Budapesti Közlöny, 1920. május (54. évfolyam, 100-122. szám)
1920-05-01 / 100. szám
l in tott alapárakon felül az esetleges hatósági kezelési költségeket, a felmerült és igazolt szállítási költségeket, továbbá nagykereskedői költségek és haszon címén métermázsánkint 40 koronát, kiskereskedői költség és haszon címén pedig kilogrammonként további 80 fillért kell számításba venni. E kereskedői költség- és haszontételek magukban foglalják a só szállításához használt zsákok költségeit, valamint a közvetlen fogyasztó részére történő kiszolgáltatáshoz szükséges papírzacskó árát. A só átvételéhez szükséges zsákokról az átvevő tartozik gondoskodni. Ha a zsákot kivételesen az átadó szolgáltatja és adja használatba a vevőnek, attól a kölcsönadott zsákok után betétet követelhet, amelyet a zsákoknak használható állapotban való visszaszolgáltatása esetén a kopási díj levonásával vissza kell fizetni. A betét összegét, valamint a kopási díj címén felszámítható tételeket a Sóelosztó Bizottság a Zsákbizottsággal egyetértve állapítja meg. A vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről behozott oly só árának megállapításánál, amely nem a Sóelosztó Bizottság által és nem az általa megállapított fejadat szerint kerül forgalomba, az 1. és 2. §-ban megállapított alapár helyett az igazolt beszerzési költségeket és az igazoltan fizetett vám- és engedélyilletéket, valamint a jelen §. harmadik bekezdésében említett költség- és haszontételeket kell számításba venni. A helyi hatóságok kötelesek az általuk megállapított áraknak a szokásos módon való közzétételéről gondoskodni és a megállapított árakat a közélelmezési miniszternek bejelenteni, aki azokat felülvizsgálhatja és a szükséghez képest a pénzügyminiszterrel egyetértőig megváltoztathatja. 5. §. A vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről behozott sóért a métermázsánkint 2 koronában megállapított és ezidőszerint az 500°/6-os fejpénzzel együtt 12 koronát kitevő vámtételen felül métermázsánkint 350 korona engedélyilleték fizetendői 6. §. Azért a sóért, amelyet a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a közélelmezési miniszter vagy annak a pénzügyminiszter hozzájárulásával adott felhatalmazása alapján a Sóelosztó Bizottság vagy az alsóbb fokú közigazgatási hatóság közszükségleti célra igénybe vesz (rekvirál), az igénybe vett mennyiség után a 4. §-ban megállapított árat kell megtéríteni; ebből az árból azonban az esetben, ha a só a vámvonalon túl eső vagy idegen közigazgatás alatt álló területről származott és annak tulajdonosa az 5. §-ban előírt vám- és engedélyilleték lefizetését, vagy annak a kincstár javára történt biztosítását igazolni nem tudja, a vám- és engedélyilleték a kincstár javára levonandó. 7. §. Mindazok az egyének, jogi személyek és cégek, akiknek birtokában a jelen fedelet életbelépése napján konyhasóból 50, marhasóból vagy iparsóból pedig külön-külön 100 kilogrammot meghaladó készlet van, kötelesek a készletet, valamint annak tárolási helyét Budapesten és a Budapesti Környék Közellátási Bizottsága hatáskörébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottságnál (Budapest, V., Vilmos császár út 26.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbelépésének napjától számítandó nyolc napon belül bejelenteni és a készlet után a 384/1920. M. E. számú rendelet 1—3. §-aiban megállapított ár és a jelen rendelet 1—3. §-aiban megállapított alapár között mutatkozó különbözetet a kincstárnak megfizetni. Oly só mennyiségek után, amelyek a jelen rendelet életbelépte előtt pénzügyminiszteri engedély alapján a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről az előírt vám- és engedélyilleték igazolt lefizetése mellett hozattak be, árkülönbözet befizetésének nincs helye az esetben, ha a Sóelosztó Bizottság a sónak ily eredetét megállapítja és igazolja. Egyébként a sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása, továbbá a bejelentési kötelezettség elmulasztásának vagy nem szabályszerű teljesítésének megtorlása tekintetében az 1918: XIII. t.