Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-16 / 212. szám
mára. Még ha a begyakorlottság s fegyelem mindkét részen teljesen egyenlő volna is, a történelem azt tanúsítja, hogy a siker rendesen eleinte a francziák részén volt, de később a német állhatatosság felé fordult. Midőn az aczél s ólom már egész erejét kifejté, az aranyra s ezüstre kerül a sor, s a szerencse, — mely eleinte a hosszabb karddal kaczérkodott, — végtére a mélyebb erősség számára tartja fénn mosolyait. Lehetetlen, hogy ilynemű tekintetek semmi nyomatékot se gyakoroljanak Napóleon császár szellemére. Neki be kell látnia, hogy a háború Francziaországra nézve igen kétségbeesett hazárdjáték volna. Mindazáltal maga a háború felényire sem lenne oly végzetteljes, mint azon fegyveres béke, melyet ő — mint látszik — szabályszerű állapot gyanánt szabott az összes európai államokra. Azonban ő még ezen túlzott katonaság-tartás iránti versenyben is utoljára bizonyosan le fog győzetni. A Chalonsban lévő harezrakész sereg bámulatos s rettentő lehet , de az tagadatlanul nagyon költséges is; fényes játékszer, de hacsak árnyéka létezik is az igazságnak a császári kormány békés nyilatkozataiban, nem pusztán haszontalan, hanem a legnagyobb mérvben veszélyes is. Mi nem akarunk nagy súlyt helyezni a lefegyverkezés dolgában Poroszország által tett első lépésekre. Azok jelentéktelen, s épen nem visszavonhatlan rendszabályok. De mégis helyes irányban tett előlépést képeznek, s hihetetlennek látszik, hogy Francziaország tétováznék azt utánozni, s hogy a haderő egy részének ideiglenes elbocsátásából vetélytársa pénzügyére nézve eredő könnyebbülést megnyert pénznek ne tekintse az erszények ama harczában, mely eddig élő elhalasztatá s talán esetleg egészen meg is előzendi a kardok harczát. Eddig elő nem az nyert legtöbbet a játékban, ki több katonát gyűjtött össze, hanem az, ki több tallért takarított meg. Nem lehetetlen, hogy utoljára, ha az ügyek a legroszabb végletekre jutottak, annak, ki több tallért takarított meg, az is hatalmában álland, hogy több katonát gyűjthessen.“ Német ügyek. A „Correspondence du Nord-Est“ által közölt porosz sürgönyre, melyben a porosz hadseregnek 120,000 emberre való leszállítása említtetik, a melyet mi is közöltünk, a Constitutionnél-meg egy névtelen levelezője azt jegyzi meg, hogy ezen leszállítások egyedül pénzbeli indokból eredtek. A szövetséges alkotmánygyűlés t. i. a hadi költségeket öt évre szabta meg előre, most pedig ezen költségek az élelem és takarmány drágasága miatt elégteleneknek mutatkoznak, valamint hogy a nagyon is drága tüzérségi kísérletek s a tábori bronzágyuknak aczélágyukkal való helyettesítése is roppant összegeket nyelt el és igényel még folyvást. „Elhatároztatott tehát — úgymond levelező — hogy a hadseregből October 15-ke felé 80,000 ember bocsáttassék el a rendes létszámból, ami által nem csekély öszszeg fog megtakaríttatni. Ami az újonczok későbbre való összehívását illeti, tulajdonképen csak hat hétre és nem három hóra tehető; 1869-ben tehát három contingenssel kevesebb fog a fegyvergyakorlatokban résztvenni.“ Ez volna tehát mindössze azon híres lefegyverkezés, melyről az észak-német lapok annyit beszéltek, Berlinből írják a fentebbi lapnak: „Bizonyára emlékezni fog ön még,hogy vagy 14 nap előtt azt írom, miként a porosz kormány azon kérdést intézte a sz.-pétervári kabinethez, várjon szándékozik-e, amint hire kering, megragadni az alkalmat, s az október havában összeülő bizottmány előtt, — mely a robbanó lövegek fölött lesz határozandó, ■— egy általános lefegyverkezési ajánlatot tenni. Azt is mondom, hogy Gortsakofsky erre tagadólag válaszolt. Ezen felelet tulajdonképen dementi volt aMorning Post-ra nézve, mely először terjesztő azon hírt, melyen a porosz kabinet kívánsága alapul. A nevezett lap tudósításai azonban mégsem voltak teljesen alaptalanok. A berlini és sz.