Budapesti Közlöny, 1870. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-29 / 23. szám

Pest-Buda, 1870. Szombat, január 29. 23. szám. &zR&ILKH/.Tú8Éti : Pesten . hatvalai-utcai 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok - tere 7. sz. a. földszint. KÉ2IHATOK nem küldetnek tímra. Bém­entel­­len levelek csak rendes levelezőinktől f­­el. El.ŐriZETiss­ÁRAI : Napolytai postai szatuáldíssel : Egész évre.........................20 frt. Félévre......................... 10 „ Negyedévre ..... 6 . Budapestes házhoz hordva ‘ Egész évre . . . 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . 4 „ dr . Hivatalos Hirdetés»* : A bivauioe ..Értesítőbe-4 igYtknőé hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt elilegeeee beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, a­00—300-ie 3 frt és igy tovább minden 11Kr szóért 1 frt to’, főbb. MaOÁshirdítíib*: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hir­detésért 9 kr. minden­ beigtatás­­nál. A bélyeg­díj külön minden beigtatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Horvát, szlavón- és dal-r­átországi minis­­zerem által előterjesztett, ugyanazon or­szágok bánjának javaslatára. Kraljevich Frigyes, Pozsegamegye főispánjának ugyan­ezen minőségben Verőczemegyébe leendő áthelyeztetését megengedvén, egyszersmind Alaljevac Peter kir. tanácsost és Pozsega­megye alispánját ugyanezen megye főis­pánjává kinevezem. Bécsben, 1870. január hó 24-én. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k. Báró Rauch Levin, s. k. A magyar királyi pénzü­gyministerium az újon­nan felállítandó m. k. sóhivatalokhoz következő egyéneket nevezte ki: Veszprémbe . Sótárnokká: Batta Mihály nyug. adóhivatali pénztárnokot, volt m. k. sóhivatalno­kot. Ellenőrzé: Simonis István cs. kir. hadnagyot. Mázsatisztté: Lukrits Károly vasúti kiadót. Komáromba: Sótimokká: Kardhordó Ferencz, szeredi adóhivatali pénztárnokot, volt m. kir. só­hivatalnokot. Ellenőrzé: Lakner László uradalmi tisztet. Mázsatisztté: König Lajos kereskedőt. Győrbe: Sótárnokká . Hatzky Dániel magánzót, volt megyei pénztárnokot. Ellenőrzé: Fried Jakab a cs. k. szab. osztr. hitelintézet sóügynöksége pénz­tárnokát. Sopronba: Sótárnokká­. Manzberg Ferencz pé­csi pénzügyigazgatósági fogalmazót, volt m­. kir. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Illincz Konrád pénz­­ügyminiszeri számtisztet. Pozsonyba : Sótárnokká: Schörm­ann Ignácz, budai pénzügyigazgatósági számtisztet, volt m. k. sóhivatalnokot. Ellenőrzé: Kiss Lajos magán­zót, volt szolgabirót Mázsatisztté: Doppler Fe­rencz a cs. k. szab. osztr. hitelintézet sőügynöksége mázsamesterét. A magyar kir. pénzügyminister Pitócz Bélát a pécskai k. uradalomhoz ispánná nevezte ki. Str­omayer Henrik 4-ed évi joghallgató pesti lakos vezetéknevének „Szendrői“-re kért átvál­toztatása folyó évi 1216 számú belü­gyministe­­riumi rendelettel megengedtetett. Nagy József postahivatalnok szegedi lakos ve­zetéknevének „Gyömörei“-re kért átváltoztatása folyó évi 1245. számú belügyministeriumi rende­lettel megengedtetett. A győri m­. kir. pénzügyigazgatóság Paál Fe­rencz segédtisztet III. osztályú adótisztté, Illa Fe­rencz napdijast pedig III. oszt. segédtisztté mind­kettőt a pápai adóhivatalhoz nevezte ki. A m. k. pénzügyministerium a baziási I. osz­tályú mellékvámhivatalt felhatalmazta, hogy adó­­visszatérítés mellett külföldre kivitt sörre nézve a szabályszerű ellenőrzési teendőket végez­hesse. F. évi február hó 1-én borsodmegyei Nyék hely­ségben postahivatal fog életbe lépni, mely a levél- és kocsi postai szolgálattal foglalkozand és össze­köttetésben lesz a Miskolcz és Hatvan közt köz­lekedő vasúti vonatokkal. E postahivatal kézbesítési körét következő helységek és puszták képezik: Nyék, Ládháza, Mályi, Sajó-Petri, Rákos puszta. NEMHIVATALOS RÉSZ. A galicziai vizkárosultak javára Heves megyé­ben begyű­lt 19 frt 98 krnyi öszveg a magyar kir. belü­gyministerium által rendeltetése helyére kül­detett Azt állítja Ludwigh úr, hogy sohasem volt a magyar katonának drágább és roszabb ruhája mint a Harapat szállítmányi téglaveres bugyogó s foszló zubbony; e tételét nem az árak magas­ságára, hanem a ruházat rosszaságára alapítván. Ennek ellenében megjegyezzük, hogy a mintada­rabok a stokeraui commissió legjobb anyagából ké­szíttettek, hogy a mintaszerüség