Budapesti Közlöny, 1867. november (1. évfolyam, 194-218. szám)

1867-11-08 / 199. szám

pedig kifejti, hogy a kormány is egyetért a bizott­ság felfogásával. Ugyan­e mellett szól báró Lich­­tenfels is , az csakugyan elfogadtatott. A törvényjavaslat többi részét az alsóházi szer­kezet szerint fogadták el. E gyűlésnek legfontosabb tárgya azon indítvány volt, hogy az alaptörvénybe vétessék fel az es­küdtszéki intézmény is — s ez hosszas és élénk vitát idézett elő s végre az indítvány a bizottság javaslata szerint fogadtatott el. Alsóházi ülés november 5-én. A concordatum eltörlését negyvenhat községta­­nács kérelmezi. Ljubissa interpellate ad be a szláv nyelv iránt Dalmátországban. Kaiserfeld pedig a voitsbergi községtanácstól nyújt be egy petitiót, a clerusnak a concordatum érdekében folytatott izgatása közben tapasztalt túlhágásai miatt. Becke válaszol a villach­-brixeni és szt. péter­­fiumei vasutak iránt beadott interpellációra. A kormány, úgymond, elismeri ezen vonalak fon­tosságát, s rajta leend, hogy mihamarabb kiépít­tessenek. Az előmunkálatok már megtétettek , a pénz beszerzésére vonatkozó törvényjavaslat leg­közelebb a ház elé kerülend. Következik a nemzetgazdasági bizottmány né­hány jelentése, ezután pedig felvétetik a tárgyalás a felsőház által átküldött 120-dik büntető eljárási §. megváltoztatásáról. Mende mint előadó jelenti, hogy a bizottmány nem fogadhatja el a felsőház két rendbeli jobbít­­mányát, melyek szerint a közvádló a katonák tit­kos kihallgatását indítványozhatná, és az őrmes­tertől lefelé a katona-tanút tiszt kísérné a kihall­gatásra. John rövid beszédben ajánlja a felsőházi jobbít­­mányok elfogadását. Rechbauer ellene van a jobbítmányoknak, mert általuk a nemrég elfogadott, a polgárok jogairól szóló alaptörvényt sértve látja. A törvény előtt mindenki egyenlő. A tiszt nem segítheti a közle­génynek az igazat bevallani, de igenis jelenléte tartóztathatja tőle. Berger élesen szól a jobbítmányok ellen, és­­annyira, hogy John hadügyét indíttatva érzi ma­gát újra felszólalni. Neki az előadó Mende felel s ajánlja a bizottság javaslatának elfogadását, mi nagy többséggel meg is történik. Ezután ismét a nemzetgazdasági bizottmány jelentése következett báró Tintinek a telkek ta­gosítását illető indítványa felett. De már az álta­lános vita igen élénk eszmecserére adott alkalmat, melyek folyama alatt Ryger kifejti, hogy ő kény­szerűétt tagosításban a magánosok jogai sérelmét látja. Minthogy a vélemények közt nagy eltérés mutatkozik, Lohninger indítványa, hogy a nézetek közt közeledést lehessen eszközölni, elfogadtatott. KÜLFÖLD. Olasz ügyek. Mialatt az olasz lapok legjelenté­kenyebb része — a­mely különben ellenzi Menab­­rea belintézkedéseit — többé kevésbbé osztatlan tetszéssel kitöri külpolitikáját, addig a franczia sajtó két pártra van szakadva az interventio kér­désében. A félhivatalos és bonapartista lapok kár­hoztatják az olasz hadaknak pápai területre vonu­­­ulását s azt fájdalmas meglepetésnek nevezik, mire aztán a független sajtó megjegyzi, hogy az lehetett fájdalmas benyomás,— de nem fájdalmas meglepetés. S e pontnál mutogatják, hogy a Menabrea-kor­­mány mennyi eszélylyel kerüli a viszályt a két ország közt. A ministerelnök oly kevéssé ellensé­ge a pápaságnak mint az orleansi érsek; teljes igyekezete helyreállítni a rendet, erélylyel jár el, bezáratja a felkelési comitékat s elnyomja a Gari­baldi-féle törekvéseket. Olaszország nem tehette, hogy a római ügy megoldását egyedül Franczia­­országra bízza s ő csak a szemlélő szerepét vigye; hisz így is az oroszlánrész Francziaországé, ő van a fővárosban, mig Viktor Emanuel hadai a tarto­mányokat szállták meg; igaz, hogy ezek a pápai terület háromnegyed részét teszik. Különben az összeütközést mindkét fél gondosan kerülte, s Failly tábornoknak meg volt parancsol­va kerülni minden összeütközést az olasz hadak­kal. Másfelől Menabrea a franczia occupatiót lehe­• • • '' főleg röviditni akarja. Ő szívesen beleegyezik — írják a lapok — a nagyhatalmak conferentiájába. De nem csupán a kath. hatalmak conferentiájába. Azonban a pápa annak teljesen ellene van — s valószínűleg az nem is fog összejönni. Ekkor a római kérdésnek két megoldása marad fenn: Ró­mába olasz őrség vagy franczia őrség helyeztes­sék, — minden más combinatio ellenkezzék a sep­­temberi conventióval. A franczia lapokat másfelől e tárgyban élénken foglalkoztatja a külhatalmak magatartása is. — A „Siécle“ arról értesült, hogy Anglia kárhoztatta a franczia interventiót, s ezt ő a st.