-pétervári kabinetek közt ugyanis most is váltottak sürgönyök, s a porosz hadsereg leszállítása s az újonczok egybehívásának elhalasztása ennek következtében történt. Oroszország hasonló rendszabályokhoz nyúlt. Orosz- és Poroszország ezen eljárás által morális pressiót akarnak Francziaországra gyakorolni, hogy az szintén kénytelen legyen példájukat követni, mely nélkül utóbbinak minden békenyilatkozata egy balkányi hitelt sem érdemel. Semmi kétséget sem szenved, hogy az orosz és porosz kormányok most minden lehető eszközt felhasználnak arra, hogy megszilárdítsák az európai békét, s hogy meg vannak győződve, miszerint Francziaország addig, míg egyedül áll, nem álmodhatik arról , hogy megzavarja a békét. Több lap említette, hogy a porosz király a schwalbachi találkozás alkalmával teljes erejéből igyekezett az Austria és Oroszország közötti jó viszonyokat helyreállítani. Úgy hiszem, bátran biztosíthatom önt, miszerint ezen hír semmi alappal sem bír. Az orosz kabinet már több ízben kijelenti, hogy Austria és Oroszország közt a jelen pillanatban közeledésről szó sem lehet.“ Ugyancsak a „Correspondence du Nord-Est-nek Írják Bécsből f. hó 10-ről .A porosz kormánynak, úgy látszik, határozott malheur-je van Usedom hires jegyzékével. Nemcsak, hogy a b. Werther által ez ügyben tett nyilatkozatok közötte és b. Beust között oly útra terelték a társalgást, mely a berlini kabinetre semmiképen sem lehetett kellemetes, hanem utólag még az is kisül, hogy a cáfolatok alapját tevő nyilatkozatok nem hűségesek. Ön tudni fogja, hogy a porosz Moniteur azon határozott állítással lépett föl, s b. Werther is azt monda Beustnak, hogy Usedom jegyzékét nem ismerték Berlinben, csak több nappal később, mint az La Marmorának átnyuttatott, s hogy a berlini kabinet annál kevésbé lehet ezen lépésért felelős, miután több pontra nézve nem értett egyet olaszországi képviselőjével. Flórenczből jelentik ugyanis, hogy Giacini lovag, volt külügyi államtitkár, oly okmányok birtokában van, melyek érdekes részleteket tartalmaznak az 1866-oi eseményekre vonatkozólag, s melyekből kitűnik, hogy Usedom, mielőtt a kérdéses jegyzéket junius 16-án átadta volna La Marmorának, annak teljes tartalmát Berlinben tudatta volt, s hogy Usedom csak Bismarck jr. beleegyezése után adta azt át az olasz ciniszernek. Úgy látszik, hogy b. Beust teljesen ismerte már e részletek tartalmát, midőn b. Werther előtte az ügy felvilágosítását akarta megkísérteni, úgy hogy b. Beust joggal kérdezhette volna : vájjon ki már most az ámított? Beust b. azonban csak annyit mondott, hogy ő meghiszi, hogy 8 felségének a porosz királynak nem volt ezen jegyzék tartalmáról tudomása, mielőtt az átadatott volna; de nem hiszi, hogy 8 felsége a porosz király kormányának ne lett volna arról tudomása. Azt is mondá, hogy sajnálja, mikép nem ámíthatja magát annyira, hogy az nem látná, hogy Poroszország, amennyiben tőle függött, a kérdéses jegyzék kivitelére mindent megtett, mert a Poroszország által tett hűtlenségi kísérletek már a sadowai csata után történtek, tehát akkor, midőn Poroszország többé mit sem tarthatott az osztrák fegyverektől.“ 2722 Olasz ügyek. Mint Flórenczből 11-ről jelentik, Garibaldi folyvást Caprerában van. Az uzieri-galenorai választókhoz intézett levele. — melyben lemond a követségről. — közzététetett. Ő ezen aug. 25-ről kelt levélben kijelenti, hogy azért mondott le, mivel nem képes a választóknak szolgálni. Physicai gyöngélkedés s annak tudata, hogy nem képes segitni egy nemes s elhagyatott népen, nem engedik neki résztvenni a parliament működésében. Mindazáltal mindig kész teendőkét föláldozni, ha alkalma lenne honának használhatni. Orosz ügyek. A .Correspondence du Nord-Est'1 -bei. irják Volhyniából és Ukrajnától. Miután tartományaink anyagilag teljesen tönkre tétettek, az orosz kormány siet a pórnépet szellemileg is elsatnyitni. E czélból a pórnép s a nagy földbirtokosok közötti jó viszonyokat föl akarja forgatni s nemcsak egy kormányhoz nem illő, de részben nevetséges eszközökkel is iparkodik ezt végrehajtani. Igy például alsóbb rendű hivatalnokok kijárnak a mezőkre, beszélnek a pórnéppel, összegyűjtik azokat a korcsmákban s arra izgatják, hogy ne köszönjenek