Budapesti Közlöny, 1913. december (47. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-02 / 277. szám
4 ■cement betonból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállítandók, megjegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állítandó fajármok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készíthetők. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél — különösen a tartószerkezet számításánál — alapul veendő terheléseket, valamint a hídpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Alagutak és pályaáthidalások, valamint támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók ; 0 30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett útáteresztők helyett alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon tölgy- vagy vörösfenyőfa-tömlők is alkalmazhatók. Megjegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalán szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármokhoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, alagutak, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajban 80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0 80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, alagutak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandcement, homok és víz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes társaság a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalán nincsenek, az útátjárók mindkét uíaázából számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 centiméter, azontúl pedig 10 cm, vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal átandók el. Az állomási hozzájáró utak, amennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 15 centiméter vastag kőalappal és 15 centiméter vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 centiméter vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 centiméter vastag kavicsborítással látandók el. Az állomásokon a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 négyzetméternyi, a célra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a terv szerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel borítandók. III. Felépítmény. A pálya a szendrő—andrássytelepi vonalon 1435, az andrássytelep—rudabányai vonalon pedig l'6 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek acélból gyártandók, folyóméterenként a rendes vágányu pályarészen 236 kilogrammnál, a keskeny vágányu pályarészen pedig 152 kilogrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük a rendes vágányu pályarészen 6000 kilogramm, a keskenyvágányu pályarészen pedig 3000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástól való távolsága középtőlközépig mérve a rendes vágányu pályarész saját állomásain és Szendrő csatlakozó állomáson 45 méternél kisebb nem lehet. A keskenyvágányú pályarészen a vágányok egymástól való távolsága 100 m.-el nagyobb legyen, mint az alkalmazandó járómvek legnagyobb szélessége. Engedélyes társaság köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számított 9%-át és azonkívül úgy a folyóméterenként 236 kg.-os, mint a folyóméterenként 152 kg.-os sínrendszernek megfelelő egy-egy teljes váltót és-keresztezést, az egészkitérőhöz szükséges teljes talpfacsoportokkal együtt, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani; ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és acélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoztoznak átadni. Bárminő építési célokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását is — az engedélyezett vasút végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges és váltótalpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszegeket egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésekre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor ér, csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és amennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes célokra való használata tekintetében a középítkezési munkákra és az azokkal kapcsolatos szállításokra vonatkozó feltételek XVI. fejezetében foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi december 31-én 18 091. szám alatt kelt közmunka- és közlekedésügyi ministeri szabályrendeletnek (M. R. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s köv. l. ) idevágó határozmányai, amennyiben azok a feltétfüzet most említett megállapításaival ellentétben nem állanak, az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak. Az építendő helyi érdekű vasút rendes vágányu pályarészen 1940 m, a keskenyvágányu pályarészen pedig 400 folyóméter állomási mellékvágány létesítése követelhető, mely hosszba azonban a Szendrő csatlakozó állomáson előállítandó új, illetőleg áthelyezendő vagy átalakítandó régi vágányok nincsenek beszámítva. A közönséges talpfák tölgyfából állítandók elő. A talpfák hossz- és keresztmetszeti méretei legalább a következők legyenek : A folyóméterenként 236 kilogramm nehéz acélsínekből készítendő rendes nyomtávú felépítményben : hosszúság = 2'20 m., vastagság = 014 m. , alsó szélesség = 0'20 méter és végül felső szélesség mindazon talpfáknál, amelyeken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, valamint a tartaléktalpfáknál = 0'16 méter, az alátétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig = 0'14 méter. A folyóméterenként 152 kilogramm nehéz acélsínekből készítendő keskenynyomtávú felépítményben : hosszúság = 1'70 méter, vastagság = 0'14 méter, alsó szélesség =0'20 méter és végül felső szélesség mindazon talpfáknál, amelyeken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, valamint a tartalék talpfáknál 10'15 méter, az alátétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig 10' 13 méter. A kitérőkben, valamint a nyílt műtárgyak hordszerkezetein alkalmazandó összes talpfákhoz, amelyek méreteire és keresztmetszeti alakjára nézve a vonatkozó szabványok vagy részlettervek mérvadók, csakis tölgyfát szabad használni. A felépítmény többi anyagát, szerkezetét és részleteit a kereskedelemügyi miniszer az engedélyes által még a megrendelés, illetőleg beszerzés előtt előterjesztendő építési részlettervek alapján határozza meg. Az útátjáróknál a sínszálak mellett általában tölgyfa vezetőgerendák alkalmazandók, fontosabb útátjáróknál azonban vezetősínek követelhetők. A helyi érdekű vasút vonalán a felépítmény beágyazásához bányakavics vagy zúzottkő használandó s ezen beágyazásnak a sínek talpa alatt legalább 0'25 méter vastagsággal és a sintalpak magasságában a rendes vágányu pályarészen legalább 2'80 méter, a keskenyvágányu pályarészen pedig legalább 210 méter szélességggel kell bírnia. A váltók és keresztezések kavics beágyazása a sínek talpa alatt 0 30 méter legyen. A csatlakozó állomásokon és a csatlakozó vonalrészeken előállítandó felépítmény, váltók és keresztezések beágyazásának méreteire és egyéb részleteire nézve az illető felépítményi rendszerre vonatkozólag érvényben álló szabványok és szabályok mérvadók. Tartalékul köteles az engedélyes vágány kilomméterenként — de kivéve a csatlakozó állomásokon előállítandó vágányokat — a rendes nyomtávú pályarészen 40 (negyven), a keskeny nyomtávú pályarészen pedig 30 (harminc) köbméter beágyazási kavics anyagot az építési tőkéből beszerezni s a vonal mentén, alkalmas helyeken lerakva, az üzletnek rendelkezésére bocsátani. Budapesti Közlöny 1913. deczember 2. IV. Állomások. Az engedélyes társaság által kiépítendő vaspályán a következő állomások, illetőleg kitérők és megállóhelyek létesítendők : 1. szabványos nyomtávú pályarészen a 72/74. szerv. közt egy kitérővel biró rakodóvágány 350 m. h. 2. Andrássytelep vég- és átrakodóállomás 400 m. h. A keskenyvágányu pályarészen: 3. Rudabánya vég- és vízállomás 150 m. h. Ezenkívül a boldvavölgyi helyi érdekű vasút Szendrő állomása az új helyi érdekű vasútbe