Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-16 / 212. szám

mára. Még ha a begyakorlottság s fegyelem mindkét­­ részen teljesen egyenlő volna is, a történelem azt tanúsítja, hogy a siker rendesen eleinte a francziák részén volt, de később a német állhatatosság felé fordult. Midőn az aczél s ólom már egész erejét kifejté, az aranyra s ezüstre kerül a sor, s a szeren­cse, — mely eleinte a hosszabb karddal kaczérko­­dott, — végtére a mélyebb erősség számára tartja fénn mosolyait. Lehetetlen, hogy ilynemű tekintetek semmi nyo­matékot se gyakoroljanak Napóleon császár szelle­mére. Neki be kell látnia, hogy a háború Franczia­­országra nézve igen kétségbeesett hazárd­játék volna. Mindazáltal maga a háború felényire sem lenne oly végzetteljes, mint azon fegyveres béke, melyet ő — mint látszik — szabályszerű állapot gyanánt szabott az összes európai államokra. Azonban ő még ezen túlzott katonaság-tartás iránti versenyben is utoljára bizonyosan le fog győzetni. A Chalonsban lévő harezrakész sereg bámulatos s rettentő lehet , de az tagad­atlanul nagyon költséges is; fényes játékszer, de hacsak árnyéka létezik is az igazságnak a császári kormány békés nyilatkozataiban, nem pusztán ha­szontalan, hanem a legnagyobb mérvben veszélyes is. Mi nem akarunk nagy súlyt helyezni a lefegyver­­kezés dolgában Poroszország által tett első lépé­sekre. Azok jelentéktelen, s épen nem visszavonhat­­lan rendszabályok. De mégis helyes irányban tett előlépést képeznek, s hihetetlennek látszik, hogy Francziaország tétováznék azt utánozni, s hogy a haderő egy részének ideiglenes elbocsátásából ve­­télytársa pénzügyére nézve eredő könnyebbülést megnyert pénznek ne tekintse az erszények ama harczában, mely eddig élő elhalasztatá s talán eset­leg egészen meg is előzendi a kardok harczát. Ed­dig elő nem az nyert legtöbbet a játékban, ki több katonát gyűjtött össze, hanem az, ki több tallért taka­rított meg. Nem lehetetlen, hogy utoljára, ha az ügyek a legroszabb végletekre jutottak, annak, ki több tallért takarított meg, az is hatalmában álland, hogy több katonát gyűjthessen.“ Német ügyek. A „Correspondence du Nord-Est“ által közölt porosz sürgönyre, melyben a porosz hadseregnek 120,000 emberre való leszállítása említtetik, a me­lyet mi is közöltünk, a­­ Constitutionnél-m­eg egy névtelen levelezője azt jegyzi meg, hogy ezen leszállí­tások egyedül pénzbeli indokból eredtek. A szövet­séges alkotmánygyűlés t. i. a hadi költségeket öt év­re szabta meg előre, most pedig ezen költségek az élelem és takarmány drágasága miatt elégtelenek­nek mutatkoznak, valamint hogy a nagyon is drága tüzérségi kísérletek s a tábori bronz­ágyuknak aczél­­ágyukkal való helyettesítése is roppant összege­ket nyelt el és igényel még folyvást. „Elhatároz­tatott tehát — úgymond levelező — hogy a hadse­regből October 15-ke felé 80,000 ember bocsáttassék el a rendes létszámból, a­mi által nem csekély ösz­­szeg fog megtakaríttatni. A­mi az újonczok később­re való összehívását illeti, tulajdonképen csak hat hétre és nem három hóra tehető; 1869-ben tehát há­rom contingenssel kevesebb fog a fegyvergyakorla­tokban résztvenni.“ Ez volna tehát mindössze azon híres lefegyverkezés,­ melyről az észak-német lapok annyit beszéltek, Berlinből írják a fentebbi lapnak­:­ „Bizonyára emlékezni fog ön még,­hogy vagy 14 nap előtt azt írom, miként a porosz kormány azon kérdést intézte a sz.-pétervári kabinethez, várjon szándékozik-e, a­mint hire kering, megragadni az alkalmat, s az október havában összeülő bizottmány előtt, — mely a robbanó lövegek fölött lesz határo­zandó, ■— egy általános lefegyverkezési ajánlatot tenni. Azt is mondom, hogy Gortsakofsky erre tagadó­­lag válaszolt. Ezen felelet tulajdonképen dementi volt a­­Morning Post­-ra nézve, mely először ter­jesztő azon hírt, melyen a porosz kabinet kívánsága alapul. A nevezett lap tudósításai azonban még­sem voltak teljesen alaptalanok. A berlini és sz.