Budapesti Közlöny, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-11 / 133. szám

Budapest 1873. 133. SZál.­Szerda, junius 11. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadó-hivatal : Pesten, barátok­ tere 7. sz. a. földszint. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: Egész évre .... 12 írt. Félévre...... 6 » Negyedévre .... 3 » A „Budapesti külön, postán Egész évre. Félévre Negyedévre Közlöny“ melléklapjára vagy házhoz hordva . . . 2 frt 40 kr. . . 1­­ 20 » * . — » 60 » A »Hivat.Értesítő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért ■ írttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lap ára 16 kr. Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyeg­­dij külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb., és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hft főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: TÖRVÉNY­CZIKK A TELEPIT­VÉN­YEKRŐL. (Kihirdettetett az országgyűlés képviselőháziban 1873. évi jun. hó 7-én, a főrendiházban jun. 9-én.) 1. §. Azon majorsági birtokterületek, melyeket a föld tulajdonosa egyeseknek vagy többeknek évi szolgálmányok fejében szerződés mellett, ha­szonvételre engedett át, s a melyeken ennek foly­tán e törvény hatályba lépte előtt községek kelet­keztek , mint az úrbéri s ezzel rokon viszonyoktól eltérő természetűek, következő intézkedés alá esnek: 2. §. Ha a telepitvényi földek határozatlan, vagy örök időre, vagy a családnak egyenes ágon való, vagy a férfiágnak kihaltáig szóló szerződés mellett engedtettek át a telepitvényesek haszná­latába ; vagy ha a szerződés határozott időre köttetett ugyan, de ezen határidő 1848. évi január 1-ig le­folyt a nélkül, hogy azóta a szerződés határozott időre újból megköttetett volna: a telepitvényeseknek jogában áll a telepitvé­nyi összes belső és külső birtokot a rajta fekvő szolgálmányok megváltása mellett tulajdonul meg­szerezni. A váltságtőkét az évi tartozás értékének húsz­szoros összege képezi. 3. §. Az évi tartozás a következő elvek szerint számittatik ki és állapittatik meg : 1. a­hol 1858-tól 1867-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban, az évi tartozás mennyisége ezen 10 évre eső átlag szerint állapíttatik meg ; 2. a­hol ezen 10 év alatt terménybeli tartozás állott fenn, ott­­ a) ha az összes termésnek bizonyos hányada, tized, kilenczed, heted stb. volt gyakorlatban, átlagosan számíttatik ki a tartozásnak mind meny­­nyisége, mind ára; b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott, csak a termény ára számíttatik ki átla­gosan ; 3. ha az évi tartozás napszám, vagy más szol­gáltatásból áll, ugyanezen 10 évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni. Oly esetekben is, midőn a szolgálmányok ren­desen nem teljesí­tettek, az évi tartozás értéke szintén a fentebbi elvek szerint határozandó meg. 4. §. A telepitvényi birtokhoz nem tartozó oly területek, melyeken a telepitvényeseknek telepit­vényi szolgálmányaikért bizonyos javadalmak, például legeltetés, faizás stb. jártak, megváltás alá nem esnek ugyan, de a váltságösszeg megha­tározásánál az évi tartozásból ezen javadalmak fejében annyi százalék vonandó le, a­hány szá­­zalékát teszi ezen javadalmak értéke a tele­pitvényest illető összes haszonélvezetek érté­lkének. 5. §. Ha a telepítvényi szerződés határozott időre szól, köttetett légyen az bár az 1848. év előtt vagy után, joguk van a telepitvényeseknek a telepitvényi belsőséget,úgymint a házhelyet, ud­vart és kertet a valódi értéknek megfelelő vétel­árért tulajdonul megszerezni; — a földtulajdonos viszont köteles a belsőséget a jelen törvény ha­tározatai szerint a telepitvényesek tulajdonába bocsátani. A felek szabad egyezkedésére bizatik annak meghatározása, hogy a külsőségből mennyi és mily feltételek alatt engedtessék át a telepitvé­­nyeseknek. 1­6. §. Ha az 5. §. alá tartozó esetekben a felek­­a külsőség iránt a 15. §-ban érintett két év alatt­­ meg nem egyeznek és a telepitvényes csupán a­­ belsőségen megmaradni nem akar , jogában áll­­ kívánni, hogy a kincstári birtokok valamelyikén , letelepittessék. E jog a telepitvényest nem illeti meg, habár közötte és a földtulajdonos között egyezség létre nem jött is, ha a földtulajdonos kijelentette, hogy a telepítvényesnek az általa lirt külsőséget egész­ben s ha ez négy katasteri holdnál több, abból középminőségü négy katasteri holdat a 8. §. sze­rint megállapítandó valódi értéknek megfelelő s a 12. §. szerint lerovandó vételárért átengedni kész. A földtulajdonos nyilatkozatának e hatálya csak akkor van, ha azt vagy maga, vagy meg­hatalmazottja a telepítvényesek irányában a szol­­gabíró előtt tette, ki erről hivatalos­­bizonyít­ványt ad. 7. § A belsőség térfogatát, ha azt a szerződés