Budapesti KISZ Élet, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
A LEGFIATALABB RAJPARANCSNOK Szavaiból magabiztosság, céltudatosság árad. Rövid életútja jelentősebb állomásain mégis szerényen átsiklik. Pedig lenne miről mesélnie. És egyik történetét sem kell szégyelnie. PATAKI SÁNDOR, a VOR munkásőr századának rajparancsnoka még húszéves sincs. Az események viszont, amelyek az elmúlt négy esztendőben ipari tanuló korától kitöltötték életét, egy teljességre törekvő fiatal jellemrajzát adják. Olyan emberét, aki munkában, társadalmi kötelezettségében nemcsak a célt, hanem a szépséget, az értelmet is látja. A felnőttek életét, a munkás hétköznapokat másfél évvel ezelőtt kezdte. Azon a napon, amikor kézhez kapta az asztalos szakmunkás bizonyítványt. Még ma is boldogan gondol arra a percre, mert mindig ezt a szakmát akarta, gyermekkora óta. A fúrás, faragás szépsége ma, az üzemben is fő szerepet játszik. Az ifjúsági mozgalomhoz tizenhat évesen csatlakozott. Amikor ipari tanuló lett. A feladatok kellős közepébe egyik percről a másikra csöppent azzal, hogy megválasztották 370 ipari tanuló KISZ-titkárának. Ezt tartalmas, de egyáltalán nem könnyű időszaknak tekinti. A fiúk többsége vidékről járt az iskolába. Sanyi mégis sikeresen alkalmazta a benne rejlő „mozgató” erőt, másoknál is. Kudarcot csak egyetlen egyszer vallott. De azt máig sem felejti. A kispesti KISZ-esekkel már a gyárba lépéskor felveszi a kapcsolatot. Üresnek érzi életét a gyerekek nélkül. Mondja is, nemcsak a kora, emberszeretete is hajtja, űzi az örökös tevékenységre. A „többet” ezúttal is hamarosan megtalálja. Az Ifjú Gárda parancsnoka lesz. Aztán újabb ötlet megvalósítására kerül sor. Megalakítja az irodalmi kört a gyárban, Győrfi Miklósné segítségével. Régóta hiányát érzi az önképzésnek. Mert a versek nemcsak az ismeretlent hozzák közelebb, a szép beszédre, a biztos fellépésre is megtanítanak. Ez év március 8-án már ez a kis kollektíva köszönti ékes szóval a gyár nődolgozóit, és amikor a KISZ-alapszervezet a „névadóra” készül, az irodalmi kör tagjait kérik fel Radnóti Miklós legszebb versei tolmácsolására. A fiatalokra jellemző útkeresés, a világot megváltó elképzelések ezzel még korántsem fejeződtek be. Egyre inkább sűrűbben foglalkozik azzal a gondolattal, valahová tartozni kellene, egy komolyabb, felnőttekből álló szervezethez. Azt tartja, húsz év még nem nagy idő. De az évekből egy percet sem szabad elfecsérelni. Érzi, erejéből, önmagából többet képes adni a közösségnek. Csak irányításra vár, hogy a helyes, a még szebb útra tereljék gondolatait, végül kimondja: munkásőr akar lenni. 37