Budapesti Közlöny, 1910. szeptember (44. évfolyam, 200-223. szám)
1910-09-02 / 200. szám
nincsen egyéb czélja, mint a népességről olyan tájékozásokat gyűjteni, amelyeknek segítségével az állam és társadalom úgy az összességnek, mint az egyeseknek boldogulását mozdíthatják elő. A népszámlálási általános utasítás, a mellékleteit képező felvételi mintákkal és részletes utasításokkal együtt nemcsak a törvényhatóság s a járási, r. t. városi és községi hatóságokat tájékoztatja tüzetesen a népszámlálás körül reájuk váró közigazgatási teendőkre nézve, hanem a számlálólapok és házigyűjtőívek kitöltésére vonatkozó részletes utasítások által a számlálóbiztosok, népszámlálási felülvizsgálók s a felvételi mintákat személyesen kitöltő közönség részére szükséges útmutatásokat is magában foglalja, ez alkalommal azzal az újítással, hogy a részletes utasításhoz a számlálólapok kitöltését feltüntető néhány példa is csatolva van. Ezen utasításoknak gondos tanulmányozása s a bennök foglalt rendelkezéseknek, útmutatásoknak elsajátítása úgy a népszámlálást intéző törvényhatósági, járási és rendezett tanácsú városi tisztviselőknek, valamint a községi elöljárósáságoknak, számlálóbiztosoknak és népszámlálási felülvizsgálóknak is legfőbb kötelessége, ami nélkül a népszámlálás sikeres végrehajtása el sem képzelhető. Hogy a népszámlálás végrehajtásában közreműködni hivatott törvényhatósági központi, járási és r. t. városi tisztviselők népszámlálási teendőiket minél összhangzóbban végezhessék, felhívom a törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy e rendeletem vétele után legfeljebb 4 hét alatt közös értekezletre hívja össze mindazon közigazgatási tisztviselőket, akiknek a népszámlálás körül intéző szerepük lesz. Ez értekezletnek főcélja legyen, hogy ott a népszámlálás végrehajtásában közreműködni hivatott összes köztisztviselők, különösen pedig azok, akiket a törvényhatóság első tisztviselője a népszámlálási ügyek előadásával, esetleg azoknak közvetlen felelősség mellett való önálló intézésével is megbízni kíván, a népszámlálás általános utasítás összes rendelkezéseinek és mellékleteinek tüzetes megbeszélése által a népszámlálás egész menetéről beható tájékozódást szerezzenek. Az általános utasításnak kellő számú példányát, amelyekre a törvényhatóságban tartandó ezen értekezlet tagjainak szüksége lesz, nemkülönben a községi elöljáróságok, számlálóbiztosok és népszámlálási felülvizsgálók részére szükséges utasítás-példányokat is további szétosztás végett a m. kir. központi statisztikai hivatal fogja a törvényhatóság első tisztviselőjének kellő időben rendelkezésére bocsátani. Budapest, 1910. évi augusztus 31-én. Hieronymi Károly s. k., kereskedelemügyi m. kir. ministerségeinek összeírására, továbbá az egy-egy épületben lakó s számlálólapokon összeirt egyéneknek s a lakásból távollevőknek számszerű kimutatására; c) Községi gyüjtásval az egy-egy községben vagy városban kitöltött házigyűjtőivek és számlálólapok fontosabb adatainak számlálóbiztosi kerületenkint házszámok szerint való kimutatására ; d) Községi összesítőiv: egy-egy község vagy város összes községi gyűjtőivei végeredményeinek összefoglalására ; e) Kimutatás a népszámlálás alkalmával felmerült költésekről; f) Részletes utasítás a számlálólapok, házigyűjtőivek, községi gyűjtő- és összesítőivek s a népszámlálás költségeire vonatkozó kimutatás kitöltésére. 