Budapesti Közlöny, 1875. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-13 / 9. szám
gyanazon nemű czikkeknél többféle minőségre terjeszkedvén ki, az elnök a kezénél lévő mintákból nem a legjutányosabb áruakat választotta, de Siráky még ez esetben is 28%-kal jutányosabban szállít, mint a közleményben dicsért jó hitelű eperjesi kereskedő. Végül az államra nézve sokkal előnyösebb a Sirákyval kötött szerződés azért is, mert általa az ugyanazon papírnemekből netán szükséglendő finomabb és kevésbé finom minőségű is külön és fokozatos áron van biztosítva, míg Fliegl A. ajánlatában minden papírnemnél egy és ugyanazon magas ár lévén felvéve, az ajánlatban és ennek folytán a szerződésben sem foglalt papírfajok szerződésen kívül, a vállalkozó által tetszés szerint megszabott árak mellett lettek volna beszerezhetők, ami igen könnyen alkalmat szolgáltatott volna arra, hogy a szállító az árlejtés alkalmával a többi árlejtővel szemben tett engedményeit kénye-kedve szerint kárpótolhassa. Végre említést érdemel, hogy Siráky a szállítandó tárgyak némelyikéhez szükséges edényeket ingyen szolgáltatja. Ismeretes, hogy a vidéken, verseny hiányában, egyes kereskedők helyzetük előnyeit felhasználni törekszenek. A ministeriumnak kötelessége, ily irányzatoknak útját vágni s elhatározásaiban az állam érdekét tartani szem előtt. HELYHATÓSÁG. PeSTMEGYE JANUÁR 11-ÉN TARTOTT RENDKÍVÜLI közgyűlésén Szilassy István alispán elnökölt a főispán helyett, ki atyjának, gr. Szapáry Ferencznek súlyos betegsége miatt volt akadályozva a megjelenésben. A napirend előtt Földváry Mihály a gyűlést figyelmeztette azon körülményre, hogy a milliókba került Dunaszabályozás daczára oly helyek is forognak vízveszélyben, melyeknél azt eddig soha sem lehetett tapasztalni. Nevezetesen felhozta, hogy az ő tudomása szerint Vácz és Visegrád közt a víz a jég fölé ömlött, úgy hogy az ottani községek mind nagy veszélyben forognak. Sürgős feliratot kívánt tehát intéztetni a közlekedési ministerhez, hogy ez mielőbb tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ez indítvány el is fogadtatott, mégpedig oly hozzáadással, hogy az alispán ez ügyben személyesen is el fog járni. Az igazoló választmány jelentést terjeszt elő, hogy m. é. nov. 29-én megejtetett a bizottsági tagok választása, és hogy 153 választott közül 148 igazolva van. Ennek kapcsán felemlítendő, hogy Kiss Gábor, Forster János és báró Wodianer Mór lemondása elfogadtatott, Huszár Károly, Márton Ferencz és Nigrinyi József felvétettek a virilisták névsorába. Következett az állandó választmány megalakítása. Hosszú vita után az állandó választmány névsora következőleg állapíttatott meg: Andrássy János, Batta Andor, Benedikty Gyula, Beniczky Antal, Beretvás János, Benkár Dénes, Beöthy Lajos, Berger Gábor, Bicskey Kálmán, Blaskovics Ernő, Bossányi László, Brachfeld Jakab, Daray Vilmos, Darányi Ignácz, Degré Alajos, Fait János, Farkas Elek, gr. Fáy Béla (peregi), Fáy Béla (verseghi), Fehér Péter, Finta József, Fogler János, Földváry Albert, Földváry Gábor, Földváry Mihály, Földváry László, Garay Ferencz, Gubody Sándor, Gullner Gyula, Haader György, Halász Boldizsár, Halász Móricz, Harkányi Frigyes, Haynald Lajos, Hoffmann Lajos, Schossberger Henrik, Lemberg István, Sivó Gyula, Szabadházy Andor, Szabély Antal, Szalacsy Sándor, Szalay Sándor, Szilassy János, Szőre István, Beretvás Endre, Nagy József, Hoicsy Sándor, Ivánka Imre, Jankovich Miklós, Jordán István, Kapczy Vilmos, Katona Lajos, Kágl István, Kovács Illés, Kovács István, Kovács Mihály, K. Kovács Zsigmond, Kutsera István, Lovasik József, Luppa, Péter, Madas Károly, Majthényi Ignácz, Márton Ferencz, Mészáros József, Mészáros Sándor, Mészáros Zsigmond, B. Molnár Sámuel, Nagy István, Nikolics Szilárd, Orem János, Országh Sándor, Őry József, Pilisy Béla, b. Podmaniczky Géza, b. Prónay Gábor, Suky Márton, gr. Ráday