-jamesi kabinet politikájával öszhangzónak találta. Az „Opinion National“ pedig attól tart, hogy a Rómába vonu­lás Poroszországnak nem fog tetszeni. A „France“ mindezekre vonatkozólag azt kérdi, hogy hát ezután a franczia kormány ahhoz szabja tetteit, hogy mi tetszik Francziaországnak s Poroszor­szágnak; ez — úgymond — új nemű Patriotismus, melyet erősen kellene támogatni, hogy gyökeret verjen. S Angliát illetőleg a „Moniteur“ egy lon­doni levelére utal, mely másként hangzik mint a „Siécle“ hibás értesülése, s melyet alább egész terjedelmében közlünk. Mint a „Patrie“ írja, Dumont tábornok Rómába érkezése után a tábornok fogadta a pápai hadak tisztjeit, s azokat magasztalásokkal halmozta el maguk viseletéért. Azután meglátogatta az erődí­tési munkálatokat, s kifejezte megelégedését azokkal. Rómában Dumont tábornok megérkezése miatt a nemzeti párt dühös volt, annál nagyobb a Vati­kán öröme. Itt úgy hitték, hogy Garibaldi főhadi­szállása Casal dei Poggi. A tábornok od­­ végén nagy veszedelemben volt. Egyedül egyetlen ember kíséretében egy távoli házba ment, Rómától nem messze, hogy saját maga tartson kémszemlét. Egyszerre kísérő­jét két lövéssel megsebesítették; a tábornokot egyik sem érte, hazamehetett sértetlenül. A két lövést két pápai katona tette, kik érte­sülve, hogy a tábornok e házban látogatást fog tenni, oda mentek, hogy rája lőjjenek. Garibaldi visszatért Monte Rotondóba. A „Gazz. Uff.“ nov. 2-án írja, hogy az olasz területre menekült pápaiak Spezziába szállíttat­nak, honnan szabadon hazamehetnek. Útiköltséget azoknak, kiknek nincs, a kormány fog adni. Különben a Menabrea-ministerium magában Olaszországban sok nehézséggel találkozott, me­lyek nagyrészben le vannak győzve. Majlandban 1-én csoportosulás volt: Roma o morte! kiáltással. Le akarták tépni az érseki czimert; a nemzetőrség nagy bajjal állitá helyre a rendet. Turinban az oct. 31 iki lázongásnál megcsonki­­ták a király colossális szobrát, — de a vandál tett elkövetője befogatott. A nyugalom helyreállt, Páduában még komolyabb volt a dolog. Itt Maz­­zinista felhívásokat ragasztottak a falakra, s csak nehezen volt a tolongás megfékezhető. De a moz­galom este megújult s midőn katonaság jött elő annak lecsendesítésére, köveket hajigáltak rájuk. Több katona sebet is kapott. Nápolyban a zavargás gyakran megújult a Car­­rano tábornok, a nemzetőrség parancsnoka le akar mondani. Livornoban Guerrazzi elnöklete alatt népgyű­­lést tartottak. Palermoban pedig reactionarius összeesküvés fe­deztetett fel. Az újabb eseményekről még nem jöttek részle­tes hírek, de az esemény kezdetéről már kaptunk tudósítást. Nov. 4-én reggel 6 óra után Failly parancsot adott egy pápai csapatnak, hogy induljon a Gari­baldi által megerősített Monte Rotondo ellen. A franczia erő nyomon megy utánuk, hogy szükség esetére segítse azt, sőt közösen is operáljon vele. — Óhajtandó — mondja a „France“ — hogy az olasz csapatok se közvetve, se közvetlenül ne elegyedjenek ezen hadi operativba, mert különben az igen terhes következményeket fog maga után vonni. Ugyan a „France“ szerint Nicotera csapata már akkor szét volt verve, s maga a vezér Nápoly­ba ment. Hasonlag e lap úgy van értesülve, hogy a fran­czia interventio parancsnoka rendeletet adott ki, hogy a garibaldistáknak az olasz hadak által 2319 nyújtandó közvetett vagy közvetlen segélyt a­­ franczia hadak rögtön visszanyomják.