*c. 9. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. 8. §. Aki a jelen rendelet rendelkezéseit vagy az annak alapján tett hatósági rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza, avagy megszegésüknél vagy kijátszásuknál bármi módon közreműködik, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha megállapítható annak a nyereségnek az összege, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés kétezer koronán felül a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. Ha e kihágás miatt oly egyén ítéltetett el jogerősen, aki sóárusítással iparszerűen foglalkozik, azt a Sóelosztó Bizottság a sóárusításból kizárja. Ama készlet tekintetében, amelyre nézve a kihágást elkövették, a kihágási eljárás során a törvény értelmében elkobzásnak van helye. A kihágási eljárás során lefoglalt sót az eljáró hatóság köteles a lefoglalás után a Sóelosztó Bizottságnak átvétel végett haladéktalanul bejelenteni. A lefoglalt készletet közszükségleti célokra igénybevettnek kell tekinteni és azzal a Sóelosztó Bizottság rendelkezik, amely annak felhasználása tekintetében a fennálló rendelkezések szerint jár el. Az ilykér igénybe vett (rekvirált) készletért fizetendő átvételi ár (térítés) tekintetében a Sóelosztó Bizottság a 6. §-ban foglaltakhoz képest intézkedik. Az igénybe vett készletért fizetendő árt a kihágás miatt eljáró hatóságnál letétbe kell helyezni. A kihágás megállapítása esetében a lefoglalt készlet helyébe lépett ez az összeg tárgya az elkobzásnak. Az elkobzott összeg értékének egyötöde a feljelentőt, a többi része pedig a felmerült költségek levonásával a Hadirokkantak Segélyalapját illeti. Ha a kihágás nem állapíttatnék meg, a letétbe helyezett összeget ki kell utalni annak a részére, akitől a készletet igénybe vették. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, azállamrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. 9. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi április hó 23-án. Simonyi-Semadam Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. A m. kir. pénzügyminiszter 1920. évi 23.904. számra rendelete valamennyi pénzügyigazggatósághoz és pénzügyi közeghez, valamint a Sóelosztó Bizottsághoz. A magyar minisztérium egyidejűleg kelt és közzétett 1920. évi 3.074/M. E. számú rendelete a só árát újból szabályozván, ezzel kapcsolatban a következőket közlöm és rendelem: Ez a kormányrendelet a sóár megállapításának rendszerétalapjában megváltoztatta, mert amíg az eddig érvényben volt 1920. évi 384/M. E. számú kormányrendelettel a sóárak a fogyasztók részére történő eladás és az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségében vagy raktárában történő átvétel esetére állapíttattak meg és ezért a só átvételével, elszállításával és szétosztásával felmerülő költségek fejében az elosztó szerveknek emez árakból megtérítés adatott, addig a jelen kormányrendelet 1., 2. és 3. §-ai a sónak az állami sóhivataloknál vagy a Sóelosztó Bizottságrendelkezése alatt álló más sóraktáraknál történő kiszolgáltatás esetére érvényes alapárait állapította meg, melyekből semmiféle megtérítésnek vagy levonásnak helye nincs. Ezek az alapárak csomagolatlan állapotban, legalább egy métermázsányi mennyiségben kiszolgáltatott sóra értendők, egy métermázsánál kisebb mennyiségben történő kiszolgáltatás esetén ezek az alapárak — a kormányrendelet 4. §-a értelmében — kg.