Budapesti Napló, 1902. december (7. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

330 számi Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. december­­i­g fényes menet odaérkezik a derékhadhoz, az új színes egyenruhába bujtatott udvari ezredekhez, Rákóczy ruhát cserél, pompás löveget tesz fejére, fejedelmi palástot borítanak vállára, majd fölpattan Delia nevű gyönyörű ménjére. A zászlók lobognak, dobog pereg­nek, harsonák riadnak, ágyuk dörögnek s meghajtják a nagy zászlót, az udvari kornétát a fejedelemasz­­szony tiszteletére. Azt az epizódot, amelynek a bécsi udvar és a magyar nemzet vállvetve lényt kölcsönzött, amelytől a bécsi udvar és a magyar nemzet egyformán a leg­jobbat, a hőn óhajtott békét várta . Rákóczyék talál­kozását tartja a legméltóbbnak, nemzeti és művészeti szempontból a leghálásabbnak arra, hogy benne és általa a daliás kuruc korszak emlékezete nem Kassán, 7га­­nem az ország fővárosában megvilágíttassék. Indítványozza ennélfogva, hogy ez a jelenet tör­ténelmi felvonulás alakjában mutattassék be a fővárosban. (Élénk helyeslés.) Dr. Takács Menyhért prelátus a Rákóczy-ereklye kiállítás célját fejtegette, rámutatván minden idők leg­ragyogóbb korára, mely Rákóczy nevével forrott össze. Indítványozza, hogy 1903-ban Kassán Rákóczy­­kiállítás rendeztessék olyképpen, hogy annak tartama a nyári fürdőidőszakkal és a következő tanév elejével essék össze, hogy úgy a fürdőbe menő közönség, mint a tanuló ifjúság gyönyörködhessék a máris­­nagy mennyiségben összegyűjtött Rákóczy-emlékekben. Ezen indítványának előterjesztése alkalmával felhívja a jelen voltak figyelmét arra a körülményre, hogy Kassa szab. kir. város közönsége a Kassán felállí­tandó Rákóczy lovasszobor céljára 20.000 korona önkén­tes adományt ajánlott fel, amelynek, mint tőkének gyarapítására szolgálhatna úgy a történelmi felvonu­lás, mint a kiállítás jövedelme is. (Élénk helyeslés.) Ezután Thaly Kálmán szólalt fel, aki méltatta a tett indítv­ányokat és utalt arra, hogy úgy az idő, mint a történelmi cselekmény megválasztása rendkívül szerencsés, mert munkáiban Rákóczyt ő is, mint az ifjúságnak követendő mintaképet állította oda. Zichy Jenő összegezvén a tanácskozás eredmé­nyét, kimondja, hogy az értekezlet helyesli azt az eszmét, hogy 1003-ban Kassán Rákóczy-emlékkiállítás tartassák, hogy az annak megtartására megválasztott idő úgy a fürdőzési, mint az iskolai időszakkal össze­essék és hogy egy később megállapítandó időben Budapesten Gerlőczy Géza indítványa megválas­zt­­tassék. Dr. Takács Menyhért felkéri gróf Zichy Jenőt, hogy a kiállítás munkáiban tanácscsal és tettel támo­gató részt vegyen. (Élénk helyeslés.) Gróf Zichy Jenő kijelenti, hogy ő, mint a tettek embere készségesen tesz eleget a felszólításnak, ha azt a közönség akarja, mert nem szereti magát elő­térbe tolni. (Élénk éljenzés.) Zárszavait abban foglalja össze, hogy a történelmi múltnak kétszáz év előtti korszakára visszatekintve, minden magyar embernek jól eshetik, hogy az alkotmánynak emlékezete e szent teremben teljesen jogosultan­­és igazságosan lett meg­bírálva. (Élénk helyeslés.) Köszönetet mondva az Akadémiának, hogy a termet rendelkezésre bocsátotta, azzal zárja be az értekezletet, hogy a magyar Isten áldása kisérje és áraszsza el a megkezdett munkát. Az értekezlet tagjai lelkes hangulatban távoztak. A tanítók mozgalma, Budapest, november 80. A Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága ma délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott az Újvárosházán. A gyűlés legfontosabb tárgya az állami tanítók fizetés­ ügye volt, s bár a meghívó a lelkére kötötte a tanítóknak, hogy jöjjön el mindenki, a