3. §. A számlálólapok kitöltése a családfőnek vagy helyettesének, a házigyűjtőivek kitöltése pedig a háztulajdonosnak vagy helyettesének a kötelessége és csak ha ezek e kötelességüket sem személyesen, sem a család valamely tagja vagy más megbízott által bármily okból nem teljesítenék, hárul e felvételi lapok és ívek kitöltésének feladata a számlálóbiztosra. A községi gyűjtőivek kitöltése mindenkor a számlálóbiztos feladata. A községi összesítőivet a községi vagy körjegyző, városokban a polgármester által ezzel megbízott tisztviselő állítja ki. A népszámlálás költségeire vonatkozó kimutatást a járáshoz tartozó községek számadásai alapján a járási főszolgabíró, városokban a főpolgármester állítja össze. A katonai számlálólapok kitöltése a katonai épület vagy hadihajó, illetőleg helyi különítmény parancsnokának feladata. *•§• A népszámlálásnál és az ezzel kapcsolatos összes felvételeknél általában a Gergely-naptár szerinti 1910. évi deczember 31-ike és az 1911. évi január 1-je közti éjfél időpontjában létező állapot veendő alapul. Tehát mindazok, akik december 31-ikének éjjeli 12 órája előtt életben voltak, még akkor is felveendők, ha az összeírásig meghaltak, ellenben akik éjfél után születtek, az összeírásból kihagyandók. Úgy erre, mint a felmerülő egyéb különleges eseteknél követendő eljárásra nézve a Részletes utasítás nyújt kimerítő tájékoztatást. Általános utasítás az 1910. évi deczember 31-diki állapot szerint Magyarországon tartandó népszámlálás végrehajtásához. I. Általános határozatok. Az 1910. évi VIII. t.-cz. alapján a magyar szent korona országaiban 1911. évi január 1-je és 10-ike közt végrehajtandó általános népszámlálás, valamint ezzel egyidejűleg a lakási czélra szolgáló épületeknek és a lakásoknak összeírása a törvényhatóság első tisztviselőjének és a járási főszolgabírónak s a r.t. város polgármesterének felügyelete alatt a városi hatóságok és a községi elöljáróságok s a számlálókerületek és felülvizsgálati körök szerint e czélra alkalmazandó számlálóbiztosok és népszámlálási felülvizsgálók közreműködésével történik. 2 §• A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos épület- és lakásstatisztikai felvétel czéljaira 6-féle statisztikai nyomtatvány-minta szolgál, úgymint: a) Számlálólap : a jelenlevő népesség egyenkénti számbavételére, vagyis a tulajdonképeni népszámlálás czéljára; b) Házigyűjtőív : a lakási czélra szolgáló épületeknek s az ezekben levő lakásoknak és azok helyi II. A felvételi nyomtatványok és az utasítások szétküldése. 5.§. A népszámláláshoz szükséges összes nyomtatványok az állam költségén állíttatnak elő és a m. kir. kereskedelemügyi minister rendeletéből a m. kir. központi statisztikai hivatal által ingyen bocsáttatnak a törvényhatóságok és községek rendelkezésére. A statisztikai hivatal a nyomtatványokat kellő időben a törvényhatósági jogú és r. tanácsú városok polgármestereihez, továbbá a népszámlálásnak a nagy- és kisközségben való foganatosítása czéljaira közvetlenül a községi és körjegyzőkhöz elismervény ellenében küldi le, akik azokat az előrelátható szükséglethez képest szintén elismervény mellett osztják szét a számlálóbiztosok között. A polgármester és a községi és körjegyző czélszerűen jár el, ha a népszámlálási nyomtatványokat nem osztja ki teljesen a számlálóbiztosok között, hanem egy kis részt tartalék gyanánt visszatart. 6 §• A m. kir. központi statisztikai hivatal a népszámlálási nyomtatványoknak a községi és körjegyzőségek címére történő szétküldésével egyidejűleg megküldi a járási főszolgabiróságoknak s a törvényhatósági jogú és r. tanácsú városok polgármestereinek a népszámlálás körül felmerülő költségekre vonatkozó e) mintájú kimutatásnak kellő számú példányát. Egyszersmind egy jegyzék csatolása mellett, amely a járáshoz tartozó összes községi és körjegyzőségek czímére küldött nyomtatványok mennyiségét egyes községi és körjegyzőségek szerint részletezve feltünteti, e nyomtatványokból is bizonyos készletet bocsát a járási főszolgabírák rendelkezésére, hogy e készletből, mint tartalékból, a népszámlálás végrehajtása alkalmával esetleg felmerülő váratlan szükségletek fedezhetők legyenek. 