Budapesti Hírlap, 1938. április (58. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-09 / 80. szám
jgr ^Ljur«. —.......... VI *88 ÁPIL £ ARM 10 FILLÉR LVIII. évfolyam, 80. szám 1938. Szombat, április 9. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT I. SZÁM. TELEFONSZÁM) 1—444—00. A Megkezdődött az ötéves terv törvényhozási lebonyolítása Darányi Kálmán benyújtotta a Házban a társadalmi és gazdasági rend egyensúlyának hatályosabb biztosításáról, Mikecz Ödön a sajtórendészetről, Reményi-Schneller Lajos az új defícitmentes költségvetést és a milliárdos beruházásról és egyszeri vagyonadóról szóló törvényjavaslatot Reményi-Schneller Lajos költségvetési beszéde A képviselőház üléstermének és folyosóinak külső képe is azt bizonyította ma, hogy a magyar törvényhozás házában korszakalkotó nagy események zajlanak le. Nem hiányzott a parlament tagjai közül úgyszólván senki. Zsúfolva voltak a karzatok, elsősorban a felsőházi tagok karzata és ünnepi hangulat uralkodott már a kora reggeli órákban a folyosókon. Ez természetes, hiszen a mai nap szorosan kapcsolódott a tegnapi nagyfontosságú és a Nemzeti Egység Pártjában lefolyt eseményekhez, kiegészítve és betetőzve azokat az alkotmányos formáknak megfelelően. Tegnap és ma valóban olyan két napja volt az új magyar életnek, amely sokáig emlékezetes marad és belekerül a történelmi szempontból fontos dátumok jegyzékébe. Az események és tények a költségvetési törvényjavaslat köré csoportosulnak. Külső keretük az a költségvetési expozé volt, amellyel az új pénzügyminiszter, Reményi-Schneller Lajos a képviselőházban bemutatkozott. Szinte szokatlan a parlamenti életben, hogy egy pénzügyminiszter első szereplése az expozéval kezdődjék, így már magában ez a tény is biztosította a mai képviselőházi ülés jelentőségét. A részletes és a gazdasági helyzet megvilágítására kiterjedő, az adózás reformját is felölelő folyamatos és gördülékeny szónoki készséggel előterjesztett pénzügyi expozé előadására a költségvetés, továbbá a honvédelem és a közgazdaság fejlesztésének, egyes népjóléti beruházásoknak és ezek költségének fedezéséről szóló törvényjavaslat beterjesztése, majd az 1936-os adóstatisztikának a Ház asztalára való letétele után került sor. Az általános helyesléssel fogadott és nagy sikert aratott expozé után a miniszterelnök nyújtotta be a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslatot, majd pedig az igazságügyminiszter a sajtórendészeti javaslatot. A nap első eseménye: a deficitmentes költségvetés volt. Adataiból — melyeket más helyen részletesen ismertetünk, — megtudjuk, hogy az állami kiadások összege 1334,9 millió pengő, az összes bevételek pedig 1335 millió pengőt tesznek. A felesleg ezek szerint 0,1 millió pengő. Nyolc év után az első deficitmentes költségvetés kétségkívül azt bizonyítja, hogy a kormány céltudatos pénzügyi, gazdasági és devizapolitikája sikeres és eredményes volt és így elérkezett az idő azoknak a nagy erőfeszítéseknek végrehajtására, amelyeket a miniszterelnök győri programja tartalmaz s amelyekre vonatkozóan a pénzügyminiszter benyújtotta törvényjavaslatát. A győri program. A tegnapnak és mának, a magyar életben döntő fontosságú huszonnégy órának eseményei szorosan a győri programhoz kapcsolódnak, annak fokozatos végrehajtását jelentik. Szoros kapcsolatban vannak az e tárgyban benyújtott törvényjavaslatok, a költségvetési törvényjavaslattal, de talán még szorosabban függenek össze egymással. Annyira, hogy egymástól függetlenül, különállóan alig volnának tárgyalhatók és elbírálhatók, mert hiszen a dolog természete szerint mindazoknak a feladatoknak elvégzése, amelyeket ezekkel a javaslatokkal a kormány a törvényhozásra bízott, egyetlenegy eredőre vezethetők vissza, a győri programra. Ennek a programnak jelentős részét valósítja meg a kormány a benyújtott javaslatokkal és a még benyújtandó hasonló tárgyú javaslatok csupán azért nem kerülhettek eddig a képviselőház elé, mert azok előkészítése huzamosabb időt igényel. Első helyen azok a bejelentések állanak, amelyeket a pénzügyminiszter tett részben az új adórendszerről, részben az egymilliárdos beruházási tervről, amelyek egyébként a legszorosabb öszszefüggésben állanak egymással. A miniszter az adózás reformjáról, gazdasági helyzetünk javulásának rövid érintése után a változatlan devizapolitikáról emlékezett meg, majd az átalakulás ellenőrzéséről és a gazdavédettség megszüntetéséről, ami egyébként folyamatban is van, mert elérkezett a végleges likvidáció stádiumába. Ezután tért át a miniszter az egymilliárdos beruházási terv részleteire. Ismertette a hatszázmillió egyszeri vagyonadóról szóló törvényjavaslat részleteit, kitért az ingatlan vagyonok megadóztatásán kívül az ingó vagyonok fokozottabb adóztatására, majd bejelentette, hogy az egymilliárdos beruházási összegből a hatszázmillió egyszeri vagyonadóösszeg honvédségünk korszerű felszerelésének céljait fogja szolgálni. Az egyéb nemzeterősítő feladatok megoldására a négyszázmilliós kölcsön szolgál fedezetül. Ismertette