Budapesti Közlöny, 1913. augusztus (47. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-01 / 176. szám
, a kunszentmártoni állami elemi iskolához Lázár Erzsébet, a dunavecse-kült. állami elemi iskolához Várady Gyula és Szabó László. A pancsovai kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a nagylajosfalvai állami elemi iskolához Polacsek Ilona, a kevedobrai állami elemi iskolához Szabó Etelka. Szeged szab. kir. város kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : Szeged-tanyai állami elemi iskolához Weszelovszkyné Lázár Hajnalka, Csótiné Ungvári Mária, Szabóné Lakatos Vilma és Balogh Erzsébet. Az újpesti kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a budakeszi állami elemi iskolához Folláth Ferenc, az újpesti állami elemi iskolához Burián Ferdinanda és Magdóné Szekeres Anna, a piliscsabai állami elemi iskolához Rászdorf Károly. A verseczi kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a dunadombói állami elemi iskolához Rozgonyi Mihály, a fehértemplomi állami elemi iskolához Kartner Etelka, a kerepallasi állami elemi iskolához Szégely Magda, a székelykevei állami elemi iskolához Heczler Gyuláné, a jaszenovai állami elemi iskolához Bertrám Sándor. A fiumei állami elemi iskolához : Mócs Elma, Frankovich Angéla, Cikovich Aida, Kollern Mária és Arnold Ilona okf. elemi népiskolai tanítók, illetve tanítónők állami elemi népiskolai rendes tanítókká, illetve tanítónőkké. (Folytatása következik.) A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke dr. Deák Imre budapesti lakos, végzett joghallgatót a budapesti kir. Ítélőtábla területére ideiglenes minőségben díjas joggyakornokká nevezte ki. A szegedi kir. Ítélőtábla elnöke dr. Thurzay Károly nagyváradi kir. törvényszéki joggyakornokot a vezetése alatt álló kir. Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. A temesvári kir. főügyész Stemler Pál karánsebesi kir. törvényszéki fogházőrt az ugyanottani kir. ügyészséghez hivatalszolgává nevezte ki. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1913. évi 51.765. számú rendelete a hordójelző hivatalok berendezése és szolgálata, valamint a hordók jelzése és a jelzésért fizetendő díjak tárgyában kiadott 1908. évi 107.230. számú rendelet kiegészítése tárgyában Hivatali elődömnek a hordójelző hivatalok berendezése és szolgálata, valamint a hordók jelzése és a jelzésért fizetendő díjak tárgyában 1909. évi január 7-én 107.230. szám alatt kiadott rendeletét — Horvát-Szlavonországokat illetőleg, Horvát-Szlavón és Dalmát országok bánjával egyetértőleg a következő határozmányokkal egészítem ki: Jelzési eljárás alá vehetők 300 liternél nagyobb sörszállító hordók a literszámra vonatkozó minden egyéb korlátozás nélkül. A jelzés alkalmával az ily hordóknál a valódi űrtartalomnak a reáégetett űrtartalomtól való legnagyobb megengedett eltérése 1 liter. Ha valamely 300 liternél nagyobb hordó valódi űrtartalma a rájelzelzett űrtartalomtól többel tér el, mint a ráégetett űrtartalom 2 százaléka, akkor az az 1907. évi Y. t.-c. 33. §-ában megállapított büntetés terhe alatt a közforgalomból kivonandó, illetve használatbavétel előtt új jelzéssel látandók el. 300 liternél nagyobb sörszállitó hordók jelzéséért ugyanazok a jelzési díjak fizetendők, mint az ugyanolyan nagyságú közönséges hordók jelzéséért. Hivatali elődöm fent idézett rendeletének egyéb határozmányai érintetlenül maradnak. Jelen rendeletem kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1913. julius hó 21-én. A minister helyett : Sers s. k., államtitkár. Kiegészítő melléklet a pécsi villamos közúti vasúthálózatra vonatkozó 40.967/1913. számú engedményokirathoz. A pécsi villamos közúti vasúthálózat építésére és üzleti berendezésére vonatkozó feltételek. I. Általános határozmányok. A Pécs szabad királyi város területén létesítendő rendes nyomtávú villamos közúti vasúthálózat az engedélyokirat 5. §-a értelmében a kereskedelemügyi miniszerhez előzőleg helybenhagyás végett felterjesztendő tervek alapján és az alább következő részletes határozmányok szerint építendő kis olykép rendezendő be, hogy a teljesen kész pályán a vonatok, illetve motorkocsik a műtanrendőri bejárás alkalmával a helyi viszonyoknak megfelelően megállapítandó sebességgel közlekedhessenek. Engedélyes köteles az engedélyezett vasút számára beszerzendő sínekre és sínkapcsolószerekre, vashídszerkezetekre és járóművekre, valamint az összes gépekre, szerkezetekre és villamos berendezésekre vonatkozó szállítási szerződéseket, az illető feltétfüzetekkel és részlettervekkel felszerelve — a kereskedelemügyi miniszerhez jóváhagyás végett még a megrendelés, illetve beszerzés előtt beterjeszteni, továbbá a pálya építésére vonatkozó szerződést még az építés megkezdése előtt is bemutatni, ez utóbbit azonban csak akkor, ha az építés átalányösszegért vállalkozónak adatik ki, vagy ha az építés kivitele a pénzbeszerzéssel is egybe van kötve. A vasút és tartozékainak építésénél engedélyes az érvényben levő általános, valamint a helyhatósági építési és rendőri szabályokhoz, nemkülönben a kereskedelemügyi miniszerhez előzetes jóváhagyás végett felterjesztendő szabványokhoz és részlettervekhez alkalmazkodni köteles, úgy a szabványokat, valamint az építésre vonatkozó összes többi terveket is 3—3 példányban kell előzetes jóváhagyás végett felterjeszteni. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés minden egyes vonalra külön-külön, a részletes építési tervek alapján, azok jóváhagyása alkalmával fog megállapíttatni. A kanyarulatoknak általában véve 25 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniok ; azokon a vonalrészeken pedig, melyeken rendes nagy vasutak járóművei is közlekednének, 600 méternél kisebb sugarú kanyarulatok nem alkalmazhatók. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel céljaira készítendő építési tervezetben a kereskedelemügyi miniszer engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgáló tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és tejtviszonyoknál. A vasút mindazon vonalrészeken, ahol az külön pályatesttel nem bír, az utak, utcák és terek színvonalába lévén fektetendő, az ennek következtében szükségessé váló kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelések) az illető utak, utcák és terek, illetve azok burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők. Azon vonalrészeken ellenben, hol a vasút számára külön alépítmény, illetőleg pályatest létesítendő, az utóbbinak szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, legalább 40 méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2 5 méter magasságig 1g2 vagy 11/4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 1% lábas lejtőkkel létesítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékaik előállításának és fentartásának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon víztelenítendők lesznek, olyképen azonban, hogy ezáltal káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0,80 méter széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. A magyar királyi államvasutaknál alkalmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen vasútra is kiterjesztetik. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetőleg belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — áteresztőknél és kisebb hidaknál 0 5—100 méter nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen szükség szerint biztosítandók. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető és ha esetenként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy portlandcement betonból, a pályaszínig számított legalább 060 méter magas felültöltéssel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgáló áteresztők, — bezárólag 20 méter nyílásig betoncsőáteresztőkként is építhetők, melyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandó el. Vasúti betoncsőáteresztők felültöltésének a mamagassága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb nem lehet, mint 1'6 méter, vasbetétes betoncsöveknél azonban 075 méter magasság is megengedhető. A betoncsőáteresztők készítéséhez — mint kötőanyag — csakis portlandcement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből, téglából vagy portlandcement betonból, tartószerkezetei pedig bezárólag 20 méter nyilásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál pedig vasból létesítendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból készíthetők. A vasbetétes betonműtárgyak részleteire és méretezésére, valamint a jótállási kötelezettség mérvére vonatkozó feltételeket a kereskedelemügyi miniszer a részletes tervek elbírálása kapcsán állapítja meg. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utcák és terek mentén már meglevő és a vasút által netán igénybeveendő műtárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, átalakítandók, esetleg pedig egészen újból készítendők. A csapadék és szennyvíz levezetéséről, amennyiben annak lefolyása a vasút építése következtében megzavartatnék, az utakon, utcákon és tereken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csatornák segélyével, vagy más alkalmas módon tartozik engedélyes gondoskodni. Tartozik továbbá az esetleges fennálló csatornákat, víz, légszesz és egyéb vezetékeket is a vasút építése következtében netán előálló szükséghez képest, megfelelő módon és kiterjedésben áthelyezni, illetve átalakítani, valamint a mindezekkel kapcsolatos mellékmunkákat is, végrehajtani.. Egyébként engedélyes szorosan alkalmazkodni Budapesti Közlöny 1913. augusztus 1.