gyű­lésen alig ötvenen vettek részt. A gyűlést Somlyay József elnök nyitotta meg, utalva a tanácskozás tárgyának fontosságára, amely — szerinte — nem annyira pénzkérdés, mint inkább a tanító tekintélyének emelése és a tanítói állás meg­becsültet­ése. A jó tanító munkáját pénzzel nem is lehet megfizetni. Kéri, hogy a tárgyalások során ezeket az eszméket tartsák szem előtt, s ha ezt meg­teszik, reméli, hogy az állam és a társadalom rokon­­szenve fogja kísérni törekvéseiket. (Éljenzés.) Hajós Mihály titkár ezután felolvasta a vidéki tanítóegyesületek átiratait, amelyek örömmel üdvözlik a fizetésrendezés dolgában megindult mozgalmat. A fizetésrendezés ügyét Száva János ismertette. Kiemelte, hogy a fizetésrendezésről szóló javaslat szí­vén találta a tanítóságot s halálos veszedelemmel fenyegeti a nemzeti kultúrát. Azután hevesen kikel a Néptanítók Lapja ellen, amely gőgös, lenéző han­gon szól a tanítóságról s amely szolgálhat bár­minő magasabb érdeket, de a tanítóságét soha­sem. Majd visszatérve a fizetésrendezésről szóló javaslatra, a tanítóság arculcsapásának mondja azt. Itt az ideje, hogy a tanítóság talpra álljon, szerezze meg eszméinek az egész magyar népet , vele karöltve menjen a hatalom ellen s követelje jogait a nemzeti kultúra és közművelődés szent nevé­ben. Végül a következő határozati javaslatot terjeszti a közgyűlés elé: 1. A Magyar Tanítók Országos Bizottsága az állami tanítók­ november 9-én tartott II. egyetemes közgyűlésén hozott határozatokat teljes egészében magáévá teszi azzal a hozzáadással, hogy az állami gondozás alatt levő árva- és szeretetházakban, vala­mint javító­intézetekben működő tanítókra is kiterjesz­tessék a fizetésrendezés. 2. A Magyar Tanítók Országos Bizottsága elke­rülhetetlennek látja, hogy a tanítóság a politkai akció terére lépjen és gondoskodni fog arról, hogy kellő szervezkedéssel a tanítóság politikai tényező legyen, s mint olyan a nagy társadalmat úgy irányítsa, hogy elsőrangú politikai célul a nemzeti közművelődést ismerje föl és annak kitűzését, valamint komoly szol­gálatát a hatalomtól követelje. 3. Ezen határozatokat a képviselőház elnöke, a­ kormány elnöke, a kultusz- és pénzügyminiszter előtt küldöttség útján előterjeszsze. (Helyeslés.) Somogyi Béla a határozati javaslatot azzal óhajtja megtoldani, hogy a bizottság kérje a minisztertől a Néptanítók Lapjának megszüntetését, mert az a taní­tóságot mindenkor csak ámította, érdekeit sohasem védte, sőt egyenesen ellenük tört. Gáber Jakab és mások felszólalása után a köz­gyűlés elfogadta az előterjesztett határozati javas­latokat.­ A 11. egyetemes állami tanítói gyűlés tudvalevőleg elhatározta, hogy a képviselőházhoz kérvényt intéz oly célból, hogy az állami tisztviselők fizetését ren­dező törvényben az állami tanítók számára is méltá­nyos fizetés és lakásbér állapíttassák meg. A tanító­ság már benyújtotta ezt a kérvényt, amely jogos ké­relmeit a következőkben terjeszti elő : 1. Az állami tanító és óvó fizetése oly összeg­ben állapíttassák meg, mint amennyi az érettségi vizsgát tett tisztviselők számára megállapíttatik. 2. Minden szerzett jog, mely vagy az államosí­tási szerződésekben, avagy más módon az iskolák államosításánál a tanítók számára a tervezett javadal­mazásnál előnyösebben állapíttatott meg, ezután is tiszteletben tartassák s a más jellegű iskoláknál eltöl­tött szolgálati idő a fizetési osztályokba való sorozás­nál feltétlenül teljes egészében beszámíttassák. 