-pétervári kabinetek közt ugyanis most is váltottak sürgönyök, s a porosz hadsereg le­szállítása s az újonczok egybehívásának elhalasztása ennek következtében történt. Oroszország hasonló rendszabályokhoz nyúlt. Orosz- és Poroszország ezen eljárás által morális pressiót akarnak Francziaországra gyakorolni, hogy az szintén kénytelen legyen példájukat követni, mely nélkül utóbbinak minden béke­nyilatkozata egy balkányi hitelt sem érdemel. Semmi kétséget sem szenved, hogy az orosz és po­rosz kormányok most minden lehető eszközt felhasz­nálnak arra, hogy megszilárdítsák az európai békét, s hogy meg vannak győződve, miszerint Franczia­ország addig, míg egyedül áll, nem álmodhatik ar­ról , hogy megzavarja a békét. Több lap említette, hogy a porosz király a schwal­­bachi találkozás alkalmával teljes erejéből igyeke­zett az Austria és Oroszország közötti jó viszonyokat helyreállítani. Úgy hiszem, bátran biztosíthatom önt, miszerint ezen hír semmi alappal sem bír. Az orosz kabinet már több ízben kijelenti, hogy Austria és Oroszország közt a jelen pillanatban közeledésről szó sem lehet.“ Ugyancsak a „Correspondence du Nord-Est-nek Írják Bécsből f. hó 10-ről­ .A porosz kormánynak, úgy látszik, határozott malheur-je van Usedom hires jegyzékével. Nemcsak, hogy a b. Werther által ez ügyben tett nyilatko­zatok közötte és b. Beust között oly útra terelték a társalgást, mely a berlini kabinetre semmiképen sem lehetett kellemetes, hanem utólag még az is ki­sül, hogy a c­áfolatok alapját tevő nyilatkozatok nem hűségesek. Ön tudni fogja, hogy a porosz Moniteur azon ha­tározott állítással lépett föl, s b. Werther is azt mon­da Beustnak, hogy Usedom jegyzékét nem ismerték Berlinben, csak több nappal később, mint az La Mar­­morának átnyuttatott, s hogy a berlini kabinet an­nál kevésbé lehet ezen lépésért felelős, miután több pontra nézve nem értett egyet olaszországi képvise­lőjével. Flórenczből jelentik ugyanis, hogy Giacini lovag, volt külügyi államtitkár, oly okmányok birtokában van, melyek érdekes részleteket tartalmaznak az 1866-oi eseményekre vonatkozólag, s melyekből ki­tűnik, hogy Usedom, mielőtt a kérdéses jegyzéket junius 16-án átadta volna La­ Marmorának, annak teljes tartalmát Berlinben tudatta volt, s hogy Use­dom csak Bismarck jr. beleegyezése után adta azt át az olasz c­iniszernek. Úgy látszik, hogy b. Beust teljesen ismerte már e részletek tartalmát, midőn b. Werther előtte az ügy felvilágosítását akarta megkísérteni, úgy hogy b. Beust joggal kérdezhette volna : vájjon ki már most az ámított? Beust b. azonban csak annyit mondott, hogy ő meghiszi, hogy 8 felségének a porosz ki­rálynak nem volt ezen jegyzék tartalmáról tudo­mása, mielőtt az átadatott volna; de nem hiszi, hogy 8 felsége a porosz király kormányának ne lett volna arról tudomása. Azt is mondá, hogy sajnálja, mikép nem ámíthat­ja magát annyira, hogy az nem látná, hogy Porosz­­ország, a­mennyiben tőle függött, a kérdéses jegyzék kivitelére mindent megtett, mert a Poroszország ál­tal tett hűtlenségi kísérletek már a sadowai csata után történtek, tehát akkor, midőn Poroszország többé mit sem tarthatott az osztrák fegyverektől.“ 2722 Olasz ügyek. Mint Flórenczből 11-ről jelentik, Garibaldi foly­vást Caprerában van. Az uzieri-galenorai választók­hoz intézett levele. — melyben lemond a követség­ről. — közzététetett. Ő ezen aug. 25-ről kelt levélben kijelenti, hogy azért mondott le, mivel nem képes a választóknak szolgálni. Physicai gyöngélkedés s annak tudata, hogy nem képes segitni egy nemes s elhagyatott népen, nem engedik neki résztvenni a parliament működésében. Mindazáltal mindig kész teend­ők­ét föláldozni, ha alkalma lenne honának használhatni. Orosz ügyek. A .Correspondence du Nord-Est'1 -bei. irják Volhyniából és Ukrajnától. Miután tartományaink anyagilag teljesen tönkre tétettek, az orosz kormány siet a­­ pórnépet szellemi­leg is elsatnyitni. E czélból a pórnép s a nagy földbirtokosok közötti jó viszonyokat föl akarja forgatni s nemcsak egy kormányhoz nem illő, de részben nevetséges eszkö­zökkel is iparkodik ezt végrehajtani. Igy például alsóbb rendű hivatalnokok kijárnak a mezőkre, beszélnek a pórnéppel, összegyűjtik azokat a korcsmákban s arra izgatják, hogy ne köszönje­nek