Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-11 / 208. szám

felek jogérvényes egyezkedése, úgymint: időleges kötések, zálog, haszonbéri, szegődményi, vagy más tisztán magánjogi szerződés által úrbéri természetét elvesztette. (1854. junius 21-én kelt 1. f. rendelet 4, 6, 9, 20-ik §§-ai). Arra nézve, hogy valamely, az 1849/26-ik évi or­szágos úrbéri összeírásban foglalt úrbéri birtok , úr­béri természetét később elvesztette, s majorsági birtokká vált, a bizonyítás terhe azt illeti, a­ki a tu­lajdonjogot ez alapon követeli. 3. §. Ugyanezen jogvélelem kedvezménye kiterjed azon birtokokra is, a­melyek az úrbért megszüntető törvény keletkeztekor valamely adózó szolgáló em­ber kezein voltak, a mig az 1848. 4. t. ez. 6-ik §-a értelmében nem igazoltatik, hogy azok az 1849/26-ik évi országos úrbéri összeírásban nem foglaltatnak, s tiszta majorság természetével biró székely örökséget képeznek, vagy, hogy habár az 181­0-ik évi úrbéri összeírásba bevezettettek is, de azóta úrbéri termé­szetüket elvesztették (1. 2. §.). A bizonyítékot ily esetben szintén azon fél tarto­zik előállítani, a­ki a keresetbe vont birtok úrbéri természetét tagadja. 4. §. A székely örökség jogalapjára fektetett tu­lajdoni keresetek beadására záros határidőül 1870. évi január l-je napja tűzetik ki, — a melyen túl e jogczimen semmiféle tulajdoni kereset többé érvé­nyesíthető nem lévén, hivatalból visszautasítandó. 5. §. A jogérvényes ítélettel még be nem fejezett székelyföldi úrbéri perek ezen rendelet értelmében intézendők el. Az első folyamodású bíróság az ily perekben, ha azok már ítélet alá terjesztettek volna, csak akkor rendel újabb tárgyalást, ha a per tárgya, a már becsatolt adatok alapján, a jelen rendelet elvei sze­rint nem lenne elítélhető. A másod-­s harmadfokú bíróságok viszont a hoz­zájuk felterjesztett pereket csak azon esetben küldik vissza ujóbbi ítélethozás végett az első folyamodá­sú bírósághoz, ha azoknak a jelen rendelet elvei szerinti megoldhatása újabb tárgyalást tenne szük­ségessé. 6. §. Ellenben a jogérvényes ítélettel már befejezett úrbéri perek, valamint a volt földesurak és jobbá­gyaik vagy zselléreik közt az úrbér megszüntetése óta létrejött jogérvényes egyezségek, a jelen rende­let által érintetlenül hagyatnak. 7. §. Az 1898/10-ik évi úrbéri összeírások a kir. fő­­kormányszék levéltárából az illető első folyamodása úrbéri bíróságokhoz fognak áttétetni a­hol azokat az érdekelt felek, egy bírósági tisztviselő jelenlétében bármikor megtekinthetik, sőt azokból hivatalos ki­adványt is kérhetnek. Általában, habár a bizonyítás terhe az érdekelt feleket terheli is, de ha egyik vagy másik oly ada­tokra hivatkoznék, a­melyek valamely hiteles hely őrizete alatt, országos vagy hatósági levéltárban lé­teznek , ezeket a bíróság hivatalból köteles megsze­rezni. 8. §. Az országos kárpótlási alap érdekeinek vé­delmére , a székelyföldi első folyamodású úrbéri bí­róságoknál egy-egy úrbéri jogbiztos fog az igazság­ügyi ministérium által kineveztetni, a­ki mindazon perekben, a­melyekben országos kárpótlás alá eső úrbériségekről van szó, hivatalból megidézendő, s a­kit a per tárgyalása és felszerelése iránti kérdé­sekben, valamint a jogorvoslatokra nézve is, a többi érdekelt felekkel egyenlő jogok illetnek meg. Ennélfogva a bíróságok azon kérdés eldöntésénél, mely birtokok képeznek országos kárpótlás alá tar­tozó úrbériségeket, nincsenek a közvetlenül érdekelt fel- és alperes felek kölcsönös elismeréséhez kötve, sem pedig a kérdésre nézve fel- és alperes felek, az országos alap irányában, a jogbiztos hozzájárulása nélkül jogérvényesen nem egyezkedhetnek. A jogbiztosok azonban sem az egyezség, sem a per tárgyalásának terén, az országos kárpótlási ala­pot érdeklő urbériség kérdésén kívül, a birtokszabá­­lyozás egyéb kérdéseibe nem avatkozhatnak. 9. §. Az 1854. évi junius 21-én kibocsátott legfel­sőbb rendeletnek a jelen pótrendelet által nem érin­tett határozmányai, az úrbéri birtokszabályozás esz­közlésénél továbbra is irányadók maradnak. 10. §. Az országos alapból nyújtandó kárpótlás kulcsa iránt külön uton fog intézkedés létetni. 11. §. Jelen pótrendelet hatálya csak a székely­földre szorítkozik. Kelt Pesten, 1838. évi mártius 11-én. Horvát Boldizsár, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. 