Budapesti Közlöny, 1870. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-29 / 23. szám
Pest-Buda, 1870. Szombat, január 29. 23. szám. &zR&ILKH/.Tú8Éti : Pesten . hatvalai-utcai 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok - tere 7. sz. a. földszint. KÉ2IHATOK nem küldetnek tímra. Bémentellen levelek csak rendes levelezőinktől fel. El.ŐriZETissÁRAI : Napolytai postai szatuáldíssel : Egész évre.........................20 frt. Félévre......................... 10 „ Negyedévre ..... 6 . Budapestes házhoz hordva ‘ Egész évre . . . 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 „ dr . Hivatalos Hirdetés»* : A bivauioe ..Értesítőbe-4 igYtknőé hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt elilegeeee beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, a00—300-ie 3 frt és igy tovább minden 11Kr szóért 1 frt to’, főbb. MaOÁshirdítíib*: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hirdetésért 9 kr. minden beigtatásnál. A bélyegdíj külön minden beigtatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Horvát, szlavón- és dal-rátországi miniszerem által előterjesztett, ugyanazon országok bánjának javaslatára. Kraljevich Frigyes, Pozsegamegye főispánjának ugyanezen minőségben Verőczemegyébe leendő áthelyeztetését megengedvén, egyszersmind Alaljevac Peter kir. tanácsost és Pozsegamegye alispánját ugyanezen megye főispánjává kinevezem. Bécsben, 1870. január hó 24-én. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Báró Rauch Levin, s. k. A magyar királyi pénzügyministerium az újonnan felállítandó m. k. sóhivatalokhoz következő egyéneket nevezte ki: Veszprémbe . Sótárnokká: Batta Mihály nyug. adóhivatali pénztárnokot, volt m. k. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Simonis István cs. kir. hadnagyot. Mázsatisztté: Lukrits Károly vasúti kiadót. Komáromba: Sótimokká: Kardhordó Ferencz, szeredi adóhivatali pénztárnokot, volt m. kir. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Lakner László uradalmi tisztet. Mázsatisztté: König Lajos kereskedőt. Győrbe: Sótárnokká . Hatzky Dániel magánzót, volt megyei pénztárnokot. Ellenőrzé: Fried Jakab a cs. k. szab. osztr. hitelintézet sóügynöksége pénztárnokát. Sopronba: Sótárnokká. Manzberg Ferencz pécsi pénzügyigazgatósági fogalmazót, volt m. kir. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Illincz Konrád pénzügyminiszeri számtisztet. Pozsonyba : Sótárnokká: Schörmann Ignácz, budai pénzügyigazgatósági számtisztet, volt m. k. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Kiss Lajos magánzót, volt szolgabirót Mázsatisztté: Doppler Ferencz a cs. k. szab. osztr. hitelintézet sőügynöksége mázsamesterét. A magyar kir. pénzügyminister Pitócz Bélát a pécskai k. uradalomhoz ispánná nevezte ki. Stromayer Henrik 4-ed évi joghallgató pesti lakos vezetéknevének „Szendrői“-re kért átváltoztatása folyó évi 1216 számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. Nagy József postahivatalnok szegedi lakos vezetéknevének „Gyömörei“-re kért átváltoztatása folyó évi 1245. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. A győri m. kir. pénzügyigazgatóság Paál Ferencz segédtisztet III. osztályú adótisztté, Illa Ferencz napdijast pedig III. oszt. segédtisztté mindkettőt a pápai adóhivatalhoz nevezte ki. A m. k. pénzügyministerium a baziási I. osztályú mellékvámhivatalt felhatalmazta, hogy adóvisszatérítés mellett külföldre kivitt sörre nézve a szabályszerű ellenőrzési teendőket végezhesse. F. évi február hó 1-én borsodmegyei Nyék helységben postahivatal fog életbe lépni, mely a levél- és kocsi postai szolgálattal foglalkozand és összeköttetésben lesz a Miskolcz és Hatvan közt közlekedő vasúti vonatokkal. E postahivatal kézbesítési körét következő helységek és puszták képezik: Nyék, Ládháza, Mályi, Sajó-Petri, Rákos puszta. NEMHIVATALOS RÉSZ. A galicziai vizkárosultak javára Heves megyében begyűlt 19 frt 98 krnyi öszveg a magyar kir. belügyministerium által rendeltetése helyére küldetett Azt állítja Ludwigh úr, hogy sohasem volt a magyar katonának drágább és roszabb ruhája mint a Harapat szállítmányi téglaveres bugyogó s foszló zubbony; e tételét nem az árak magasságára, hanem a ruházat rosszaságára alapítván. Ennek ellenében megjegyezzük, hogy a mintadarabok a stokeraui commissió legjobb anyagából