Budapesti Közlöny, 1920. március (54. évfolyam, 50-74. szám)
1920-03-02 / 50. szám
a próbaidőt és az 1914. évi július hó 25. napjától 1919. évi március hó 21. napjáig terjedő időtartam alatt háborús katonai szolgálatban eltöltött időt. A háborús katonai szolgálattal egy tekintet alá esik a tábori csendőröknek, valamint a hadrakelt sereghez hivatalos minőségben szolgálattételre beosztott, vagy annak kíséretéhez tartozó polgári személyeknek és a hadrakelt seregnél önkéntes egészségügyi szolgálatban résztvevőknek a háború tartama alatt teljesített szolgálata, továbbá az az idő, amely alatt az alkalmazott az ellenség által személyes szabadságában korlátozva volt (hadifogoly, túsz, internált). Ha a szolgálati viszonyban egy évnél nem hosszabb megszakítás állott be, a szolgálati időt az alkalmazottat megillető felmondási idő szempontjából folytatólagosan kell számítani, a megszakítás tartamát azonban a felmondási időre nézve a 2. §. második bekezdése szerint mérvadó szolgálati időbe nem kell beszámítani. 4. §. Ha a szolgálati viszony időtartamát oly bizonytalan kifejezéssel jelölték meg (pl. idényre, kisegítésre stb.), melynek alapján azt az adott esetben szabatosan megállapítani nem lehet, a szolgálati szerződést határozatlan időre kötöttnek, ha pedig az alkalmazott a szolgálati viszonyt a munkaadó tudtával a szerződésben megjelölt időn túl folytatja, hacsak a munkaadó azonnal ellen nem mond, határozatlan időre meghosszabbítottnak kell tekinteni. 5. §. Ha a felek próbaidőt kötöttek ki, annak tartama alatt a szolgálati viszonyt mindkét fél rögtöni hatálylyal bármikor felbonthatja. A próbaidő tartama egy hónapnál, a fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottal szemben pedig két hónapnál hosszabb időben nem állapítható meg. Ha a felek egyenlőtlen próbaidőt kötöttek ki, mindkét félre nézve a rövidebb próbaidő irányadó. Az előbbi két bekezdés rendelkezései a jelen rendelet életbelépése felek között azokra a szerződésekre is alkalmazást nyernek, amelyek a jelen rendelet életbelépéséig még meg nem szűntek. Ha a felek hosszabb próbaidőt kötöttek ki és e próbaidőből e rendelet életbelépésének napjáig három hónap még nem telt le, a munkaadó e rendelet életbelépésétől számított egy héten belül a szolgálati szerződést rögtöni hatálylyal felmondhatja. Az egy heti határidő eltelte után az e bekezdésben említett szerződéseket is csak a 2. §-ban megjelölt felmondási időnek megtartásával lehet megszüntetni. A próbaidő tartama a kikötött próbaidő meghosszabbítása esetén nem lehet összesen egy hónapnál, a fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottal szemben pedig két hónapnál hoszszabb. 6. §. A felmondási idő szempontjából az a munkakör irányadó, amelynek ellátására az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében van kötelezve. 7. Az alkalmazottnak a felmondási időre járó munkabérét azon munkabér (fizetés, lakbér, bármi néven nevezendő és rendszeresen fizetett pótlék vagy segély, jutalék, nyereségrészesedés, természetbeni szolgáltatások, stb.) szerint kell számítani, amelyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett. Nem lehet azonban figyelembe venni a felmondási időre járó munkabér kiszámításánál azt a javadalmazást, melyet az alkalmazott jutalom, remuneráció, továbbá nyílt árusítási üzletekben közvetlen a fogyasztó részére történő eladások után jutalék címén élvezett. 8. §. Ha a munkaadó az alkalmazottnak a szolgálat tartamára természetben való járandóságképen vagy bérletben lakást ad, a szolgálati szerződésnek megszűntével az alkalmazottnak az elköltözésre, illetőleg a lakás kiürítésére a méltányosságnak megfelelő időt köteles engedni. Vita esetében az 1.552/1920. M. E. számú rendelet (lásd Budapesti Közlöny folyó évi február hó 21. napján megjelent 42. számát) 15. §-ában megjelölt hatóság dönt. III. Végkielégítés. 9. §. A szolgálati viszony megszűnése esetében az olyan alkalmazottat, aki munkaadójánál legalább öt évig megszakítás nélkül állott szolgálatban, végkielégítés illeti meg. Végkielégítést köteleses fizetni a munkaadó a vele legalább tíz évig szolgálati viszonyban állott oly alkalmazottnak is, akit 1919. évi augusztus hó 1. óta, de a jelen rendelet életbelépése előtt nem oly ok miatt bocsátott el szolgálatából, melyért az alkalmazott felelős és amely miatt a munkaadó az elbocsátás idején érvényben volt jogszabályok értelmében a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal megszüntethette. A végkielégítés összege minden betöltött három évi szolgálat után az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítés összege azonban nem haladhatja meg az alkalmazott egy évi munkabérét. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatban töltött töredékét is arányosan számításba kell venni. A 3. §-ban és a 7. §. második bekezdésében foglalt rendelkezések a végkielégítés tekintetében is irányadók. *• « 10. §. Ha a munkaadó a szolgálati viszony megszűnéséből folyólag bármely címen a 4424/1919. I M. E. számú rendelet szerint őt terhelő kötelezettségen túlterjedő szolgáltatást nyújtott az alkalmazottnak, a többletet a 9. §. második bekezdésében említett végkielégítésbe beszámít- hatja. 