2668 NEMHIVATALOS RÉSZ.­­ Ő császári s Apostoli királyi Felsége, folyó évi augustus 23-án Ischlben kelt legfelsőbb elhatározá­sával a pestmegyei szadai helvét hitvallású evang­­egyházközségnek, épületei helyreállítása czéljából, a mindkét hitfelekezetű evangélikusok egyházi és iskolai czéljainak előmozdítására rendelt évi áta­lányból kétszáz o. é. frtnyi segélyt legkegyelmeseb­ben engedélyezni méltóztatott. A császári és Apostoli királyi Felsége, folyó évi augustus 27-én Ischlben kelt legfelsőbb elhatározá­sával a lápafői ref. egyházközségnek, temploma és is­kolaháza czélszerű átalakítási költségeinek pótlására a mindkét hitfelekezetű evangelicus egyházi és iskolai czélok előmozdítására rendelt évi átalányból 200 o. é. írt segélyt méltóztatott legkegyelmesebben en­gedélyezni. JELENTÉSE AZ ÁLLANDÓ PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGNAK AZ 1868. ÉVRE ELŐTERJESZTETT ÁLLAMKÖLTSÉGVETÉS TÁRGYÁBAN. Tisztelt képviselőhöz ! Midőn a tisztelettel alulírott bizottság a jelen évi államköltségvetés felett „Jelentését“ a képviselőház asztalára letenné, nem mulaszthatja el mindenek­előtt rámutatni arra, miszerint ez első állambudget, mely rendszeres alakban kerül a magyar országgyű­lés elé, szintén egyike megújult alkotmányos éle­tünk jelenségeinek, egyike azon nagyfontosságú mo­mentumoknak, melyek egyrészt tanúságául, másrészt biztosítékául szolgálnak annak, hogy a nemzet a pénzügyek terén is önsorsa felett már szabadon in­tézkedhetik s országos háztartását önnön érdekeivel megegyezőleg rendezheti De midőn ezt teszi, nem tartja fölöslegesnek megérinteni azt is, hogy állami életünk ez egyik új vívmányával egyidejűleg arra is utaltatunk állami háztartásunk ez első alkotmányos megállapítása al­kalmával, egyrészt az első szervezkedés­ és az át­menetnek nehézségeit méltánylólag számba venni; másfelől, tekintve azt, hogy nemzeti hitelünk s anyagi emelkedésünk ép úgy, mint politikai tekin­télyünk és erőnk nagyrészben pénzügyeink rendezett voltától és az államháztartásbani egyensúly biztosí­tásától függ, arról gondoskodni, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fenntartassék s egy egészséges és szilárd államháztartási rendszernek alapjai megvettessenek. E kettős tekintetet vélte a pénzügyi bizottság is, osztozva azon elvekben, melyek a pénzügyminiszer úr által is az államköltségvetés beterjesztésekor ez irányban kifejtettek, szem előtt tartandónak. A miért is egyfelől méltányos figyelembevétele az átmenet nehézségeinek, s a szervezés akadályainak­­, másfelől kellő mérlegelése a nemzet fizetési erejé­nek, s a kormányzat visszautasíthatlan feladatainak, valamint gondos szem előtt tartása a takarékosság és költségkímélés tekinteteinek­­ képezék az alapot, melyből a bizottság tárgyalásai folyamában kiindult, — a névpontot, mely szerint a budget tételeit egyen­­ként és egészben bíráló, — a zsinórmérvet, melyhez megállapodásai­ és javaslataiban alkalmazkodott, így fogta fel a bizottság feladatát. Ezen szellem­ben iparkodott és oly fontos, mint nem kis nehéz­ségekkel járó hivatásának megfelelni, s midőn je­len tanácskozmányainak eredményeit bemutatná, azon hitben él, miszerint a tisztelt képviselőház felismerendő azt is, hogy a bizottság e munkálattal nemcsak a jelen közvetlen szükségletének kívánt eleget tenni, hanem oda is irányozó törekvéseit, hogy egy hasonczélú későbbi munkálódásnak rögös útját lehetőleg egyengesse, s biztos­ alapjait meg­vesse. Másrészt szükségesnek tartja a bizottság méltá­nyolva beismerni azt, hogy tanácskozásai folyamá­ban mindazon közelebbi felvilágosítások és adatok, melyek munkálatának biztosi alapon való eszközlé­sére, s teljes­ tájékoztatás tekintetéből szükségel­tettek, s a miniszeriumstól előterjesztetni kérettek, ez utóbbi által lehetőleg teljes mérvben a bizottság­nak tényleg rendelkezésére is bocsáttattak. Ezeket előrebocsátva, áttér a bizottság azon néz­­pontok tüzetes­ ismertetésére, melyek szerint az összes költségvetést illetőleg eljárt, s melyek őt megállapodásaiban átalában vezérelték. Először: a­mi azon budgettételeket illeti melyek Magyarországra vonatkoznak, ezeket a bizottság részletesen és minden irányban behatólag tárgyald. Azonban az