ellenőrzésével megbízott commissio élére ugyanazon Nyitrai őr­nagy állíttatott, ki 1848­-ben is megfelelő állást tartott elfoglalva; hogy, mint már is mondottuk, a bizottsághoz szakértőket az ipar- és kereskedel­mi ministérium ajánlott, s hogy ezek részben a szállítókkal versenyzett consortiumból vétettek. Ha mégis megtörtént volna, hogy a lovassági nadrágok már két hónap alatt elrongyollottak, úgy az csak azoknál történhetett, melyeket azon egyének viseltek, kik a remontáknak, és pedig nem egy rendbelieknek, hanem mindannyinak belovagolását eszközölték, s igy azon daraboknak azon két hónap alatt volt mit kiállni. A­miket Ludwigh úr a szállítási nyomorúságok­ról beszél, azok, a­mennyiben nem valótlanságok vagy legalább minden mértéken túli eltorzítások, e ministeriumnak ismét nem hibái, hanem bajai. Épen ily baja lett volna az is, ha a raktárban 300 nadrág csakugyan megbarátkozott volna a pat­kányokkal, mi azonban szerencsére nem áll. Miért állította fel a ministerium Pozsonyban a montour-albizottmányt,­­ arra is könnyű meg­felelni. Tette ezt először azért, hogy ott helyben köny­­nyebben ellenőrizhesse, hogy csak az ottani mű­helyekben készült darabok szállíttassanak, ne pe­dig olyanok, melyek netán még mindig a hazán kívül készíttetnek. Alkalmat erre épen a „Pesti Napló”nak egy jóakaratú figyelmeztetése adott. Tette másodszor meg azért, mert az eddigi szál­lításoknál nem eléggé tartatott meg a különböző méretek közötti arány, minek megtartását sokkal könnyebb eszközölni ott, hol azonnal más darabot lehet kívánni s vizetni a meg nem felelő méretű helyett Tette végre azért, mivel a Pestig való szállítás költségét a Pozsonyban átveendő darabok után is a szállító tartozván viselni, ezáltal a kincstár semmi kárt sem szenved, ellenben nyer mindazon helyekre való elszállításoknál, a­melyekre az Po­zsonyból könnyebb. Ha a zászlóaljaknál aránylag még kevesebb a ruházati és szerelvényi készlet, úgy annak­ egyik oka az utak azon rendkívüli rosszaságában is kere­sendő, melynek a hidegre várt idő csak a napok­ban vetett némileg véget. Egyébiránt minden intézkedés meg van téve, hogy ez irányban is haladék nélkül megtörténjék mindaz, a­mire szükség van, s Ludwigh úr meg lehet győződve, hogy a honvédzászlóaljaknál ott lesz mártius közepére a 600 darab ruha, s ugyan­annyi fegyver. Sőt ott lesz még több is. Ha a tegnapi czikkében Ludvigh úr azt mondja, hogy „a honvédministeriumot* vezető exprofessor úr nem is kérdé, vájjon van-e Magyarországnak szíjgyártója, kardra való ló vasa, és értenek-e Ma­gyarországban akár a kard­készítéshez, akár a lovak felszereléséhez, hanem maga járta be Bécs városát, — és ott, nem tudjuk, tolmácscsal-e vagy tolmács nélkül — az alkut a kardszállitás végett meg is kötötte:“ úgy figyelmeztetnünk kell,hogy a honvédministeriumot gróf Andrásy vezeti, s nem az exprofessor Kerkápoly, ki egyébiránt arra, hogy professorkodott, s hogy Ő Felsége kegyelméből ma­i napon is birt jogosultságánál fogva, — ha isten is úgy akarja mint ő, még professorkodni fog, büsz­keséggel és örömmel gondol. Épen mivel nevezett ministeriumot gróf Andrásy vezeti, ő maga volt az, ki igaz, államtitkárának kíséretében fölkereste Obiig fegyvergyáros bécsi raktárát, megpróbálta ott a különböző kardokat, megrendelte a mintá­kat, s többszöri próbálgatás után végre elfogadott egyet, elrendelte a szerződés megkötését, s meg­köttetvén helybenhagyta azt. De mindez csak azután történt, mikor az előrebocsátott árlejtés eredményéből meg­győződött arról, hogy a hazán belül a kardokat készíttetni hiába akarná, megengedjük, azért, mi­vel az előzött években oly körülmények közt volt az ország, mikor a katonai kormány egy festőmű­vésznek még kard-markolatját is, melyet mintául képeihez használt, bűnül vette, és elkobozta. Antichambikrozásra meg épen nincsen szükség, s ha egynémely vállalkozó a­helyett, hogy aján­latának sikerét nyugodtan honn várná, feljár a ministériumba, arról ki sem tehet; valamint arról sem, ha a velük való beszélgetésnél egyéb dolog is van. Azon állítását, hogy az ágyak szállítása egy­szerű alku mellett adatott át a nádor-utczai szép nőnek, maga c­áfolja meg Ludvigh úr, mondván, hogy a ministérium octoberig várt az azokra vonatkozó hirdetménynyel. A valóság az, hogy a árlejtési hirdetés itt is előrebocsáttatott, az

Next