Budapesti Hírlap, 1937. augusztus (57. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
ÁRM 16 FILLÉR Budapesti Hírlap LVII. évfolyam 173. szám 1937. Vasárnap, augusztus I. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL« VIl. KER., JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM, TELEFONSZÁM» 1—444—00. SZEGED ÜNNEPE Irta: PÁLFY JÓZSEF dr., , Szeged sz. kir. város polgármestere Ünneplő lelkesedéssel, a teremtő erő hívséges szolgálatával készülünk Szeged nagy ünnepére, a szegedi Szabadtéri Játékokra. Ma este ismét felharsan a fanfárok hívó szava és szelek szárnyára bízza palotákba, kunyhókba bekopogtató szeretetteljes, hívó üzenetünket. A vállalt hatalmas arányú kulturális munka reánk háruló felelősségének teljes átérzésével állunk most ország-világ tekintete elé és hitteljes bizalommal bocsátjuk az európai kultúrvilág tárgyilagos bírálata alá nagyarányú alkotó munkánkat Ma este újból kigyulladnak a Dóm-téri csillogó, ünnepi reflektorok. Halhatatlan emlékű patrónusunk: Klebelsberg Kúnó gróf nagyszerű, megvalósult álma, a Dóm-tér megtelik külföldi és belföldi érdeklődők ezreivel, a Tisza-parti város minden áldozatra kész polgárságának tömegeivel. A legkiválóbb magyar művészek beöltöznek színpadi jelmezeikbe, muzsikusok és énekesek dalos lélekkel készülnek jelenésükre és Az ember tragédiájának magasztos gondolatával, az örökéletű emberi eszmények tántoríthatatlan szolgálatának mély áhítatával megint megindulnak az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. A szabadtéri játékok messze világító fáklyafénnyel hirdetik nem egy város, hanem egy ország erejét, tökéletes felkészültségét, jogát arra, hogy a legméltóbb helyre ültessék a világ nemzeteinek dús asztalánál. Szeged minden esztendőben gazdasági és kulturális demonstrációval juttatja kifejezésre, hogy polgársága a legnehezebb időkben, a legszentebb célok szolgálatában, tökéletes felkészültséggel, nagyrahivatottsággal, a kulturális értékek páncélos fegyverzetében teljesíti kötelességét. Ezt a hivatottságot bizonyítják a Szegedi Szabadtéri Játékok és nem véletlen, hogy éppen Madách nagy emberi himnusza áll a játéksorozat középpontjában, hirdetve azt, hogy a város és az ország polgársága törhetetlen erővel küzd és bízik a jobb magyar és szebb emberi jövendőben. De íratlan végrendeletet is hajtunk végre, amikor évről évre megrendezzük a szabadtéri játékokat, híven Klebelsberg Kúnó gróf teremtő, alkotó szelleméhez. Szeged nagy barátja és pártfogója, Rerrich Béla örökbecsű tervei alapján építette be a szegedi Dóm-teret és az ő tervei alapján rendezzük évről évre a szabadtéri játékokat, mert erre a célra sehol az országban nincsen alkalmasabb, fenségesebb, szárnyatadóbb köryezet. Az idő és az események igazolták Klebelsberg Kúnó gróf elgondolását és 1931 óta az érdeklődők tízezrei ünneplő lelkesedéssel vesznek részt a szabadtéri játékokon. Büszkeséggel kell megemlékeznünk arról, hogy az évről évre rendezett előadások során Madách halhatatlan drámai költeményének, Az ember tragédiájának szabadtéri ünnepét húsz estén több mint 160.000 néző nézte és gyönyörködte végig. Ez a hatalmas szám bizonyítja a szegedi ünnepi előadások soha el nem képzelt nagyszerű, megragadó hatását és Szeged városának, az egyetemes magyar kultúráért végzett megmozdulásának, művészi célkitűzéseit, emelkedett szellemét. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a Dóm-téri előadások olyan művészi élményt nyújtottak és nyújtanak, melynél különbet a szabadtéri játékok rendezésében kiforrott külföld sem tud adni. Ez nem a lokálpatriotizmus elfogult megállapítása, de annak a tárgyilagos bírálatnak az ismertetése, amely úgy az ország különböző részeiből Szegedre sereglett idegenek, mint külföldi vendégeink, nemkülönben hivatott magyar és külföldi kritikusok egyhangú örömteli megállapítása. A Szegedi Szabadtéri Játékoknál a belső értékek és a külső hatások harmonikus találkozásából emelkedik szellemszárnyakon az a kincses érték, amely előtt bámulattal adózik immár egész Európa. Természetes ez a siker, mert a műsordarabok szerencsés megválogatása mellett döntő szerepet játszik a szabadtéri színpad, melynek egyik