Budapesti Közlöny, 1909. július (43. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

1909. július 1. Budapesti Közlöny elvonják a vonatkozó kérdések elbírálását azon jogszabályok uralma alól, a­melyek a közönséges magánjogi viszonyokból származó igények érvé­nyesítésénél irányadók. Ugyanis a törvény 11. §. (végső bek.) szerint a kölcsön felmondása esetében a behajtás a 13. §. értelmében történik, mely szerint a kölcsönző pénzintézet az adósok hátralékairól a kormánybiz­tos ellenjegyzésével ellátandó kimutatásokat ké­­szít, s azokat a pénzügyigazgatóságoknak megküldi. Ezen hátralékkimutatások, úgyszintén azoknak a pénzügyigazgatóságok által hitelesített teljes vagy kivonatos másolatai a birósági eljárásban a végrehajtható közokirat minőségével bírnak. A pénzügyigazgatósgok a kimutatott hátralékok nyil­vántartására, biztosítására, beszedésére és behaj­tására nézve az 1883: XLIV. t.-cz. értelmében járnak el. A 13. §. szerint felhatalmaztatik a pénzügymi­­niszer, hogy a hátralékok körüli eljárást az 1883 : XLIV. t.-cz.-nek az árverési eljárást szabályozó rendelkezéseitől eltérőleg rendeleti úton szabályoz­hassa, hogy a tömeges kényszereladások elkerül­hessenek. A pénzügyministernek a törvény felhatalmazása alapján 1898. évi 104.680. sz. alatt kibocsátott uta­sításaiban foglalt rendelkezései (Pénzügyi Közlöny 1899-ik évi I. köt. 7. sz.) szerint a kölcsönt adó pénzintézet nemcsak a fent emlitett hátralékkimu­tatásokat, hanem a törvény 11. §-a értelmében egyszerre esedékessé vált kölcsönrészletekről és járulékokról készült kimutatásokat is tartozik a pénzügyigazgatóságnak megküldeni, melynek in­tézkedése folytán a kir. adóhivatalok kötelesek­­ a kimutatások szabályszerűségét megvizsgálni, a hátralékok előírását, számfejtését, nyilvántartását, ellenőrzését és behajtását eszközöltetni, a behaj­tott pénzeket pedig a hitelező pénzintézet pénztá­rába beszolgáltatni, továbbá a pénzügyministernek 1902. évi 107.289. sz. rendelete szerint a törvény 15. §-ban megjelölt esetekben a pénzügyigazgató­ságok az adós ingatlanára vezetett végrehajtásnál a zálogjog bekebelezését a kincstár és nem a hite­lező pénzintézet javára tartoznak kérni, s a dologi végrehajtás mindannyiszor a kincstár nevében teendő folyamatba­n vezetendő keresztül, a kölcsön ■behajthatóságáért felelős kincstár lépvén a köl­csönadó pénzintézet jogaiba ; az itt alkalmazandó 1883: XLIV. t.-cz. 93. §-ának rendelkezése sze­rint pedig a behajtást eszközlő pénzügyi hatóság a tartozás teljes kielégítése után a bekebelezett zá­­logjog törlését hivatalból köteles eszközöltetni. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a kérdéses hátralékok behajtása körül követendő eljárás, annak összes követelményeivel együtt szervezeti­leg bele van illesztve az állami pénzügyi igazgatás keretébe, melynek szerveinél összpontosulnak mind­azok a közhitelességű adatok, melyekből a szőlő­­felújítási kölcsönök fennállása vagy megszűnte megállapítható, miből okszerűen következik, hogy az arra vonatkozó kérdéseknél is csak a közadók kezelése és behajtása körül érvényes szabályok nyerhetnek megfelelő alkalmazást, a­mi kizárja a kérdéses jogügyletekből származó kölcsönök, vala­mint az azokra vonatkozó zálogjog fenn nem állása kérdéséből származható vagyonjogi igényeknek, habár kártérítés czímén is, rendes bírói úton való érvényesíthetését. Ennek az álláspontnak felel meg a törvény 12. §-ának (végső bek.) az a rendelkezése is, mely sze­rint a kölcsön, ennek kamata és törlesztési járu­léka, kezelési díj, késedelmi kamat, behajtási költ­ség, árfolyamveszteség oly terhet képez, mely bírói árverés esetén a szőlődézsma, úrbéri és más hason­­természetű váltsággal azonos elbánásban részesül. Ez a törvény az agrár és járadékbank szőlőfel­­nyitási kölcsöneit a szőlődézsmaváltság és marad­ványföld váltsággal helyezi egy vonalba, melyekre vonatkozólag az 1868 : XXIX. t.