azországépítő programnak a közlekedési hálózat, a posta- és távirda, a vízügyi beruházásokra és a telepítésre, nemkülönben a mezőgazdasági értékesítés fejlesztésére, a bányászatra, népjóléti és kulturális beruházásokra, végül a mezőgazdasági hitel újjászervezésére vonatkozó számszerű részleteit. A benyújtott javaslat a hatszázmillió egyszeri Vagyonadó kivetését progresszív kulcs szerint tervezi és a beruházási hozzájárulás alapját ötvenezer pengő vagyonminimumban állapítja meg. A beruházási kulcs öt százaléknál kezdődik és az egymilliós vagyont meghaladó tételeknél tizennégy százaléknál végződik. A társulati adó alá eső vállalatoknál a hozzájárulási alap százezer pengőig tíz százalék és progreszszíve emelkedve ötmillió pengőn felül húsz százalék. A vállalatok hozzájárulási terhét a javaslat háromszázötvenmillió pengőben irányozta elő és a pénzügyminiszter abban az esetben, ha a hozzájárulások ezt az összeget ki nem tennék, azokat aránylagosan felemelheti. Nagy vonásokban ezeket az intézkedéseket tartalmazza a beruházási programnak a hatszázmillió egyszeri vagyonadóra vonatkozó része. A beruházási hozzájárulások a folyó év október 1-től kezdve öt éven át fizetendők negyedévi egyenlő részletekben, viszont azok, akik annak idején a vagyonváltságot természetben lerótták, tíz éven át fizethetnek. Hathatósabbá kívánja tenni a törvény a hozzájárulások biztosítását az adócsalásról szóló azzal a rendelkezéssel, hogy mindazok, akik valamely vagyontárgyat adózatalapul be nem vallanak, vagy elrejtenek, adócsalás, bűntettét követik el és a szabadságvesztésen felül az eltitkolt összeg háromszorosától nyolcszorosáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők. A kormány tehát jogilag is körülbástyázta gazdasági irányú törvényjavaslatát és mindenképpen biztosítani igyekszik az országépítés céljaira szükséges fedezet előteremtését. * Betetőzte a legutóbbi huszonnégy óra eseményeit a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról és a sajtórendészetről benyújtott két törvényjavaslat. Ami a sajtórendészeti javaslatot illeti, ennek célja nem az, hogy a sajtóreform tekintetében állást foglaljon, hanem csupán az, hogy a sajtójognak és ezzel kapcsolatban az eljárási jogszabályoknak néhány kirívó hiányosságát orvosolja és hogy végre az időszaki — de nem napi — lapok engedélyezése kérdésében teremtsen tiszta helyzetet. Szoros kapcsolatban áll ezekkel a problémákkal a sajtókamara kérdése, amelynek megoldása szintén arra hivatott, hogy hatályosan hozzájáruljon annak a nyugodt légkörnek megteremtéséhez, amelyre Magyarországnak ma a győri programban körvonalazott országépítő munka érdekében elengedhetetlenül szüksége van. Érthető, hogy az érdeklődésnek középpontjába a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat került. Ez a törvényjavaslat, amely a zsidókérdést fogja alkotmányos és törvényes úton szabályozni, kikerülhetetlen történelmi és politikai szükségesség következménye volt. Hosszú esztendők óta él a közvélemény tudatában, hogy zsidókérdés van, amelyet szabályozni kell. Nemcsak kormánytényezők a miniszterelnökkel az élükön állapították ezt meg tényként, hanem a keresztény és nemzeti alapon álló ellenzék igen tekintélyes tényezői ismételten sürgették ennek a kikerülhetetlenné vált megoldásnak törvényes úton leendő minél gyorsabb foganatosítását. Ez most megtörténik. A kormány nyíltan, őszintén és bátran nyúlt hozzá ehhez a problémához. Amikor ezt tette, egyúttal megvonta azt a határt is, amelynek világos megvonását az ellenzék részéről szintén ismételten követelték. A kormány ennek a kérdésnek szabályozásánál elment az észszerűség és célszerűség szélső határáig és a miniszterelnöknek minden joga megvolt ahhoz a kijelentéshez, hogy ezek után pedig nem tűrheti, hogy ezen a téren bárki is őt, illetve a kormányt túllicitálni igyekezzék, ezzel az ország nyugalmát és békéjét veszélyeztetve. Nem is tudjuk elhinni, hogy bárki is ilyen túllicitálási törekvésekkel igyekezzék a nyilvánosság elé állani. Nemcsak azért nem tudjuk ehhinni, mert a csütörtöki pártértekezleten hallottuk azt a kijelentést, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával a kormány a májusi esőhöz hasonló jótékony hatást gyakorolt az osztatlan magyar társadalomra, hanem azért is, mert ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése után minden felelőtlen izgatás egyenlő volna a nemzet elleni súlyos bncselekménynyel. Semmiféle oldalról nem engedheti és bizonyára nem is fogja engedni a kormány ebben a kérdésben túllicitálni magát és kétségkívül meglesz a szükséges határozottsága olyan irányban, hogy minden felelőtlen izgatást és lázítást a legerélyesebb kézzel csírájában fojtson el. Az ország és népe dolgozni, erősödni akar. A munkaprogram kész, a benyújtott törvényjavaslatok maradék nélkül tartalmazzák. Megszüntetik ezek a gazdasági és társadalmi élet terén az eltolódásokat is, éppen ezért kormánynak, törvényhozásnak és társadalomnak most már csak egyetlen kötelessége marad: biztosítani a munka számára a nyugalom légkörét.