Budapesti Napló, 1903. május (8. évfolyam, 119-148. szám)
1903-05-25 / 142. szám
4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1903. május 25- 143. szám körút 10-ik számú ház előtt elütötte Tessier Izsák 65 éves kolozsvári kereskedőt. A vizsgálat kiderítette, hogy Tessier maga volt az oka a szerencsétlenségnek, mert valósággal nekiszaladt a különben is lassan haladó villamoskocsinak. Felhő dán szedték ki a kerekek alól s a Réczey tanár klinikájára vitték, ahol azonban hamarosan meghalt. — A kenyérdrágitók ellen. Szokatlan tüntetés színhelye volt ma a főváros. A munkások tüntető körmenetet rendeztek a kenyéruzsora ellen, de ezúttal nem a Belváros palotasorai között, hanem a külváros bérkaszárnyái között, hogy a munkástársak figyelmét felhívják a készülő veszedelemre. Az V. és VI. kerületi kültelki munkások rendezték a tüntetést az Angyalföldön, ahol a külső váczi úti gyárak munkásai laknak. A gyülekezés a Huba utca 10. számú ház előtt volt. Három órakor már kétezer munkás állt ott sorrendben s négy órakor, mikor a menet elindult, számuk ötezerre szaporodott. Elől egy nagy vörös táblát vittek ezzel a felirattal: — Világ munkásai egyesüljetek! A menet élén hatszáz munkáslány haladt, közöttük a juta-gyári sztrájkolók kétszáztagú küldöttsége. — Le a kenyéruzsorásokkal! Le a csuhába bujtatott fekete ördögökkel ! — kiáltoztak menetközben a Lehel-térre vonultak, ahol népgyűlés volt a következő napirenddel: 1. A kültelkek rendezése. 2. Kenyérdrágítás. 3. Politikai jogok. Az első pontra nézve határozatilag kimondták, hogy követelik a külteki utak kikövezését, játszóhelyet a gyermekeknek, egy dunai és egy községi állandó fürdőt. E határozati javaslatot egy öttagú küldöttség fogja a polgármesternek átadni. A kény árdrágításról és a politikai jogokról Pelczéder Ágoston beszélt, élesen megtámadva a beözönlő kongregációkat is. Kikelt a polgármester és a városi képviselőtestület ellen, amely összetett kezekkel nézi a kenyéruzsorások vakmerőségét. Másutt az ily pékeket börtönbe vetnék, nálunk rendjeleket kapnak. A szocialista párt küzdeni fog a kenyéruzsorások ellen és hiszi, hogy győzni fog. A gyűlés ezzel véget ért és a munkások csendben szétoszlottak. — Atléták a Niagara fölött. Hogy a Niagara minő különös vonzerőt gyakorol, mint halálosan vakmerő tettek színhelye, azt ismét igazolja a következő eset: Petersen Ottó, a dán atlétaklub elnöke, már az utolsó előkészületeknél tart, hogy a legvakmerőbb bravourt elkövesse, amelyet a Niagara valaha látott. A vízesések fölött sodronykötelet erősítettek meg, amelybe Petersen a fogaival fog belekapaszkodni, egyidejűleg pedig egy nyakára erősített bőrzsákban egy embert visz át. A sodronykötél valami hengerkészülék segedelmével megindul és a zugó vízesések fölött átszállítja a két atlétát. Úgy hinnék, hogy alig akad vakmerő, aki életét egy ember állkapcsának ilyen módon kiszolgáltatná, de a dolog másként áll. A dán atlétaklub vagy harminc tagja jelentkezett, de Petersen választása Gáburg Péterre esett, aki nemzetének egyik leghíresebb atlétája. Annyira bízik Petersen sikerében, hogy még csak eszébe se jut valami baleset lehetősége. