Budapesti Közlöny, 1913. december (47. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-02 / 277. szám

4 ■cement betonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállítandók, megj­egyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állítandó fajármok is alkal­mazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is ké­szíthetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél — különösen a tartó­­szerkezet számításánál — alapul veendő terhelése­ket, valamint a hídpálya elrendezését és szerke­zetét illetőleg az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Alagutak és pályaáthidalások, valamint tá­masztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltét­lenül kőből lesznek készítendők, az­ illető szabvá­nyokban vagy építési részlettervekben fognak meg­jelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő meg­állapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkat­részeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fá­ból is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag elő­írt feltételek mérvadók ; 0­ 30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett útáteresztők helyett alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon tölgy- vagy vörösfenyőfa-tömlők is alkalmazhatók. Megj­egyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvény­ben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben fog­lalt határozmányok értelmében fának az alkalma­zása egyáltalán szóba jöhet, kiköttetik, hogy híd­­padlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármok­­hoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsok­hoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgy­fát szabad használni. Hidak és áteresztők, alagutak, támasztó- és bélés­falak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alá­­mosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes eset­ben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyéb­ként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alap­­gödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog meg­állapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba­n­ 80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető fa­lak minden oldalról kellően széles és a terep szín­vonalától mérve legalább 0­ 80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, alagutak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállí­tásához kizárólag csakis portlandcement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legye­nek, tartozik az engedélyes társaság a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók fel­építménye az eredeti út felépítményének megfele­lően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavi­csolva egyáltalán nincsenek, az útátjárók mindkét uíaázáb­ól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 centiméter, azontúl pedig 10 cm, vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal átandók el. Az állomási hozzájáró utak, amennyiben a köz­­igazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fen­­sikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 15 centi­méter vastag kőalappal és 15 centiméter vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési terü­leteinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsi­­közlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 centi­méter vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepek­nek vágányzatok és építmények által el nem fog­lalt részei 5 centiméter vastag kavicsborítással lá­tandók el. Az állomásokon a fensiknak és különösen a vá­gányok beágyazásának szárazon tartására a szük­séghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szin­tén kertnek legalább 1000 négyzetméternyi, a célra alkalmas fekvésű és minőségű földterület bevál­tandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a terv szerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel borítandók. III. Felépítmény. A pálya a szendrő—andrássytelepi vonalon 1­­435, az andrássytelep—rudabányai vonalon pe­dig l'6 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek acélból gyártandók, folyóméte­renként a rendes vágányu pályarészen 23­6 kilo­grammnál, a keskeny vágányu pályarészen pedig 152 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük a rendes vágányu pályarészen 6000 kilogramm, a keskenyvágányu pályarészen pedig 3000 kilo­gramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástól való távolsága középtől­­középig mérve a rendes vágányu pályarész saját állomásain és Szendrő csatlakozó állomáson 4­5 méternél kisebb nem lehet. A keskenyvágányú pályarészen a vágányok egymástól való távolsága 100 m.-el nagyobb legyen, mint az alkalmazandó járóm­­vek leg­nagyobb szélessége. Engedélyes társaság köteles a különböző fel­építményi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számított 9%-át és azonkívül úgy a folyóméterenként 23­6 kg.