­­ Nov. - -én Párisban már híte járt Garibaldi megveretésének. Ottani hír szerint a győzelmes pápaiakat a Dumont tlik által vezetett franczia had támogatta. A „Riforma“ szerint a montonei csatában a se­besültek s halottak száma 250 volt. Fogolyiya több száz lett. Mondják, hogy Bertani követ is elfogatott a pápaiaktól. A „Moniteur“-nek Londonból f. hó - ról így írnak : „Az olasz ügyek lapjainkban számos czikkek tárgyát képezik, s a közönség igen élénk érdekelt­séggel kiséri az olasz félszigeten jelenleg kifejlődő válság folyamatát. Általában méltánylással isme­rik el a Francziaország által tanúsított mérsékleti­­­ség érzelmeit, s ama magas bölcseséget, mely an­nak összes lépéseit sugalla. Általánosan constatk­­rozzák, hogy az semmit sem mulasztott el a szen­vedélyek lecsillapítása végett, — de a jogot s igazságot tiszteletben tartató Oly ország, mely — mint Angolország — minden más tekintet fölé helyezi a nemzeti méltóság által rászabott köteles­ségeket, — oly ország, mely néhány brit alattvaló kiszabadítása végett egyetlen perczig sem ijed vissza egy oly háború által kívánt roppant áldo­zatoktól, mint az abyssiniai expeditio : nem této­vázhatott annak fölfogásában, hogy Francziaor­­szágra nézve erkölcsileg s anyagilag lehetetlen, egy, saját kormánya által defavoyált maroknyi forradalmi csapat által megsértetni engedni oly kötelező, s oly ünnepélyes tényt, mint a Septem­ber 15-ei egyezmény. Kétségbe kellene esni a jo­gosság s a népjog felől, ha ilynemű igazságot két­ségbe lehetne vonni. Angolországban, valamint a többi nemzeteknél is, minden értelmes egyén úgy vélekedik, hogy a franczia kormány az utolsó per­czig nem mondott le azon reményről, hogy a ró­mai államok újabb megszállására nem lesz szük­ség s hogy Francziaország csak akkor folyamod­nék ezen rendszabályhoz, midőn az nélkü­lözhetlen­­né vált. Egyébiránt a mazzinianui párt legutóbbi nyi­latkozatai, s ama cselszövények, miket annak ügy­nökei hasztalan próbálnak az angol társadalom al­sóbb rétegeinél koholni, — megnyitók szemeinket azon mindennemű veszélyek iránt , melyeknek ezen javithatlan párt teszi ki Olaszországot. — Nem feledtük még el, hogy mily merészséggel sértegeté legújabban Garibaldi egyik fia, egy Londonban tartott meetingben Victor Emanuel király személyét, s a monarchicus elvet. — Garibaldi párthívei most közösen működnek a mazzinianusokkal; ugyanazon vezényszónak engedelmeskednek, s ugyanazon zászló alatt har­­czolnak. Köztársasági s anarchicus irányzataik többé senki előtt sem képeznek titkot, s ügynö­keik Londonban forma szerint az olasz köztársa­ság mellett nyilatkoznak. Angolország épen azon érdeknél fogva, melylyel Victor Emanuel király iránt viseltetik, azt óhajtja, hogy ő erély­esen lép­jen föl ily vétkes fondorlatok ellen, s hogy minden sértés ellen biztosítsa a törvény souverainitását. Becsületének ügye s biztonsága különválaszthatla­­nokká lettek. Ama buzgalom, melyet Izland tanusít a szent­atya ügye irányában, az angol kormányt arra lát­szik kötelezni, hogy a római udvar iránt kellő tiszteletet tanúsítson. Oly korszakban, midőn a főhatalomért küzdő két nagy párt viszonylagos ereje szinte súlyegyenben áll egymással, a minis­­teriumnak kímélettel kell bánnia az izlandi köve­tekkel. Egyébiránt a pápa ügye nem csupán az izlandi, hanem az angol katholikusoknál is rokon­­szenvet gerjeszt, így legújabban egy segélyzési bizottmány alakult, a pápai katonaság fenntartása költségeinek födözése végett, Denbigh, Gainsbo­rough, Petre és Arumdel lordok igazgatása alatt. Imák s általános aláírás-gyűjtések rendeltettek el a püspökök által, az egyesült­ királyság összes r. katholikus templomaiban, vasárnapra nov. 3-ra. A jelen ministerium, — mely mindig a conserva­­tiv eszmék mellett nyilatkozott, — nem helyesel­heti a garibaldianusok által vallott irányzatokat, s szilárdul remélhető, hogy az angol kormány befo­lyása, Olaszországban szintúgy, mint Európa többi pontjain, csupán a békülékenység, a bölcseség, s a nemzetközi kötmények tiszteletének szellemében fog gyakoroltatni.“

Next