Budapesti Közlöny, 1940. március (74. évfolyam, 49-71. szám)

1940-03-01 / 49. szám

; 4. akik ellen nyomozólevelet vagy személy­­leíráskörözést bocsátottak ki és azt a jelen el­határozásom keltéig vissza nem vonták ; 5. akiket — a kegyelem tárgyául szolgáló bűncselekményt ide nem értve, — a jelen el-­ határozásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztés bünte­tésre ítéltek. VII. Amidőn a jogrend biztonságához fűződő kö­vetelmények szem előtt tartásával az általános kegyelem kereteit a fent meghatározott rendel­kezésekben megszabom, ezúttal sem szándéko­zom elzárkózni az elől, hogy e kereteken túl­menően is különös méltánylást érdemlő körül­mények esetében a megbocsátás szellemét ki­vételes kegyelem útján érvényesítsem egyrészt olyanokkal szemben, akik a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó anyagi helyzetük­ben, vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbénító hatása alatt az általános kegyelem körén kívül vétettek a büntetőtörvény paran­csai ellen,­­ másrészt olyanokkal szemben is, akik lelkiismeretlen ámitók által félrevezetve és megtévesztve, vagy a téveszmék fertőző hatása alatt erkölcsi ítélőképességük biztonságában megingatva, az ország súlyos helyzetének és valódi érdekeinek félreismerésével az állam és társadalom törvényes rendjét veszélyeztető bűncselekményt követtek el, ha egyéniségüknek,­ életviszonyaiknak és az eset összes körülményeinek fi­gye­l­mbevételével alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő erkölcsi magaviseletükre. Felhívom a magyar királyi igaz­ságügym­i­n­i­sz­­­tert, hogy az ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. B. A magyar királyi igazságügyminiszter előter­jesztésére : I. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntető bíróság, vagy a rendőri büntető bíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jöve­déki kihágásokat, valamint az 1938. évi XV. törvénycikk 10. §-ában adott felhatalmazás alapján kiadott 4.350/1938. M. E. számú rende­let, illetve az 1939. évi IV. törvénycikk rendel­kezéseibe ütköző kihágásokat) jogerősen öt na­pot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre ítélt, vagy főbüntetésként csupán pénzbünte­tésre ítélt ugyan, de ezt behajthatatlansága foly­tán öt napot meg nem haladó tartamú elzárás­büntetésre kellene átváltoztatni. II. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük fele részének végrehajtását azoknak az elítél­teknek, akiket a királyi büntető bíróság vagy a rendőri büntető bíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat, vala­mint az 1958. évi XV. törvénycikk 10. §-ában adott felhatalmazás alapján kiadott 4.350/1938. M. E. számú rendelet, illetve az 1939. évi IV. törvénycikk rendelkezéseibe ütköző kihágáso­kat­ jogerősen öt napot meghaladó tartamú el­zárásbüntetésre, vagy főbüntetésként oly pénz­büntetésre ítélt, amelyet behajthatatlansága folytán öt napot meghaladó tartamú elzárás­büntetésre kellene átváltoztatni. III. Az I. és II. pont esetében a kegyelem a főbüntetésen kívül kiterjed a mellékbüntetés­ként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajtha­tatlansága folytán elzárásbüntetésre kellene át­változtatni ; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi el­járást azoknak, akik ellen oly kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat, vala­mint az 1938. évi XV. törvénycikk 10. §-ában adott felhatalmazás alapján kiadott 4.350/1938. M. E. számú rendelet, illetve az 1939. évi IV. törvénycikk rendelkezéseibe ütköző kihágáso­kat­ kell eljárást indítani vagy folytatni, ame­lyet a jelen elhatározásom keltét legalább egy évvel megelőzően követtek el,­­­ feltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még első fokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügyben már legalább első fokú ítéletet hoztak, amely azonban még nem jogerős, a terhelt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetést, vagy oly pénz­büntetést állapított meg, amelyet behajthatat­lansága folytán öt napot meg nem haladó tar­tamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. V. Végül kegyelemből elengedem : a) azokat a pénzbüntetéseket és bírságokat, amelyeket az 1935. évi január hó 1. napja előtt elkövetett jövedéki kihágásokért, illetőleg sza­bálytalanságokért már jogerősen kiszabtak ; b) a jövedéki kihágás miatt jogerősen meg­állapított szabadság­vesztés büntetésük fele ré­szének végrehajtását azoknak, akik a jelen el­határozásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadság­vesztés büntetést az ítélet már eredetileg úgy állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az I., II., illetve IV. és IV. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltét megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve.