Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-01 / 1. szám
okirattal van dolgunk, mely oly kevéssé illedelmes, hogy tartalmának szószerinti közlése magától megtiltja magát. A „Voce della Verita“ czimű jezsuita lapból vett ismeretes fordításban több, példátlanul kemény kifejezések a fölismerhetlenségig szelídítve vannak. Az ellenséges jezsuita szerzetnek mindent merészlő vakmerősége visszarettenti ama kifejezések teljes vastagságának ismétlésétől, melyeknek használását a katholikus egyház feje nem találta saját méltósága alattinak. Valóban példátlan eljárás! Ki nem akarná örömest kímélni keresztyén társainak vallásos érzelmeit. A „Nordd. Alg. Ztg“ szerkesztője maga is katholikus, de mindennek megvannak a maga határai. Ama cynismus, melylyel most a bibornokokhoz intézett hiteles beszéd kisértetett, egy oly manifestatió,melynek a keresztyénség legutolsó lelkészi házába, s a katholikus németek legszegényebb kunyhójába is utat kell találnia; a hazáról, a császár politikájáról s annak kormányáról nyilatkozott amagynismus, mely a büntető törvények szerint a részletek ismétlését lehetetlenné teszi, nem maradhat megrovás nélkül. Majdnem úgy látszik, mintha az egyház feje elfogadná a világi fejedelmi állás elvesztését, a mennyiben lemond a kir. beszédmódról, a demagogikus ékesszólás küzdterére száll le, mely teljesen szabad tért nyújt a rágalmazás s a hazugság fegyvereinek viselésére s oly gyalázó szavak használására, minőket használni egy fejedelemnek szégyenleni kellene magát, magával hasonlókkal szemben. Midőn kimondjuk, hogy a császár becsületének megsértése az egész nemzetnek annál megbocsáthatlanabb megsértését foglalja magában, minél magasabban áll annak tekintélye, ki saját vallási hivatásával nem átall ily hallatlan módon élni viszsza ama felelősség lealázására, mely Istentől nyerte hatalmát; egy ily óriási szemtelenség fölötti (ez az allocutió szókincséből vett kifejezés) erkölcsi felháborodásunkat csupán azon elutasíthatlan szükség tudata csillapítja le, hogy a tvhozás útján haladéktalanul kijelöltessék az állam s egyház közti határ. Ezen törvényhozás a német birodalom életkérdése.“ A „Darmstädter Ztg.“ teljesen alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha a ministérium az alkotmány átvizsgálásával foglalkoznék. Berlinben a „Voss. Zeit.“-nak az egylethez tartozó szedői deczember 30-tól kezdve az új tariffa helybenhagyását kívánták. Miután ez megtagadtatok, azok a munkát felfüggeszték. Bécs, decz. 31. A „N. Fr. Pr.“ jelenti Berlinből Bismarck visszalépése miatt a cultusminisztérium által tervezett előterjesztményekből valószínűleg csak az fog még benyújtatni, mely a főpapoknak az alsóbb papság elleni fegyelmi hatalmára vonatkozik. A polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat nem fog előterjesztetni. OLASZ ÜGY. Mint Róméből 28-ról jelentik, azt állítják,hogyaz „Orinoque“ hadi gőzös tisztjei oda utasíttattak,hogy se a Vatikánban,se a Quirinálban ne mutassák be magukat. A pápa számos hajdani pápai katonákat fogadott el. Kanzler tábornok beszédet tartott, melyre a pápa válaszolt, s azt mondá, hogy a forradalom önmaga által fog meggyilkoltatni. A pápa többdiplomatát is fogadott el. A „Times“ párisi levelezője szerint megerősíttetik, hogy Bourgoingnak a szentszéknél levő franczia követségről lemondása egy közte és Fournier közt támadt viszály által okoztatok, amenynyiben Bourgoing ellenvetéseket emelt azon szándék ellen, miszerint az „ Orinoque” hajó legénysége újév napján látogatást tegyen az olasz királynál, e hajó egyedül a szentszéknél levő franczia követ rendelkezésére lévén helyezve. A franczia kormány e tárgy iránt megkérdeztetvén, azt válaszolá, hogy az Orinoque egy a franczia hajóhadhoz tartozó s olasz vizeken állomásozó hajó, s míg az a pápa