régi uraiknak, mert azok lengyelek,forradalmá­rok, kiket a czár utál, s kiknél sokkal jobban szereti a pórnépet, tehát inkább utóbbiakat kellene tisztel­ni, köszöntem a nemeseknek. Ezek azon tanok, melyeket az orosz kormány hir­det , mely különben magát conservativ kormánynak vallja. — Meg van ezen kívül hagyva a lengyel gaz­dáknak, milyen szekereken hordják be ezentúl gabo­náikat, s hogy az eddigi gömbölyű táskákat ezen­túl nem szabad használni. Kiewben van egy katonai iskola, mely I. Sándor czár uralkodása alatt alapíttatott, s melynek felállí­tásához a szükséges összegeket a lengyel földbirto­kosok adták. Az orosz kormány erre nézve már most rendeletet adott ki, hogy a legközelebbi tíz év alatt egy lengyel se vétessék fel abba, mely idő lefolyása után csak egy tizedrésznek szabad lengyelekből­ ál­lam. Mindennek daczára azonban a lengyelek mégis köteleztek a fenntartási költségekhez járulni. Stockholmból írják, hogy a szabad költözködés és ipar­szabadság a skandináviai félszigeten némi dia­dalt aratott. A svéd kormány t. i. egy már 1864-ben tett ígéretéhez képest elrendelte, hogy jövőre min­den norvégiainak jogában áll, előleges engedelem nélkül is Svédországban letelepülnie, ott a bel- és kül­hajózásra szükséges eszközöket beszereznie; to­vábbá megengedtetik minden norvégiainak Svédor­szágban fekvő vagyont szerezni, föltéve, hogy a tu­lajdonos, ha nem lakik helyben, törvényes helyettest­ rendel. Végül valamennyi norvégiainak megengedte­tik Svédországban kereskedést és ipart űzni, ha ott veszi lakását s magát a kivetett adóknak alája veti. Minden eddigi megszorítások, melyek svéd hajókon a norvégiai szolgálatot megnehezíték, megszűntet­tek. A kezdeményezés dicsősége mindezekben Osz­kár herczeget s annak környezetét illeti, kik azon a czélból indultak ki,hogy a két országot lehetőleg egy­máshoz fűzzék. ^Amerikai ügyek. Mint Philadelphiából f. hó 10-kéről távirják, a massachusettsi republikán állam­gyűlés összeült, Claffin választatott kormányzóvá. Határozatok ho­zattak az Egy­esült­ Áll­amok adósságának arányban fizetése iránt. New­ Yorkból f. hó 2-ról kelt tudósítások szerint* a georgiai törvényhozó­ testület fölhatalmazá a kor­mányzót az egész államban minden szervezett fegy­veres egyénnek elbocsátására. A dél-carolinai kormányzó egy körlevélben minden fegyveres szervezkedést kárhoztat. A louisianai senatus a demokrata jelöölt kiuta­­sítá,­s helyébe egy radical négert vett föl. Az arkansasi zavargások már elnyomattak, s a fegyveresek által bezáratott törvényszéki termek újra megnyittattak. A zavargásokra vonatkozó első tudó­sítások túlzottak voltak. New­ Orleansban legközelebb nagy demokratikus menet volt, melyben néger társulatok vettek részt Azon Paraguayból érkezett tudósítás folytán, hogy a szövetségesek a „Wasp“ amerikai ágyú­naszádnak nem engedték meg az Arkansasba menetelt, Seward utasításokat küldött Webb tábornokhoz, a riói ame­rikai követhez aziránt, hogy tüstént engedélyt kér­jen a „Wasp“ számára, s megtagadás esetére kérje ki útlevelét (Legújabb tudósítások szerint a kívánt engedély már megadatott.) Vermont államban a republikánok győztek a vá­lasztásoknál mintegy 28,000 szónyi többséggel. Kormányzóvá Pope, s congressusi tagokká Smith, Poland és Walland választottak. A tennesseei törvényhozó­ testület egy bizottmányt küldött Washingtonba, az elnöktől nemzeti segélyt kérni, a rend fenntartása végett Grant tábornok Chicagóban a republikánok által lelkesüléssel fogadtatott. Johnson elnök kihirdető a nicaraguai köztársaság­gal kötött szerződés megerősítését, mely szerint az Egyesült­ Államoknak a szorulaton átmeneteli jog adatik. Ottawából f. hó 1-ről kelt tudósítások szerint a canadai parliament oct. - ig újólag elnapoltatott. Bőse Washingtonba készült indulni, hogy alkudo­zásokat kezdjen meg a viszonossági szerződés meg­újítása végett. Svattyside, egy canadai falu, hamuvá tétetett a folyvást dühöngő erdei égések által. Mint Madridból 10-ről jelentik, a spanyol kor­mány 30,000 katonát ajánlott föl római helyőrségül, egy Franczia é­s Poroszország közti háború esetére.

Next