Budapesti Közlöny, 1875. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1875-01-13 / 9. szám

gyanazon nemű czikkeknél többféle minőségre terjeszkedvén ki, az elnök a kezénél lévő minták­ból nem a legjutányosabb áruakat választotta, de Siráky még ez esetben is 28%-kal jutányosabban szállít, mint a közleményben dicsért jó hitelű eper­jesi kereskedő. Végül az államra nézve sokkal előnyösebb a Sirákyval kötött szerződés azért is, mert általa az ugyanazon papírnemekből netán szükséglendő fino­mabb és kevésbé finom minőségű is külön és fokoza­tos áron van biztosítva, míg Fliegl A. ajánlatában minden papírnemnél egy és ugyanazon magas ár lévén felvéve, az ajánlatban és ennek folytán a szer­ződésben sem foglalt papírfajok szerződésen kívül, a vállalkozó által tetszés szerint megszabott árak mellett lettek volna beszerezhetők, a­mi igen könnyen alkalmat szolgáltatott volna arra, hogy a szállító az árlejtés alkalmával a többi árlejtővel szemben tett engedményeit kénye-kedve szerint kárpótolhassa. Végre említést érdemel, hogy Siráky a szállí­tandó tárgyak némelyikéhez szükséges edényeket ingyen szolgáltatja. Ismeretes, hogy a vidéken, verseny hiányában, egyes kereskedők helyzetük előnyeit felhasználni törekszenek. A ministeriumnak kötelessége, ily irányzatoknak útját vágni s elhatározásaiban az állam érdekét tartani szem előtt. HELYHATÓSÁG­. PeSTMEGYE JANUÁR 11-ÉN TARTOTT RENDKÍVÜLI közgyűlésén Szilassy István alispán elnökölt a főispán helyett, ki atyjának, gr. Szapáry Ferencz­­nek súlyos betegsége miatt volt akadályozva a megjelenésben. A napirend előtt Földváry Mihály a gyűlést figyelmeztette azon körülményre, hogy a milliókba került Dunaszabályozás daczára oly helyek is forognak vízveszélyben, melyeknél azt eddig soha sem lehetett tapasztalni. Nevezetesen felhozta, hogy az ő tudomása szerint Vácz és Visegrád közt a víz a jég fölé ömlött, úgy hogy az ottani községek mind nagy veszélyben forognak. Sürgős feliratot kívánt tehát intéztetni a közlekedési mi­­nisterhez, hogy ez mielőbb tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ez indítvány el is fogadtatott, még­pedig oly hozzáadással, hogy az alispán ez ügyben személyesen is el fog járni. Az igazoló választmány jelentést terjeszt elő, hogy m. é. nov. 29-én megejtetett a bizottsági ta­gok választása, és hogy 153 választott közül 148 igazolva van. Ennek kapcsán felemlítendő, hogy Kiss Gá­bor, Forster János és báró Wodianer Mór lemon­dása elfogadtatott, Huszár Károly, Márton Fe­­rencz és Nigrinyi József felvétettek a virilisták névsorába. Következett az állandó választmány megalakí­tása. Hosszú vita után az állandó választmány névsora következőleg állapíttatott meg: András­­sy János, Batta Andor, Benedikty Gyula, Benicz­­ky Antal, Beretvás János, Benkár Dénes, Beöthy Lajos, Berger Gábor, Bicskey Kálmán, Blasko­­vics Ernő, Bossányi László, Brachfeld Jakab, Da­­ray Vilmos, Darányi Ignácz, Degré Alajos, Fait János, Farkas Elek, gr. Fáy Béla (peregi), Fáy Béla (versegh­i), Fehér Péter, Finta József, Fog­­ler János, Földváry Albert, Földváry Gábor, Földváry Mihály, Földváry László, Garay Fe­­rencz, Gubody Sándor, Gullner Gyula, Haader György, Halász Boldizsár, Halász Móricz, Harká­nyi Frigyes, Haynald Lajos, Hoffmann Lajos, Schossberger Henrik, Lemberg István, Sivó Gyu­la, Szabadházy Andor, Szabély Antal, Szalacsy Sándor, Szalay Sándor, Szilassy János, Szőre István, Beretvás Endre, Nagy József, Hoicsy Sándor, Ivánka Imre, Jankovich Miklós, Jordán István, Kapczy Vilmos, Katona Lajos, Kágl Ist­ván, Kovács Illés, Kovács István, Kovács Mihály, K. Kovács Zsigmond, Kutsera István, Lovasik József, Luppa, Péter, Madas Károly, Majthényi Ignácz, Márton Ferencz, Mészáros József, Mészá­ros Sándor, Mészáros Zsigmond, B. Molnár Sá­muel, Nagy István, Nikolics Szilárd, Orem János, Országh Sándor, Őry József, Pilisy Béla, b. Pod­­maniczky Géza, b. Prónay Gábor, S­uky Márton, gr. Ráday