-os, mint a folyóméterenként 15­2 kg.-os sínrendszer­nek megfelelő egy-egy teljes váltót és-kereszte­zést, az egész­­kitérőhöz szükséges teljes talpfa­csoportokkal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt meg­­romló felépítményi vas- és acélanyagok kicserélé­sére a szállító gyárak tartoztoznak átadni. Bárminő építési célokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását is — az engedélye­zett vasút végleges felépítményéhez szánt vál­tókat, keresztezéseket, közönséges és váltó­talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sin­­szegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedere­ket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésekre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor ér, csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és amennyi­ben azok az építés ellenőrzésével megbízott szak­közegek által gondosan és szigorúan megvizsgál­tatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes célokra való használata tekintetében a középítkezési munkákra és az azokkal kapcsolatos szállításokra vonatkozó feltételek XVI. fejezeté­ben foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi december 31-én 18­ 091. szám alatt kelt közmunka- és közlekedésügyi ministeri szabály­­rendeletnek (M. R. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s köv. l. ) idevágó határozmányai, amennyiben azok a fel­tétfüzet most említett megállapításaival ellentét­ben nem állanak, az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak. Az építendő helyi érdekű vasút rendes vágá­nyu pályarészen 1940 m, a keskenyvágányu pályarészen pedig 400 folyóméter állomási mel­lékvágány létesítése követelhető, mely hosszba azonban a Szendrő csatlakozó állomáson elő­állítandó új, illetőleg áthelyezendő vagy átala­kítandó régi vágányok nincsenek beszámítva. A közönséges talpfák tölgyfából állítandók elő. A talpfák hossz- és keresztmetszeti méretei leg­alább a következők legyenek : A folyóméterenként 23­6 kilogramm nehéz acélsínekből készítendő rendes nyomtávú felépít­ményben : hosszúság = 2'20 m., vastagság = 014 m. , alsó szélesség = 0'20 méter és végül felső széles­ség mindazon talpfáknál, amelyeken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, valamint a tartaléktalpfák­nál = 0'16 méter, az alátétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig = 0'14 méter. A folyóméterenként 152 kilogramm nehéz acél­sínekből készítendő keskenynyomtávú felépít­ményben : hosszúság = 1'70 méter, vastag­ság = 0'14 méter, alsó szélesség =­0'20 méter és végül felső szélesség mindazon talpfáknál, a­melyeken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, valamint a tartalék talpfáknál 1­0'15 méter, az alátétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig 1­0' 13 méter. A kitérőkben, valamint a nyílt műtárgyak hord­­szerkezetein alkalmazandó összes talpfákhoz, a­melyek méreteire és keresztmetszeti alakjára nézve a vonatkozó szabványok vagy részlettervek mérv­adók, csakis tölgyfát szabad használni. A felépítmény többi anyagát, szerkezetét és részleteit a kereskedelemügyi miniszer az enge­délyes által még a megrendelés, illetőleg beszerzés előtt előterjesztendő építési részlettervek alapján határozza meg. Az útátjáróknál a sínszálak mellett általában tölgyfa vezetőgerendák alkalmazandók, fontosabb útátjáróknál azonban vezetősínek követelhetők. A helyi érdekű vasút vonalán a felépítmény beágyazásához bányakavics vagy zúzottkő hasz­nálandó s ezen beágyazásnak a sínek talpa alatt legalább 0'25 méter vastagsággal és a sintalpak magasságában a rendes vágányu pályarészen leg­alább 2'80 méter, a keskenyvágányu pályarészen pedig legalább 2­10 méter szélességggel kell bírnia. A váltók és keresztezések kavics beágyazása a sínek talpa alatt 0­ 30 méter legyen. A csatlakozó állomásokon és a csatlakozó vonal­részeken előállítandó felépítmény, váltók és keresz­tezések beágyazásának méreteire és egyéb rész­leteire nézve az illető felépítményi rendszerre vonatkozólag érvényben álló szabványok és sza­bályok mérvadók. Tartalékul köteles az engedélyes vágány kilom­­méterenként — de kivéve a csatlakozó állomásokon előállítandó vágányokat — a rendes nyomtávú pályarészen 40 (negyven), a keskeny nyomtávú pályarészen pedig 30 (harminc) köbméter be­ágyazási kavics anyagot az építési tőkéből be­szerezni s a vonal mentén, alkalmas helyeken le­rakva, az üzletnek rendelkezésére bocsátani. Budapesti Közlöny 1913. deczember 2. IV. Állomások. Az engedélyes társaság által kiépítendő vas­pályán a következő állomások, illetőleg kitérők és megállóhelyek létesítendők : 1. szabványos nyomtávú pályarészen a 72/74. szerv. közt egy kitérővel biró rakodóvágány 350 m. h. 2. Andrássytelep vég- és átrakodóállomás 400 m. h. A keskenyvágányu pályarészen: 3. Rudabánya vég- és vízállom­ás 150 m. h. Ezenkívül a boldvavölgyi helyi érdekű vasút Szendrő állomása az új helyi érdekű vasút­be­

Next