készíttettek, hogy a mintaszerüség ellenőrzésével megbízott commissio élére ugyanazon Nyitrai őrnagy állíttatott, ki 1848-ben is megfelelő állást tartott elfoglalva; hogy, mint már is mondottuk, a bizottsághoz szakértőket az ipar- és kereskedelmi ministérium ajánlott, s hogy ezek részben a szállítókkal versenyzett consortiumból vétettek. Ha mégis megtörtént volna, hogy a lovassági nadrágok már két hónap alatt elrongyollottak, úgy az csak azoknál történhetett, melyeket azon egyének viseltek, kik a remontáknak, és pedig nem egy rendbelieknek, hanem mindannyinak belovagolását eszközölték, s igy azon daraboknak azon két hónap alatt volt mit kiállni. Amiket Ludwigh úr a szállítási nyomorúságokról beszél, azok, amennyiben nem valótlanságok vagy legalább minden mértéken túli eltorzítások, e ministeriumnak ismét nem hibái, hanem bajai. Épen ily baja lett volna az is, ha a raktárban 300 nadrág csakugyan megbarátkozott volna a patkányokkal, mi azonban szerencsére nem áll. Miért állította fel a ministerium Pozsonyban a montour-albizottmányt, arra is könnyű megfelelni. Tette ezt először azért, hogy ott helyben könynyebben ellenőrizhesse, hogy csak az ottani műhelyekben készült darabok szállíttassanak, ne pedig olyanok, melyek netán még mindig a hazán kívül készíttetnek. Alkalmat erre épen a „Pesti Napló”nak egy jóakaratú figyelmeztetése adott. Tette másodszor meg azért, mert az eddigi szállításoknál nem eléggé tartatott meg a különböző méretek közötti arány, minek megtartását sokkal könnyebb eszközölni ott, hol azonnal más darabot lehet kívánni s vizetni a meg nem felelő méretű helyett Tette végre azért, mivel a Pestig való szállítás költségét a Pozsonyban átveendő darabok után is a szállító tartozván viselni, ezáltal a kincstár semmi kárt sem szenved, ellenben nyer mindazon helyekre való elszállításoknál, amelyekre az Pozsonyból könnyebb. Ha a zászlóaljaknál aránylag még kevesebb a ruházati és szerelvényi készlet, úgy annak egyik oka az utak azon rendkívüli rosszaságában is keresendő, melynek a hidegre várt idő csak a napokban vetett némileg véget. Egyébiránt minden intézkedés meg van téve, hogy ez irányban is haladék nélkül megtörténjék mindaz, amire szükség van, s Ludwigh úr meg lehet győződve, hogy a honvédzászlóaljaknál ott lesz mártius közepére a 600 darab ruha, s ugyanannyi fegyver. Sőt ott lesz még több is. Ha a tegnapi czikkében Ludvigh úr azt mondja, hogy „a honvédministeriumot* vezető exprofessor úr nem is kérdé, vájjon van-e Magyarországnak szíjgyártója, kardra való ló vasa, és értenek-e Magyarországban akár a kardkészítéshez, akár a lovak felszereléséhez, hanem maga járta be Bécs városát, — és ott, nem tudjuk, tolmácscsal-e vagy tolmács nélkül — az alkut a kardszállitás végett meg is kötötte:“ úgy figyelmeztetnünk kell,hogy a honvédministeriumot gróf Andrásy vezeti, s nem az exprofessor Kerkápoly, ki egyébiránt arra, hogy professorkodott, s hogy Ő Felsége kegyelméből mai napon is birt jogosultságánál fogva, — ha isten is úgy akarja mint ő, még professorkodni fog, büszkeséggel és örömmel gondol. Épen mivel nevezett ministeriumot gróf Andrásy vezeti, ő maga volt az, ki igaz, államtitkárának kíséretében fölkereste Obiig fegyvergyáros bécsi raktárát, megpróbálta ott a különböző kardokat, megrendelte a mintákat, s többszöri próbálgatás után végre elfogadott egyet, elrendelte a szerződés megkötését, s megköttetvén helybenhagyta azt. De mindez csak azután történt, mikor az előrebocsátott árlejtés eredményéből meggyőződött arról, hogy a hazán belül a kardokat készíttetni hiába akarná, megengedjük, azért, mivel az előzött években oly körülmények közt volt az ország, mikor a katonai kormány egy festőművésznek még kard-markolatját is, melyet mintául képeihez használt, bűnül vette, és elkobozta. Antichambikrozásra meg épen nincsen szükség, s ha egynémely vállalkozó ahelyett, hogy ajánlatának sikerét nyugodtan honn várná, feljár a ministériumba, arról ki sem tehet; valamint arról sem, ha a velük való beszélgetésnél egyéb dolog is van. Azon állítását, hogy az ágyak szállítása egyszerű alku mellett adatott át a nádor-utczai szép nőnek, maga cáfolja meg Ludvigh úr, mondván, hogy a ministérium octoberig várt az azokra vonatkozó hirdetménynyel. A valóság az, hogy a árlejtési hirdetés itt is előrebocsáttatott, az