Budapesti Napló, 1902. november (7. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-23 / 322. szám

аза. szám,­­ Budapest, vasárnap BUDAFESTI NAPLÓ 1902. november 23. '9 csak parlamenti körökben fogadták mély és őszinte­­ részvéttel Krupp elhunyténak hírét, hanem a lakosság legszélesebb rétegeiben is, jóllehet a Vorwärts rágal­mazó cikke mindenfelé nagy szenzációt okozott. A­­Vorwärts ma reggeli száma közli, hogy elegendő bizonyítéka van Krupp ellen és így nyugodtan várja annak a pernek a kimenetelét, amelyet Krupp rágal­mazás címén a lap ellen indított. Kern lehetetlen kü­lönben, hogy Krupp halála következtében az egész eljárást a Vorwärts ellen beszüntetik. A tragikus és váratlan gyászeset folytán párt­különbség nélkül elítélik a szociáldemokrata lap táma­dását, sőt maguk a szociáldemokraták helytelenítik a leghevesebben a Vorwärts ismeretes cikkét. Berlin, november 22. A szociáldemokrata képviselők maguk sem pa­lástolják azt a véleményüket, hogy a Vorwärtsnek Krupp Capri-szigetén című cikke és Krupp halála közt szoros összefüggés van. A halálhír a hivatalos világ­ban és a nagyközönség sorában egyaránt általános, mély részvétet keltett. Krupp régebben tagja volt a birodalmi gyűlésnek s akkor temérdek sok személyes jóbarátot szerzett parlamenti körökben, de azóta is mint az urakháza tagja csak rokonszenvet ébresztett és nemcsak csodálatos vállalkozó erejét, nagy tehet­ségét bámulták, hanem szerették is nagylelkűségéért és csodálatos jó szivéért. A birodalmi gyűlés tagjai tömegesen fejezték ki részvétüket Krupp családja előtt. Essen, november 22. A Krupp-gyárak néhány ezer hivatalnoka ép­pen ma gyűlést tartott s azon határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak a Vorwärts rágalmai ellen. A gyűlés megbízott egy háromtagú bizottságot, hogy az haladéktalanul közölje Kruppal e határozatot. Essen, november 22. Krupp halálának híre a legmélyebb megindulást keltette. Mindenütt sok ember gyülekezett és várták az újabb híreket. Kruppné csak holnap délután érke­zik ide Kasselből. Este 7 órakor a polgármester a városi képviselet egy bizalmas jellegű ülésén állást akart foglalni a legutóbbi gyanúsítások ellen. Közölte, hogy Kruppot már tegnap este először és ma reggel fél 6 órakor másodszor szélhüdés érte, melynek kö­vetkeztében ma délután 3 órakor meghalt. A gyűlés egyértelműleg felháborodását fejezte ki a város körül oly nagy érdemeket szerzett díszpolgára ellen kevés­sel halála előtt intézett támadások felett és megbízta a főpolgármestert, hogy fejezze ki Krupp özvegyének az egész polgárság nevében legbensőbb részvétét Krupp orvosa már tegnap délután a Hügel-villában tartózkodott Essen, november 22. Egy még megerősítésre szoruló hír szerint Krupp atyja végrendeletének egyik intézkedése értel­mében a gyár hitbizomány módjára tovább sem­ fog állani. A gyár főnökévé Krupp unokatestvére, Krupp Arthur az ausztriai Berndorfhé­­ van kiszemelve. Azt mondják, hogy Krupp ma Capriba akart utazni s a szalonkocsi már készen állott. Krupp már régebb idő óta szívbajos volt Essen, november 22. Vilmos császár a Krupp-gyár igazgatóságához a következő táviratot intézte. Főnökük oly váratlanul bekövetkezett halá­lának híre mélyen megrendített. A gondviselés Krupp titkos tanácsost oly vállalat élére állította, mely messze a haza határain túl univerzális je­lentőségekre tett szert. Ezt a művet úgy amint lángeszű apjától átvette, nemcsak fenntartani, ha­nem világhírének megfelelőleg továbbfejleszteni, tekintette élete feladatának. Ke­ve a vasipar fejlő­désében, az egész fegyver ügy­gyel és a modern erődítés és hajóépítés ügyével a legbensőbb kap­csolatban van. Az alkalmazottakért való gondos­kodásban senki sem múlta őt felül és mintakép volt Ezért én, akihez az elhunyt a leghívebb hazafias odaadással viseltetett a hivatalnokokkal és a munkások ezreivel együtt a legsúlyosabban érzem elvesztését Vilmos I. R.