Erdélyre, nézve előirányzott tételeknél a bizottság részletekbe nem ereszkedik, hanem szem előtt tartva azt, hogy az egész fennálló igaz­gatási szervezet csak átmenetesnek tekinthető, s je­lentékenyebb változtatások ez év folytán foganatba nem vehetők: az illető tételek nagy részét általány­képen helybenhagyandónak vélte, s módosításokat csakis ott hozott javaslatba, hol azt külön pénzügyi vagy politikai tekintetek követelték. — Horvátor­szágot illetőleg végre a bizottság, figyelemmel a folyamatban lévő egyezkedésekre, az előterjesztett budget tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem az 1867. évre fennállott budget tételeit fogadta el ad­digra is, míg a közjogi végmegállapodás nyomán az újabb költségvetés fog életbe léptetni. Ugyanilykép említendő fel az, hogy a bizottság által oly költségvetési tételek, melyek a fennálló kormányzati szervezettel organikus összefüggésben már nem állanak,­­ inkább átmendes, vagy egyene­sen rendkívüli szükségletek fedezésére irányoztattak elő: az illető ministérium rendes szükségleti bud­­getjéből kitöröltettek, és az extraordinárium meg­felelő szakaszába helyeztettek által. Egy további jelentékenyebb körülmény a bizott­ság munkálatában a lehető legnagyobb takarékos­ság-kö­vetelte levonások és törlések eszközlőbe vé­tele, mely irányban különösen a következők tartan­dók szem előtt: A megtakarítások, melyek az egyes ministériumok kiadási összegeiben s egyes tételeinél történtek, két­félék. Vagy ugyanis levonások, azaz költség-leszál­lítások , melyeket ott hoz javaslatba a bizottság, a­hol az illető kiadási tétel vagy rendeltetése, vagy természete, vagy a legközelebb múlt évek tapaszta­lásai szerint, olyannak mutatkozott, hogy az előirány­zott summának alábbszállítása indokolt és ki is vi­hető. Vagy pedig törlések, azaz egyes tételeknek egyszerű mellőzése, a­hol név szerint az illető költ­ségösszegnek megfelelő állomás, tiszti hely stb., vagy egyáltalában nélkülözhetőnek, s feleslegesnek ismertetők fel, vagy pedig bizonyos rangban, vagy fokozatban­ lévő hivatali személyek számának ke­­vesbítése szükségesnek látszik, megjegyezvén, mi­ként mind a levonások, mind a törléseknél kellő tekintettel való a bizottság mindenütt arra, hogy oly tételeknél, a­melyeknek előirányzott összegei a ministérium által élvezett indemnity alapján már részben elköltöttek, a törlés csak az esztendő utolsó negyedére, mint a­melyre eddigelé az indemnitás kiterjesztve nem volt, mondatott ki,­­ egyes tételek egészbeni törlése csak ott történt, a­hol a szóban lévő állomás (a ministériumtól nyert felvilágosítás nyomán) be sem volt még töltve, vagy pedig az előirányzott összeg egészben vagy részben tettleg nélkülözhetővé vált A törlések osztályában egyik jelentékeny momen­tumot képez az előterjesztett budgetben : az úgy­nevezett „személyes pótlékok“ törlése. Azon elvből indulván ki ugyanis a bizottság, hogy azok, kik az illető hivatalokban jelenleg léteznek, egy a hivatal­lal egybekötve volt nagyobb fizetés élvezetére jogos igényt nem tarthatnak : a „személyes pótlékok“ czíme alatt megadott fizetés-javításokat legtöbb helyütt helybenhagyandóknak nem vélte, s csak ott hagyta meg ezeket (de ekkor is nem ezen a czímen, hanem működési pótlék vagy segélydíjképen), a­hol egyes tisztviselői állomásokra nézve különös méltányossági tekintetek forogtak fenn. Megjegyzi azonban itt is, hogy a személyes pótlékok törlése mindenütt csak az évnek már hátralévő és az in­demnity által nem fedött részére, vagyis egy negyed évre, hozatik indítványba; másfelől azt, hogy jövőre nézve is a bizottság a személyi pótlékok elvének al­kalmazását mellőzendőnek véli. A levonásokat illetőleg megérintendő még az is, hogy a bizottság az általa indokoltaknak talált 8 ja­vaslatba is hozott megtakarításoknál, a pénzügyminis­­térium által előleg eszközölt 2 százaléknyi levoná­sokat az egyes fejezetek és czímekben, annyiban a­mennyiben az egyes tételeknél kiszámított törlések tényleg megtörténtek, legtöbb helyütt figyelmen kívül hagyó, s az illető tételeket úgy vette tárgya­lásai alapjául, a­mint eredetileg az egyes ministe­­riumok által előirányozva voltak. Kapcsolatban evvel jelentkezik a virement vagy átruházás kérdése, melyet a lehető legnagyobb ta­

Next