Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-11 / 208. szám
felek jogérvényes egyezkedése, úgymint: időleges kötések, zálog, haszonbéri, szegődményi, vagy más tisztán magánjogi szerződés által úrbéri természetét elvesztette. (1854. junius 21-én kelt 1. f. rendelet 4, 6, 9, 20-ik §§-ai). Arra nézve, hogy valamely, az 1849/26-ik évi országos úrbéri összeírásban foglalt úrbéri birtok , úrbéri természetét később elvesztette, s majorsági birtokká vált, a bizonyítás terhe azt illeti, aki a tulajdonjogot ez alapon követeli. 3. §. Ugyanezen jogvélelem kedvezménye kiterjed azon birtokokra is, amelyek az úrbért megszüntető törvény keletkeztekor valamely adózó szolgáló ember kezein voltak, a mig az 1848. 4. t. ez. 6-ik §-a értelmében nem igazoltatik, hogy azok az 1849/26-ik évi országos úrbéri összeírásban nem foglaltatnak, s tiszta majorság természetével biró székely örökséget képeznek, vagy, hogy habár az 1810-ik évi úrbéri összeírásba bevezettettek is, de azóta úrbéri természetüket elvesztették (1. 2. §.). A bizonyítékot ily esetben szintén azon fél tartozik előállítani, aki a keresetbe vont birtok úrbéri természetét tagadja. 4. §. A székely örökség jogalapjára fektetett tulajdoni keresetek beadására záros határidőül 1870. évi január l-je napja tűzetik ki, — a melyen túl e jogczimen semmiféle tulajdoni kereset többé érvényesíthető nem lévén, hivatalból visszautasítandó. 5. §. A jogérvényes ítélettel még be nem fejezett székelyföldi úrbéri perek ezen rendelet értelmében intézendők el. Az első folyamodású bíróság az ily perekben, ha azok már ítélet alá terjesztettek volna, csak akkor rendel újabb tárgyalást, ha a per tárgya, a már becsatolt adatok alapján, a jelen rendelet elvei szerint nem lenne elítélhető. A másod-s harmadfokú bíróságok viszont a hozzájuk felterjesztett pereket csak azon esetben küldik vissza ujóbbi ítélethozás végett az első folyamodású bírósághoz, ha azoknak a jelen rendelet elvei szerinti megoldhatása újabb tárgyalást tenne szükségessé. 6. §. Ellenben a jogérvényes ítélettel már befejezett úrbéri perek, valamint a volt földesurak és jobbágyaik vagy zselléreik közt az úrbér megszüntetése óta létrejött jogérvényes egyezségek, a jelen rendelet által érintetlenül hagyatnak. 7. §. Az 1898/10-ik évi úrbéri összeírások a kir. főkormányszék levéltárából az illető első folyamodása úrbéri bíróságokhoz fognak áttétetni ahol azokat az érdekelt felek, egy bírósági tisztviselő jelenlétében bármikor megtekinthetik, sőt azokból hivatalos kiadványt is kérhetnek. Általában, habár a bizonyítás terhe az érdekelt feleket terheli is, de ha egyik vagy másik oly adatokra hivatkoznék, amelyek valamely hiteles hely őrizete alatt, országos vagy hatósági levéltárban léteznek , ezeket a bíróság hivatalból köteles megszerezni. 8. §. Az országos kárpótlási alap érdekeinek védelmére , a székelyföldi első folyamodású úrbéri bíróságoknál egy-egy úrbéri jogbiztos fog az igazságügyi ministérium által kineveztetni, aki mindazon perekben, amelyekben országos kárpótlás alá eső úrbériségekről van szó, hivatalból megidézendő, s akit a per tárgyalása és felszerelése iránti kérdésekben, valamint a jogorvoslatokra nézve is, a többi érdekelt felekkel egyenlő jogok illetnek meg. Ennélfogva a bíróságok azon kérdés eldöntésénél, mely birtokok képeznek országos kárpótlás alá tartozó úrbériségeket, nincsenek a közvetlenül érdekelt fel- és alperes felek kölcsönös elismeréséhez kötve, sem pedig a kérdésre nézve fel- és alperes felek, az országos alap irányában, a jogbiztos hozzájárulása nélkül jogérvényesen nem egyezkedhetnek. A jogbiztosok azonban sem az egyezség, sem a per tárgyalásának terén, az országos kárpótlási alapot érdeklő urbériség kérdésén kívül, a birtokszabályozás egyéb kérdéseibe nem avatkozhatnak. 9. §. Az 1854. évi junius 21-én kibocsátott legfelsőbb rendeletnek a jelen pótrendelet által nem érintett határozmányai, az úrbéri birtokszabályozás eszközlésénél továbbra is irányadók maradnak. 10. §. Az országos alapból nyújtandó kárpótlás kulcsa iránt külön uton fog intézkedés létetni. 11. §. Jelen pótrendelet hatálya csak a székelyföldre szorítkozik. Kelt Pesten, 1838. évi mártius 11-én. Horvát Boldizsár, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. 