11. §. Nem illeti meg a végkielégítés azt az alkalmazottat, aki a szolgálati szerződést nem a munkaadó hibája miatt maga szünteti meg, vagy akit a munkaadó olyan ok miatt bocsát el szolgálatából, amelyért az alkalmazott felelős és amely miatt az érvényben levő jogszabályok értelmében a munkaadó a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal felmondhatja. 12. §• • Az alkalmazottat megillető végkielégítés az alkalmazott elhalálozása esetében annak eltartásra jogosult és arra rászoruló házastársát vagy kiskorú gyermekeit, ilyenek nem létében eltartásra jogosult vagy arra rászoruló szüleit vagy nagyszüleit, ha pedig igényjogosult házastárs és igényjogosult gyermek is van, felében a házastársat és felében a gyermeket vagy gyermekeket illeti meg. 13. §• A munkaadó a végkielégítés követelésére jogosult olyan alkalmazottnak, akinek a szolgálati viszony alapján nyugdíjigénye is van, a végkielégítést csak abban az esetben köteles kifizetni, ha az alkalmazott erre irányuló kívánságát a munkaadónak a felmondási idő lejártáig bejelenti. A munkaadó ilyen esetben a kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyugdíjköveteléséből levonhatja, illetőleg a nyugdíj fizetésére kötelezett és követelheti, hogy az alkalmazott részére járó nyugdíjat a végkielégítési összeg teljes törlesztéséig az ő kezéhez fizesse ki. IV. A szolgálatba való visszafogadásra és ezzel kapcsolatos jogviszonyokra vonatkozó rendelkezések 14. §. A munkaadó köteles szolgálatába visszafogadni az 1914. évi julius hó 25-étől 1919. évi március hó 21-ig terjedő idő alatt hadifogságba került vagy az ellenség által internált vagy tuszai letartóztatott oly alkalmazottját, aki közvetlenül katonai szolgálatra történt bevonulása illetőleg internáltatása vagy túszai letartóztatása előtt nála legalább egy évig megszakítás nélkül , szolgálatban állott és személyes szabadságát ezen rendelet életbelépése után szerzi vissza. A munkaadó az előző bekezdés értelmében újból hatályba lépő szolgálati viszonyt csak a jelen rendeletben megállapított módon szüntetheti meg. 15. §. A visszafogadott alkalmazottat lehetőleg bevonulása előtt betöltött munkakörében kell foglalkoztatni. Ha azonban a munkaadó a változott körülményeknél fogva az alkalmazott részére ugyanazt a munkakört nem tudja biztosítani, az alkalmazott köteles olyan más munkát is elvégezni, amely képességeinek megfelel és önérzetére nem sérelmes. Ifi §• A visszafogadott alkalmazottat olyan összegű munkabér illeti meg, amilyent a munkaadó vállalatánál vagy hasonló vállalatnál az alkalmazott által bevonulásakor betöltötthöz hasonló munkakört ellátó alkalmazottak a szolgálati szerződés hatályának felújulása idején élveznek. 17. §. Ha a munkaadó a 14. §. első bekezdésében megjelölt alkalmazottat szolgálatába nem fogadja vissza, köteles az alkalmazottnak a jelen rendeletben megállapított felmondási időre járó munkabért és a netáni végkielégítést megfizetni. Az első bekezdésben említett igények mértéke tekintetében a 16. §§-ban meghatározott munkabér szolgál irányadóul. 18. §. A 14., illetőleg 17. §-okban megszabott kötelezettség nem terheli azt a munkaadót, aki a megváltozott viszonyok következtében az alkalmazott visszatérésének időpontjáig vagyoni romlásba jutott. 19. §■ Megszűnik a munkaadónak a 14., illetőleg a 17. §-okban megszabott kötelezettsége, ha az alkalmazott személyes szabadságának visszaszerzése napjától számított négy hét alatt szolgálatiétel végett nála nem jelentkezik. 20. §. A 14., illetőleg a 17. §-okban megállapított jogok az olyan alkalmazottat, aki nem magyar állampolgár, csak abban az esetben illetik meg, ha az az állam, amelynek kötelékébe az illető alkalmazott tartozik, a hadból visszatért alkalmazottaknak biztosított jogok és kedvezmények tekintetében a magyar állampolgárokat saját állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesíti. V Vegyes rendelkezések: 21. §. Üzletátruházás esetében a 14—20. §-ok szerint a munkaadót megillető jogokat és kötelezettségeket a jogutódra átszállottaknak kell tekinteni. A 17. §-ban megállapított igényét azonban az alkalmazott mind az átruházóval, mind a a jogutóddal szemben csak abban az arányban érvényesítheti, amely arányban áll egyfelől az üzletátruházónál, másfelől a jogutódnál töltött szolgálati idő az alkalmazott követelésének összegére mérvadó összes szolgálati időhöz. 22. §. Az e rendelet alapján támasztható követelések csőd esetében a tömeg tartozásaival, csődönkívüli kényszeregyezség esetében pedig a 4.070/1915. M. E. számú rendelet 31. §-ának első pontjában megjelölt költségekkel egy tekintet alá esnek. 23. § A szolgálati szerződésnek a jelen rendelet 2,7., 9., 12. és 13. §-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. 24 §: A szolgálati viszonyból a jelen rendelet életbelépése napjáig keletkezett jogigényekre nézve, amennyiben a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a 4424/1919. JL E számú rendelet irányadó. A jelen rendelet életbelépésével a kereskedősegédeknek és az ipari és kereskedelmi vállalt Budapesti Közlöny 1920 márczius 2