Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)
1867-11-08 / 199. szám
pedig kifejti, hogy a kormány is egyetért a bizottság felfogásával. Ugyane mellett szól báró Lichtenfels is , az csakugyan elfogadtatott. A törvényjavaslat többi részét az alsóházi szerkezet szerint fogadták el. E gyűlésnek legfontosabb tárgya azon indítvány volt, hogy az alaptörvénybe vétessék fel az esküdtszéki intézmény is — s ez hosszas és élénk vitát idézett elő s végre az indítvány a bizottság javaslata szerint fogadtatott el. Alsóházi ülés november 5-én. A concordatum eltörlését negyvenhat községtanács kérelmezi. Ljubissa interpellate ad be a szláv nyelv iránt Dalmátországban. Kaiserfeld pedig a voitsbergi községtanácstól nyújt be egy petitiót, a clerusnak a concordatum érdekében folytatott izgatása közben tapasztalt túlhágásai miatt. Becke válaszol a villach-brixeni és szt. péterfiumei vasutak iránt beadott interpellációra. A kormány, úgymond, elismeri ezen vonalak fontosságát, s rajta leend, hogy mihamarabb kiépíttessenek. Az előmunkálatok már megtétettek , a pénz beszerzésére vonatkozó törvényjavaslat legközelebb a ház elé kerülend. Következik a nemzetgazdasági bizottmány néhány jelentése, ezután pedig felvétetik a tárgyalás a felsőház által átküldött 120-dik büntető eljárási §. megváltoztatásáról. Mende mint előadó jelenti, hogy a bizottmány nem fogadhatja el a felsőház két rendbeli jobbítmányát, melyek szerint a közvádló a katonák titkos kihallgatását indítványozhatná, és az őrmestertől lefelé a katona-tanút tiszt kísérné a kihallgatásra. John rövid beszédben ajánlja a felsőházi jobbítmányok elfogadását. Rechbauer ellene van a jobbítmányoknak, mert általuk a nemrég elfogadott, a polgárok jogairól szóló alaptörvényt sértve látja. A törvény előtt mindenki egyenlő. A tiszt nem segítheti a közlegénynek az igazat bevallani, de igenis jelenléte tartóztathatja tőle. Berger élesen szól a jobbítmányok ellen, ésannyira, hogy John hadügyét indíttatva érzi magát újra felszólalni. Neki az előadó Mende felel s ajánlja a bizottság javaslatának elfogadását, mi nagy többséggel meg is történik. Ezután ismét a nemzetgazdasági bizottmány jelentése következett báró Tintinek a telkek tagosítását illető indítványa felett. De már az általános vita igen élénk eszmecserére adott alkalmat, melyek folyama alatt Ryger kifejti, hogy ő kényszerűétt tagosításban a magánosok jogai sérelmét látja. Minthogy a vélemények közt nagy eltérés mutatkozik, Lohninger indítványa, hogy a nézetek közt közeledést lehessen eszközölni, elfogadtatott. KÜLFÖLD. Olasz ügyek. Mialatt az olasz lapok legjelentékenyebb része — amely különben ellenzi Menabrea belintézkedéseit — többé kevésbbé osztatlan tetszéssel kitöri külpolitikáját, addig a franczia sajtó két pártra van szakadva az interventio kérdésében. A félhivatalos és bonapartista lapok kárhoztatják az olasz hadaknak pápai területre vonuulását s azt fájdalmas meglepetésnek nevezik, mire aztán a független sajtó megjegyzi, hogy az lehetett fájdalmas benyomás,— de nem fájdalmas meglepetés. S e pontnál mutogatják, hogy a Menabrea-kormány mennyi eszélylyel kerüli a viszályt a két ország közt. A ministerelnök oly kevéssé ellensége a pápaságnak mint az orleansi érsek; teljes igyekezete helyreállítni a rendet, erélylyel jár el, bezáratja a felkelési comitékat s elnyomja a Garibaldi-féle törekvéseket. Olaszország nem tehette, hogy a római ügy megoldását egyedül Francziaországra bízza s ő csak a szemlélő szerepét vigye; hisz így is az oroszlánrész Francziaországé, ő van a fővárosban, mig Viktor Emanuel hadai a tartományokat szállták meg; igaz, hogy ezek a pápai terület háromnegyed részét teszik. Különben az összeütközést mindkét fél gondosan kerülte, s Failly tábornoknak meg volt parancsolva kerülni minden összeütközést az olasz hadakkal. Másfelől Menabrea a franczia occupatiót lehe• • • '' főleg röviditni akarja. Ő szívesen beleegyezik — írják a lapok — a nagyhatalmak conferentiájába. De nem csupán a kath. hatalmak conferentiájába. Azonban a pápa annak teljesen ellene van — s valószínűleg az nem is fog összejönni. Ekkor a római kérdésnek két megoldása marad fenn: Rómába olasz őrség vagy franczia őrség helyeztessék, — minden más combinatio ellenkezzék a septemberi conventióval. A franczia lapokat másfelől e tárgyban élénken foglalkoztatja a külhatalmak magatartása is. — A „Siécle“ arról értesült, hogy Anglia kárhoztatta a franczia interventiót, s ezt ő a st.