* Krupp Frigyes Alfréd egyetlen fia volt Krupp Alfrédnek, akinek 1887-ben bekövetkezett halála óta egyetlen tulajdonosa volt az esseni óriási ipartelep­nek, amely a világ legnagyobb gyára. A gyárat a most elhunytnak nagyapja, Krupp Frigyes alapította, akinek egy kis acélöntödéje volt Essenben; ebből fejlődött a hatalmas gyárvállalat amely több mint 500 holdat foglal el. Ma 25.000 embernél többet fog­lalkoztat s ezek családtagjainak száma 55.000-re tehető s igy körülbelül 80.000 ember keres Krupp által kenyeret. 14 ezer munkás, ezek közül az esseni gyárakban dolgo­zik, mig a többi a közel levő bányákban, a neuweidi és sayni fióktelepeken a spanyolországi,'' bilbaói bányákban van alkalmazva, honnan a legjobb ércet nyeri az esseni gyár. Magában Németországban 647 vasbányája van Kruppnak, továbbá négy gőzhajója, az esseni gyárral összeköttetésben 42 mértföldre fűtő vasútvonala, 23 lokomotival, 883 kocsival, 69 lóval és 191 vagyonnal. 40 mérföldre terjed a rendelkezé­sére álló távíró vonal is, 35 állomással és 65 Morse-féle készülékkel. Krupp atyja nagyszabású intézményeket létesített munkásai javára, amelyek mindenkor biztosították a békés munkát a rengeteg ipartelepen. Jellemző volt­ az öreg Krupp humaniz­musára, hogy amikor a Reichstagba jelölték, a saját munkásai buktatták meg, de haragot nem tartott, mert tudta, hogy nem népszerűsége okozta bukását, hanem a szociáldemokrata eszmék terjedése, amely az esseni gyárat sem kerülte el. A ma elhunyt Krupp Frigyes titkos kereskedelmi tanácsos volt és 1893. óta a biro­dalmi gyűlés és az államtanács tagja. A gyárat ő is óriási módon fejlesztette, úgy, hogy üzemképessége az utóbbi években, az ágyukat ide nem értve, körül­belül 230.000 tonnára rúgott. FŐVÁROS (*) A költségvetés. A pénzügyi bizottság ma több órán keresztül tárgyalta a jövő évi költségvetést és elintézte a kiadások tételeit. Minthogy a tanács a költségvetés összeállításánál az idén nagyon szigorúan járt el, a bizottság mindössze csak 18.000 koronát törölt, a néhány tételnél egy-kétezer koronával apasztva a kiadásokat. A legújabb törlés volt az a hatezer korona, amely eddig minden esztendőben ki­járt a Nemzeti Zenedének. Nagyobb érdekű felszóla­lás alig volt. Herczog Péter az utcai táblák használ­ható­ állapotára hívta föl a figyelmet, mire Devecis Ferenc műszaki tanácsos még 31 ezer koronát kért a baj megszüntetésére, de a bizottság könyörtelenül megtagadta e kérelmet és utasította a mérnöki hiva­talt, hogy a rendelkezésére álló összeggel teremtsen rendet. A vallásügyi kiadások fejezeténél, Virava József kérdi, nem lehetne-e az iskolák egy-egy termében, oltár fölállításával, a gyermekek részére külön istentiszteletet tartani. A polgármester tagadó választ adott, mert a főváros részéről fönntartott iskolák felekezetnélküliek s ha már az egyik felekezetbeli gyermekek részére ilyen külön istentiszteletet tartanának, akkor a többiek részére is kellene, ez pedig nem lehetséges. A gyer­mekeknek módjukban van, hogy a felekezeteik sze­rinti templomokat látogassák. A kőbányai református hitközség, hogy a templom építését, befejezhesse, négy éven át évi 20.000 korona segélyt kért. Sigray Pál azt ajánlja, hogy az első tételt (20.000 koronát) már az 1903. évre vegyék föl a költségvetésbe, mert a hit­község szegény s a templomának belső berendezését nem képes előteremteni. A bizottság többsége nem járult hozzá, hogy az első tételt már most fölvegyék. SZÍNHÁZ, zene ** Népszínház.