Budapesti Napló, 1903. május (8. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-25 / 142. szám

4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1903. május 25- 143. szám körút 10-ik számú ház előtt elütötte Tessier Izsák 65 éves kolozsvári kereskedőt. A vizsgálat kiderítette, hogy Tessier maga volt az oka a szerencsétlenségnek, mert valósággal nekiszaladt a különben is lassan ha­ladó villamoskocsinak. Felhő dán szedték ki a kerekek alól s a Réczey tanár klinikájára vitték, ahol azonban hamarosan meghalt. — A kenyérdrágitók ellen. Szokatlan tüntetés színhelye volt ma a főváros. A munkások tüntető körmenetet rendeztek a kenyéruzsora ellen, de ezúttal nem a Belváros palotasorai között, hanem a külváros bérkaszárnyái között, hogy a munkástársak figyelmét felhívják a készülő veszedelemre. Az V. és VI. kerü­leti kültelki munkások rendezték a tüntetést az An­gyalföldön, ahol a külső váczi­ úti gyárak munkásai laknak. A gyülekezés a Huba­ utca 10. számú ház előtt volt. Három órakor már kétezer munkás állt ott sorrendben s négy órakor, mikor a menet elindult, számuk ötezerre szaporodott. Elől egy nagy vörös táblát vittek ezzel a felirattal: — Világ munkásai egyesüljetek! A menet élén hatszáz munkáslány haladt, közöt­tük a juta-gyári sztrájkolók kétszáztagú küldöttsége. — Le a kenyéruzsorásokkal! Le a csuhába buj­tatott fekete ördögökkel ! — kiáltoztak menetközben a Lehel-térre vonultak, ahol népgyűlés volt a következő napirenddel: 1. A kültelkek rendezése. 2. Kenyér­­drágítás. 3. Politikai jogok. Az első pontra nézve ha­­tározatilag kimondták, hogy követelik a külte­ki utak kikövezését, játszóhelyet a gyermekeknek, egy dunai és egy községi állandó fürdőt. E határozati javaslatot egy öttagú küldöttség fogja a polgármesternek át­adni. A kény árdrágításról és a politikai jogokról Pelczéder Ágoston beszélt, élesen megtámadva a beözönlő kongregációkat is. Kikelt a polgármester és a városi képviselőtestület ellen, amely összetett ke­zekkel nézi a kenyéruzsorások vakmerőségét. Másutt az ily pékeket börtönbe vetnék, nálunk rendjeleket kapnak. A szocialista­ párt küzdeni fog a kenyéruzso­rások ellen és hiszi, hogy győzni fog. A gyűlés ezzel véget ért és a munkások csendben szétoszlottak. — Atléták a Niagara fölött. Hogy a Niagara minő különös vonzerőt gyakorol, mint halálosan vak­merő tettek színhelye, azt ismét igazolja a következő eset: Petersen Ottó, a dán atléta­klub elnöke, már az utolsó előkészületeknél tart, hogy a legvakmerőbb bravourt elkövesse, amelyet a Niagara valaha látott. A vízesések fölött sodronykötelet erősítettek meg, amelybe Petersen a fogaival fog belekapaszkodni, egy­idejűleg pedig egy nyakára erősített bőrzsákban egy embert visz át. A sodronykötél valami henger­készü­lék segedelmével megindul és a zugó vízesések fölött átszállítja a két atlétát. Úgy hinnék, hogy alig akad vakmerő, aki életét egy ember állkapcsának ilyen módon kiszolgáltatná, de a dolog másként áll. A dán atléta­klub vagy harminc tagja jelentkezett, de Peter­sen választása Gáburg Péterre esett, aki nemzetének egyik leghíresebb atlétája. Annyira bízik Petersen sikerében, hogy még csak eszébe se jut valami bale­set lehetősége. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, m­ennyi idő alatt juthat át ilyen módon a Niagara fö­lött Petersen azt felelte, hogy körülbelül hat perc alatt. Egyébiránt az ő nézete, hogy minden veszély nélkül való a vállalkozás. A dán klubban nagy fogadások történnek a sikert illetőleg. A kísérlet napján Amerika minden nagyobb városából külön vonatok fogják a közönséget a Niagarához szállítani, — és most még sokkal nagyobb közönségre számítanak, mint amikor Wett kapitány ott végzetes úszópróbáját tartotta. — Szerencsétlenség: Ősbunavárában. Ősbuda­­várában pár nap óta D'Urville testvérek is tartanak hát­­borzongató produkciót. A mecset tornyáról ugyanis a nő, akit tulajdonképpen Gündl Máriának hívnak, egy kifeszített kötélen — fogaival tartva magát — eresz­kedik alá egy csigán, magához kötve tartva a test­vérét, Gündl Károlyt. A produkció már tegnap bal­esettel járt, úgy hogy Gündl Károly úgy megütötte magát, hogy ma nem is léphetett fel. Ez a bal­eset azonban nővérét nem csüggesztette el s ma egyedül próbálkozott meg a veszedelmes produkció­val. Eleinte jól is ment a dolog, amint azonban a kötél végéhez ért, a szijj, amelyen fogaival tartotta magát, elszakadt s a szerencsétlen leány öt méter magasságból a földre zuhant. Eszméletlen állapotban vitték a mentők a Rókus-kórházba, ahol az orvosok agyrázkódás tüneteit konstatálták nála. A vizsgálat tovább folyik annak kiderítése végett, hogy kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség.­­ A nyomorúság áldozata. Tegnap az Abbázia­­kávéházban egy elegánsan öltözött fiatalembert fog­tak el, akit kabátlopáson értek. A főkapitányságon kiderült, hogy a megtévelyedett ember Vogel Károly győri születésű 33 éves építész, aki már hosszabb idő óta munka nélkül van. Se kenyere, se lakása nem volt. Elment tehát az Abbázia-kávéházba ahová mérnökök szoktak járni, hogy azoktól segítséget kér­jen. Végső kétségbeesésében kabátlopásra veteme­dett. A rendőrség letartóztatta. Rákóczi napja Kolozsváron. ■— A Budapesti Napló tudósítójától. — Kolozsvár, május 24. A Rákóczi-ünnepélyek zavartalanul szép tavaszi időben nagy lelkesedés mellett folytak le. Az ünne­pély már szombaton este kezdődött meg a város kivilágításával. Ugyanekkor a városi zeneegyesület és a tűzoltók zenekara körzenét adott az egész város­ban. Május 24-én a házak lobogódíszt öltöttek. A főtér nemzetiszínti zászlókon kívül Rákóczi színeivel, hatal­mas árbocokról lengedező piros-fekete lobogókkal volt díszítve. Reggel istentiszteletek voltak az egyes templo­mokban és ezek során megemlékezés történt Rákócziról is. A főtéri római­ katholikus templomban 1/­9 órakor ünnepi mise volt Rákóczi lelki üdvéért. A szertartást Bíró Béla apátplébános végezte a kolozsvári dalkör közreműködésével. Délelőtt 10 órakor Kolozsvár város díszközgyűlést tartott Béldy Ákos főispán elnöklete alatt, akit Szvacsina polgármester megnyitó beszéde után küldöttség hívott meg. Gróf Béldy megnyitó be­szédet mondott, amelyet a király és haza éltetésével végzett. A díszközgyűlésen képviselve volt az egye­tem, a királyi tábla, számos testület, egylet fiatalság stb. Dr. Márki Sándor egyetemi tanár emlékbeszédet mondott, amelyet percekig tartó tapssal fogadtak. A tanács előterjesztését II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítására Fekete Béla tanácsos terjesztette elő. Az előterjesztést báró Feilitzsch Artur, Tutsek Sándor és Boross bizottsági tagok hatásos beszédei után egy­hangú lelkesedéssel elfogadták. Féltízkor a vármegyeház nagy dísztermében matiné volt. A díszterem zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A matinét tárogatónyitánynyal kezdték, amelyet Kollár Viktor adott elő vonósnégyes kíséret­tel. Ezután Márkus Emilia elszavalta Harsányi Kál­mánnak Rodostói árnyak című nagyhatású költeményét. A szavalat után Szávay Gyula adta elő Vitézi ének II. Rákóczi Ferencről cím­ű szép költeményét. Úgy Márkus Emilia, mint Szávay előadását óriási tapsvihar­ral honorálta az ünneplő