2668 NEMHIVATALOS RÉSZ. Ő császári s Apostoli királyi Felsége, folyó évi augustus 23-án Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával a pestmegyei szadai helvét hitvallású evangegyházközségnek, épületei helyreállítása czéljából, a mindkét hitfelekezetű evangélikusok egyházi és iskolai czéljainak előmozdítására rendelt évi átalányból kétszáz o. é. frtnyi segélyt legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. A császári és Apostoli királyi Felsége, folyó évi augustus 27-én Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával a lápafői ref. egyházközségnek, temploma és iskolaháza czélszerű átalakítási költségeinek pótlására a mindkét hitfelekezetű evangelicus egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi átalányból 200 o. é. írt segélyt méltóztatott legkegyelmesebben engedélyezni. JELENTÉSE AZ ÁLLANDÓ PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGNAK AZ 1868. ÉVRE ELŐTERJESZTETT ÁLLAMKÖLTSÉGVETÉS TÁRGYÁBAN. Tisztelt képviselőhöz ! Midőn a tisztelettel alulírott bizottság a jelen évi államköltségvetés felett „Jelentését“ a képviselőház asztalára letenné, nem mulaszthatja el mindenekelőtt rámutatni arra, miszerint ez első állambudget, mely rendszeres alakban kerül a magyar országgyűlés elé, szintén egyike megújult alkotmányos életünk jelenségeinek, egyike azon nagyfontosságú momentumoknak, melyek egyrészt tanúságául, másrészt biztosítékául szolgálnak annak, hogy a nemzet a pénzügyek terén is önsorsa felett már szabadon intézkedhetik s országos háztartását önnön érdekeivel megegyezőleg rendezheti De midőn ezt teszi, nem tartja fölöslegesnek megérinteni azt is, hogy állami életünk ez egyik új vívmányával egyidejűleg arra is utaltatunk állami háztartásunk ez első alkotmányos megállapítása alkalmával, egyrészt az első szervezkedés és az átmenetnek nehézségeit méltánylólag számba venni; másfelől, tekintve azt, hogy nemzeti hitelünk s anyagi emelkedésünk ép úgy, mint politikai tekintélyünk és erőnk nagyrészben pénzügyeink rendezett voltától és az államháztartásbani egyensúly biztosításától függ, arról gondoskodni, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fenntartassék s egy egészséges és szilárd államháztartási rendszernek alapjai megvettessenek. E kettős tekintetet vélte a pénzügyi bizottság is, osztozva azon elvekben, melyek a pénzügyminiszer úr által is az államköltségvetés beterjesztésekor ez irányban kifejtettek, szem előtt tartandónak. A miért is egyfelől méltányos figyelembevétele az átmenet nehézségeinek, s a szervezés akadályainak, másfelől kellő mérlegelése a nemzet fizetési erejének, s a kormányzat visszautasíthatlan feladatainak, valamint gondos szem előtt tartása a takarékosság és költségkímélés tekinteteinek képezék az alapot, melyből a bizottság tárgyalásai folyamában kiindult, — a névpontot, mely szerint a budget tételeit egyenként és egészben bíráló, — a zsinórmérvet, melyhez megállapodásai és javaslataiban alkalmazkodott, így fogta fel a bizottság feladatát. Ezen szellemben iparkodott és oly fontos, mint nem kis nehézségekkel járó hivatásának megfelelni, s midőn jelen tanácskozmányainak eredményeit bemutatná, azon hitben él, miszerint a tisztelt képviselőház felismerendő azt is, hogy a bizottság e munkálattal nemcsak a jelen közvetlen szükségletének kívánt eleget tenni, hanem oda is irányozó törekvéseit, hogy egy hasonczélú későbbi munkálódásnak rögös útját lehetőleg egyengesse, s biztos alapjait megvesse. Másrészt szükségesnek tartja a bizottság méltányolva beismerni azt, hogy tanácskozásai folyamában mindazon közelebbi felvilágosítások és adatok, melyek munkálatának biztosi alapon való eszközlésére, s teljes tájékoztatás tekintetéből szükségeltettek, s a miniszeriumstól előterjesztetni kérettek, ez utóbbi által lehetőleg teljes mérvben a bizottságnak tényleg rendelkezésére is bocsáttattak. Ezeket előrebocsátva, áttér a bizottság azon nézpontok tüzetes ismertetésére, melyek szerint az összes költségvetést illetőleg eljárt, s melyek őt megállapodásaiban átalában vezérelték. Először: ami azon budgettételeket illeti melyek Magyarországra vonatkoznak, ezeket a bizottság részletesen és minden irányban behatólag