Gedeon, ifj. gr. Ráday Gedeon, Ráth József, Róth Ignácz, Rudnyánszky Ferencz, Rudnyánszky Kálmán, Sándor Zsigmond, Sán­­tha Péter, Tafler Adolf, Tahy Lajos, gr. Teleki Sándor, Várady József, Witt Jakab, Szentpétery Sándor. Ezután az állandó igazoló bizottságba: Gullner Gyula, Kovácsy Gyula, Batta Andor, Földváry Albert és Tahy Lajos, a bíráló bizottmányba: Halász Boldizsár, Har­kányi Frigyes, Ivánka Imre, Jankovics Miklós, Földváry Mihály választottak. Igen élénk vitára adott alkalmat azon érdekes kérdés, hogy a fegyelmi választmány három vagy hat évenkint nyitandó-e meg. Gullner és Bossányi azon nézettel léptek elő, hogy a fegyelmi választmány hat-hat évre válasz­tatván, most új választás nem eszközölhető.­­ Ezzel szemben Rakovszky István, Rudnyánszky Ferencz és Halász Bálint azt sürgették, hogy a fegyelmi választmány most választassák újra, miu­tán annak mandátuma csak 3 évre terjed. A többség ez utóbbi nézetet fogadta el és titkos szavazat útján Halász Boldizsárt és Jordán Ist­vánt választotta a fegyelmi választmányba, mely­nek másik két tagját a főispán nevezi ki. A központi kezelő- és segédszemélyzet, írnokok és hajdúk drágasági pótlékot kérelmeznek; a hajdúknak meg is szavaztatott ez évre 25—25 frt pótlék, de a többiek kérelme csak a márcziusi köz­gyűlésen fog eldöntetni. Horváth Ignácz lemondása a közp. választmá­nyi tagságról tudomásul vétetett. Mád János majsai lakos a kömpöczi hídon le­esett a postakocsiról és a szenvedett kínokért a megyétől kárpótlást kért, azon indokot hozva fel, hogy a híd rész volt, és ő ezért esett le. A közgyű­lés azonban a megejtett vizsgálat nyomán, mely azt derítette ki, hogy a híd jó állapotban van, a kérelmet visszautasította. A túrai vasúti állomáshoz vezető kocsiút igen hosszú vitára adott alkalmat; bejelentetett ugyan­is, hogy tornyai Schossberger Zsigmond, ottani közbirtokos kész az út kiépítésének költségeihez 1000 frt adománynyal és 5000 frt kölcsönnel já­rulni, de miután ebből jó út nem kerülne ki, a szi­lárd út pedig 16000 írtnál többe kerülne, az ügy­ben újabb tárgyalások fognak eszközöltetni azon kérdés kiderítése végett, nem kellene-e ez út ki­­építtetését egyszerűen az érdekelt községeknek felróni. A honvédelmi ministérium leirata folytán a kecskeméti állandó sorozó bizottság elnökévé Mé­száros Zsigmond, alelnökévé Beretvás János, a bu­dapesti bizottság elnökévé pedig Bellaágh Imre neveztettek ki. • Az ülés d. u. 2 órakor ért véget. A SZÉKELY TÖRTÉNETI PÁLYA­DÍJ ÜGYÉBEN Ja­ I­kab Elek orsz. levéltár-igazgató úrhoz, mint a székely történeti pályadíjalap indítványozójához és főgyűjtőjéhez a permanens ügyintéző bizottság a következő köszönő és számadásai terhe alól fel­mentő iratot intézte: Tisztelt országos levéltár-igazgató úr! Nagyrabecsült hazánkfia! A székely történeti pályadijalap permanens ügyintéző bizottsága megbízatásából folyó leg­szebb kötelességét teljesíti, midőn az 1874. ápril 7-én tartott országos értekezlet határozata követ­keztében, a székely nemzet s egyszersmind a tu­domány nevében ünnepélyes köszönetét nyilvá­nítja ennek azon hazafias, lelkes és fáradhatlan ügybuzgalmáért,­ melylyel a székely nemzet tör­ténetének megirását inditványozta, az e czélra ve­zető utat kijelölte, mint első adakozó a pályadij­alap megteremtését kezdeményezte és az alap­­gyűjtés ügyének kezébe vételével, irói népszerű nevének tekintélye alatt, nagyszámú hírlapi czik­­kei, s tömérdek levelezése által, munka-, idő- és pénzáldozattal másfél év leforgása alatt azt a si­ker azon fokára juttatá, hogy az egybehívott or­szágos értekezletnek a megteremtett pénzalapból már csak a munka megírására nézve kellett ren­delkeznie. »Dulce et decorum est pro patria mori« — a hervadhatlan babéru latin költő e magasztos sza­vai, noha rendesen velük szokták a hazafiság ne­továbbjának eszményét jellemezni, mégis csak egyoldalúkig, sőt tán épen a könnyebb oldaláról mu­tatják be az igaz