közönség. Ezenkívül Vécsey Géza, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja kurucnótá­kat adott elő, majd pedig Kiss Menyhért, a kolozs­vári joghallgtók segítő-egyesületének elnöke olvasta fel Rákóczi-Bercsényi című értekezését. Végül Stephani­­des Károly, a kolozsvári Nemzeti Színház zenekará­nak karmestere magyar nótákat adott elő zongorán. Délben a Mátyás-szobor előtt folyt le az ünnep egyik igen hatásos része. A Szózat eléneklése után Kun Béla a kolozsvári Rákóczi-bizottság elnöke szép megnyitó beszédet mondott, majd Rock János orsz. képviselő mondotta el gyönyörű ünnepi beszédét. A többezer főből álló közönség lelkesen megéljenezte a szónokot. Azután a vasúti dalegylet régi magyar dalokat adott elő, mire Melha Tibor mondott ünnepi beszédet a budapesti egyetemi polgárság nevében. Az ünnepet a tűzoltók zenekara által előadott Himnusz rekesztette be. Délután 4 órakor az egyetem aulájában az egye­temi polgárság díszközgyűlést tartott, amelyen jelen voltak az egyetemi tanárok, az ifjúság csaknem teljes számban és nagyszámú ünneplő közönség. Dr. Apáthy István prodékán az egyetemi tanács nevében nagy­hatású megnyitó beszédet mondott, amelyben a fiatal­ságot óva intette a politikától, de egyszersmind lelke­sítette a nemzeti idolokért. A tetszéssel fogadott be­széd után Bedeházy János orsz. képviselő mondott ünnepi beszédet, amelyet több ízben szakított félbe a tetszészaj. Végül Benke Antal, az egyetemi kör elnöke előterjesztette határozati javaslatát, amely szerint Rákóczi dicsőséges emléke jegyző­könyvben megörökíttessék és az erről kiállítandó okmány az egyetem levéltárában helyeztessék el, továbbá intéztessék felirat az országgyűléshez Rá­kóczi hamvainak a nemzet költségén való hazaszállí­tása iránt. A határozati javaslathoz az egyes karok ifjúsága nevében ezek kiküldöttei szólaltak fel. A határozati javaslatot egy­hangúlag elfogadták. Az ifjú­ság ekkor Hock Jánost kívánta hallani, akinek Apáthy elnök átadván a szót, nagy hatással beszélt Rákóczi­ról. Apáthy elnök végül felolvastatta a beérkezett üd­vözlő táviratokat. Nagy tetszéssel fogadták Rákosi Jenőnek és Segesvár város polgármesterének üdvözlő táviratát. Végül Apáthy elnök a magyarságban való összetartásra és egyesülésre buzdította az ifjúságot. Az ünnepélyen résztvettek, úgy mint az előbbi ünne­pélyeken is, báró Feilitzsch Artur és Rákosi Viktor orsz. képviselők. Az ünnepet a Rákóczi-est fejezte be a színház­ban, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség. A színházi zenekar által előadott Kurucnyitány után (Káldy Gyula zeneműve) Kuruc-korkép következett, amely két részből állott. Az első kép kuruccsapat bevonulása volt harsonások kísérete mellett. A má­sodik kép : Rákóczi üzenete Lengyelországból. Kikiáltja­­a hírnök 1703. május 22-én Huszt város piacán. Az üzenetet, Rákosi Viktor művét óriási tetszés mellett adta elő Thury Elemér mint hírnök. Ezután Tóvölgyi Margit, a kolozsvári Nemzeti tagja Kun Bélának „Rákóczi hamvai“ című lelkes alkalmi költeményét szavalta el nagy tetszés mellett. A következő szám eredeti kurucnóta volt, amelyet zongorakíséret mellett Vécsey Géza, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja énekelt el. Ezután kuruc és magyar dalok, Káldy Gyul szerzeményei következtek, melyeket Török Irma, a budapesti Nemzeti Színház tagja szavalt Csikay György és a zenekara kísérete mellett. Rákosi Viktor a kurucvilágból elbeszélést olvasott föl, zajos hatást keltve. Utána R. Maróthy Margit, Szécskay Györgynek Haj Rákóczi! Bercsényi! és Endrődy Sán­dornak Rákóczi trombitája című versét szavalta el Azonkívül