Budapesti Közlöny, 1867. április (1. évfolyam, 18-41. szám)
1867-04-02 / 18. szám
magas ház első elnökévé kinevezni méltóztatott. „Egynél több oka van a mirságos főrendeknek ezen kegyes fejedelmi elhatározás felett örvendeni, mert elsőben csakis ezen választás képes a főrendi táblát megnyugtatni azon veszteség felett, melyet fényes tulajdonú eddigi szeretve tisztelt elnökünk lelépte által szenvedünk. (Éljen.) Senki sem méltányolja továbbá a méltóságos főrendeknél inkább a fejedelmi gondoskodást és törvényszerűséget, melylyel Felséges Urunk és Királyunk a magyar közjog — az ősit értem — szellemét az újabb institutiókkal öszhangzásba hozni igyekszik és e magas ház elnöki székébe az országbárói méltóságok közül azt ülteti, mely a nádorispáni méltóság után legelső következik. „Üdvözlöm tehát a náltságu főrendek nevében excellentiádat magas elnöki székén; üdvözlöm azon tisztelettel, melylyel fényes államférfiúi tehetségek előtt meghajlunk, midőn azok hazafiui érdemekkel és nemzeti hűséggel párosulnak ; üdvözlöm excellentiádat azon bizalommal, melylyel a szenvedélyek és párthullámzások fölött uralkodó, meggyőződésükhöz szilárdul ragaszkodó, de a törvényt és alkotmányos elhatározásokat hasonló erélylyel érvényesítő jellemek bennünket eltöltenek. Üdvözlöm végre excellentiádat azon rokonindulattal, mely keblünkben él még azon időből, midőn 1861-ben excellentiád mint a főrendi háznak másodelnöke résztvett munkálkodásunkban. Valamint mi élénken emlékezünk az aggódó honfiúi kebelből fakadt ama szavakra, melyeket az 1861. országgyűlés végén excellentiád oly szépen elmondott: úgy excellentiádnak jutott azon ritka elégtétel, hogy alkotmányunk jelen reményteljes alakulásában szerencsés eredményét és mintegy igazolását látja azon politikai ildomnak és mérsékletességnek, melynek előnyeit oly remekül ecsetelte excellentiád. „Igenis, a méltóságodazon öntudatnak örvendhet, hogy alkotmányos újjászületésünk érdemében lényeges osztályrésze van. A fejedelem által 1860-ban összehívott bécsi úgynevezett megerősített birodalmi tanácstól kezdve a magyar királyi udvari cancellária legújabban történt feloszlatásáig, excellentiád a fejedelem bizalmát mindenkor a nemzet és az ország javára termékenyítette. Méltó bizalommal látjuk tehát excellentiádat a magas elnöki széken, melyre már 1848-ban a Majláth név fényt és dicsőséget árasztott. Valamint excellentiádnak felejthetlen édes atyja határozott elvű és szilárd jellemekhez illő bölcseséggel és higgadtsággal vezette akkor a főrendi táblát, akkor vagyunk meggyőződve, hogy nagyméltóságod is eddig tapasztalt államférfim tapintatával és részrehajthatatlanságával fogja vezetni ezen főrendi táblának tanácskozásait; védeni fogja ezen táblának függetlenségét és becsületét; oda fog irányulni és oda fog törekedni excellentiáinak igyekezete, hogy ezen főrendi tábla, magas hivatásához híven, a korona és nemzet jogait és érdekeit egyenlő honszeretettel ápolja, (helyeslés) és hogy ezen tábla a nemzetnek culturai fejlődését szintúgy, mint a korral haladás igényeit az ősi történelem alapján és azért valódi magyar alapokon közvetítse (éljenzés), de magát sem alulról, sem felülről söpörtetni ne engedje. „Ezen reményben semmit sem kívánnak a méltóságos főrendek forróbban, mint azt, hogy nagyméltóságod bölcs vezetése és a nagyméltóságú főrendek közbenjárása mellett sikerüljön azon szerencsésen és áldásosan megkezdett művét a kiegyenlítésnek, Felséges urunk és királyunk megelégedésére, a nemzetnek és Magyarország minden népeinek megnyugvására és tartós boldogítására befejezni. Isten éltesse excellentiádat!