­­Bemutató előadás.) Mindenek­előtt jegyezzük fel a Népszínház annalesei számára, hogy több mint egy negyedszázad óta ma volt az első népszínmű-bemutató a népszínmű nagyasszonya, Blaha Lujza nélkül, aki itt hagyta korlátlan birodal­mát. Rózsa Miklósnak, Justh Zsigmond elbeszéléséből készült népszínműve különben nem tartozik a „nótás darabok ” közé, amelyeket a nagyasszony beragyo­gott csodálatos egyéniségével. A hit egy alapszínei­ben sötét, komor történet, amely azonban ren­dszeri van lélektani mélységekkel, finom lelki komplikációk­kal, amelyek mindvégig lekötik a teljes érdeklődé­sünket. A darab építőanyagát a korán elhunyt, nagy­­tehetségű Justh Zsigmondnak egy irodalmilag értékes könyvéből, Gányó Julcsi­ból hordta elibént a fiatal szer ő. Híven a könyvhöz tartotta magát. A könyv­nek is, a darabnak is a szegénysorsú gányó-leány az erős, drámai középpontja, aki megcsalatkozva abban, akit szeretett, a gyűlölet mámorában oda­dobja magát egy éjszakára olyan férfi karjai közé, akit nem szeret s mikor lelocsadik bűné­ből — a hit malasztjában megtisztul és feleségévé lesz egy nazarénusnak, aki mestere volt a hitben. Justh Zsigmond könyvében egységesebb és átlátszóbb a szegény gányó-leány mélyen megható története, — az epikai írónak módjában van fejezeteken keresztül magyaráznia a hősnője lelkében végbemenő forron­gásokat, átalakulásokat, a drámaírónak mindezeket szemléltetően, úgyszólván percek keretén belül kell megmagyaráznia nekünk, hogy higyjünk bennük és innét van, hogy a regényből készült darabokban, akár­milyen erős kézzel markolja is meg tárgyát a drama­tizáló, mindig marad valami megmagyarázatlan, valami hézagos a jellemek rajzában épp úgy, mint a hely­zetekben. Rózsa Miklós dramatizálásában is sok kallódott el a könyv drámai igazságából, vagy legalább annak megokoltságából; különösen ott tette ez magát érez­hetővé, ahol a hősnő drámai szenvedélye erős vég­letek közt csapog, mikor a szivéhez idegen ember szeretőjévé lesz, vagy még inkább, mikor a nazaré­­nus­ apostol szavainak a hatása alatt lemond a biú­­ságos életről és lelke egészen le­olvad a hit igéiben. Ez azonban átalános hiányossága a regényből dramatizált daraboknak s igy szinte természetes, hogy az erős tehetségű, fiatal szerző sem bírt menekülni tőle. Tárgya felfogásában, szcenikai beállításában és a darab dikciójában azonban erős regénynek bizonyí­totta magát Rózsa Miklós s végig le tudta kötni kö­zönsége érdeklődését. Egy igazi írói talentumra tá­­maszkodva jelent meg a színpadon , maga is írói talentumnak bizonyult. Hogy A­kinek hosszú élete lesz a színpadon, abban nem merünk bízni,­­ de vigasztalja meg a fiatal szerzőt az a tudat, hogy ez inkább a közönség mai ízlés-irányának a hibája. A komoly irodalom ke­veseknek kell manapság a hazai színpadon s az a nagy érdeklődés, mely ma este a darabot kísérte s az a halálos csend, amelyben A hit egyes gyönyörűen megkonc­piált jelenésein csüggött a közönség, legfel­jebb biztató reménysugár, mely egy távolabbi jövő felé hinti fényét... Azoknak, akik a színpadot komolyabb hivatás szolgálatában szeretik látni, élvezetes estéjük volt. Élvezetessé tette első­sorban egy nagyszabású, finom drámai alakítás, amely minden legkisebb részletében éppoly átgondolt, mint értékes volt. Ez az alakítás Hegyi Aranka Gányó