Budapesti Hírlap, 1937. december (57. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-11 / 281. szám
4 A KÉPVISELŐM AZ ÜLÉSE Hóman Bálint után elfogadták a Nemzeti Színházról szóló törvényjavaslatot A képviselőház pénteken folytatta és befejezte a Nemzeti Színházról szóló javaslat tárgyalását, majd sor került Hóman Bálint kultuszminiszter nagy figyelemmel hallgatott vitazáró beszédére is. Hóman Bálint ünnepélyesen megállapította, hogy a Nemzeti Színház sorsa minden magyarnak a szívügye. A magyar nyelv felszabadításának, a nemzeti függetlenségnek gondolata hatotta át az egész nemzetet, amikor a nagy jótevők mellett a középosztály és a pórnép is hordozta a téglát az építéshez. Meleg ünneplésben részesítette a Ház a kultuszminisztert, az ülés végén megkezdték a finn és észt kulturális egyezmények tárgyalását. Egyébként a Ház folyosóin szóba került Perczel Béla bonyhádi képviselő lemondásának a híre. E szerint Perczel Béla, kit pár hónappal ezelőtt választottak meg a bonyhádi kerületben, a tolna megyei felsőházi tagválasztás eredménye miatt elkedvetlenedett és már el is küldötte lemondólevelét a képviselőház elnökének. Perczel Béla most a kerületében tartózkodik. A mai ülésről itt számolunk be. Az ülés A képviselőház ülését vitéz Bobory György elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg. Napirend szerint a Nemzeti Színházról szóló örvényjavaslat tárgyalása kezdődik. Czirják Antal felszólalásában a középiskolai oktatás rendszere ellen emel kifogást. Nem tudja, honnan lehet előterem, tépi azokat az óriási költségeket, amik az új Nemzeti Színház felépítéséhez szükségesek volnának. A vidéki színészet felsegítését tartja fontos feladatnak. Beszél a kultuszminisztériumnak a Nemzeti Színház tagjaihoz intézett leveléről, amit a tagokhoz a szerződések lejártakor intézett. Kifogásolja a levelek hangját. Hóman Bálint kultuszminiszter: Utána szerződtettük újra az elsőrendű tagokat mind. Fogalma sincs a dologról. Czirják Antal: Egyes tagoknak nyugdíjazását kifogásolja, így Rózsahegyi Kálmánét. Hóman Bálint kultuszminiszter: Rózsahegyi Kálmán nyugdíjas volt, nem én nyugdíjaztam. Czirják Antal azt kívánja, hogy a Nemzeti Színház maradjon meg mostani helyén, az operabérleteket, az operaházi helyárakat emeljék fel. Krüger Aladár hangsúlyozza, hogy a javaslat nem képezheti pártszempontból induló vita tárgyát, a Nemzeti Színházzal szeretettel és megértéssel szabad csak foglalkozni. Nem helyes, ha a színház nagy céljainak vitájába apró személyi kérdéseket vonnak be. Egyáltalában nem tartozik ide az operaházi bérletek ügye és a legszerencsétlenebb dolog volna az Opera fnház megdrágítása. A Nemzeti Színház felépítésénél nem lehet eltérni az alapítólevél kikötéseitől, figyelembe kell venni és a törvényjavaslat a helyes megoldás útjára lép, amikor a kérdés jogi rendezésére a kormánynak felhatalmazást ad. A Nemzeti Színház építésénél nem lehet elsősorban a takarékosság szempontját érvényesíteni. A kulturális szükségletek nem tehetők félre azzal, hogy vannak kielégítésre váró elsőbbrendű szükségletek. Amikor megalapították a Nemzeti Színházat, kisebb volt a nemzet teherbíró képessége, nagyobbak voltak szociális igényei, mégis színházat teremtettek. A telek megválasztásánál minden szükséges szempontot figyelembe kell venni. Megemlíti, hogy Az ember tragédiájának legutolsó előadása a művészi teljesítmény nagy fejlődését bizonyítja. Művészi szempontból a Nemzeti Színház hivatásának megfelelően nyújtja a lehető legjobbat, a jubiláris ciklus eddig nagyszerűen bevált. Bizalommal lehet nézni a jövőbeni fejlődés elé. A törvényjavaslatot elfogadja. Czermann Antal benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését az ötpengős Szent István-emlékérmék törvényjavaslatáról. Kun Béla a Nemzeti Színház törvényjavaslatához szólva, megállapítja, hogy a javaslat megokolásánk egyes