Gedeon, ifj. gr. Ráday Gedeon, Ráth József, Róth Ignácz, Rudnyánszky Ferencz, Rudnyánszky Kálmán, Sándor Zsigmond, Sántha Péter, Tafler Adolf, Tahy Lajos, gr. Teleki Sándor, Várady József, Witt Jakab, Szentpétery Sándor. Ezután az állandó igazoló bizottságba: Gullner Gyula, Kovácsy Gyula, Batta Andor, Földváry Albert és Tahy Lajos, a bíráló bizottmányba: Halász Boldizsár, Harkányi Frigyes, Ivánka Imre, Jankovics Miklós, Földváry Mihály választottak. Igen élénk vitára adott alkalmat azon érdekes kérdés, hogy a fegyelmi választmány három vagy hat évenkint nyitandó-e meg. Gullner és Bossányi azon nézettel léptek elő, hogy a fegyelmi választmány hat-hat évre választatván, most új választás nem eszközölhető. Ezzel szemben Rakovszky István, Rudnyánszky Ferencz és Halász Bálint azt sürgették, hogy a fegyelmi választmány most választassák újra, miután annak mandátuma csak 3 évre terjed. A többség ez utóbbi nézetet fogadta el és titkos szavazat útján Halász Boldizsárt és Jordán Istvánt választotta a fegyelmi választmányba, melynek másik két tagját a főispán nevezi ki. A központi kezelő- és segédszemélyzet, írnokok és hajdúk drágasági pótlékot kérelmeznek; a hajdúknak meg is szavaztatott ez évre 25—25 frt pótlék, de a többiek kérelme csak a márcziusi közgyűlésen fog eldöntetni. Horváth Ignácz lemondása a közp. választmányi tagságról tudomásul vétetett. Mád János majsai lakos a kömpöczi hídon leesett a postakocsiról és a szenvedett kínokért a megyétől kárpótlást kért, azon indokot hozva fel, hogy a híd rész volt, és ő ezért esett le. A közgyűlés azonban a megejtett vizsgálat nyomán, mely azt derítette ki, hogy a híd jó állapotban van, a kérelmet visszautasította. A túrai vasúti állomáshoz vezető kocsiút igen hosszú vitára adott alkalmat; bejelentetett ugyanis, hogy tornyai Schossberger Zsigmond, ottani közbirtokos kész az út kiépítésének költségeihez 1000 frt adománynyal és 5000 frt kölcsönnel járulni, de miután ebből jó út nem kerülne ki, a szilárd út pedig 16000 írtnál többe kerülne, az ügyben újabb tárgyalások fognak eszközöltetni azon kérdés kiderítése végett, nem kellene-e ez út kiépíttetését egyszerűen az érdekelt községeknek felróni. A honvédelmi ministérium leirata folytán a kecskeméti állandó sorozó bizottság elnökévé Mészáros Zsigmond, alelnökévé Beretvás János, a budapesti bizottság elnökévé pedig Bellaágh Imre neveztettek ki. • Az ülés d. u. 2 órakor ért véget. A SZÉKELY TÖRTÉNETI PÁLYADÍJ ÜGYÉBEN Ja Ikab Elek orsz. levéltár-igazgató úrhoz, mint a székely történeti pályadíjalap indítványozójához és főgyűjtőjéhez a permanens ügyintéző bizottság a következő köszönő és számadásai terhe alól felmentő iratot intézte: Tisztelt országos levéltár-igazgató úr! Nagyrabecsült hazánkfia! A székely történeti pályadijalap permanens ügyintéző bizottsága megbízatásából folyó legszebb kötelességét teljesíti, midőn az 1874. ápril 7-én tartott országos értekezlet határozata következtében, a székely nemzet s egyszersmind a tudomány nevében ünnepélyes köszönetét nyilvánítja ennek azon hazafias, lelkes és fáradhatlan ügybuzgalmáért, melylyel a székely nemzet történetének megirását inditványozta, az e czélra vezető utat kijelölte, mint első adakozó a pályadijalap megteremtését kezdeményezte és az alapgyűjtés ügyének kezébe vételével, irói népszerű nevének tekintélye alatt, nagyszámú hírlapi czikkei, s tömérdek levelezése által, munka-, idő- és pénzáldozattal másfél év leforgása alatt azt a siker azon fokára juttatá, hogy az egybehívott országos értekezletnek a megteremtett pénzalapból már csak a munka megírására nézve kellett rendelkeznie. »Dulce et decorum est pro patria mori« — a hervadhatlan babéru latin költő e magasztos szavai, noha rendesen velük szokták a hazafiság netovábbjának eszményét jellemezni, mégis csak egyoldalúkig, sőt tán épen a könnyebb oldaláról mutatják be az igaz