tárgyald. Azonban az Erdélyre, nézve előirányzott tételeknél a bizottság részletekbe nem ereszkedik, hanem szem előtt tartva azt, hogy az egész fennálló igazgatási szervezet csak átmenetesnek tekinthető, s jelentékenyebb változtatások ez év folytán foganatba nem vehetők: az illető tételek nagy részét általányképen helybenhagyandónak vélte, s módosításokat csakis ott hozott javaslatba, hol azt külön pénzügyi vagy politikai tekintetek követelték. — Horvátországot illetőleg végre a bizottság, figyelemmel a folyamatban lévő egyezkedésekre, az előterjesztett budget tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem az 1867. évre fennállott budget tételeit fogadta el addigra is, míg a közjogi végmegállapodás nyomán az újabb költségvetés fog életbe léptetni. Ugyanilykép említendő fel az, hogy a bizottság által oly költségvetési tételek, melyek a fennálló kormányzati szervezettel organikus összefüggésben már nem állanak, inkább átmendes, vagy egyenesen rendkívüli szükségletek fedezésére irányoztattak elő: az illető ministérium rendes szükségleti budgetjéből kitöröltettek, és az extraordinárium megfelelő szakaszába helyeztettek által. Egy további jelentékenyebb körülmény a bizottság munkálatában a lehető legnagyobb takarékosság-követelte levonások és törlések eszközlőbe vétele, mely irányban különösen a következők tartandók szem előtt: A megtakarítások, melyek az egyes ministériumok kiadási összegeiben s egyes tételeinél történtek, kétfélék. Vagy ugyanis levonások, azaz költség-leszállítások , melyeket ott hoz javaslatba a bizottság, ahol az illető kiadási tétel vagy rendeltetése, vagy természete, vagy a legközelebb múlt évek tapasztalásai szerint, olyannak mutatkozott, hogy az előirányzott summának alábbszállítása indokolt és ki is vihető. Vagy pedig törlések, azaz egyes tételeknek egyszerű mellőzése, ahol név szerint az illető költségösszegnek megfelelő állomás, tiszti hely stb., vagy egyáltalában nélkülözhetőnek, s feleslegesnek ismertetők fel, vagy pedig bizonyos rangban, vagy fokozatban lévő hivatali személyek számának kevesbítése szükségesnek látszik, megjegyezvén, miként mind a levonások, mind a törléseknél kellő tekintettel való a bizottság mindenütt arra, hogy oly tételeknél, amelyeknek előirányzott összegei a ministérium által élvezett indemnity alapján már részben elköltöttek, a törlés csak az esztendő utolsó negyedére, mint amelyre eddigelé az indemnitás kiterjesztve nem volt, mondatott ki, egyes tételek egészbeni törlése csak ott történt, ahol a szóban lévő állomás (a ministériumtól nyert felvilágosítás nyomán) be sem volt még töltve, vagy pedig az előirányzott összeg egészben vagy részben tettleg nélkülözhetővé vált A törlések osztályában egyik jelentékeny momentumot képez az előterjesztett budgetben : az úgynevezett „személyes pótlékok“ törlése. Azon elvből indulván ki ugyanis a bizottság, hogy azok, kik az illető hivatalokban jelenleg léteznek, egy a hivatallal egybekötve volt nagyobb fizetés élvezetére jogos igényt nem tarthatnak : a „személyes pótlékok“ czíme alatt megadott fizetés-javításokat legtöbb helyütt helybenhagyandóknak nem vélte, s csak ott hagyta meg ezeket (de ekkor is nem ezen a czímen, hanem működési pótlék vagy segélydíjképen), ahol egyes tisztviselői állomásokra nézve különös méltányossági tekintetek forogtak fenn. Megjegyzi azonban itt is, hogy a személyes pótlékok törlése mindenütt csak az évnek már hátralévő és az indemnity által nem fedött részére, vagyis egy negyed évre, hozatik indítványba; másfelől azt, hogy jövőre nézve is a bizottság a személyi pótlékok elvének alkalmazását mellőzendőnek véli. A levonásokat illetőleg megérintendő még az is, hogy a bizottság az általa indokoltaknak talált 8 javaslatba is hozott megtakarításoknál, a pénzügyministérium által előleg eszközölt 2 százaléknyi levonásokat az egyes fejezetek és czímekben, annyiban amennyiben az egyes tételeknél kiszámított törlések tényleg megtörténtek, legtöbb helyütt figyelmen kívül hagyó, s az illető tételeket úgy vette tárgyalásai alapjául, amint eredetileg az egyes ministeriumok által előirányozva voltak. Kapcsolatban evvel jelentkezik a virement vagy átruházás kérdése, melyet a lehető legnagyobb ta