kifejezései ellen lehet kifogást emelni, de az egész mű csak elismerést válthat ki vündnyéjünkből. Elismeréssel nyilatkozik Az ember tragédiájának új előadásáról. Részletesen foglalkozik a Nemzeti Színház telekügyének jogi kérdésével, majd dicsérettel emlékezik meg a színház mai kitűnő gárdájáról. A vidéki színészet sanyarú helyzetére hívja fel a figyelmet. A magyar föld nagybirtokosaitól elvárná, hogy a nemzet ilyen kulturális céljaira, mint amilyen a Nemzeti Színház ügye, áldozatokat hozzanak. A törvényjavaslatot elfogadja. Elnök megállapítja, hogy a javaslathoz már senki sem kíván hozzászólni, a vitát lezárja s a kultuszminiszternek adja át a szót. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter mondotta el ezután vitazáró beszédét. HÓMAN BÁLINT kultuszminiszter felszólalása Hóman Bálint kultuszminiszter: Valóban az egész nemzet szívügye a Nemzeti Színház ügye, amely összeforrott minden magyar ember szívével. Mint általában művelődésünk alapvető intézményeit, ezt sem felsőbb támogatás, nem fejedelmi kegy, hanem a nemzeti társadalom, a magyar nemzet áldozatkészsége hozta létre. A magyar művelődéstörténetnek egyik leginkább jellemző tünete, hogy a nagy művelődési intézményeket, amelyek másutt a fejedelmek és udvarok támogatásával jöttek létre, nálunk az önerejére utalt magyar nemzeti társadalom, jórészt az úgynevezett történeti osztályok létesítették. Itt utalt a miniszter a reformkorszak társadalmának létesítményeire: az Országos Könyvtárra, a Nemzeti Múzeumra, az Akadémiára, a Kisfaludy Társaságra, a Nemzeti Zenedére és a Nemzeti Szikházra. — A zenedét és a színházat, —— mondotta Hóman Bálint, — a társadalomnak szélesebb rétegei hozták létre. Annak alapítói, megteremtői nemcsak a Széchenyi Istvánok, a Földváry Gáborok, a Fáy Andrások voltak, hanem mellettük az egész főnemesi, köznemesi, polgári és párt társadalma Magyarországnak. Megállapította a miniszter, hogy ennek a közös szeretetnek élő emléke nyilvánult meg a képviselőházi vitában is, amelynek minden szónoka, pártállásra való tekintet nélkül, nagy elismeréssel, melegséggel és meredtel szólt a Nemzeti Színházról és így a törvényjavaslatot valamennyien egyhangúan elfogadásra ajánlották a Háznak. Az emelkedett szellemű vitában sajnálatosnak tartja a miniszter, hogy Kéthly Anna éppen ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy az úgynevezett történelmi osztályok érdemeit kisebbítse. Én, — mondja a miniszter, — említettem már más beszédemben évekkel ezelőtt itt a t. Ház előtt, hogy történeti osztálynak tartom a magyar polgári oszályt és a parasztosztályt is, miután mindegyiknek része van a magyar nemzet múltjában és része lesz a jövő felépítésében. (Helyeslés.) Ez a felfogásom azonban határozott tiltakozásra késztet az ellen, amely más történelmi osztályokat, a régi nemességet és a főúri osztályt támadja és lekicsnyli, de különösen helytelennek tartottam erre ezt a mostani időpontot, amikor Széchenyi István, Földváry Gábor, Fáy András, Balla Károly és a többiek Nemzeti Színházáról volt szó. Földváry Gábor vére... _— Én ezt a régi, magyar, köznemesi táblabírói osztályt nagyon nagyra becsülöm, nemzetünk életében kifejtett működésüket üdvösnek, előnyösnek tartom és igen büszke vagyok rá, hogy a Nemzeti Színház alapítója, Földváry Gábor, az én dédapámnak a testvére volt, ennélfogva éppen én, az ö vére vagyok abban, a szerencsés helyzetben, hogy ezt a javaslatot ide a Ház elé terjeszthettem. (Éljenzés 1937 DECEMBER 11, SZOMBAT B. H. jobb felől és középen.) Kilátásba helyezte ezután a munkáselőadások és az ifjúsági előadások szaporítását. Kétségbevonta, hogy a magánszínházak jövedelme a valóságban is meghaladná a Nemzeti Színház jövedelmét. Nem kíván az ünnep alkalmával reflektálni bizonyos aktuális kritikai megjegyzésekre, de válaszol a Rózsahegyi-ügyre. A Rózsahegyi-ügy — Annak idején