Budapesti Közlöny, 1913. augusztus (47. évfolyam, 176-200. szám)

1913-08-01 / 176. szám

, a kunszentmártoni állami elemi iskolához Lázár Erzsébet, a dunavecse-kült. állami elemi iskolához Várady Gyula és Szabó László. A pancsovai kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a nagylajosfalvai állami elemi iskolához Polacsek Ilona, a kevedobrai állami elemi iskolához Szabó Etelka. Szeged szab. kir. város kir. tanfelügyelői kirendelt­ség területén : Szeged-tanyai állami elemi iskolához Weszelovszkyné Lázár Hajnalka, Csótiné Ungvári Mária, Szabóné Lakatos Vilma és Balogh Erzsébet. Az újpesti kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a budakeszi állami elemi iskolához Folláth Ferenc, az újpesti állami elemi iskolához Burián Ferdinanda és Magdóné Szekeres Anna, a piliscsabai állami elemi iskolához Rászdorf Károly. A verseczi kir. tanfelügyelői kirendeltség területén : a dunadombói állami elemi iskolához Rozgonyi Mihály, a fehértemplomi állami elemi iskolához Kartner Etelka, a kerepallasi állami elemi iskolá­hoz Szégely Magda, a székelykevei állami elemi iskolához Heczler Gyuláné, a jaszenovai állami elemi iskolához Bertrám Sándor. A fiumei állami elemi iskolához : Mócs Elma, Frank­ovich Angéla, Cikovich Aida, Kollern Mária és Arnold Ilona okf. elemi népiskolai tanítók, illetve tanítónők állami elemi népiskolai rendes tanítókká, illetve tanítónőkké. (Folytatása következik.) A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke dr. Deák Imre budapesti lakos, végzett joghallgatót a budapesti kir. Ítélőtábla területére ideiglenes minőségben díjas joggyakornokká nevezte ki. A szegedi kir. Ítélőtábla elnöke dr. Thurzay Károly nagyváradi kir. törvényszéki joggyakor­nokot a vezetése alatt álló kir. Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. A temesvári kir. főügyész Stemler Pál karán­­sebesi kir. törvényszéki fogházőrt az ugyanottani kir. ügyészséghez hivatalszolgává nevezte ki. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1913. évi 51.765. számú rendelete a hordójelző hivatalok berendezése és szolgálata, valamint a hordók jel­zése és a jelzésért fizetendő díjak tárgyában ki­adott 1908. évi 107.230. számú rendelet kiegészí­tése tárgyában Hivatali elődömnek a hordójelző hivatalok be­rendezése és szolgálata, valamint a hordók jel­zése és a jelzésért fizetendő díjak tárgyában 1909. évi január 7-én 107.230. szám alatt kiadott rendeletét — Horvát-Szlavonországokat illetőleg, Horvát-Szlavón és Dalmát országok bánjával egyetértőleg a következő határozmányokkal egé­szítem ki: Jelzési eljárás alá vehetők 300 liternél nagyobb sörszállító hordók a literszámra vonatkozó min­den egyéb korlátozás nélkül. A jelzés alkalmával az ily hordóknál a valódi űrtartalomnak a reáégetett űrtartalomtól való legnagyobb megengedett eltérése 1 liter. Ha valamely 300 liternél nagyobb hordó valódi űr­tartalma a rájelzelzett űrtartalomtól többel tér el, mint a ráégetett űrtartalom 2 százaléka, akkor az az 1907. évi Y. t.-c. 33. §-ában meg­állapított büntetés terhe alatt a közforgalomból kivonandó, illetve használatbavétel előtt új jelzéssel látandók el. 300 liternél nagyobb sörszállitó hordók jel­zéséért ugyanazok a jelzési díjak fizetendők, mint az ugyanolyan nagyságú közönséges hordók jel­zéséért. Hivatali elődöm fent idézett rendeletének egyéb határozmányai érintetlenül maradnak. Jelen rendeletem kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1913. julius hó 21-én. A minister helyett : Sers s. k., államtitkár. Kiegészítő melléklet a pécsi villamos közúti vasút­hálózatra vonatkozó 40.967/1913. számú enged­ményokirathoz. A pécsi villamos közúti vasúthálózat építésére és üzleti berendezésére vonatkozó feltételek. I. Általános határozmányok. A Pécs szabad királyi város területén létesítendő rendes nyomtávú villamos közúti vasúthálózat az engedélyokirat 5. §-a értelmében a kereskede­lemügyi miniszerhez előzőleg helybenhagyás végett felterjesztendő tervek alapján és az alább követ­kező részletes határozmányok szerint építendő ki­s olykép rendezendő be, hogy a teljesen kész pá­lyán a vonatok, illetve motorkocsik a műtanrendőri bejárás alkalmával a helyi viszonyoknak megfele­lően megállapítandó sebességgel közlekedhessenek. Engedélyes köteles az engedélyezett vasút szá­mára beszerzendő sínekre és sínkapcsolószerekre, vashídszerkezetekre és járóművekre, valamint az összes gépekre, szerkezetekre és villamos berende­zésekre vonatkozó szállítási szerződéseket, az illető feltétfüzetekkel és részlettervekkel felszerelve — a kereskedelemügyi miniszerhez jóváhagyás végett még a megrendelés, illetve beszerzés előtt beter­jeszteni, továbbá a pálya építésére vonatkozó szer­ződést még az építés megkezdése előtt is bemutatni, ez utóbbit azonban csak akkor, ha az építés átalányösszegért vállalkozónak adatik ki, vagy ha az építés kivitele a pénzbeszerzéssel is egybe van kötve. A vasút és tartozékainak építésénél engedélyes az érvényben levő általános, valamint a helyható­sági építési és rendőri szabályokhoz, nemkülönben a kereskedelemügyi miniszerhez előzetes jóvá­hagyás végett felterjesztendő szabványokhoz és részlettervekhez alkalmazkodni köteles, úgy a szab­ványokat, valamint az építésre vonatkozó összes többi terveket is 3—3 példányban kell előzetes jóvá­hagyás végett felterjeszteni. