt alapvető támasza külpolitikánknak. Hozzáfűztem, hogy az, aki feltételezi vagy inszinuálja, hogy ezirányú politikánk akármilyen okból csupán az olasz-etiópiai viszállyal kapcsolatosan ilyen, teljesen félreismeri politikánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ilyen feltevés. — Kijelentettem, — és — a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva — teljes felelősséggel megismétlem, hogy az országunk népe a népszövetségi eszme iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. Minden más nézet a brit jóhiszeműség aláértékelése és kétségbevonása volna. Híven ezekhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelezettséghez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. — Excellenciád figyelmét különösen erre az utolsó mondatra kívánom felhívni. Véleményem szerint mindenki megegyezik abban, hogy a Népszövetség egyetlen tagja sem jelölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amelynek megvizsgálására sor kerülhet, világosabban és szabatosabban, mint ezekkel a szavakkal tettem. — Excellenciád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindennemű nem provokált támadási cselekményről szól. E mondat minden egyes szavának megvan a maga teljes értéke. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásának esete beáll, az annak rendelkezései alapján megvalósítandó eljárás természete a konkrét eset körülményeihez képest változhatik. Excellenciádnak kormánya tudomásom szerint elismeri ezeket a megkülönböztetéseket. Ami pedig a szerződésekből folyó kötelezettségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a Népszövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami (... est pas statique). Ha valaki azt mondja, hogy a népszövetségi elvhez való hűségnyilatkozat, amely legutóbbi genfi beszédemben foglaltatott és amelyet mostani jegyzékemben megerősítek, csak őfelsége mostani kormányának politikáját fejezi ki, nem pedig szükségszerűen utódai politikáját is, akkor megjegyezhetem, hogy azokat a kijelentéseket, amelyeket Genfben tettem, valóban a mostani kormány nevében tettem meg, de azokat országom népének tömegei helyeselték és jóváhagyták. Miként Genfben kijelentettem és miként azóta mind nyilvánvalóbbá lett, a közvélemény magatartása a legutóbbi hetek folyamán világosan megmutatta azt a tényt, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, hanem szilárd szempontok, amelyekhez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszövetség hatékony szervezet marad. Az őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt nézete szerint az egyetlen remény múltbeli eseteit katasztrófák meg.