rendelkezésére van helyezve, nem lehet megengedni, hogy az tiszteletlenséget tanúsítson az olasz fejedelem iránt. E válasz követ keztében Bourgoing békeidő lemondását, mely elfogadtatott, Rómából, dec. 29-től jelentik, hogy a király a legjobb egészségben oda megérkezett. Az „Opinione“ szerint az Angliával s Francziaországgal megkezdett alkudozások az Olaszországba szánt angol levelezésnek Francziaországon átszállítása iránt, kedvező eredményre vezettek. A „Giornale di Bomna“ azt állítja, hogy a „Spen Zeitung“ közlése egy oly közbejött esetről, mely a svéd királynál levő rendkívüli olasz követ, Bagnasco ezredesnek egy rendjellel feldiszíttetése alkalmából Stockholmban történt volna — teljesen alaptalan. SPANYOL ÜGYEK. Madridban a congressus 24 iki ülésében először olvastatott a kormányjavaslata a porto ricói rabszolgaság megszüntetése iránt. Az 1. fejezet kimondja, hogy a rabszolgaság Porto Ricóban teljesen s örökre el van törülve. A rabszolgák szabadokká lesznek 4 hónap elteltével, a jelen törvénynek a porto-ricói hivatalos lapban való közzététele után. A 2. fejezet elrendeli, hogy a felszabadult rabszolgák tulajdonosai a fölőbb említett határidő alatt kártérítést fognak nyerni. A 3. fejezet értelmében ezen kártérítés összege a kormány által fog megszabatni, egy oly bizottmány ajánlata folytán, mely a porto ricói polgári kormányzó elnöklete alatt az ottani pénzügyi osztály igazgatójából, az ottani legfőbb túszéknek egyik bírájából, a porto ricói követek ■ által kinevezett 3 személyből, s a szigetbeli leggazdagabb rabbszolgatulajdonos által kinevezett 3 személyből fog állani. A kártérítés 40%-jét az állam, 40 °/o -jét Porto-Ricó tartománya s 20%-jét a tulajdonosok szolgáltatandják. Az ellenzéki conservativ sajtó erősen ellenzi e tervet, azonban e kormány el van tökélve azt keresztülvinni. OROSZ ÜGYEK. A chivaiak beütöttek az orosz területre. 9000 ember az ó- és új embai orosz erődöket ostromolja, kétezren az Emba folyam alsóbb folyását háborgatják. Sietve orosz erősbítések küldettek az eradai erődökhöz Orenburg és Irghisből. A Szt.Pétervárott decz. 30-án délutáni 3 órakor kelt jelentés szerint a trónörökös az éjjel 6 óráig aludt. A láz reggel felé csökkent, az általános állapot aránylag kielégítő. AMERIKAI ÜGYEK: Mint New Yorkból 29 fől távírják, Orr, a richmondi congressus hajdani tagja Sz.-Pétervárra amerikai követté neveztetett ki. — A CZEGLÉD VIDÉKI TANÍTÓEGYLET Zichy Antalt és Molnár Aladárt tiszteletbeli tagokká választotta. — Az 1872-ik Év HALOTTJAIT a „Pesti Napló“ következőkben állítja össze: Az uralkodóház halottja: Zsófia főherczegasszony. Országos kitünőségeink köréből elvesztettük a múlt évben Vukovics Sebőt, Duschek Ferenczet, gr. Andrássy Györgyöt, Marczibányi Antalt, Balogh Jánost, Komáromy Györgyöt, gr. Barkóczy Jánost. Az orsz. képviselők köréből elhunyt Nagy János, Gonda László, Lukács Ignácz, Lukynich Mihály. Az egyház gyászolja Bitó László szathmári püspököt és számos kanonokot. Az irodalom halottjai Eötvös Lajos, Marikovszky Gábor, Major Béla, Hory Farkas, Szénásy Sándor , s ide számítjuk Osterlamm Károly halálát is, ki mint az „Athenaeum“ igazgatója az irodalom előmozdításáért oly sokat fáradott. A színművészeté : Benza és Szerdahelyi Kálmán. A 48-ki honvédeké: Driquet ezredes. Ez évben hunyt el Horvát Boldizsár atyja és neje, s két minister anyja: Tóth Vilmos és Kérkapolyé. A külföld nevezetes halottjai: XV. Károly svéd király, Mazzini, sir Bulwer, sir Bowring, Gauthier, Gerstäcker, Horace Greeley, Mustiac, Grillparzer, Riegeleben és dr. Friedländer. Hetényi József 55 éves agg színész, hajdan oly híres színigazgató 78 éves korában végelgyengülésben dec. 24 én Jászberényben meghalt. A boldogult ifjú, férfi és aggkorát is a nemzeti színészet ügyének áldozá. — Béke poraira ! — Mint közlöttük, Jókai Mór és neje együtt Szigligetihez üdvözlő iratot s emlékül egy értékes melltűt küldöttek, mire ő következőleg válaszolt: Jókai Mórhoz. Kedves barátom ! Az a barátság, mely szeretett cődhöz és hozzád köt, kettős eredetű. Ennek története hármunkra nézve nem érdektelen. Az ellenállhatlan lelkesedés nőddel egy időben űzött a művészi pályára , de míg ő hihetetlen gyorsasággal fölemelkedett, én alant maradtam, s az ő magas röptét csudáivá nem sokára kiábrándultam, s beláttam, hogy a hivatás és kedv két különböző fény, az egyik vezércsillag, a másik bolygó lidércz ; azontúl csak a drámairodalomnak éltem. Ha darabjaim során végig nézek, oly édes és fájó emlékek elevenülnek meg lelkemben, melyeket sok szóval sem tudnék kifejezni. Azoknak a művészi alakításoknak emléke ez, melyek a holt betűkbe is életet tudtak önteni, s még a gyengeségeket is erősekké tették. A szinművészet hatalmát mindig volt s most is van okom érteni; de midőn a mostani nemzedék életadó művészete, törekvése s igaz szeretete forró hálára kötelez, lehetlen abba bele nem foglalnom azoknak áldott emlékét, kik már nyugszanak, de akkor, mint pályakezdők hatalmas szárnyaikra vettek, s igyekeztek fenntartani. — Ha darabjaim során végig nézek, két harmadából nőd művészi alakjai emelkednek ki emlékemben, s te mint drámaköltő legjobban tudod, mily hála és szeretet az, melyet a drámaíró érez a művésznő iránt; de tudod azt is, részéről mily részvét s jóság tette legjobb barátnőmmé ; mondhatom : nővéremmé; hisz legtöbb hősnőmben az anyámat dicsőrtettem, ki nekem oly kedves volt! — Veled később hozott össze a jó szerencse; s te tudod, mily gyorsan lettünk változhatlanul igaz barátokká. Ő barátnőm s te barátom voltál, mielőtt egymást ismertétek volna ; mikor a legboldogabb szerelem titeket örökre egyesitett, e kettős barátság bennem is egybeforrt, s azóta még gondolatban sem válhatott külön: titeket én együtt képzellek és szeretlek. Ennek tudásával adtatok ti együtt kifejezést egyesült barátságtoknak s higyjétek, igy legjobban esett szivemnek. Fogadjátok érte legforróbb köszönetemet. Pesten, 1872. december hó 29 én. Szigligeti. IRODALMI HÍREK. Dr. ZafféRY Károly tanár, mint a „Népiskola” czimü kath. népnevelésügyi hetilap kiadó-szerkesztője, előfizetési felhívást bocsátott ki nevezett lap 1873-ik évi folyamára, melyben fölkéri az illetőket, hogy a katholikus nevelési szakközlöny határozott fölkarolásával adják tudtára, hogy helyeslik ama törekvést, melylyel a népnevelés vallásos irányát a szerkesztő-kiadó annyi hatalmas ellenáramlat közepette pártolja. A lap ára 1 évre 4 frt. Megjelent a „Hivatalos statistikai közlemények I V-ik folyamának III. és IV. füzete. Az előbbi „Magyarország áruforgalmát tünteti elő, Ausztriával és a külfölddel.“ Szerkesztette Beöthy Leo ministeri titkár. Az utóbbi füzet a magyar statistikai tanács tárgyalásait s az országos magyar kir. statistikai hivatal 1871-ik évi működését foglalja magában. Az igen tartalmas füzetek fényes tanúságot tesznek a statistikai osztály vezetője Keleti Károly ministeri tanácsos roppant szakismeretéről és lankadatlan buzgóságáról, mellyel a ministerium ez egyik legmunkásabb osztályát vezeti. Megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett: Az ÜGYVÉDEK NAPTÁRA 1873-ik évre, 9 ik évfolyam, szerkeszti Kassay Adolf. — Ezen naptár a naptári részen kívül tartalmazza a semmitőszéki határozatokat, ministeri rendeleteket, kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok tiszti névsorát, Magyar- és Erdélyben összes ügyvédeinek névjegyzékét betűrendben lakhelyük szerint: bélyegilletéket, kamatkiszámítást, távirati sürgönyök árszabályzatát, naplót, vásárokat. E naptár egyszersmind hasznos kézikönyvet is nyújt a jogi pályán működők kezébe. Hogy e naptár évenkint