-jamesi kabinet politikájával öszhangzónak találta. Az „Opinion National“ pedig attól tart, hogy a Rómába vonulás Poroszországnak nem fog tetszeni. A „France“ mindezekre vonatkozólag azt kérdi, hogy hát ezután a franczia kormány ahhoz szabja tetteit, hogy mi tetszik Francziaországnak s Poroszországnak; ez — úgymond — új nemű Patriotismus, melyet erősen kellene támogatni, hogy gyökeret verjen. S Angliát illetőleg a „Moniteur“ egy londoni levelére utal, mely másként hangzik mint a „Siécle“ hibás értesülése, s melyet alább egész terjedelmében közlünk. Mint a „Patrie“ írja, Dumont tábornok Rómába érkezése után a tábornok fogadta a pápai hadak tisztjeit, s azokat magasztalásokkal halmozta el maguk viseletéért. Azután meglátogatta az erődítési munkálatokat, s kifejezte megelégedését azokkal. Rómában Dumont tábornok megérkezése miatt a nemzeti párt dühös volt, annál nagyobb a Vatikán öröme. Itt úgy hitték, hogy Garibaldi főhadiszállása Casal dei Poggi. A tábornok od végén nagy veszedelemben volt. Egyedül egyetlen ember kíséretében egy távoli házba ment, Rómától nem messze, hogy saját maga tartson kémszemlét. Egyszerre kísérőjét két lövéssel megsebesítették; a tábornokot egyik sem érte, hazamehetett sértetlenül. A két lövést két pápai katona tette, kik értesülve, hogy a tábornok e házban látogatást fog tenni, oda mentek, hogy rája lőjjenek. Garibaldi visszatért Monte Rotondóba. A „Gazz. Uff.“ nov. 2-án írja, hogy az olasz területre menekült pápaiak Spezziába szállíttatnak, honnan szabadon hazamehetnek. Útiköltséget azoknak, kiknek nincs, a kormány fog adni. Különben a Menabrea-ministerium magában Olaszországban sok nehézséggel találkozott, melyek nagyrészben le vannak győzve. Majlandban 1-én csoportosulás volt: Roma o morte! kiáltással. Le akarták tépni az érseki czimert; a nemzetőrség nagy bajjal állitá helyre a rendet. Turinban az oct. 31 iki lázongásnál megcsonkiták a király colossális szobrát, — de a vandál tett elkövetője befogatott. A nyugalom helyreállt, Páduában még komolyabb volt a dolog. Itt Mazzinista felhívásokat ragasztottak a falakra, s csak nehezen volt a tolongás megfékezhető. De a mozgalom este megújult s midőn katonaság jött elő annak lecsendesítésére, köveket hajigáltak rájuk. Több katona sebet is kapott. Nápolyban a zavargás gyakran megújult a Carrano tábornok, a nemzetőrség parancsnoka le akar mondani. Livornoban Guerrazzi elnöklete alatt népgyűlést tartottak. Palermoban pedig reactionarius összeesküvés fedeztetett fel. Az újabb eseményekről még nem jöttek részletes hírek, de az esemény kezdetéről már kaptunk tudósítást. Nov. 4-én reggel 6 óra után Failly parancsot adott egy pápai csapatnak, hogy induljon a Garibaldi által megerősített Monte Rotondo ellen. A franczia erő nyomon megy utánuk, hogy szükség esetére segítse azt, sőt közösen is operáljon vele. — Óhajtandó — mondja a „France“ — hogy az olasz csapatok se közvetve, se közvetlenül ne elegyedjenek ezen hadi operativba, mert különben az igen terhes következményeket fog maga után vonni. Ugyan a „France“ szerint Nicotera csapata már akkor szét volt verve, s maga a vezér Nápolyba ment. Hasonlag e lap úgy van értesülve, hogy a franczia interventio parancsnoka rendeletet adott ki, hogy a garibaldistáknak az olasz hadak által 2319 nyújtandó közvetett vagy közvetlen segélyt a franczia hadak rögtön visszanyomják. Nov. - -én Párisban már híte járt Garibaldi megveretésének. Ottani