formális levelet írtam minden színésznek, hogy az összes szerződések lejártak, tehát tiszta helyzetet teremtek és az új igazgatónak szabadkezet adok. Rózsahegyi Kálmán akkor már nyugdíjas volt. Az ő művészetét mi mindig a legkülönbözőbb kitüntetésekben részesítettük. Ezenkívül egy előző kormány gesztiójából állami támogatással épült villájához még ma is évi kétezer pengőt fizetünk. Én rendeztem az ügyet úgy, hogy a negyvenezer pengős összeget húsz éven át kétezer pengővel fizethessük. — Rózsahegyi Kálmán nagy művésze a magyar színészetnek és soha nem részesült valami lealázó, vagy sértő kezelésben, sőt tervünk volt, hogy mint nyugdíjas, továbbra is lépjen fel a színházban, ő azonban megkapván levelét, rögtön nyilatkozott, hogy kivonul, így tehát nem is tárgyaltunk vele. A jogi kérdések tisztázása Az új Nemzeti Színház helyét illetően a miniszter megállapította, hogy a felszólalók hangulata generálisan a régi telek valaminő felhasználása mellett nyilatkozott meg. Petrovácz Gyula történelmi és tradíciós elméletéhez kapcsolódva, kijelenti a miniszter, hogy, mint történész, bizonyos vonzalmat érez a tradíciós telekhez. — Háromféle megoldás lehetséges. Az egyik: a régi telken felépíteni az új színházat. A telekkiegészítés ellenére sem lehet azonban a mai változott közeledési viszonyok mellett megvalósítani ezt a megoldást. A másik megoldás lenne: ezen a telken felépíteni az úgynevezett Kamara Színházat. Utalt ezután a miniszter Grassalkovich Antal hercegnek arra az adományozására, amely a Nemzeti Múzeum Kossuth Lajosutcai telkére vonatkozott. Miután ez a telek szűknek bizonyult a múzeum céljaira. József nádor és az országos bizotmány úgy határozott, hogy ezt a telket értékesíteni fogják, a befolyó árból és más összegből pedig megveszik azt a területet, amelyen ma a Nemzeti Múzeum áll. Grassalkovich Antal ebben az időben élt, helyeselte is ezt a tervet, rendbenvalónak találta, tehát, ha élne, — állíthatjuk, — éppen úgy helyeselné azt, ha ennek a teleknek, amelyet a Nemzeti Színház céljaira ajánlott fel, árából építenénk fel a Nemzeti Színházat. Hozzájárul ahhoz, hogy a Petrovácz Gyula által kifogásolt harmadik paragrafust odamódosítsák, hogy ne hasznosításról, hanem felhasználásról, vagy hasznosításról legyen szó. Nem osztja Rassay Károly jogi aggodalmait, amelyek bár nagy benyomást gyakoroltak rá, de nem győzték meg. Reméli, hogy alapos tanulmányozás után Rassay engedni fog merev álláspontjából. A javaslat nem is érint magánjogokat. Grassalkovich herceg adományozásának az a kikötése, hogy a kérdéses telken kell a Nemzeti Színházat felépíteni, a miniszter felfogása szerint már teljesült azzal, hogy a Nemzeti Színház 1837-ben ezen a telken épült fel. A meghagyás teljesítése következtében nyilvánították a színházat 1840-ben nemzeti tulajdonná. Ez a felfogás volt az alapja annak is, hogy az 1875.34. t.-c. úgy rendelkezett, hogy azon a telken, a hozzá vásárolt telken és a vele egyesített telken együttesen legyen felépítve a Nemzeti Színház és egy bérház. — A törvényhozás tehát a múltban már két izben is rendelkezett a telek sorsáról és így, felfogásom szerint, most is rendelkezhetik. Hóman Bálint kultuszminiszter ezután kúriai döntvényekre hivatkozott, amelyek az ilyen előre nem látott esetben lehetővé teszik a cserét. — Mindenesetre kétségtelenné válik, — mondotta a miniszter, — hogy a száz évvel ezelőtt kelt ajándékozási okiratot nem betű szerint, hanem az azóta gyökeresen megváltozott viszonyoknak megfelelően kell értelmezni. Köszönetét fejezte ki a kérdéshez hozzászólt képviselőknek, majd elfogadásra ajánlotta a javaslatot. A Ház ezután általánosságban elfogadta a javaslatot, majd áttértek a részletes tárgyalásra. A részletes vita A javaslat első és második címét hozzászólás nélkül elfogadta a Ház, a harmadiknál Tors Tibor előadó módosítást javasolt. Ez a jelekre