-ként 50 fillérrel emelkednek; egy métermázsánál kisebb sómennyiségnek ekként kiszámított alapára azonban nem haladhatja meg az egy métermázsányi sómennyiségnek az 1., 2. és 3. §-ban megjelölt alapárát. A sóhivatalok, melyeknek, valamint a fentebb említett más sóraktáraknak készleteiből a sókiutalásokat továbbra is a Sóelosztó Bizottság fogja eszközölni, ez utóbbi rendelkezés pontos betartására különös gondot tartoznak fordítani. A Sóelosztó Bizottság esetleges utasításai alapján a sóhivatal vagy sóraktár által a sóval a vevőnek kivételesen adott zsákokért követelhető betét és kopási díj tekintetében a Sóelesztő Bizottság intézkedik. A lábsó árát a közönséges konyhasó árának 600/6-ban vagyis métermázsánként 400 koronában állapítom meg. A kormányrendelet 4. §-a értelmében a fogyasztásra szánt konyhasóért és marhasóért a nagykereskedői, valamint a közvetlen fogyasztás célját szolgáló forgalomban követelhető legmagasabb árakat az e §-ban megjelölt számítás alapján Budapest fővárosban a tanács, a Budapesti Környék Közellátási Bizottságának működési területén a nevezett bizottság a Sóelosztó Bizottság hozzájárulásával, vidéken pedig a törvényhatóság első tisztviselője a pénzügyigazgatóság közbevonásával állapítja meg. Az összes pénzügyigazgatóságoknak — a székesfőváros kivételével — kötelessége emez ármegállapításnál közreműködni, a megállapított árak betartását saját hatáskörükben is ellenőrizni és a netalán észlelt szabálytalanságokról hozzám mindenkor haladéktalanul jelentést tenni. A kormányrendelet életbelépésének napján meglevő sókészletek bejelentése és az árkülönbözetek befizetése tekintetében különös figyelem fordítandó arra, hogy míg a bejelentési kötelezettség a kormányrendelet 7. §-ában megjelölt valamennyi és bármily eredetű sókészletekre kiterjed, addig a fizetési kötelezettség nem vonatkozik oly sómennyiségekre, melyek a kormányrendelet életbelépte előtt a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről engedélyem alapján, az előírt vám- és engedélyilleték igazolt lefizetése mellett hozattak be, miután a kormányrendelet adó vám- és engedélyilletékerének jelenlegi tételeit nem emelte fel. Avégből, hogy az utánfizetési kötelezettség alóli mentesség feltételei megállapíthatók legyenek, az ily sókészletekre vonatkozó bejelentésben a készletek eredete és a vám- és engedélyilleték lefizetése megemlítendő; az átvevő pénzügyőri szakasz az ily bejelentést a készlet megállapítása után az utóbbi adatok helyességének megállapítása végett haladéktalanul továbbítani tartozik a Sóelosztó Bizottsághoz s a továbbiak, iránt a bizottság által vele közölt megállapítás eredményéhez képest jár el A befizetendő árkülönbözetek az 1920. évi 384/M. E. számú kormányrendelet 1—3. §-aiban megállapított árak és a jelen kormányrendelet 1—3. §-aiban megállapított alapárak egybevetésével állapítandók meg, vagyis ezek szerint fizetendő , az étkezésre használatos közönséges konyhasó után kg kint 2 K . Lucullus kristálysó után 750 grammot tartalmazó dobozonkint 4 K; a denaturált marhasó után kg-kint 1 K; a állattenyésztési célokra kiszolgáltatott kősó után kg-kint 1 K 50 f; denaturált vagy tiszta iparsó után egyaránt kg-kint 1 K 50 f. Egyébként a készletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása, továbbá a bejelentési kötelezettség elmulasztásának vagy nem szabályszerű teljesítésének megtorlása tekintetében az 1918. évi XIII- t.c. 9. §-ának, valamint az 1918. évi szeptember hó 1-én 109.474/1918. szám alatt kelt és a Pénzügyi Közlöny 1918. évi 22. számában közzétett itteni körrendeletnek és a folyó évi január hó 17-én 74.017/1919. szám alatt kelt és a Pénzügyi Közlöny 1920. évi 4. számában közles körrendeletemnek idevonatkozó intézkedései Lme rendeletem egyéb intézkedései, »»»__ m6 évi március 13-án 9.391. szám a Kelt és a Pénzügyi Közlöny 1920. évi 9. száma közzétett körrendeletem hatályukat vési Budapest, 1920 április 23-án. Báró Korányi Frigyes s. k., al. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1920 május 1.