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés minden egyes vonalra külön-külön, a részletes építési tervek alap­ján, azok jóváhagyása alkalmával fog megállapít­­tatni. A kanyarulatoknak általában véve 25 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniok ; azokon a vonalrészeken pedig, melyeken rendes nagy vas­utak járóművei is közlekednének, 600 méternél kisebb sugarú kanyarulatok nem alkalmazhatók. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel cél­jaira készítendő építési tervezetben a kereskedelem­ügyi miniszer engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költ­ségelése és engedélyezése alapjául szolgáló tervek­ben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és tejtviszonyoknál. A vasút mindazon vonalrészeken, ahol az külön pályatesttel nem bír, az utak, utcák és terek szín­vonalába lévén fektetendő, az ennek következtében szükségessé váló kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelések) az illető utak, utcák és terek, illetve azok burkolatának megfelelő szabályozásával eszköz­­lendők. Azon vonalrészeken ellenben, hol a vasút szá­mára külön alépítmény, illetőleg pályatest létesí­tendő, az utóbbinak szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, legalább 4­0 mé­ter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelés­­nek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszéle­sítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2­ 5 méter magasságig 1g2 vagy 11/4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 1% lábas lejtőkkel létesítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál mere­­dekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig sza­bályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és víz­lefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai­k előállításának és fentartásának akadályul ne szol­gáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mező­gazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek minden­ütt ott, ahol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon víztelenítendők lesz­nek, olyképen azonban, hogy ez­által káros víz­folyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0,80 méter széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajá­títási védszalagnak is. A magyar királyi államvasutaknál alkalmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen vas­útra is kiterjesztetik. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetőleg belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — át­eresztőknél és kisebb hidaknál 0 5—100 méter nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen szük­ség szerint biztosítandók.­­ Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átere­szek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elveze­tendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető és ha esetenként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy port­­landcement betonból, a pályaszínig számított leg­alább 0­60 méter magas felültöltéssel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz le­vezetésére szolgáló áteresztők, — bezárólag 2­0 méter nyílásig betoncsőáteresztőkként is építhe­tők, melyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandó el. Vasúti betoncsőáteresztők felültöltésének a ma­magassága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb nem lehet, mint 1'6 méter, vasbetétes beton­csöveknél azonban 075 méter magasság is meg­engedhető. A betoncsőáteresztők készítéséhez — mint kötő­anyag — csakis portlandcement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kő­ből, téglából vagy portlandcement betonból, tartó­­szerkezetei pedig bezárólag 2­0 méter nyilásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál pedig vasból létesítendők.­­ A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból készít­hetők. A vasbetétes betonműtárgyak részleteire és méretezésére, valamint a jótállási kötelezettség mérvére vonatkozó feltételeket a kereskedelemügyi miniszer a részletes tervek elbírálása kapcsán álla­pítja meg. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállí­­tandók, az illető szabványokban vagy építési rész­lettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utcák és terek mentén már meglevő és a vasút által netán igénybeveendő műtárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, átalakí­­tandók, esetleg pedig egészen újból készítendők. A csapadék és szennyvíz levezetéséről, amennyi­ben annak lefolyása a vasút építése következtében megzavartatnék, az utakon, utcákon és tereken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csa­tornák segélyével, vagy más alkalmas módon tar­tozik engedélyes gondoskodni. Tartozik továbbá az esetleges­ fennálló csator­nákat, víz, légszesz és egyéb vezetékeket is a vasút építése következtében netán előálló szükséghez képest, megfelelő módon és kiterjedésben áthe­lyezni, illetve átalakítani, valamint a mindezek­kel kapcsolatos mellékmunkákat is, végrehajtani.. Egyébként engedélyes szorosan alkalmazkodni Budapesti Közlöny 1913. augusztus 1.

Next