Julcsája. Mély és igaz volt minden izében s ha nem tudnók, hogy ez a művésznő az operett vidám művészetében is tö­kéletes, azt kellett volna hinnünk, hogy soha nem szolgált művészetével egyébnek, mint a drá­mai igazságnak. A közönség zajos tapsokkal ju­talmazta igaz művészetéért. Szirmai is ambícióval játszotta Bálintot, aki a szegény gányó-leányt el­hagyja. A néphumor klasszikus két figuráját nyúj­totta Kovács és Németh két lőkupec szabolcsi paraszt­ban. Népszínmű keretében már rég láttunk két ilyen élettől duzzadó epizód alakot. Szabó Antal, ez az igazi művész, ma este nem volt a helyén a nazarénus sze­repében. Sokkal élemedettebb ember, s hiba volt rá­osztani a szerepet. Kiss Mihály (Tóth András csendőr), mint mindig, jelesen állta meg helyét ma este; erő­teljes egyénisége érvényesült a passzívabb szerepben is. Apróbb szerepekben jók vol­tak Raskó, Bázmán, Szerdahelyi, Kápolnai Irén és Harmath Ilona. A darabban néhány gyönyörű gányó-nótát hallottunk. A szerzőt erősen tapsolták , még az utolsó fel­vonás után is többször hívták, (Mrs. ** Nemzeti Színház. A Nemzeti Színházban holnap, vasárnap harmadszor, csütörtökön pedig negyedszer kerül színre Jakab Ödön új színműve, A jövevények, mind a kétszer Murger egyfelvonásos vígjátékával, a Nyolcadik ponttal együtt. — Hétfőn Echegaray drámáját, a Halálos csöndjet adják elő) melynek legutóbbi, hetedik előadása is telt ház előtt ment végbe. Pénteken, Sardou szeptember óta nem adott drámája, a Fernande kerül színre, szombaton pedig Gerhart Hauptmann álomkölteménye, a Hannele Lovikné Somló Emma vendégfelléptével, aki a címsze­repet fogja játszani. — Vasárnap délután Felület rég nem adott színműve Egy szegény ifjú története és este Csiky Gergely vígjátéka A nagymama megy, amely június 1-én került utoljára színre. — Szerdán, e hó 26-án a Magyar Nemzeti Múzeum százéves fennállá­sának ünnepe alkalmával a Nemzeti Színház dísz­előadást rendez az ünnepben résztvevő hazai és kül­földi küldöttségek tiszteletére. Színre kerül Bérczik Árpád irodalomtörténeti vígjátéka, Himfy dalai. ** Hírek a Vígszínházból. A Vígszínházban pénteken, e hó 28-án lesz Molnár Ferenc bohózatá­nak. A doktor urnák bemutatója. A Louie előadásainak látogatottságából és a nagy derültségből, amely­l­y­el Weber Pierre darabját estéről-estére fogadják, kitű­nik, hogy a francia bohózat még mit sem­ vesztett kedveltségéből, de azért nem késleltetik tovább a hazai újdonságot. Molnár Ferenc darabja megszakítja Louie előadásainak nagysikerű sorozatát, hogy aztán a francia bohózattal váltakozva töltse be a műsort. A Vígszínház igazgatósága elfogadta előadásra Beöthy László Kovácsné című három felvonásos vígjátékát. ** Francia színészek Budapesten. December 10-től kezdve öt estén át francia színészek játszanak a Magyar Színházban. A budapesti közönségnek ez­úttal elsőrangú francia vígjátéki ensembleval lesz al­kalma megismerkednie, amely Frederic Achard veze­tése alatt a Gymnase-, a Variétés- és az Athénée­­színházak legjelesebb tagjaiból van összeválogatva. A francia társulat a legújabb nagysikerű párisi víg­játékokat és bohózatokat fogja játszani. ** Filharmónia: A IV-ik filharmóniai hangverseny (december 3.) műsora némi változtatást szenvedett, amennyiben a Glück-Mottl-féle Ballet-szvit egyelőre elmarad az okból, hogy Ysaye Jenő két hangversenyt játszik, s ezáltal az est a rendes hangverseny időtar­tamát túlhaladná. A jegyek a nagyhírű művész közre­működése következtében rohamosan kelnek és már alig kapható még néhány ülés Méry Bélánál (VL, Andrássy­ út 12.).

Next