hazafit. Erdí a hazáért, azaz dol­gozni, fáradni, áldozni, önmagát és személyes ér­dekeit nagylelkűen megtagadni és ha kell, anyagi­lag és szellemileg szenvedni is a haza és nemzete javáért, dicsőségéért, szabadságáért és önállósá­gáért : ez az a nehezebb feladata a valódi hazafi­nak, a­mely annál érdemesebb az avatottak elis­merésére, mentül gyakrabban arat a nagy tömeg­nél csak félreismerést és rágalmat önfeláldozó munkásságáért. Ön, tisztelt hazánkfia! élete feladatául a valódi hazafiság utóbb említett göröngyösebb pályáját választá. Egész élete, kivivőit társadalmi hírneve, tekintélye, közhivatalnoki pályája s tudományos irodalmi munkássága egy ilyen hazafi híven raj­zolt képét tüntetik fel. Ön tett, dolgozott, tehet­ségei felett áldozott, sőt tűrt s szenvedett is ha­zája s nemzete ügyeiért; tettekkel mutatta meg, hogy lelkében a közügyek iránt mindig példás ér­deklődés honolt és a magasztos önmegtagadásnak nem egyszer adta legfényesebb bizonyítékait. Hazafias cselekedetekben és érdemekben gazdag életének azonban mintegy koronája a székely nemzet történetének megírására nézve tett indít­ványa és annak sikerre juttatása, mert hogy ez indítványát időszerűnek ismerte, helyeselte s fel­karolta a nemzet jobb része, üdvözölte a hazai sajtó s pénzbeli áldozattal létesíteni segítette közel 5000 adakozót egyenesen és kirekesztőleg az ön érdeme. Az ön gondolata valóságos aranynak bizonyult, mert ez, és nem a példaadás nemes szándékával a szent czélra áldozott első aranya lett az a szi­lárd pont, a­mely köré gyűlt a hazafiság vonzere­je által az a gazdag pályadíj, biztosítója a szé­kely nemzet történelem­könyve létrejövetelének, tehát oly nemzeti kincs megteremtésének, a melynek becsét és értékét aranyban nem lehet kifejezni. Ön, — mint igaz székely — ismerve az élet­képes székely nemzet hazánk keleti határ­­béretei közt ezer éven át betöltött nagyszerű missióját,— daczára a jelen idők súlyos anyagi körülményeinek — erős akarattal és lelkes ügybuzgalommal fo­gott a vállalathoz, és a kivívott eredmény hason­lítható egy kicsiny sereg által aratott fényes győ­zelemhez, mert első fellépésekor vajmi kevesen voltak azok, a­kik felismerve felszólalásában az igaz hazafi önzetlen törekvését, utógondolat nélkül lettek az ügy pártolói. Az irigykedés ama sajátságos faja, a­mely nem tud tiszta szándékot képzelni, itt sem mulasztot­ta el mosolygó ajkakkal rágalmazni a lényegében meg nem támadható indítvány részakaratúlag fel­tételezett indokait, és a classicus történetíró azon szavai: »Obtrectatio et livor pronis auribus acci­piuntur« számos követőkre is talált. De hála az égnek, az ön csüggedést nem ismerő kitartása ki­­vivta a még remélni is alig mert szép eredményt, az alapgyűjtést megérdemlett siker követte, oly siker, a­melyre nézve ön szivére tett kézzel és fölemelt fővel mondhatja el koszorús költőnk sza­vaival : »Nemzetemért e szív tettel bizonyít a szerel­met.« Ezen eredmény nagy erkölcsi fontosságát méltó tekintetbe véve, a permanens ügyintéző bizottság kötelességének érzi, önnek, a maga és az országos értekezlet, sőt az egész székely nemzet nevében, ez ügyben kifejtett közhasznú munkálkodásáért ünnepélyes köszönetét kijelenteni. S a­midőn ezt teszi, egyszersmind kifejezést kell adnia abbeli el­ismerésének, hogy — noha a székely nemzet tör­ténete megírásának ügyét, ha vállalkozott volna rá, az ön, mint a leghivatottabbak egyikének ke­zeibe a legnagyobb bizalommal és a legszebb re­ményekkel tette volna le. — ön, indítványa s az alap összegyűjtése által szerzett érdemeit még ön­zetlenségének azon szép jelével is tetézte, hogy szerényen térve ki saját személyének kijelöltetése elől, önmaga kezdeményezte s hatott oda barátai megnyerésével, miszerint a munka megírásával irótársa, Szabó Károly hazánkfia bizassék meg. Korunk materialistikus irányával szemben, ennek e szép ténye az önmegtagadás legszebb példáját képezi. 234

Next