Vécsey Géza még kurucnótákat énekelt és végül a színházi zenekar a Rákóczi-indulót játszotta el. Az előadás alatt a közönség állva énekelte a Him­nuszt és a Szózatot a zenekar kísérete mellett. SZÍNHÁZ, zene ** Operaház. A bolygó hollandinak, vörösvitor­lás hajóján köszöntött be ma este a Wagner-ciklus az Operaházba és vele egyidejűleg egy kiváló ma­gyar tehetség: Márkus Dezső, az amsterdami opera­ház első karmestere, aki külföldi babérokkal meg­rakodva foglalta el helyét a karnagyi emelvényen, miután körülbelül annyi ideig volt távol hazánktól, mint a dalmű hőse a szárazföldtől. Budapestről Márkus Dezsőt Neumann Angela, a nagy tehetségek szeren­csés Kolumbusza vitte el Prágába, ebbe a tekintélyes zenei fővárosba, ahol a fiatal magyar művész a leg­magasabb feladatok sikeres megoldásával messze­­hangzó dicsőséget szerzett. Legutóbb Amsterdamban működött, mint az ottani operaház első karnagya, hogy milyen eredménynyel, azt gyakran regisztrálhatta a ma­gyar sajtó is az amsterdami újságok magasztaló bírálatai alapján. Hogy Márkus Dezső teljes mértékben méltó erre az elismerésre, azt ma este mint hazájának ven­dége fényesen bizonyította be A bolygó hollandi par­titúrája előtt. Feszült figyelemmel és halálos csend­ben — ami Operaházunkban ritka eset — hallgatták végig a nyitányt: a karnagy domináló egyéni­sége rögtön hatalmába kerítette a közönséget. Márkus Dezső valóban művészi egyéniség, aki tudatos erővel játszik a „ hangszerek hangszerén­, a zenekaron. A dúsgazdag színezés és meleg plasztika, amely már a zugó tapssal fogadott nyitány tolmácsolásában érvé­nyesült, élettel töltötte be az egész drámát. Ebben a kézben a vezénypálca nemcsak időjelző és ütemvágó automata, hanem kifejező szava egy heves tempera­mentumnak, amely akaratát kényszerítőn közölni tudja. Elragadó lendülete pedig mélységes muzsikális­­ság és alapos tudás oszlopain nyugszik. A legnagyobb érdeklődéssel tekintünk Márkus Dezső további ven­dégszereplése elé. — Beck Vilmos a címszerepben művészi elmélyedésének örvendetes jeleit mutatta. Az ambiciózus és ernyedetlen szorgalmú énekes látható eredménynyel dolgozik azon, hogy alakítását egyre élesebb körvonalakkal és bensőségesebb tartalommal lássa el. Orgánuma pedig, amelynek jelleme a hősi szerepkörre utalja, mintha nyerne erőben és ki­tartásban. — Sentát W. Krammer Teréz asszony énekelte, aki — úgy látszik — még mindig nem he­verte ki teljesen indiszpozícióját Ábrázolás dolgában mindig biztos rutinja érvényesült, de szerepének énekrészében nem egyszer cserbehagyta. Erőszakolt, magas hangjai — pedig az énekesnő hangjának ereje a felső regiszterben van — nem egyszer szépség és nemesség híján voltak. Szendrei kitűnő kalandja az énekes ismert kabinet-alakítása, amelyet gyakran mél­tattunk, Gábor a kormányos szerepében szép fejlődés­ről tett tanúságot. Új volt Bodhnicsek, aki nemes elő­adással és kifogástalan magyarsággal énekelte Eriket. Kitűnőek voltak a kórusok, mint rendesen, amiért külön elismerés jár Noszéda Károlynak, a kiváló kar­igazgatónak. (dr.) MŰVÉSZET­ I Iparművészeti pályázat. A Magyar Ipar­művészeti Társulat a következő pályázatot hirdeti: 1. Terveztessék az ipari munkások jutalmazására szol­gáló állami jutalmakkal együtt az illető iparosoknak kiadandó elismerő oklevél. 2. A tervrajz sokszorosí­tásra alkalmas legyen. 3. Kívántatik, hogy az oklevél­rajzon a magyar állam jelképe fel legyen tüntetve s hely hagyandó a körülményekhez képest módosítható következő szöveg számára: „N. N. (az iparág megnevezése) munkást x éven­ át kiváló szorgalommal és ügybuzgalommal teljesített

Next