lenyűgöző díszlete az ornamentális hatásokban szinte páratlanul álló püspöki székesegyház, a szegedi Dóm száz méter magas tornyaival, Árpád-korabeli csonka tornyával, az egész Dóm-tér festői hatásával, lenyűgöző varázsával. A fenségesség csúcsáig emelkednek Az ember tragédiája, Bizánc és a most először színrekerülő Fekete Mária mélyhatású jelenetei, melyeket a csillagfényes éjszaka káprázatos ragyogásában magához ölel a templom, amikor kitárulnak a súlyos tölgyfaajtók, glóriás fénybe borulnak a szeretetet hirdető keresztek, szinte égi magasságban angyalok tömegére vetítődik a világító fényesség és harangzúgás közben százak és százak ajkáról felzeng az Örök szépségeket hirdető költői imádság. A teremtő erő bölcsességének és a művészi szépségeknek ebbe a gyönyörű ölelkezésébe kapcsolódik Európa egyik legnagyobb orgonája; búgó hangjával ölelkezik és messzi magasságokba száll a hatalmas nézőtér közönségének varázslatba ejtett ünneplő lelke. Az ünnepi esték sorozata Madách: Az ember tragédiájának hagyománnyá vált előadásával kezdődik. Bekapcsoltuk újból Herczeg Ferenc klasszikus veretű történelmi színművét, a Bizáncot, színrekerül ismét a János vitéz dalos mesejátéka és betetőzi az idei műsort egy fiatal, tehetséges szegedi költő, Berczeli A. Károly Fekete Mária című szegedi misztériumjátékának bemutatása. Amikor a magánvállalkozás úttörő kezdeményezése után a város hatósága vette át a szabadtéri játékok rendezését, átérezte annak a felelősségnek súlyát, amely reáhárul. Átérezzük, hogy mit jelent a magyar déli végeken, magyar szerzők nagysikerű alkotásaival az európai kultúrközösség elé állni és hirdetni a magyar nemzet kulturális erejét, felkészültségét. Rejtett célunk nincs. A magyar szív, a szegedi szellem mélygyökerű nyíltságával, őszinteségével és bátorságával hirdetjük, nincs más célunk, mint a magyar nemzet egyetemes érdekeit szolgálni és az örök emberi eszményeket ápolni. Ez a nyíltság bátorít minket arra, hogy higgyük: messzi külföldről épúgy, mint közvetlen közelről az idén mindenünnen megindulnak a vonatok, elhozzák hozzánk magyar testvéreinket és velük mindazokat, akik előtt szent az európai kultúra minden problémát megoldó nagy gondolata. Az egyre fokozódó érdeklődésből merítjük azt a hitet, hogy az idén Szeged az európai kultúra erőforrásaként hatalmas nagy találkozó lesz, amelyen a világ minden nemzetének küldöttei megjelennek, hogy összefogással, ünnepi hangulatban, el nem múló és nem hervadó ünneplő lelkesedéssel szolgálják az örök emberi eszményeket. Szeged város hatósága és közönsége nevében bizalommal hívom Szegedre mindazokat, akik erejükkel és tehetségükkel, szívükkel és lelkükkel, tudásukkal, rátermettségükkel, hatalmukkal és összeköttetéseikkel ezeket a szent célokat szolgálni akarják és megindult lélekkel hajtják meg fejüket, amikor a szegedi Dóm téren szárnyra kél az építő gondolat himnusza. Szeged ünnepi napjain ez az építő gondolat — harangzúgás, orgonabúgás, muzsika és ének ölelkező hozsannájával tör utat csillagos magasságig és a kereszt fényessége, a krisztusi gondolat nagyszerűsége szórja szerteszét minden jószándékot, igaz törekvést bearanyozó áldását. Miska megbizonyosodik Írta: PÉCZELY JÓZSEF Miskát bekívánta a törvény a városba... Úgy történt, hogy egy borongós nyári este Miska átugrotta özvegy Kardos Jánosnénak a kerítését ... No, nem avégből! Nem. Miska nem olyan fán termett! Más volt az ösztökélője. Meg akart bizonyosodni a Mari irányában ... Mari ugyanis ott szolgált az özvegynél. Miska meg a szomszédba, gazdag Nagy Andrásnál. Ez a szomszédság aztán az idők folyamán összemelegítette őket. Már mint a Miskát, meg a Marit. Sőt abba is megegyeztek, hogy Szentmihálykor fölhagynak a szolgálattal e pap elé állnak. Kivesznek a faluba egy kis házat. Egy szoba, konyha ... A szobában ágy, asztal, két szék... Elég az kezdetnek! Miska majd napszámba jár. Mari meg a ház körül. Főz, mos. Ha úgy alkalom adódik, akkor másnak se. Hát! Rakták is félre a garasokat. Mari bútorra, Miska meg a lakodalomra. Nono! A lakodalmat megkívánja a falu. Az nem maradhat el. Egy kis vendégség. Zaj, lárma. Ha mindjárt csak a rokonság is! Étel, ital, muzsika. Anélkül