-cz. 7. §-a, valamint az 1871 : Lil­. t.-cz. 91. §-a azt rendeli, hogy azok az ország rendes adóközegei által hajtatnak be, s­­ minden tekintetben az országos adó természetével bírnak, s annak törvényes előnyeit élvezik. Ha tehát az agrár és járadékbanknak szőlőfelújítási kölcsöneiből származó tartozások, mint dologi ter­hek, melyek a törvény 12. §-a értelmében az illető telekjegyzőkönyv vagy betét birtoklapján jegy­zendők be, a fent jelzett tartozásokkal egyenlő jogi természetűek, ebből önként következik, hogy az 1896 . V. t.-cz. 11., 12. és 13. §§-ban foglalt rendel­kezések is, melyek ama tartozások behajtására vonatkoznak, csak akként értelmezhetők, hogy az ilyen igények érvényesítésénél egyenlően a köz­adók behajtására vonatkozó szabályok alkalma­zandók. A fenforgó kérdésben a rendes bírói hatáskör megállapítása azt eredményezné, hogy a bíróság, vagy csak a pénzügyi hatóságok hivatalos adatai alapján bírálhatná el az ügyet, a­mi már magában czéltalanná tenné a rendes bírói eljárás útján való beavatkozást, vagy azt feltételezné, hogy az agrár és járadékbank kölcsönműveleteinél az állami köze­geknek a törvény által hatáskörükhöz irtott összes rendelkezéseik, s közhatósági jelleggel felruházott eljárásuk rendes bírói után törvényesség és szak­szerűség szempontjából, mind alaki, mind érdemi tekintetben felülvizsgálat alá vétethetnének, mi a hatáskörök teljes összezavarását jelentené. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy az 1896. V. t.-cz. alapján az ingatlanra bejegyzett szőlőfelujitási kölcsön, valamint az ily kölcsön összegének erejéig bekebelezett zálogjog fenn nem állásának eldöntése nem tartozik a rendes bíróság hatáskörébe. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztá­lyainak 1909. évi május hó 28-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi junius 23-án tartott teljes ülésben. Bernáth Géza s. k. a m. k­ir. curia másodelnöke. dr. Födi Károly s. k. kir. curiai tanácsjegyző, törvényszéki biró. 5. szám. Tervpályázati hirdetmény, Erzsébet királyné emlékművének a Várhegy oldalán, a siklótól a létezett Ferencz József kapuig terjedő részen leendő legmeg­felelőbb elhelyezésére nézve. 1. A pályázat czélja annak a kérdésnek el­döntésére nyerni megnyugtató alapot, hogy mily terv szerint lehetne a Várhegyoldalt művészileg akként rendezni,hogy annak keretében a királyné szobra az ő emlékéhez és a művészeti igények­hez méltóan elhelyezhető legyen. 2. Magának a főemlékműnek, illetőleg szobor­nak a körülmények igényei szerint való elhelye­zése a tervező művészeknek szabadságára bizatik. 3. A várhegyoldal rendezésének keretébe be­vonható az alagúttól, illetőleg a sikló épületétől délre a kir. várkert faláig és az alaguttól a Vörös­­kereszt palotájáig, illetőleg a létezett Ferencz József kapuig terjedő rész a katonai építészeti igazgatóság szöglet épületének telkével együtt, valamint beilleszthető a rendezésbe a Szent- György térből is annak a résznek sétánynyá átalakítása, mely a miniszerelnökségnek, a vár­színháznak és a hadtestparancsnokságnak épüle­tei és a várfal között terül el. A várhegy oldalának a jelen pontban ter­vezett rendezése által a miniszerelnökségi, a vár­­színházi és a hadtestparancsnoksági épülethom­lokzatoknak szükségessé válandó átalakítása iránt külön intézkedéssel fog gondoskodás történni, erre tehát a pályázó művészeknek nem kell kiterjeszkedniök. 4. A pályázók tartoznak a Várhegy rendezé­sének alaprajzát, méretét és metszetét 1:200 arányban bemutatni a tervrajzzal együtt, melyen az emlékmű elhelyezése feltüntetendő. Távlati képek és minták nem kivántatnak. 5. A pályázat, melyre a pályaművek teljes névaláírással küldendők be, nyílt és abban csak magyar állampolgárok vehetnek részt. 