3. Azon iskolák tanítóinak és óvóinak, melyek részére az állami tervezet is működési pótlékot állapít meg, ez a pótlék fi- és nótanítókra nézve egyenlően megállapittatván, a nyugdíjba is beszámíttassák s la­­kásbérök az első osztályú katonai lakásbér legyen. A kérvény meggyőző érvekkel mutatja ki a tanítói kar kívánságának jogosultságát és igy vég­ződik : A magyar állami tanítói kar a fizetésrendezés­nek kérdését sohasem tekintette önző anyagi szem­pontból, most sem tekintjük azt így, hanem szemün­ket egy magas ideálra, a nemzeti egységre szegez­vén, arra kérjük mindazokat, akik e munkánkban se­gítségünkre lehetnek, adják meg nekünk e munkához, nem a fényes és gond nélkül való megélhetésnek a módját, hanem csak azt a módot amely mellett lelki fájdalom és a megaláztatás keserű érzelme nélkül ha­ladhatunk nehéz és rögös pályánkon. Nagyon jól tudjuk, hogy a mi munkásságunknak erős nemzeti alapon kell nyugodnia, hogy ez alapnak legerősebb kapcsa a tiszta erkölcs. Ehhez a munkához kérünk mi a nemzet tör­vényhozóitól anyagi és erkölcsi támogatást teljes bizalommal és reménységgel és azzal a hittel, hogy a nemzet, melynek hű fiai vagyunk, nem hagy el bennünket, bölcs intézkedéseivel megszünteti aggo­dalmainkat s beülteti sziveinkbe a hála legnemesebb érzelmeit, megújítván önérzetünket, megadja nekünk is méltányos kívánalmaink teljesítése által azt a nyu­galmat, mely munkánkhoz feltétlenül szükséges. KÜLFÖLD Külföldi szemle. Akció Cumberland, herceg érdeké­ben. A braunschweigi tartománygyűlésen tegnap Tan­gerfeld képviselő a maga és nyolc társa nevében a következő nyilatkozatot tette: A régensségre vonat­kozó javaslathoz csak akkor csatlakozhatunk, ha a kormány előterjeszti, hogy tett-e lépéseket és milyen eredménynyel abból a célból, hogy Cumberland herceg trónját elfoglalhassa.“ Cumberland herceg tudvalevő­leg a volt hannoveri király fia és mint ilyen jogot formál a hannoveri trónra. Hannover azonban Porosz­­országba kebeleztetett be és a hozzátartozó Braun­schweig nagyhercegségnek Albrecht herceg, Vilmos császár nagybátyja az ideiglenes régense. A marokkói ügyek: Toulon­ből a tizenkét hajóból álló földközi-tengeri francia hajóraj tegnap este elin­dult a tetuáni öböl felé. A Pothuau és Chanzy cirkáló­­hajók ma szintén odamennek. A haitii forradalom. A haitii köztársaságban nagy az izgatottság, különösen Gonaivesben, ahol Nord tábornok hadsereget gyűjt és állítólag azzal a tervvel foglalkozik, hogy elnökké kiáltatja ki magát. Nordnak állítólag már 10.000 embere van és reméli, hogy két hét múlva Port-au-Prince ellen vonulhat. — BUDAPESTI NAPLÓ. November 30-án új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azo­kat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytala­nul különessük tovább. HÍREK Budapest, november 10. — A Szent István-rend tisztikara. Mint a­ hivatalos lap mai számában olvassuk, ő felséget aradvári König Károly osztályfőnököt és kabineti tit­kárt, a Szent István-rend eddigi kincstárnokát, a rend titkárává, vértesaljai Vértesy Géza, a felség személye­­körüli magyar királyi minisztérium miszteri tanácso­sát, a rend eddigi címérnökét, a rend kincstárnokává, végre dr. belvárdi K­éry Ferenc, a felség személye körüli magyar királyi minisztérium osztálytanácsosát a nevezett rend cimernökévé nevezte ki. — Uj magántanár. A közoktatásügyi miniszter dr. Navratil Ákos kereskedelemügyi miniszteri fogal­mazónak a budapeti kir. tudomány-egyetem jog- és államtudományi karán a nemzetgazdaságtan egyetemi­ magántanárává történt képesítését jóváhagyólag tudo­másul vette és nevezettet ebben a minőségében megerősítette. — Pánszláv egyházi felügyelő. Rimaszombat­­ről jelentik. Az itteni ág. ev. esperességi elnökség fegyelmi vizsgálatot indított Tiest Rezső brachovói egyházi felügyelő ellen és egyben állásától is fel­függesztette, mivel Wiest Markovics Pál lelkész teme­tésén magyarellenes