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, mennyi idő alatt juthat át ilyen módon a Niagara fölött Petersen azt felelte, hogy körülbelül hat perc alatt. Egyébiránt az ő nézete, hogy minden veszély nélkül való a vállalkozás. A dán klubban nagy fogadások történnek a sikert illetőleg. A kísérlet napján Amerika minden nagyobb városából külön vonatok fogják a közönséget a Niagarához szállítani, — és most még sokkal nagyobb közönségre számítanak, mint amikor Wett kapitány ott végzetes úszópróbáját tartotta. — Szerencsétlenség: Ősbunavárában. Ősbudavárában pár nap óta D'Urville testvérek is tartanak hátborzongató produkciót. A mecset tornyáról ugyanis a nő, akit tulajdonképpen Gündl Máriának hívnak, egy kifeszített kötélen — fogaival tartva magát — ereszkedik alá egy csigán, magához kötve tartva a testvérét, Gündl Károlyt. A produkció már tegnap balesettel járt, úgy hogy Gündl Károly úgy megütötte magát, hogy ma nem is léphetett fel. Ez a baleset azonban nővérét nem csüggesztette el s ma egyedül próbálkozott meg a veszedelmes produkcióval. Eleinte jól is ment a dolog, amint azonban a kötél végéhez ért, a szijj, amelyen fogaival tartotta magát, elszakadt s a szerencsétlen leány öt méter magasságból a földre zuhant. Eszméletlen állapotban vitték a mentők a Rókus-kórházba, ahol az orvosok agyrázkódás tüneteit konstatálták nála. A vizsgálat tovább folyik annak kiderítése végett, hogy kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség. A nyomorúság áldozata. Tegnap az Abbáziakávéházban egy elegánsan öltözött fiatalembert fogtak el, akit kabátlopáson értek. A főkapitányságon kiderült, hogy a megtévelyedett ember Vogel Károly győri születésű 33 éves építész, aki már hosszabb idő óta munka nélkül van. Se kenyere, se lakása nem volt. Elment tehát az Abbázia-kávéházba ahová mérnökök szoktak járni, hogy azoktól segítséget kérjen. Végső kétségbeesésében kabátlopásra vetemedett. A rendőrség letartóztatta. Rákóczi napja Kolozsváron. ■— A Budapesti Napló tudósítójától. — Kolozsvár, május 24. A Rákóczi-ünnepélyek zavartalanul szép tavaszi időben nagy lelkesedés mellett folytak le. Az ünnepély már szombaton este kezdődött meg a város kivilágításával. Ugyanekkor a városi zeneegyesület és a tűzoltók zenekara körzenét adott az egész városban. Május 24-én a házak lobogódíszt öltöttek. A főtér nemzetiszínti zászlókon kívül Rákóczi színeivel, hatalmas árbocokról lengedező piros-fekete lobogókkal volt díszítve. Reggel istentiszteletek voltak az egyes templomokban és ezek során megemlékezés történt Rákócziról is. A főtéri római katholikus templomban 1/9 órakor ünnepi mise volt Rákóczi lelki üdvéért. A szertartást Bíró Béla apátplébános végezte a kolozsvári dalkör közreműködésével. Délelőtt 10 órakor Kolozsvár város díszközgyűlést tartott Béldy Ákos főispán elnöklete alatt, akit Szvacsina polgármester megnyitó beszéde után küldöttség hívott meg. Gróf Béldy megnyitó beszédet mondott, amelyet a király és haza éltetésével végzett. A díszközgyűlésen képviselve volt az egyetem, a királyi tábla, számos testület, egylet fiatalság stb. Dr. Márki Sándor egyetemi tanár emlékbeszédet mondott, amelyet percekig tartó tapssal fogadtak. A tanács előterjesztését II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítására Fekete Béla tanácsos terjesztette elő. Az előterjesztést báró Feilitzsch Artur, Tutsek Sándor és Boross bizottsági tagok hatásos beszédei után egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Féltízkor a vármegyeház nagy dísztermében matiné volt. A díszterem zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A matinét tárogatónyitánynyal kezdték, amelyet Kollár Viktor adott elő vonósnégyes kísérettel. Ezután Márkus Emilia elszavalta Harsányi Kálmánnak Rodostói árnyak című nagyhatású költeményét. A szavalat után Szávay Gyula adta elő Vitézi ének II. Rákóczi Ferencről című szép költeményét. Úgy Márkus Emilia, mint Szávay előadását óriási tapsviharral honorálta az ünneplő