“ (Tartós lelkes éljenzés.) Majláth György országbíró elnök: Herczegségednek a főrendek nevében kijelentett üdvözletét mély és meleg hálával veszem, s legyen biztosítva herczegséged, s legyenek biztosítva a méltóságos főrendek, hogy ezen főrendi táblának dísze és méltósága senkinek sem lesz annyira szivén mint nékem. Méltóztassanak azon szívélyes hajlamot, melyet irányomban eddig s különösen 1861-ben tanúsítottak, továbbá is fenntartani, s reményem, saját hozzájárulásommal is fogom azt kiérdemelni. (Élénk éljenzés.) Ezzel áttérvén a napirendre, elnök jelenti, hogy a képviselőház jegyzője küldetéssel jelent meg a főrendi táblánál. Tóth Vilmos képviselőházi jegyző előlép és a következő szavakkal jár el küldetésében : Nagyméltóságú elnök , méltóságos főrendek! A magyar országgyűlés képviselőháza által a közös viszonyok tárgyában kiküldött bizottság javaslata felett a tárgyalás megkezdettén, ezen javaslat a képviselőháznak folyó évi március 30-dikán tartott ülésében úgy általánosságban, mint minden részleteiben változtatás nélkül elfogadtatott, és így a ház határozatává emeltetett, elrendeltetvén egyszersmindaz,hogy az a méltóságos főrendekkel közöltessék. Van szerencsém megbízásom folytán e határozatot és a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó kivonatát egész tisztelettel nagyméltóságodnak átnyújtani. (Éljen!) Elnök felszólítására b. Apor Sándor és gr. Száray Antal jegyzők olvassák a képviselőház jegyzőkönyvének kivonatát, ugyszinte a 67-es bizottság többségének véleményét. A ház az utóbbi tárgyalását szerdára tűzi ki. Ülés vége 1 óra után. 186 A képviselőház ülése áprilisén reggeli 11 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. A képviselők csekély számmal jelentek meg. Tóth Vilmos jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely a ház által hitelesíttetvén, elnök kijelenti, hogy a jegyzőkönyvnek a 67-es bizottság javaslatának elfogadására vonatkozó kivonatát Tóth Vilmos jegyző fogja a főrendek ma délben tartandó ülésébe átvinni. Evvel ki lévén merítve a napirend, az ülés eloszlott. Jelentése a Magyarország s Dalmát-, Horvát- és Tótországok közt fenforgó kérdések ügyében kiküldött országos küldöttségnek. A Magyarország s Dalmát-, Horvát- és Tótországok közt fenforgó kérdések ügyében kiküldött országos küldöttség, megbízatásában eljárván, jelentését a következőkben terjeszti elő: A küldöttség tagjai mindenekelőtt alakulás végett jővén össze, elnökül gróf Majláth Antal ur ő nagyméltóságát, jegyzőnek pedig Csengery Antal képviselőt választották meg. Dalmát, Horvát- és Tótországok küldötteivel 1866. évi ápril 21-ikén tartatott az első összes ülés. Ez összes ülésben, mint az ./' alatt mellékelt jegyzőkönyv *) mutatja, kicseréltetvén a meghatalmazások, kölcsönösen igazoltatván a két küldöttség tagjai, közös elnökül közakarattal gróf Majláth Antal ur ősmga kéretett föl; s elhatároztatván, hogy a jegyzőkönyvek magyar és horvát nyelven vezettessenek , a magyar jegyzőkönyv vitelével Csengery Antal, a magyar országos küldöttség tagja, a horvát jegyzőkönyv szerkesztésével pedig, a horvát küldöttség kebeléből, Perkovácz János úr bízatott meg. Ugyanekkor abban történt megállapodás, hogy a tárgyalások egyelőre magánértekezletekben folytathassanak. S ez időtől fogva f. évi jun 16-káig, amidőn a második összes ülés tartotott a két országos küldöttség között, valósággal folyvást magán-tanácskozmányokban történtek az értekezések ; oly módon mindazáltal, hogy amiket fölváltva egyik vagy másik országos küldöttség a magán tanácskozmányokban szóval előadott, egyszersmind jegyzékbe foglalva, írásban is közölte mindannyiszor a másik küldöttséggel. Első magán - tanácskozmányunkban, mely még ápril 21 én tartatott, Dalmát-, Horvát- és *) Egész terjedelmében közölni fogjuk. Szerk. Tótországok küldöttsége azon kérdésünkre : mit kíván kiindulási pontul tekinteni ? azt az óhajtását