nem is lakodalom a lakodalom. ők ugyan elengedték volna a cécót, de tudták, hogy az esetben héttig rajtuk koptatták volna nyelvüket az öregasszonyok. Hát az őszön ... De majd majd kútba esett a tervük. Ugyanis Mari gazdaaszonya azon a borongós estén sokáig fönnmaradt. Égett a II lámpa, fogyott a petrol. De nem sajnáltamezegyszer. Nem, mert az egyik zápfoga kegyetlenül eskette. Pedig orvosolta ecettel, pálinkával, vasfű gyökerivel. Az odvas azonban nem szelídült. Egyszercsak tompa zuhanás ütődött az özvegy fülébe, mire a Bodri éktelen ugatásba kezdett... Csak nem tolvaj ? ... Abban a pillanatban mintha elvágták volna a foga sajgását. Tolvaj az udvarban ? ... Benyúlt a sublót mögé. Ott tartotta a fegyverét. Egy hosszú piszkafát... Most aztán ki az ajtón! Ugyde, ha a tolvaj éppen az ajtónál kereskedik? S amint kidugja a fejét, csak puff! Fülelt. Bodri a kis konyha előtt acsarkodott. De most már nem olyan elszánt igyekezettel. Bizonyosan lekenyerezte a tolvaj. Cupákot dobott neki. Majd meg az vágódott a fejébe, hogy a Mari mért nem hallat magáról? Már mindegy. Lesz, ahogy lesz! Az ajtót kitaszította s egy irgalmatlan nagyot sivalkodott. Nagyot, mert a kiskonyha ablakánál egy embert látott: — Zsivány!... Haramia! ... Elhallatszott az talán még a szomszéd faluba is! Miskát, mintha puskából lőtték volna ki, el az ablak alól... Neki a kerítésnek... Ugy de az özvegy is erőre kapott a menekülő tolvaj láttára, ő se a kerítéshez, feje fölé emelt piszkafával... Neki közelebb is esett, így történt aztán, hogy Miska nem szabadult szárazon. Az özvegy odasujtott a vékonyára ... Csakhogy ezzel a Miska nem kötötte be. Az özvegy följelentette a csendőrségen. — A tyúkjaimat akarta megdézsmálni a detentor! A csendőrök azonban más nyomra igazodtak. A bíró is! Miska, mint akinek rendben van a szénája, keményedett nyakkal állt a bírói pulpitus elé. A bíró egymás után pattogtatta a kérdéseket: — Hogy hívnak? Hány esztendős vagy? Hol születtél?... Miska nem kertelt. Megmondta a nevét áperte. — Kárász Miska. Az esztendei számát is: — Huszonkettő! Nyakeregve ropogtatta a szókat ő is. Lássa a bíró, hogy kivel van dolga. De az özvegy is foghasson belőle. Ha mást nem, hát azt, hogy ő nem fél. Se a bírótól, se a törvénytől. Mert amit ráfognak, abból egy szó sem igaz! De a Marinak is nyílhat a szeme, aki ott áll az ajtó mellett, az özvegy tőszomszédságában, ő is okulhat. Megtudhatja a való szentigazságot. Azt, hogy ő nem olyan „tedd ki, hadd hűljék!” legény, akit csak úgy egykönnyen lehet fincoltatni! — Hol születtél? — ripakodott rá a bíró. Miska szeme nézte a törvény emberét s úgy dobta oda: — Békés megye, Békés! — Na, most azt mondd el — dőlt hátra a bíró a karosszékben —, hogy az eset hogy történt? Miskának erre a nem várt kérdésre párologni kezdett a dacoskodása. A nyaka me- is revsége is engedett. Hm. Itt ki kell rakni mindent... Ezt nem gondolta. Abba volt belegyőződve, hogy mivel semmi se történt, a bíró nem fogja firtatni a körülményeket. De máris kezdi. Most hát mit mondjon. Mert voltaképpen nem történt semmi. Hacsak az nem, hogy az özvegy rá-* sújtott a piszkafával... Mondta is: — Éppenséggel a vékonyomat trafálta el ültelme a piszkafával! Még most is érzem a helyit, ha odatapintok... —’Nem arról van szó! — mérgesedett a bíró. — Azt rakd ki, hogy mért ugrottál át a kerítésen? ... Miska megnyújtotta a nyakát: — Azért tromfolta vissza —, mer muszáj volt! A Bodri is fogott, de a szomszéd, asszony is a piszkafával... A bíró közbevágott: — Még mindig másról beszélsz! Azt kérdeztem, hogy mért ugrottál be ? ... Miska most már látta, hogy az esze kerekét hiába forgatja csáléra, azt a bíró csak visszaigazítja hajszra. Megadta hát magát. Eleinte ugyan akadozva bugyborékolt száján a szó, de aztán, hogy járóssá lett az útja, rendesen csörgedezte: — Ott kezdődött, uram, hogy a faluban sok mindent kezdtek beszélni a népek... a Marit illetőleg... Fejével a lány felé vetett, ki szemlesütve szégyenkezett az ajtónál. —Ő az... Teccik tudni... Itt elakadt. Elvesztette a fonalat. De a bíró ott volt, aki azonnal megtalálta s átadta : : — Na és mit beszéltek a népek?... Lapunk mai ssúma 20 oUMal