hír szerint a győzelmes pápaiakat a Dumont tlik által vezetett franczia had támogatta. A „Riforma“ szerint a montonei csatában a sebesültek s halottak száma 250 volt. Fogolyiya több száz lett. Mondják, hogy Bertani követ is elfogatott a pápaiaktól. A „Moniteur“-nek Londonból f. hó - ról így írnak : „Az olasz ügyek lapjainkban számos czikkek tárgyát képezik, s a közönség igen élénk érdekeltséggel kiséri az olasz félszigeten jelenleg kifejlődő válság folyamatát. Általában méltánylással ismerik el a Francziaország által tanúsított mérsékletiség érzelmeit, s ama magas bölcseséget, mely annak összes lépéseit sugalla. Általánosan constatkrozzák, hogy az semmit sem mulasztott el a szenvedélyek lecsillapítása végett, — de a jogot s igazságot tiszteletben tartató Oly ország, mely — mint Angolország — minden más tekintet fölé helyezi a nemzeti méltóság által rászabott kötelességeket, — oly ország, mely néhány brit alattvaló kiszabadítása végett egyetlen perczig sem ijed vissza egy oly háború által kívánt roppant áldozatoktól, mint az abyssiniai expeditio : nem tétovázhatott annak fölfogásában, hogy Francziaországra nézve erkölcsileg s anyagilag lehetetlen, egy, saját kormánya által defavoyált maroknyi forradalmi csapat által megsértetni engedni oly kötelező, s oly ünnepélyes tényt, mint a September 15-ei egyezmény. Kétségbe kellene esni a jogosság s a népjog felől, ha ilynemű igazságot kétségbe lehetne vonni. Angolországban, valamint a többi nemzeteknél is, minden értelmes egyén úgy vélekedik, hogy a franczia kormány az utolsó perczig nem mondott le azon reményről, hogy a római államok újabb megszállására nem lesz szükség s hogy Francziaország csak akkor folyamodnék ezen rendszabályhoz, midőn az nélkülözhetlenné vált. Egyébiránt a mazzinianui párt legutóbbi nyilatkozatai, s ama cselszövények, miket annak ügynökei hasztalan próbálnak az angol társadalom alsóbb rétegeinél koholni, — megnyitók szemeinket azon mindennemű veszélyek iránt , melyeknek ezen javithatlan párt teszi ki Olaszországot. — Nem feledtük még el, hogy mily merészséggel sértegeté legújabban Garibaldi egyik fia, egy Londonban tartott meetingben Victor Emanuel király személyét, s a monarchicus elvet. — Garibaldi párthívei most közösen működnek a mazzinianusokkal; ugyanazon vezényszónak engedelmeskednek, s ugyanazon zászló alatt harczolnak. Köztársasági s anarchicus irányzataik többé senki előtt sem képeznek titkot, s ügynökeik Londonban forma szerint az olasz köztársaság mellett nyilatkoznak. Angolország épen azon érdeknél fogva, melylyel Victor Emanuel király iránt viseltetik, azt óhajtja, hogy ő erélyesen lépjen föl ily vétkes fondorlatok ellen, s hogy minden sértés ellen biztosítsa a törvény souverainitását. Becsületének ügye s biztonsága különválaszthatlanokká lettek. Ama buzgalom, melyet Izland tanusít a szentatya ügye irányában, az angol kormányt arra látszik kötelezni, hogy a római udvar iránt kellő tiszteletet tanúsítson. Oly korszakban, midőn a főhatalomért küzdő két nagy párt viszonylagos ereje szinte súlyegyenben áll egymással, a ministeriumnak kímélettel kell bánnia az izlandi követekkel. Egyébiránt a pápa ügye nem csupán az izlandi, hanem az angol katholikusoknál is rokonszenvet gerjeszt, így legújabban egy segélyzési bizottmány alakult, a pápai katonaság fenntartása költségeinek födözése végett, Denbigh, Gainsborough, Petre és Arumdel lordok igazgatása alatt. Imák s általános aláírás-gyűjtések rendeltettek el a püspökök által, az egyesült királyság összes r. katholikus templomaiban, vasárnapra nov. 3-ra. A jelen ministerium, — mely mindig a conservativ eszmék mellett nyilatkozott, — nem helyeselheti a garibaldianusok által vallott irányzatokat, s szilárdul remélhető, hogy az angol kormány befolyása, Olaszországban szintúgy, mint Európa többi pontjain, csupán a békülékenység, a bölcseség, s a nemzetközi kötmények tiszteletének szellemében fog gyakoroltatni.“