hazafit. Erdí a hazáért, azaz dolgozni, fáradni, áldozni, önmagát és személyes érdekeit nagylelkűen megtagadni és ha kell, anyagilag és szellemileg szenvedni is a haza és nemzete javáért, dicsőségéért, szabadságáért és önállóságáért : ez az a nehezebb feladata a valódi hazafinak, amely annál érdemesebb az avatottak elismerésére, mentül gyakrabban arat a nagy tömegnél csak félreismerést és rágalmat önfeláldozó munkásságáért. Ön, tisztelt hazánkfia! élete feladatául a valódi hazafiság utóbb említett göröngyösebb pályáját választá. Egész élete, kivivőit társadalmi hírneve, tekintélye, közhivatalnoki pályája s tudományos irodalmi munkássága egy ilyen hazafi híven rajzolt képét tüntetik fel. Ön tett, dolgozott, tehetségei felett áldozott, sőt tűrt s szenvedett is hazája s nemzete ügyeiért; tettekkel mutatta meg, hogy lelkében a közügyek iránt mindig példás érdeklődés honolt és a magasztos önmegtagadásnak nem egyszer adta legfényesebb bizonyítékait. Hazafias cselekedetekben és érdemekben gazdag életének azonban mintegy koronája a székely nemzet történetének megírására nézve tett indítványa és annak sikerre juttatása, mert hogy ez indítványát időszerűnek ismerte, helyeselte s felkarolta a nemzet jobb része, üdvözölte a hazai sajtó s pénzbeli áldozattal létesíteni segítette közel 5000 adakozót egyenesen és kirekesztőleg az ön érdeme. Az ön gondolata valóságos aranynak bizonyult, mert ez, és nem a példaadás nemes szándékával a szent czélra áldozott első aranya lett az a szilárd pont, amely köré gyűlt a hazafiság vonzereje által az a gazdag pályadíj, biztosítója a székely nemzet történelemkönyve létrejövetelének, tehát oly nemzeti kincs megteremtésének, a melynek becsét és értékét aranyban nem lehet kifejezni. Ön, — mint igaz székely — ismerve az életképes székely nemzet hazánk keleti határbéretei közt ezer éven át betöltött nagyszerű missióját,— daczára a jelen idők súlyos anyagi körülményeinek — erős akarattal és lelkes ügybuzgalommal fogott a vállalathoz, és a kivívott eredmény hasonlítható egy kicsiny sereg által aratott fényes győzelemhez, mert első fellépésekor vajmi kevesen voltak azok, akik felismerve felszólalásában az igaz hazafi önzetlen törekvését, utógondolat nélkül lettek az ügy pártolói. Az irigykedés ama sajátságos faja, amely nem tud tiszta szándékot képzelni, itt sem mulasztotta el mosolygó ajkakkal rágalmazni a lényegében meg nem támadható indítvány részakaratúlag feltételezett indokait, és a classicus történetíró azon szavai: »Obtrectatio et livor pronis auribus accipiuntur« számos követőkre is talált. De hála az égnek, az ön csüggedést nem ismerő kitartása kivivta a még remélni is alig mert szép eredményt, az alapgyűjtést megérdemlett siker követte, oly siker, amelyre nézve ön szivére tett kézzel és fölemelt fővel mondhatja el koszorús költőnk szavaival : »Nemzetemért e szív tettel bizonyít a szerelmet.« Ezen eredmény nagy erkölcsi fontosságát méltó tekintetbe véve, a permanens ügyintéző bizottság kötelességének érzi, önnek, a maga és az országos értekezlet, sőt az egész székely nemzet nevében, ez ügyben kifejtett közhasznú munkálkodásáért ünnepélyes köszönetét kijelenteni. S amidőn ezt teszi, egyszersmind kifejezést kell adnia abbeli elismerésének, hogy — noha a székely nemzet története megírásának ügyét, ha vállalkozott volna rá, az ön, mint a leghivatottabbak egyikének kezeibe a legnagyobb bizalommal és a legszebb reményekkel tette volna le. — ön, indítványa s az alap összegyűjtése által szerzett érdemeit még önzetlenségének azon szép jelével is tetézte, hogy szerényen térve ki saját személyének kijelöltetése elől, önmaga kezdeményezte s hatott oda barátai megnyerésével, miszerint a munka megírásával irótársa, Szabó Károly hazánkfia bizassék meg. Korunk materialistikus irányával szemben, ennek e szép ténye az önmegtagadás legszebb példáját képezi. 234