­­ VII. Annak a megállapítására, hogy a jelen elhatározásom alapján ki részesül kegyelemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a bün­tetést végrehajtó hatóság (királyi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyébként pedig az a hatóság hivatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve amely a jogerő­sen megállapított büntetés végrehajtását nyil­vántartja. Kelt Budapesten, 1940. évi február hó 28. napján. Horthy s. k. s­r. Radocsay László s. k. Budapesti Közlöny 1940 március 1. —- 49. szám. Magyarország Kormányzója kabinetirodájá­nak főnöke Sághy Péter irodafőigazgatói cím­mel és jelleggel felruházott kabinetirodái iroda­igazgatót irodafőigazgatóvá a VII. fizetési osz­tályba, Marton Béla irodaigazgatói címmel és jelleggel felruházott kabinetirodai irodafőtisz­teit irodaigazgatóvá a VIII. fizetési osztályba, Csicseri Orosz Margit kabinetirodai irodasegéd­­tiszti címmel felruházott kezelőnőt irodasegéd­tisztté a XI. fizetési osztályba, Szauter János királyi várkapitánysági műszaki altisztet királyi palotafelvigyázóvá a XI. fizetési osztályba és Horváth Teréz királyi kertészeti I. osztályú al­tisztet kezelőnővé kinevezte. Magyarország Kormányzója kabinetirodájá­nak főnöke Somogyi István királyi kertészeti intézet királyi kertészeti főintézővé kinevezte. Magyarország Kormányzója kabinetirodájá­nak főnöke a kabinetiroda altiszti létszámában Demeter István kabinetirodai I. osztályú altisz­tet szakaltiszt-ajtónállóvá, Vida Sándor kabinet­irodai II. osztályú altisztet I. osztályú altisztté, a királyi várkapitányság és királyi kertészet altiszti létszámában Tihanyi Ferenc I. osztályú altisztet, Grandtner István és Gyökér János II. osztályú altiszteket szakaltisztekké, továbbá Kerencsi Miklós, Szentmiklósi Ferenc és Pász­tor Mihály II. osztályú altiszteket I. osztályú al­tisztekké és végül Várhegyi József napibérest II. osztályú altisztté kinevezte. A magyar királyi honvédelmi miniszter dr. Fü­zesséry István próbaszolgálatra berendelt miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá nevezte ki. A magyar királyi honvédelmi miniszter Vörös Ferenc igényjogosultsági igazolvánnyal ellátott honvéd törzsőrmestert a központi igazgatás lét­számába ideiglenes minőségű irodasegédtisztté nevezte ki. A magyar királyi honvédelmi miniszter Éliás Teréz dijnoknőt, vitéz Hegedűs Bálint tűzhar­cos, dijnokot és Borsó Imre igazolványos, dij­­nokot a központi igazgatás létszámába, Sár­­közy Mária dijnoknőt pedig a külső parancs­nokságok és hatóságok létszámába ideiglenes minőségű kezelőkké nevezte ki. A magyar királyi honvédelmi miniszter a külső parancsnokságok és hatóságok létszá­mában Göllner Zsigmond és Meh­medagics Iz­máel II. osztályú altiszteket I. osztályú altisz­tekké, Kádár István és Varga János véglegesí­tett kisegítő szolgákat, továbbá Korubszky Ferdinánd tűzharcos, véglegesített kisegítő szol­gát ideiglenes minőségű II. osztályú altisztekké nevezte ki. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a m. kir. mezőgazdasági tudományos és kisérletügyi in­tézmények tudományos tisztviselőinek létszá­mába Bérczi László oki. középiskolai tanár, fégyetemi tanársegédet Debrecenbe, dr. Bárány­­István oki. középiskolai tanár, főiskolai gya­kornokot, dr. Woynárovich Elek bölcsészdok­tor, Kéri Menyhért, dr. Buchmann Ottmár oki. középiskolai tanárokat és Pandur Antal oki. vegyészmérnököt Budapestre ideiglenes minő­ségű m. kir. mezőgazdasági kisérletügyi gya­kornokokká, végül a m. kir. mezőgazdasági tudományos és kisérletügyi intézmények egyéb szakszemélyzetének létszámyába Bezsilla Lászlót Budapestre ideiglenes minőségű gyakornokká kinevezte. (900/eln. VIII. B. 1. F. M. szám. — 1940. évi február hó 21.-én.) A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Tóth József és Antalóczi Gábor igazolványoso­­kat, továbbá Hornyák Dezső, Homornik István tűzharcosokat, végül Kerekes János komáromi, Horváth László és Pardavi István budapesti lakosokat tanügyigazgatási hivatalokhoz napi­béres szolgákként alkalmazta. A m­. kir. vallási és közoktatásügyi minisz­­ternek 1­934/1840. Evi. számú rendelete a magyar ifjúság szellemi és testi nevelésére rendelt intézményeknek a Kormányzó ír­ó Főméltósága nevéről leendő elnevezése tárgyában. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Úr Ő Fő­méltóságának Magyarország kormányzójává történt választatása huszadik évfordulóján a leg­mélyebb hála érzésével emlékezvén meg a ma­gyar művelődés emelésére és a nemzetnevelés tökéletesbítésére, a magyar ifjúság gondos neve­lésére és alaposabb kiképzésére irányuló nemes törekvéseket mindenkor a legnagyobb szeretet­tel felkaroló és bölcs irányítással támogató Kormányzó Urunk hú­szesz­ten­dős országlásáról.­­ Főméltósága legmagasabb engedélyével elren­delem, hogy a komádii állami tanyai népiskola és internátus jövőben a „Horthy Miklós Állami Népiskola és Népiskolai Nevelőintézet“ nevet, a Budapesten ez évben felépítendő Nemzeti Sportcsarnok az Országos Testnevelési Tanács eziránt tett javaslatának megfelelően a „Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnok“ nevet, az 1935. évi V. törvénycikk 4. §-ának rendelkezésével a

Next