régi uraiknak, mert azok lengyelek,forradalmárok, kiket a czár utál, s kiknél sokkal jobban szereti a pórnépet, tehát inkább utóbbiakat kellene tisztelni, köszöntem a nemeseknek. Ezek azon tanok, melyeket az orosz kormány hirdet , mely különben magát conservativ kormánynak vallja. — Meg van ezen kívül hagyva a lengyel gazdáknak, milyen szekereken hordják be ezentúl gabonáikat, s hogy az eddigi gömbölyű táskákat ezentúl nem szabad használni. Kiewben van egy katonai iskola, mely I. Sándor czár uralkodása alatt alapíttatott, s melynek felállításához a szükséges összegeket a lengyel földbirtokosok adták. Az orosz kormány erre nézve már most rendeletet adott ki, hogy a legközelebbi tíz év alatt egy lengyel se vétessék fel abba, mely idő lefolyása után csak egy tizedrésznek szabad lengyelekből állam. Mindennek daczára azonban a lengyelek mégis köteleztek a fenntartási költségekhez járulni. Stockholmból írják, hogy a szabad költözködés és iparszabadság a skandináviai félszigeten némi diadalt aratott. A svéd kormány t. i. egy már 1864-ben tett ígéretéhez képest elrendelte, hogy jövőre minden norvégiainak jogában áll, előleges engedelem nélkül is Svédországban letelepülnie, ott a bel- és külhajózásra szükséges eszközöket beszereznie; továbbá megengedtetik minden norvégiainak Svédországban fekvő vagyont szerezni, föltéve, hogy a tulajdonos, ha nem lakik helyben, törvényes helyettest rendel. Végül valamennyi norvégiainak megengedtetik Svédországban kereskedést és ipart űzni, ha ott veszi lakását s magát a kivetett adóknak alája veti. Minden eddigi megszorítások, melyek svéd hajókon a norvégiai szolgálatot megnehezíték, megszűntettek. A kezdeményezés dicsősége mindezekben Oszkár herczeget s annak környezetét illeti, kik azon a czélból indultak ki,hogy a két országot lehetőleg egymáshoz fűzzék. ^Amerikai ügyek. Mint Philadelphiából f. hó 10-kéről távirják, a massachusettsi republikán államgyűlés összeült, Claffin választatott kormányzóvá. Határozatok hozattak az Egyesült Államok adósságának arányban fizetése iránt. New Yorkból f. hó 2-ról kelt tudósítások szerint* a georgiai törvényhozó testület fölhatalmazá a kormányzót az egész államban minden szervezett fegyveres egyénnek elbocsátására. A dél-carolinai kormányzó egy körlevélben minden fegyveres szervezkedést kárhoztat. A louisianai senatus a demokrata jelöölt kiutasítá,s helyébe egy radical négert vett föl. Az arkansasi zavargások már elnyomattak, s a fegyveresek által bezáratott törvényszéki termek újra megnyittattak. A zavargásokra vonatkozó első tudósítások túlzottak voltak. New Orleansban legközelebb nagy demokratikus menet volt, melyben néger társulatok vettek részt Azon Paraguayból érkezett tudósítás folytán, hogy a szövetségesek a „Wasp“ amerikai ágyúnaszádnak nem engedték meg az Arkansasba menetelt, Seward utasításokat küldött Webb tábornokhoz, a riói amerikai követhez aziránt, hogy tüstént engedélyt kérjen a „Wasp“ számára, s megtagadás esetére kérje ki útlevelét (Legújabb tudósítások szerint a kívánt engedély már megadatott.) Vermont államban a republikánok győztek a választásoknál mintegy 28,000 szónyi többséggel. Kormányzóvá Pope, s congressusi tagokká Smith, Poland és Walland választottak. A tennesseei törvényhozó testület egy bizottmányt küldött Washingtonba, az elnöktől nemzeti segélyt kérni, a rend fenntartása végett Grant tábornok Chicagóban a republikánok által lelkesüléssel fogadtatott. Johnson elnök kihirdető a nicaraguai köztársasággal kötött szerződés megerősítését, mely szerint az Egyesült Államoknak a szorulaton átmeneteli jog adatik. Ottawából f. hó 1-ről kelt tudósítások szerint a canadai parliament oct. - ig újólag elnapoltatott. Bőse Washingtonba készült indulni, hogy alkudozásokat kezdjen meg a viszonossági szerződés megújítása végett. Svattyside, egy canadai falu, hamuvá tétetett a folyvást dühöngő erdei égések által. Mint Madridból 10-ről jelentik, a spanyol kormány 30,000 katonát ajánlott föl római helyőrségül, egy Franczia és Poroszország közti háború esetére.