Budapesti Napló, 1903. június (8. évfolyam, 149-176. szám)
1903-06-10 / 157. szám
157. számi Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1903. junius 10. 15 KÜLÖNFÉLÉKIk árus. Repülni ... Ember örök vágya! Felhőt, hasitni büszkét, szabadon, Szállni port, békét, bilincset le ázva, Embernemlakta, néma tájakon ... Isten trónjához közelebb repülve, Lágyan himbáló szellő-szárnyon ülve, Egy érzés — nagy, egy eszme — isteni, Szivem, agyam, minden ízem elállja. ... Világokat tudnék teremteni! — Repülni !. .. Ember örök vágyas Ikárus!... Aholy régi a mese. Viasszárnyán repült az égnek, S elfelejté Daedalus gyermeke, Hogy ott a napnak hő sugári égnek, A nap melege húzta, csalta, vonta, Repült, repült! — ujjongva, szabadon, A nap tüze rá hő sugarat onta. Alant megtörve a tengerhabon; S míg mámorosan mind közelebb szárnyalt, Ragadt a vágya, már nem birt vele, Meglágyítá a hő a viasszárnyat, S zuhant Ikarus ... zuhant lefele ! ! A tenger habja megnyílt pillanatra Össze az ár zúgva csapott felette, S a vizek fölött ott zokogott apja, Fiát ,reményét ... mindenét temetve! —* Röpülök én is, mint te, a Ikárus, Vonz, hív a vágy és nem bírok vele, Remélem tán, hogy izmosabb a szárnyam ? Hogy nem olvasztja le a nap heve? Mit tudom én! Én bízom, én remélek, Én hiszem azt, hogy erősebb a szárnyam, Nem lesz egy sorsom, Ikarus, te veled, Én küzdök majd — de elérem a vágyam! Vagy ... meglehet ... hisz halandó szemével Ki láthat át a jövő fátyolán? Lezuhanok az égről, mint Ikarus S te megsiratsz majd, drága jó anyám! Miklós Judith, Páris. f- A nyári divat1 — Mikor néhány héttel ezelőtt felhangzott az általános panasz, mert a „Grand Prix”, a versenyidény hivatalos záróráját a szokottnál előbb tűzték ki, a versenyrendező-bizottság mérvadó matadorjai résztvevő arcot öltöttek, de minden — irgalmasságukat kérelmező esdeklést azzal utasítottak el: Nem lehet! — Nagy szerényen meg kellett vallaniok, hogy itt is meg kell hajolniok a hatalmas Anglia parancsszava előtt, és hogy a párisi versenynaptár szigorúan az epsomi derby szerint lesz meghatározva. S igy minden, ami a divatnak és a divat által él, rohamosan közeledni látja az idény végét, melynek első fele csaknem kizárólag ködös, esős napok homályában telt el. Szerencsére Divat ő felsége javíthatóan optimista s így most is — bár az udvariatlan természet naponkint rácáfol reményeire — törhetlenül hisz a nyári verőfény várva-várt győzelmében. Mert az arany napsugarak nélkülözhetlen kísérői annak a fényes látványosságnak, mit a chantillyi, auteuili és longchampsi versenyek évenkint nyújtanak. A legszebb, legcsodásabb nyári toilette is, ha esős, ködös a háttere — sajnálatot kelt csodálat helyett. S hol van az az asszony, aki el tudja viselni a sajnálkozást — mennyivel kevésbé, ha Paris csodás levegőjében született ! A mai divat különösen a karcsú hölgyek számára lett teremtve. Az ő kecses alakjuk könnyebben magára öltheti a most nélkülözhetetlennek jelölt formákat. Ez ki van zárva azoknál, akiket a sors a csípő és egyéb alakbeli kerekdedségekkel megáldott. — Elől egyenes legyen az alak! — ez a jelszó manapság. El kell tűnnie annak a bevágásnak, mely eddig a derék karcsúságát jelölte. El kell tűnnie annak a gömbölyded vonalnak, mely a mell domborodásait kitüntette. Merőben egyenes vonal köti össze a mellet az övvel. Néhány centiméternyi derékbőségtöbblet ma nem igen számít. A keskeny, hosszú aljak nagyban hozzájárulnak annak az illúziónak felköltéséhez, hogy asszonyaink mint megannyi túlvilági lények lebegnek ezen a sártekén. A puhán leomló, hosszú ujjak, a habkönnyű szövetek megerősítik ezt a csalódást, így lett a selyempuha crépe de Chine, selyem-muszlin, a puha grenadine, átlátszó voile és barége a divat nagy tárházába besorozva. A simulékony boulard is lépést igyekszik tartani vetélytársaival, bár az új, japáni Shantungs-ok vastagszálú selymei erősen háttérbe szorították. Ezek a Shantungs-ok, melyek az idei divat,cloud-ját adják, sárgás árnyalatokban ismertek, vagy szelíd pasztellszínekben. Esős fellegektől árnyalt égszínkék, fétig érett epertől