7 §■ A népszámlálási nyomtatványokkal takarékosan kell bánni. Ha a küldött mennyiség nem volna elégséges, a községi és körjegyzők s a járásokban levő számlálókerületek számlálóbiztosai a járási főszolgabíróhoz, a járási főszolgabíró pedig, valamint a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú város polgármestere szükség esetén közvetlenül, — esetleg távirati uton — a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz forduljanak felvételi nyomtatványok vagy utasítások pótlólagos megküldéséért. Különösen sürgős szükség esetén a szomszédos községek, illetőleg a szomszédos számlálókerületek számlálóbiztosai is — amennyiben saját legközelebbi szükségletükre elegendő készletük van — egymást kisegíteni kötelessék. Másodpéldányok kiállítása végett csak a községi gyűjtőivet, a községi összesítőivet és a népszámlálási munkálatok költségeire vonatkozó kimutatást veheti igénybe a község (város), illetőleg a járás saját czéljaira. A számlálólapok és házigyűjtőivek mindig csak egy példányban állítandók ki. A megmaradt nyomtatványokat csak abban az esetben kell — és pedig a kitöltött számlálólapok beküldésével egyidejűleg, de külön postacsomagban »üres nyomtatványok« felírással — am. kir. központi statisztikai hivatalhoz beküldeni, ha jelentékenyebb mennyiségű nyomtatvány (legalább 300 darab számlálólap vagy házi gyűjtőív) maradt meg ; ha csak kisebb mennyiségű nyomtatvány maradt meg, azokat visszaküldeni nem szükséges. III. A számlálókerületeket és felülvizsgálati körök megalakítása, a számlálóbiztosok és felülvizsgálók kinevezése és díjazása. 8. §. A számlálókerületeket és felülvizsgálati köröket önálló törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban a polgármester, járásokban a főszolgabíró alakítja meg s ugyan a hatóságok nevezik ki az egyes kerületek részére a népszámlálási teendőkkel megbízandó számlálóbiztosokat és népszámlálási felülvizsgálókat is. 9.8. A számlálókerületek megalakításánál a következő szempontok legyenek irányadók : a) Különböző körjegyzőségekhez tartozó községek egy számlálókerületbe ne osztassanak be. b) Egy-egy számlálókerület terjedelme ne legyen nagyobb, mint hogy abban a számlálóbiztos a reá bízott összes teendőket a népszámlálásra kitűzött időn belül, vagyis 1911. évi január 1-től 10-ig elvégezhesse. Ennélfogva sűrűn egymás mellett lakó népességű községekben, valamint az oly községekben, ahol a népesség általános műveltségénél fogva előre látható, hogy a számlálólapok és házi gyűjtőívek kitöltését túlnyomóan maguk az illető családfők és háztulajdonosok vagy helyetteseik fogják elvégezni, s a számlálóbiztosnak a népszámlálásnál tulajdonképen nem lesz egyéb teendője, mint a felvételi nyomtatványokat kiosztani és begyűjteni, azok helyes és hiánytalan kitöltését és azt, hogy az összeírásból senki ki nem maradt, ellenőrizni, ott nagyobb számlálókerületek alakíthatók. Ahol ellenben a népességnek kevésbbé sűrű együttlakása vagy éppen a kültelkeken, tanyákon, havasok közt való szétszórtsága, esetleg kisebb fokú műveltsége következtében a népszámlálás végrehajtása nagyobb nehézséggel jár, ott lehetőleg kis számlálókerületek alakítandók. Szabály szerint 400-nál kevesebb és 1.200-nál több lakos ne jusson egy-egy számlálókerületre , kivételesen azonban, ha a helyi viszonyok indokolják, az említett lélekszámoknál kisebb és nagyobb népességű számlálókerületek is alakíthatók. c) Igen fontos irányadó szempont még az is, hogy akad-e a számlálókerület részére alkalmas számlálóbiztos. A számlálókerületek megalakítása alkalmával tehát már a kinevezendő számlálóbiztosra is gondolni kell, sőt az oly helyeken, ahol kevés a számlálóbiztosul igénybe vehető értelmiség, a legcélszerűbb eljárás a számlálókerületek megalakításával kapcsolatosan a számlálóbiztosokat is kiszemelni. d) Kívánatos, hogy a főszolgabíró úgy a számlálókerületek beosztásánál, valamint a számlálóbiztosok kiszemelésénél a községi és körjegyzők meghallgatásával intézkedjék. Budapesti Közlöny 1910. szeptember 2.