vonatkozik és így hangzik: „... a Nemzeti Színház céljaira használja fel, vagy hasznosítsa...” Rassay Károly megállapítja, hogy a kultuszminiszter záróbeszéde a jogi kérdésben helyes álláspontot foglalt el. A harmadik §-t az előadó módosításával fogadták el. Hozzászólás nélkül fogadták el a negyedik paragrafust, ezzel a törvényjavaslatot a Ház részleteiben is megszavazta. Egyéb javaslatok Vitéz Somogyváry Gyula előadó ismerteti a magyar-észt és magyar-finn szellemi együttműködés egyezményeinek becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Ez egyezmények a hídjai és nagyszerű hadiútjai annak a magyar szellemiségnek, amelyet a trianoni országzsugorításon kívül nemzeti nyelvünk elszigeteltsége méltatlanul szűk térre, majdnem börtönéletre korlátoz. Hála és köszönet illeti meg a kultuszminisztert, hogy ilyen megállapodások létesítésére irányuló tevékenységét nem lankasztja a közvélemény egy részének közömbössége. Különös szeretettel kell foglalkozni ezzel a két egyezménnyel, amelyek számra nézve kicsiny, de rokon nemzetekkel jelenti a kézfogást, s e népek szellemi erőben nem kicsinyek, hanem jóval meghaladják országuk határát. E két nép lelkében meghatóan nyilatkozik meg az atyafiságos érzés. E két nép nagyságának elismerésével örömmel ajánlja a javaslatot elfogadásra. Nagy Emil a Nemzeti Egység Pártja nevében szólt hozzá a javaslathoz. Üdvözli e törvényjavaslatokat, amelyek rokon nemzetek kultúrájával való együttélésünket jelenti. Mint az új Magyar Társaság elnöke, felidézi azt a szép nagy múltat, amelyen a finn nemzet keresztülment. Néhány száz évvel előbb kezdték meg a mai hazájuk felé vándorlást a finnek, mint a magyarok. Megemlékezik arról, hogy harminc évvel ezelőtt az idejött első finn énekkarral az énekesek között jött Magyarországra a jelenlegi budapesti finn követ, Onni Talas. A követ nevének említésekor hosszas éljenzés hangzott fel a Házban. A finn nemzet, történetét, s a magyar történettel párhuzamos sorsfejlődést ismerteti, például állítva fel mai helyzetünkben a finneknek azt a soha nem lankadó szabadságtörekvését, amely elérte a reménység beteljesedését. A nemzetet önbizalomra kell nevelni és arra, hogy optimisztikusan bízzék a jövendőjében. El kell tiporni azt a cinikus észjárást, amely elpusztítója, megélője lenne a magyar nemzeti eszmének. Az a nagyszerű finn optimizmus, az a bizakodó hazafiság eltölti odafent északon az egész ország népét, ebből tanulhatunk, s ezért e kultúregyezmény szükséges nagy munkát jelent. A testvérnépnek önbizakodó, optimista, hazafias kultúrájából minél többet vegyünk át gyermekeink és unokáink okulására. Elnek a tárgyalást félbeszakítja s indítványára a Ház a legközelebbi ülés időpontját kedd délelőttre tűzi ki. Sztojadínovics hazautazott MILÁNÓ, dec. 10. Sztojadinovics miniszterelnök pénteken hazautazott Belgrádba. A milánói pályaudvaron nagy tömeg lelkesen ünnepelte a távozó jugoszláv államférfit. Felavatták az Ügyvédotthon székházát A budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében ünnepies keretek között avatták fel az Országos ügyvéd Otthon Egyesület új székházát, amely most épült meg a Szemere utcában a székesfőváros által adományozott telken. A felavatóünnepségen megjelent Lázár Andor dr. igazságügyminiszter is. Hedvigis Gábor dr. elnöki megnyitója és még néhány beszéd után Lázár Andor igazságügyminiszter szólalt fel. A legnagyobb örömének adott kifejezést, hogy az ügyvédotthon székháza elől készült és hogy a magyar ügyvédség megmutatta, hogy a szociális igazság valóraválására törekszik. Az ünnepség közönsége lelkes éljenzéssel és tapssal ünnepelte a minisztert, majd Szenáy Károly dr. polgármester nevében Schuler Dezső dr. alpolgármester szólalt fel, Kövess Béla dr., a budapesti ügyvédi kamara elnöke pedig a megjelent társkaamarák képviselői nevében is méltatta az Ügyvédotthon nemes hivatását.