kölcsönzött, halványvörös, a zöldnek minden tompa árnyalata, tejfehér és az a fátyolozott sárgás szín, mit a divat évkönyvébe „champagne11 azaz pezsgőszín néven igtattak, ezek az uralkodó tónusok. Csipkebetétek,hímzett medaillonok, szegélysorok tarkítják a szövetek felületét. És általában azt lehet mondani, hogy ma csaknem kizárólag a szabás dönti el a toilette-remekek sorsát. A szövetgyárosok, melyek az 1903-ik év nyári divatjának birodalmába bekerülni akarnak, kénytelenek minden hiúságról lemondani. Minden önálló alkotásuk ki van zárva, tisztán segítő munkásszerepet szabad vállalniok. — Adjatok nekünk sima, puha anyagot, csinos, kellemes színekben, a többi a mi dolgunk! — jelen— De én. A forradalom annyit tesz, mint felborítani a kosarat és azok, akik lent voltak, felülkerekednek: a kiéhezettek, a nyomorgók!.. . — No, hát mi voltam én húsz évvel ezelőtt? — De most már nem az! Most már veszíteni valója van, emberi Tudja-e maga, mi történik majd? Ma a községi földeket akarják és holnap már a magáét és az enyémet követelik! Köszönöm, köszönöm! Nem azért írattam rá az ördögre annyi esztendő óta a lelkemet, hogy... — Igen! Segíteni kell magán az embernek, hogy alá ne merüljön, kedves kanonok úr. Tartsa fenn magát az ember, ha nem akarja, hogy a parasztok két kézzel szolgálják ki magukat. Ismerem őket . . . tudom, mitevő legyek, legyen nyugodt. És elkezdte az ideáit bővebben kifejteni: macskalábakkal kikaparni a gesztenyét a tűzből és ha történik valami, egy negyedórára szintén megragadni a vakoló lapátot és gáncsot vetni a nagy uraknak, akiket még azzal sem tudott lekenyerezni, hogy feleségül vett egy leányt közülök, hozomány nélkül, annál jobb ... Szemei e pillanatban Biancát érték, aki még mindig a kerevet sarkában ült és a félémtől halványan, hol az egyikre, hol a másikra nézett és nem merte kinyitni a száját. —* Nem rólad beszélek, tudod. Nem bántam meg, amit tettem. Nem a,te hibád. Minden üzlet nem sikerülhet azonnal. És ugyanakkor valami jót cselekszik vele az ember.. . A kanonok engedte magát meggyőzetni és helyeselte társának fejtegetéseit: — Senkinek sem fog meggörbülni még egy hajaszála sem,ha az embernek rövid időre kezébe kellene vennie a vakolólapátot... mennyi mindent lehetne tenni... — Ön mindenekelőtt egyet fog tenni! — vágott közbe Mottamester. — Vagyis azzal, aki az ügyet a kezében tartja, beszélni fog és megmondja neki, hogy mi is ott akarunk lenni, tették ki a női öltözék alkotó poétái, a divatművészek és a munkásnők ezreitől segítve, lázasan munkához láttak. A szövetek sima felületén csábos barázdák keltek likacsos, filigrán-hímzésekből öltve. Azután hosszú pókokat szőtt közéjük a szorgos tű, hímes pilléket és csillogó legyeket a színes selyemszál. A kézimunka és hímzés ezen művészi díszei természetesen szokatlan magasra hajtják föl a női ruhák árát és aki nem dicsekedhetik jó adag türelemmel, az ma ne álljon szóba a szabókkal és szabónőkkel. Legszebbek a gallérok: csipkéből, hímzésből, muszlinból és csipkebetétekből öltve, plisszkrozott nyakkendők alakjába, mint aminőket Moliére hősei viseltek, így mutatkozik be az idevágó műipar. Ennél sokkal imponálóbbak a hatalmas csipkegallérok, hasonlók azokhoz, amelyeket Helene Fourment, Rubens neje oly nagy előszeretettel viselt. Ennek a jól megtermett hölgynek különben okvetlen négyheti marienbadi kúrára lenne szüksége ha sikerrel akarna a mai divat követelményeihez alkalmazkodni. Látunk pazar gallérokat, hasonlók a Stuart Mária által viseltekhez, hosszú stólók velencei vagy brüsszeli csipkéből, csipkeátülkötők, nyakbavetők, miket mint tavasszal a prémbeákat, úgy kell viselnünk, mintha el akarnék őket veszteni. Olyan hanyagul kell őket a vállon átvenni. Selyemmuszlinból, rövid, fehér structollakból — mely utóbbiak égszínkék, halványrózsaszín, vagy zöld alapon fakadnak — is készítenek nyakbavetőket. Egészen clunyi, izlandi és velenceicsipkéből készült ruhák meseszép kivitelben suhogtak tova a versenypályán; színük fehér, aranysárgás vagy szürkés volt, de mindig attól a vöröses árnyalattól kisérve, melylyel csak