6. A pályaművek zárt borítékban 1909. évi , október 1-én déli 12 óráig, a 9-ik pont szerint közzéteendő helyen elismervény ellenében nyúj­tandók be. Elkésve beérkezett pályamunkák figyelembe nem vétetnek. 7. Három pályadíj tűzetik ki a jury ítélete sze­rint pályadíjra érdemes művek díjazására. Egy első hatezer, egy második ötezer és egy har­madik négyezer koronával. Ezenkívül a jury javaslatot tehet ötezer korona összegig és leg­feljebb öt pályaműnek jutalmazása, illetőleg megvásárlása iránt. A díjazott és megvásárolt művek az állam tulajdonába mennek át, de a pályázók művészi tulajdonjoga fenmarad. 8. A pályaművek bírálatára és odaítélésére­­ 1 tagú jury küldetik ki, melynek tagjai az Erzsébet királyné emlék végrehajtó bizottságá­nak elnökén kívül, ki egyszersmind a jury elnöke, a következők 1. a kereskedelemügyi m. kir. ministeriumnak, 2. a közmunkák tanácsának, 3. a magyar mérnök és építész egyletnek, 4. az építő­művészek szövetségének, 6 a székes­fővárosnak, 6. az országos magyar képzőművészeti társulat­nak, 7. az országos képzőművészeti tanácsnak, 8. a magyar képzőművészek egyesületének, 9. az Erzsébet királyné emlék végrehajtó bizottságá­nak, 10. az Erzsébet királyné emlék országos bizottságának egy-egy küldöttje, kiknek akadá­lyoztatásuk esetén leendő helyettesíth­etése végett a fent megnevezett hatóságok és testületek egy­idejűleg póttagot is küldenek ki. A jury az előadót saját kebeléből választja. A jury tagjainak névsora később fog közzé­tételei. Határozathozatalhoz legalább 7 tag jelenléte szükséges. 9. A pályaművek beadásának és a jury határo­zata után azok kiállításának helye külön hir­detménynyel fog megjelöltetni. 10. A várhegy kijelölt területének magassági méretekkel ellátott helyszíni rajzát a pályázni kívánók a fővárosi közmunkák tanácsának mű­szaki osztályában vehetik át. 11. Egyebekben jelen tervpályázatra nézve is a kereskedelemügyi m. kir. minister által 79.049/908. szám alatt kibocsátott tervpályázati szabályzat szolgál irányadóul. Kelt Budapesten, 1909. évi április 20-án. Az Erzsébet emlék végrehajtó bizottság , báró Forster Gyula s. k. elnök. 64.711/909. szám. Pályázat. A Karlitzky Albert-féle alapítványból a Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyei rom. kath. iskolák tanitóit, valamint ezek özvegyeit és árváit illető kilencz, évi egyszáz (100) koronás és egy, évi nyolczvan (80) koronás segélydíjra pályázat hirdettetik. Ezen segélydíjra jogositvák: 1. az említett iskolák tanítói, kik a tanítói vizsgát letették s illetőleg ennek letétele alól hatóságilag felmen­tettek, er­kölcsi magaviseletük, nemkülönben a tanítói pályán kifejtett működésük által magu­kat kitüntették, s a tanításra aggkoruk vagy pedig testi fogyatkozásuk miatt alkalmatlanokká váltak, az orsz. tanítói nyugdíjalapból azonban, ellátást nem élveznek; 2. a jogosult tanítóknak, az özvegyei, kik kifogástalan erkölcsi magavise­letet tanúsítottak, férjükkel életfogytiglan éltek avagy tőlük önhibájukon kívül választottak el, b­ árvái, kik tizennegyedik életévüket még nem érték el. A jelzett segélydíj a tanítóknak élet­fogytiglan, a tanítók özvegyeinek szintén élet­fogytiglan, s illetőleg újból való férjhez menetelükig, az árváknak pedig 14-ik életévük betöltéséig adományoztatik. A folyamodók mi­nő­ítését igazoló okiratokkal kellőleg felszerelt folyamodványok a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál 1909. évi szeptember 1-ig bezárólag nyújtandók be. Budapest, 1909. junius 1-én. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. A guradobrai magyar kaszinó egye­sület alapszabályait a m. kir. belügyminister az 1909. évi 65.586. szám alatt láttamozta. A bolgártelepi társaskör alapszabá­lyai­t a m. kir. belügyminister az 1909. évi 69 109. szám alatt láttamozta. A nagytapolcsányi testgyakorlók köre alapszabályait a m. kir. belügyminiszer az 1909. évi 71.079. szám alatt láttamozta. 3

Next