fejezte ki, hogy értekezleteinkben az említett országok 1861-ks 42-ik czikkét vegyük mindenekelőtt tárgyalás alá. Minthogy az érintett czikket, legmagasabb trónbeszéde alkalmával , Felsége is általadta komoly megfontolás és tárgyalás végett országgyűlésünknek , mi az abban foglaltak fölött külön tanácskozván, megtettük azokra észrevételeinket, s több lényeges pontra nézve fölvilágosítást kértünk Dalmát-, Horvát és Tótországok küldöttségétől. Nyilatkozatunk, mely ez észrevételeket és kérdéseket foglalja magában, a második öszszes ülés jegyzőkönyvéhez, *) melyet://. a. szintén előterjesztünk, az 1. sz. a. van mellékelve. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége e barátságos jegyzékünkre elnökileg közölte velünk válasziratát- E válaszirat az érintett második jegyzőkönyv 2. sz- a. csatolványa. A magyar országos küldöttség, miután különtanácskozmányban tárgyalta e válasziratot, arra nézve május 28-án, közös értekezletben szóval, aztán szintén írásban is közölte a horvát küldöttséggel megállapodásait és észrevételeit. E jegyzékünket 3. számmal jelölve kapcsoltuk a második összes ülés jegyzőkönyvéhez. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége az utóbb említett nyilatkozatunk fölött külön magánértekezletben tanácskozván, i. é. június 12-én végre közös értekezletre kérte föl küldöttségünk tagjait. E közös, magánértekezletben szóval adván elő a nevezett országok küldöttei végső nyilatkozatukat, egyszersmind a második összes ülés jegyzőkönyvéhez 4. szám alatt mellékelt jegyzéket adták által küldöttségünknek, oly kijelentéssel, hogy nyilatkozataik lényeges pontjai, melyek a kiegyenlítés tekintetéből különösebb fontossággal bírnak, s amelyekre nézve leginkább óhajtják tudni a magyar küldöttség válaszát, e jegyzékben foglaltatnak, megjegyezvén egyszersmind, hogy e jegyzék a horvát küldöttség által később átadandó terjedelmes nyilatkozatnak befejezését fogja képezni. Hogy a háború küszöbén a horvát-, dalmát-, tótországi küldöttség azon tagjai, kik a Tengermelléken lakván, e háború által közelebbről fenyegettetnek, minél előbb hazatérhessenek : a nevezett országok küldöttsége az utóbb érintett jegyzékre sürgetőleg kikérte válaszunkat Mi tehát, mellőzve a horvát küldöttség részéről utóbb egyedül horvát nyelven beadott s az idő rövidsége miatt le sem fordittathatott terjedelmes nyilatkozatot, mely, a mint a nevezett küldöttség által értesülünk, főleg a múltra vonatkozik és túlnyomólag polémiaszerű, oly kijelentéssel, hogy arra nézve, amennyiben szükségesnek találandjuk, utóbb is fentartjuk válaszunkat, a horvát küldöttséghatározottan kijelentett kívonata szerint is, az utolsó közös tanácskozrányban velünk közlött s a fentebb 4. szám alatt idézett jegyzékre szorítottuk megjegyzéseinket. A második öszszes ülés jegyzőkönyvének 5. sz. a. mellékletét képezi ez utolsó nyilatkozatunk. A fentebb elősorolt jegyzékekből és nyilatkozatokból meggyőződvén a két országos küldöttség, hogy az egyezkedésben, országgyűléseik újabb határozatai és utasítása nélkül tovább ezúttal nem haladhatnak, abban állapodtak meg, hogy az értekezések eddigi folyamát s az eredményt, melyre az egyezkedések vezettek, a fentebb elősorolt jegyzékekkel együtt, terjeszsze mindenik küldöttség, további határozat végett, saját országgyűlése elé. Mely kérdések fölött mily modorban és minő eredménynyel folytak az értekezések és egyezkedések a két országos küldöttség között, úgy hiszszük, leghívebben tolmácsolják maguk a mellékelt jegyzékek, melyeknek ez okból nem csak fölöslegesnek, de czélszerűnek sem véltük száraz kivonatát szőni be jelentésünkbe. A tárgyalások folyamát csak ez összes jegyzékek mutatják teljesen föl, csak ez Összes *) Egész terjedelmében közölni fogjuk. 8 z e r k