közönség. Ezenkívül Vécsey Géza, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja kurucnótákat adott elő, majd pedig Kiss Menyhért, a kolozsvári joghallgtók segítő-egyesületének elnöke olvasta fel Rákóczi-Bercsényi című értekezését. Végül Stephanides Károly, a kolozsvári Nemzeti Színház zenekarának karmestere magyar nótákat adott elő zongorán. Délben a Mátyás-szobor előtt folyt le az ünnep egyik igen hatásos része. A Szózat eléneklése után Kun Béla a kolozsvári Rákóczi-bizottság elnöke szép megnyitó beszédet mondott, majd Rock János orsz. képviselő mondotta el gyönyörű ünnepi beszédét. A többezer főből álló közönség lelkesen megéljenezte a szónokot. Azután a vasúti dalegylet régi magyar dalokat adott elő, mire Melha Tibor mondott ünnepi beszédet a budapesti egyetemi polgárság nevében. Az ünnepet a tűzoltók zenekara által előadott Himnusz rekesztette be. Délután 4 órakor az egyetem aulájában az egyetemi polgárság díszközgyűlést tartott, amelyen jelen voltak az egyetemi tanárok, az ifjúság csaknem teljes számban és nagyszámú ünneplő közönség. Dr. Apáthy István prodékán az egyetemi tanács nevében nagyhatású megnyitó beszédet mondott, amelyben a fiatalságot óva intette a politikától, de egyszersmind lelkesítette a nemzeti idolokért. A tetszéssel fogadott beszéd után Bedeházy János orsz. képviselő mondott ünnepi beszédet, amelyet több ízben szakított félbe a tetszészaj. Végül Benke Antal, az egyetemi kör elnöke előterjesztette határozati javaslatát, amely szerint Rákóczi dicsőséges emléke jegyzőkönyvben megörökíttessék és az erről kiállítandó okmány az egyetem levéltárában helyeztessék el, továbbá intéztessék felirat az országgyűléshez Rákóczi hamvainak a nemzet költségén való hazaszállítása iránt. A határozati javaslathoz az egyes karok ifjúsága nevében ezek kiküldöttei szólaltak fel. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az ifjúság ekkor Hock Jánost kívánta hallani, akinek Apáthy elnök átadván a szót, nagy hatással beszélt Rákócziról. Apáthy elnök végül felolvastatta a beérkezett üdvözlő táviratokat. Nagy tetszéssel fogadták Rákosi Jenőnek és Segesvár város polgármesterének üdvözlő táviratát. Végül Apáthy elnök a magyarságban való összetartásra és egyesülésre buzdította az ifjúságot. Az ünnepélyen résztvettek, úgy mint az előbbi ünnepélyeken is, báró Feilitzsch Artur és Rákosi Viktor orsz. képviselők. Az ünnepet a Rákóczi-est fejezte be a színházban, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. A színházi zenekar által előadott Kurucnyitány után (Káldy Gyula zeneműve) Kuruc-korkép következett, amely két részből állott. Az első kép kuruccsapat bevonulása volt harsonások kísérete mellett. A második kép : Rákóczi üzenete Lengyelországból. Kikiáltjaa hírnök 1703. május 22-én Huszt város piacán. Az üzenetet, Rákosi Viktor művét óriási tetszés mellett adta elő Thury Elemér mint hírnök. Ezután Tóvölgyi Margit, a kolozsvári Nemzeti tagja Kun Bélának „Rákóczi hamvai“ című lelkes alkalmi költeményét szavalta el nagy tetszés mellett. A következő szám eredeti kurucnóta volt, amelyet zongorakíséret mellett Vécsey Géza, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja énekelt el. Ezután kuruc és magyar dalok, Káldy Gyul szerzeményei következtek, melyeket Török Irma, a budapesti Nemzeti Színház tagja szavalt Csikay György és a zenekara kísérete mellett. Rákosi Viktor a kurucvilágból elbeszélést olvasott föl, zajos hatást keltve. Utána R. Maróthy Margit, Szécskay Györgynek Haj Rákóczi! Bercsényi! és Endrődy Sándornak Rákóczi trombitája című versét szavalta el