a valódi csipkék dicsekedhetnek, s amely nekik azt a sajátos, karakterisztikus patinát megadja. Fűzöld selyemszövetek a kísérői vagy világosbarna taffetából szabottak. Ez a világosbarna taffetás különben egész toilettekre is sűrűn használtatik. Hangulatos díszük a kecsesen elrendezett, elsárgult muszlinból szabott ficku, melyet rojtszerűen többsoros rózsalevelek szegélyeznek. Ezek a levelek közvetlenül a szövetbe vannak akasztva, vékony szálakon lebegnek oly könnyen, hogy minden lehellettől meglibbennek. A ruhaaljak szabása valósággal építészeti tanulmányokon alapul. Nehogy a rájuk pazarolt szövetbőség folytán túlzottá váljanak, a csípőn sűrűn letűzik őket. A ráncok felülről lefelő, vagy körben a szoknya körül futnak. Függőleges és vízszintes szegélysorok szelik keresztül-kasul a modern szoknyát; áttörött hímzések vagy kerek díszek mintegy áthidalják a hegyes ékekhez hasonló díszeket, melyek így, könnyen egymáshoz öltve, engedelmeskednek a test minden mozdulatának. A praktikus célokat szolgáló aljakat kivétel nélkül rövidre szabják. A „costume trotteur ” nélkülöz— Hogyan, — mit mond maga? ... Egy lelkész!... — Ugyan, hagyjon nekem békét, kanonok!... Ha a király fia ott van, maga is ott lehet! — Az ördögbe, a király fiának nem fogják fejét venni, de ... — Ne féljen, hogy fejét veszik! Ha úgy van, mint ön mondja, az egész országban mindenkinek a fejét vennék. Azt hiszi, hogy az alatt az idő alatt nem csináltam meg számításaimat ? Ha mi ott leszünk, hogy lássuk, mi fő a fazékban .. . Közelben kell lennünk ... Egy csöpp észszel és pénzzel... Tudom, mit beszélek. Bianca most elkezdett hebegni. — Oh szent Isten, mit akarsz te csinálni ? ... Családapa!... A kanonok nyugtalanul Biancára nézett, mintha már nyakán érezné a kötelet. — Motta hozzátette megnyugtatása végett: — Nem, nem, nem nem tudja, mit beszél. Ő túlhajtott szeretetből beszél, a szegény. — Aztán, miközben a kanonokot az előszobába kikísérte, így folytatta: — Lássa ? Kezd szeretni engem... Igen, a gyermekek erős köteléket alkotnak! Reméljük, hogy azok legalább boldogabbak és megelégedettebbek lesznek nálam, mert én ... Megmondtam önnek, kanonok, mint a halál pillanatában? Agyondolgoztam magamat, hogy vagyont szerezzek ... Most kockáztatom még a bőrömet is, ha az ember önt hallja ... És mi hasznom volt belőle ? Mondja, mi hasznom volt belőle? . REGÉNY Motta mester rEGÉNY — írta: GIOVANNI VERGA . — Motta mester a vállát vonogatta. — Ah, a parasztok? Arról később beszéljünk, ha majd eljön a tél. Mitől fél? — Mitől ? Magamat féltem!... Maga nem tudja, hogy Palermóban forradalmat csinálnak. . Lábujjhegyen ment a kanonok az ajtóhoz, hogy betegye és sötét arccal tért vissza. • i-‘- A carbonárik! ... Itt is, behozták a szép újságot! Beszélhetek róla, mert nem a gyónási titok pecsétje alatt tudtam meg. Nálunk is van egy párt. És megmagyarázta, miben áll a dolog: új törvényeket alkotni, a régieket lerombolni. .. — Pártot, érti ? Tavuso doktor például Margarone helyébe és igy további Minden paraszt kívánja a maga darab földjét! A nagyok és kicsinyek mind együttvéve! Sőt azt is beszélik, hogy a király fia is mellette van, a calabriai herceg. Motta mester, aki tágra meresztett szemekkel hallgatott a kanonokra, most felkiáltott: — Ha így van ... magam is mellette vagyok! Nem kívánok magamnak mást! És ezt maga ezzel az arccal mondja? Maga ugyan szépen megijesztett, Istenemre! A kanonok kitátotta a száját. -r Micsoda tréfa ez? Vagy nem tudja, mi a forradalom ? Azt, amit Franciaországban csináltak, értse meg már. De hiszen maga nem olvassa a világtörténelmet. — Nem, —■ szólt Motta. — Nem törődöm vele. Kilencedik fejezet. A községben nagy izgalom mutatkozott. Híreket vártak Palermóból. A gyógyszerész szónoklatokat tartott patikájában. Ciolla hol itt, hol ott kiabált. Néplázitók felingerelték a parasztokat is: a községi földek, amelyeket negyven év után kiragadták a Zacco-család kezéből... hallatlan áron. Ennek a Motta mesternek nagyon hosszú ujjai voltak ... Ha a földek ára úgy felszökött, akkor még többet fog rajtuk keresni! Mindez a