izgató beszédet mondott. Ez az intézkedés általános helyesléssel találkozik Gömör­­megye hazafias köreiben. — Búcsú a Rácvárosban. A budai oldal leg­élénkebb forgalmú helyén, a Rácvárosban a mai va­sárnapon tartották meg a Katalin-napja alkalmából szokásos búcsút. A rácvárosi plébánia­templomba már korán reggel zarándokolni kezdett a kerület buzgó lakossága és egymásután mondottak misét dr. Pompéry Aurél és dr. Hunkár Géza káplánok illyr és magyar ének-kisérettel. Délelőtt tízkor Zierer Károly plébá­nos tartotta a nagy zenés­ misét, míg Leimeter János káplán ünnepi misét mondott. A délutáni vecsernye után a közönség elárasztotta a Bocskay- és a Szarvas­téren rögtönzött vásárt, valamint a híres rácvárosi kocsmákat, ahol vígan folyt a mulatság késő estig. — Állami főfelügyelet a felekezeti közép­iskolákban. A közoktatásügyi m. kir. miniszter a fe­lekezeti középiskolák meglátogatásával s azokban az állami főfelügyelet gyakorlásával az 1902/3. tanévre a következőket bizta meg és pedig A ref. gimnáziumokban: A budapesti főgimná­ziumra nézve dr. Erődi Béla, a nagykőrösi, kecske­méti és halasi főgimnáziumokra és a kun­szentmiklósi algimnáziumra nézve Francsics Norbert, a gyönki algim­náziumra nézve Spitkó Lajos, a pápai főgimnáziumra nézve Városy Tivadar, a csurgói főgimnáziumra nézve Spitkó Lajos, a miskolczi és sárospataki, a debreczeni, mezőtúri, kisújszállási és hódmezővásárhelyi főgimná­ziumokra, a hajdú­böszörményi karczagi és hajdú­nánási gimnáziumokra nézve Géresi Kálmán, a békésire nézve Nátafalussy Kornél, a szatmári és máramaros­­szigeti főgimnáziumokra nézve Szieber Ede, a kolozs­vári marosvásárhelyi, nagyenyedi, székelyudvarhelyi és zilahi főgimnáziumokra nézve Kuncz Elek kolozs­vári tanker, kir. főigazgatók, a sepsi­szentgyörgyi és szászvárosi gimnáziumokra nézve pedig dr. Schneller István kolozsvári egyetemi tanárt. Az ev. ref. gimnáziumokban: A budapesti fő­gimnáziumra nézve dr. Erődi Béla, az aszódi al­gimnáziumra nézve Francsics Norbert, a besztercze­­bányai algimnáziumra nézve Dunay Ferenc, a szarvasi főgimnáziumra nézve Géresi Kálmán, a csabai főgimná­ziumra nézve Nátafalussy Kornél, a késmárki, szepes­­iglói, rimaszombati és rozsnyói főgimnáziumokra nézve Dunay Ferenc, az eperjesi főgimnáziumra nézve Szieber Ede, a nyíregyházi főgimnáziumra nézve Géresi Kálmán, a pozsonyi főgimnáziumra nézve Pirchála Imre, a sel­­meczbányai főgimnáziumra nézve Dunay Ferenc, a soproni főgimnáziumra és a felső-lővői gimnáziumra és alreáliskolára nézve Városy Tivadar, a bonyhádi algim­náziumra nézve Spitkó Lajos a székesfehérvári, a besz­­terczei és szászrégeni gimnáziumokra nézve Kuncz Elek kolozsvári tankerületi királyi főigazgatókat; a brassói, medgyesi, nagyszebeni, segesvári, szászsebesi gimná­ziumokra, úgyszintén a nagyszebeni és brassói reál­iskolákra nézve dr. Schneller István kolozsvári egye­temi ny. r. tanárt. A kolozsvári és székely­keresztúri unitárius gim­náziumokra nézve, a brassói és brádi görög-keleti román gimnáziumokra s a brassói görög-keleti román alreál­­iskolára nézve Kuncz Elek kolozsvári tankerületi királyi főigazgatót, végül az újvidéki görög-keleti szerb fő­gimnáziumra nézve dr. Margalits Ede budapesti egye­temi tanárt. — Jubileum, Az országos kereskedelmi- és iparoktatási tanintézeteinek tanárai december 8-ikán délelőtt 11 órakor az Újvárosház dísztermében Már­­tonffy Márton osztálytanácsos, iparoktatási főigazgató 30 éves szolgálata alkalmából jubileumot rendeznek.­ Az ünnepség sorrendje a következő: 1. Megnyitó beszéd: tartja Matlekovits Sándor díszelnök. 2. Himnusz. Énekli Hackl N. Lajos kar­nagy vezetése alatt a Ganz-gyár hatásköre, 3. 0d-

Next