Azonkívül Vécsey Géza még kurucnótákat énekelt és végül a színházi zenekar a Rákóczi-indulót játszotta el. Az előadás alatt a közönség állva énekelte a Himnuszt és a Szózatot a zenekar kísérete mellett. SZÍNHÁZ, zene ** Operaház. A bolygó hollandinak, vörösvitorlás hajóján köszöntött be ma este a Wagner-ciklus az Operaházba és vele egyidejűleg egy kiváló magyar tehetség: Márkus Dezső, az amsterdami operaház első karmestere, aki külföldi babérokkal megrakodva foglalta el helyét a karnagyi emelvényen, miután körülbelül annyi ideig volt távol hazánktól, mint a dalmű hőse a szárazföldtől. Budapestről Márkus Dezsőt Neumann Angela, a nagy tehetségek szerencsés Kolumbusza vitte el Prágába, ebbe a tekintélyes zenei fővárosba, ahol a fiatal magyar művész a legmagasabb feladatok sikeres megoldásával messzehangzó dicsőséget szerzett. Legutóbb Amsterdamban működött, mint az ottani operaház első karnagya, hogy milyen eredménynyel, azt gyakran regisztrálhatta a magyar sajtó is az amsterdami újságok magasztaló bírálatai alapján. Hogy Márkus Dezső teljes mértékben méltó erre az elismerésre, azt ma este mint hazájának vendége fényesen bizonyította be A bolygó hollandi partitúrája előtt. Feszült figyelemmel és halálos csendben — ami Operaházunkban ritka eset — hallgatták végig a nyitányt: a karnagy domináló egyénisége rögtön hatalmába kerítette a közönséget. Márkus Dezső valóban művészi egyéniség, aki tudatos erővel játszik a „ hangszerek hangszerén, a zenekaron. A dúsgazdag színezés és meleg plasztika, amely már a zugó tapssal fogadott nyitány tolmácsolásában érvényesült, élettel töltötte be az egész drámát. Ebben a kézben a vezénypálca nemcsak időjelző és ütemvágó automata, hanem kifejező szava egy heves temperamentumnak, amely akaratát kényszerítőn közölni tudja. Elragadó lendülete pedig mélységes muzsikálisság és alapos tudás oszlopain nyugszik. A legnagyobb érdeklődéssel tekintünk Márkus Dezső további vendégszereplése elé. — Beck Vilmos a címszerepben művészi elmélyedésének örvendetes jeleit mutatta. Az ambiciózus és ernyedetlen szorgalmú énekes látható eredménynyel dolgozik azon, hogy alakítását egyre élesebb körvonalakkal és bensőségesebb tartalommal lássa el. Orgánuma pedig, amelynek jelleme a hősi szerepkörre utalja, mintha nyerne erőben és kitartásban. — Sentát W. Krammer Teréz asszony énekelte, aki — úgy látszik — még mindig nem heverte ki teljesen indiszpozícióját Ábrázolás dolgában mindig biztos rutinja érvényesült, de szerepének énekrészében nem egyszer cserbehagyta. Erőszakolt, magas hangjai — pedig az énekesnő hangjának ereje a felső regiszterben van — nem egyszer szépség és nemesség híján voltak. Szendrei kitűnő kalandja az énekes ismert kabinet-alakítása, amelyet gyakran méltattunk, Gábor a kormányos szerepében szép fejlődésről tett tanúságot. Új volt Bodhnicsek, aki nemes előadással és kifogástalan magyarsággal énekelte Eriket. Kitűnőek voltak a kórusok, mint rendesen, amiért külön elismerés jár Noszéda Károlynak, a kiváló karigazgatónak. (dr.) MŰVÉSZET I Iparművészeti pályázat. A Magyar Iparművészeti Társulat a következő pályázatot hirdeti: 1. Terveztessék az ipari munkások jutalmazására szolgáló állami jutalmakkal együtt az illető iparosoknak kiadandó elismerő oklevél. 2. A tervrajz sokszorosításra alkalmas legyen. 3. Kívántatik, hogy az oklevélrajzon a magyar állam jelképe fel legyen tüntetve s hely hagyandó a körülményekhez képest módosítható következő szöveg számára: „N. N. (az iparág megnevezése) munkást x éven át kiváló szorgalommal és ügybuzgalommal teljesített