meghatározza, annak rendelkezései, más ese­tekben az 1872. január 1-én fenállott tényleges állapot szerint kell megszabni; ha pedig azt ily módon sem lehetne megállapítani, sem a felek megegyezni nem bírnának, a térfogatot a bí­ó nyo­mozza ki és állapítja meg oly módon, hogy az nyolczszáz négyszög­ölnél kevesebb és ezerhatszáz négyszög­ölnél több ne legyen. Ha a felek között a telepítvényi külsőség egy részére egyezség jött létre, az átadásnál azon­ban a telepítvényesnek kiadandó terület minő­ségére nézve a felek megegyezni nem tudnak, a kiadandó területet a bíróság jelöli ki s hatá­rozza meg. A telepit­vényhez szerződés szerint tartozó , a földtulajdonos által használatul a telepitvényesek­nek átengedett minden más birtok a telepítő tulaj­dona marad, s azokra nézve a telepitvényi viszony­ból a felek között felmerülő minden kérdés a szer­ződés szerint ítéltetik meg.­­ 8. §. A vételárt, ha a felek az iránt megegyezni nem bírnának, a bíróság állapítja meg. ( A belsőség értékének meghatározásánál az ugyanazon határban mivel ez alatt levő hason osz­tályú földek értéke veendő alapul. 9. §. A telepitvényi külsőségek, ha a telepitvé­nyesek azokat nem szerezték meg egészen, a föld­­tulajdonos kivánságára, ennek és a telepitvénye­seknek birtokarány szerint viselendő költségén összesíthetők.­­ 10. §. Ha a telepitvényes a 2. , illetőleg az 5 ik §-ban érintett jogát, s illetőleg kötelezettségét a 15. §-ban meghatározott idő alatt nem érvényesíti, vagy átalában a felek között egyezség létre nem jött: a telepitvényi összes birtok tartozékaival együtt a telepítő tulajdona marad, a ki a telepit­vényesek építkezéseinek s más beruházásainak valódi értékét megtéríteni köteles. A becsárt, ha a felek ez iránt meg nem egyez­­nének, a biró állapítja meg, s az ítéle­tleg megsza­bott összeg az ítélet jogerőre emelkedésétől sz­ámí­tott egy év alatt fizetendő le. Mihelyt a becsár kifizettetett, a telepítvényes telepítvényi birtokot az azon évi függő termés be­takarítása, illetőleg a dohánytermés beszolgálta­tása után a tulajdonosnak átadni köteles. 11. §: A magyar királyi kincstári birtokon létező telepítvényekre nézve a kormány felhatalmazta­­tik arra,, hogy az 5. § ban meghatározott módon megállapítandó vételárért a külsőségből négy ka­tasteri holdon felül is a telepítvényeseknek tulaj­donjoggal átengedjen annyit, a­mennyinek vétel­árára nézve azok teljes biztosítékot képesek nyúj­tani. 12. §. A 2. §. értelmében járó váltságdíjat, va­lamint az 5. §. értelmében járó vételárt az 5% kamatokkal együtt az állam közvetítése nélkül 20 év alatt egyenlő évi járadékokban köteles a tele­pítvényes törleszteni. 13. §. A kincstári birtokokon levő telepítvények után járó váltságösszeg, illetőleg vételár lefizeté­sének könnyítése végett, a pénzügyminiszer meg­­bizatik, hogy a telepítvényesek számára egy vagy több intézettől kölcsönt eszközöljön ki a következő feltételek alatt: 1. A kölcsön­szerződésben csak 22 vagy 34 évi törlesztési időszak köthető ki, és az évi já­radék 22 évi törlesztés mellett nyolc­, 34 évi tör­lesztés mellett pedig hét százaléknál nagyobb nem lehet. 2. Az évi járadék fizetése félévi előleges részle­tekben eszközöltetik, s azonfelül a telepítvényes a kölcsönért semmi más fizetéssel nem terhelhető. 3. A telepítvényes rendkívüli törlesztést is tehet, de az intézet félévi járadéknál kisebb összeget ilyenül elfogadni nem köteles. Ha a kölcsön kötvényekben adatott, az intézet azokat a rendkívüli törlesztésnél névértékben tar­tozik elfogadni. 4. A kölcsönért sem az intézetek, sem a telepít­vényes irányában állami jótállás nem kötelezhet; az intézeteknek azonban az az előny biztosittatik, hogy a lejárt, de le nem fizetett évi járadékok, azok 6 % késedelmi kamatai, s a mulasztás által okozott költségek az adóhátralék beszedésére ho­zott 1868: XXL tvczikk határozatai szerint köz­­igazgatási uton fognak behajtatni. 5. Ha a telepítvényes egymás után három fize­tési határidőt elmulaszt, az intézet a hátralékban levő járadékokon felül a tőketartozás hátralevő részét is követelheti és előleges per nélkül vég­rehajtási árverés útján szerezhet magának kielé­gítést. A felek beleegyezésének esetében, a magánbir­tokon létező telepítvények megváltására, illetőleg megvételére szükséges pénz, a fentebbi feltételek mellett, szintén a pénzügyminiszer közvetítése mel­lett szerezhető meg. 14. §. Ezen törvény 2-ik, 5-ik és 10-ik §§-aiban érintett váltság, vételár, illetőleg becsár összegét, ez összeg biztosításának és lefizetésének módoza­tait a felek a jelen törvény határozataitól eltérő­­leg is megállapíthatják. Tiltva van azonban és semmis annak kikötése, a­­hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak ; b) hogy a megváltandó telepítvényi birtokok, a

Next