Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1913
Szemészeti lapok - 1913-04-17 / 1. szám
1913. 1. szám. SZEMÉSZETI LAPOK , hogy minden a régiben marad. Vegyük paradigmának idült iritis egy mindennapi esetét, mely hosszas kezelés daczára sem akar meggyógyulni, s most egy minden modern segédeszközzel dolgozó klinikát keres fel. A vizsgáló elsősorban bizonyosan az iritis három fő aetiologiájára fog gondolni: a kiesre, a tuberculosisra, a rheumatismusra, in specie a gonococcus rheumatismusra. Megcsináljuk a 117as ser mann-reactiót — ez legyen positiv. Az van-e ezzel mondva, hogy a beteg egyidejűleg nem lehet tuberculosus is? Megcsináljuk az alttuberculinpróbát s szintén pozitív eredményt kapunk, hőemelkedést, esetleg lokális reactiót. Ebből már csak inkább azt következtethetjük, hogy a lokális folyamat tuberculosus természetű lehet. A betegségi tüneteket számos esetben tényleg kedvezően befolyásolja a tuberculinkezelés, de saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy ugyanoly sok eset van, hol nem lehet semmit sem elérni ily módon, s visszatérünk végül a higanykezeléshez, melylyel végeredményeképpen mégis csak elérjük a gyógyulást. Ugyanígy lehetséges ennek az ellenkezője: önök az anamestikus adatok és a Wassermann-reactio alapján syphilist vettek fel s erélyesen keresztülvitték e specifikus kezelést, a nélkül, hogy döntő eredményt értek volna el. Látszólagos csekély javulások után a bántalom rosszabbodik. Ezen pontnál nem térítetek ki az elől, hogy ne figyelmeztessek egy klinikai tapasztalati tényre, mely a praxisban nagy haszonnal értékesíthető. Ha szabályszerűen alkalmazott salvarsaninjectio után nem érnek el gyorsan, ha nem is gyógyulást, de legalább kifejezett javulást, úgy alapos gyanú van arra, hogy a bántalom nem syphilisen alapul, s ilyen esetekben az ismételt salvarianinjectiók sem fognak eredményre vezetni. Ha az ilyen betegeknél a tuberculinpróba is positív, úgy tuberculinkúrával is gyógyulást érhetnek el. Látják tehát, mily nehézségekbe ütközik, hogy therapeutice eligazodjunk, még ha a modern diagnostika minden segédeszközét is igénybe vesszük, s áll ez különösen a szemtuberculosis leplezett és atypikus eseteire. A terület, melyen vagyunk, nagyobb, mint azt régebben hitték, különösen amióta Stock állatokon végzett kísérletei meglepő eredményeket derítettek ki.A Stock tuberculumculturáknak a vérbe való befecskendezése által házinyulaknál szembetegségeket idézett elő a szem legkülönbözőbb részeiben, különösen az irisben és a chorioideában s oly alakokat hozott létre, melyek először az embernél előfordulókhoz nagyon hasonlítanak, és másodszor, melyeket morphologice más chorioretinitisektől nem lehetett megkülönböztetni. Nagy érdekkel bírtak különösen a szemtükörnek hozzáférhető plaqueok a szemfenéken, milyenek a chorioiditis plastica minden alakjánál előfordulnak. Anatomice ezek lobos görcsökből állottak, melyek az edényrétegből hatoltak az ideghártya külső rétegeibe s a két hártya összetapadását hozták létre. Structurájuk rendszerint semmi a tuberculosisra jellegzeteset nem mutatott már, bacillusok vagy nem voltak találhatók, vagy csak kivételesen igen gyér számban. De a bacillusok jóllehet nehezen kimutatható jelenléte, valamint az állatokra való átoltás pozitív eredménye kétségkívül bebizonyította, hogy valóságos tuberculosus gyuladással van dolgunk. Ezen fontos kísérletekből kiderül, hogy a tuberculosis a chorioideában és retinában daganatalakban fellépő göbökön, melyek már régóta ismeretesek, s a chorioidea miliaris göbcsein kívül, melyek pl. miliar tuberculosis egy esetében sem szoktak hiányozni, egyszerű (plastikus) gyuladásokat is képes létrehozni a szemfenéken, melyek külsőleg semmiben sem különböznek a más aetiológia alapján létrejöttektől, így tuberculosus eredetű lehet azon chorioditis disseminata vagy areolaris, daczára annak, hogy mindig megszoktuk már ilyen esetekben syphilises aetiologiára gondolni. Azon kérdés merül most fel, hogy beszélhetünk-e a tuberculosisnál metatuberculotikus alakról, mint a syphilisnél metasyphilitikusról, vagyis ahol a szöveti megbetegedéseket nem élő baktériumok hozzák létre, hanem halott bacillusok, bacillustörmelékek, vagy bacillustoxinok; ez oly thesis, melynek megoldása a legközelebbi jövő kérdését képezi. Hogy milyen fontos a kórtan ezen fejezete, melybe jelenleg csak egy rövid pillantást vethetünk, azt bizonyítja azon klinikai tapasztalat, hogy diffus üvegtesti homály, retinális vérzésekkel járó edénymegbetegedés akárhány esete fordul elő, melyek aetiológiája teljesen ismeretlen volt, s melyek minden kezeléssel daczoltak, míg jelenleg a biológiai vizsgálati módszerek segélyével kiderül tuberculosus jellegük, s így a therapiára nézve új kilátások nyíltak meg. (Axenfeld.) Nem akarok tovább beszélni az érhártya és ideghártya solitaer és conglomerált tuberculumairól, csak azt akarom megemlíteni, hogy az iridocyclitis némely súlyos esete, mely oly stádiumban kerül kezelésünkbe, hogy a szem belsejébe már nem tudunk benézni, az enucleált szem sectiójánál tuberculosisnak bizonyul. Ily esetekben a szem belsejét sajtos tömegekkel kitöltöttnek találjuk, de vannak esetek, melyekben a tuberculosus daganat növekedése igen gyors, úgy hogy a sklera egyes helyei staphylomaszerűen előboltosulnak s néha közelfekvő a gliomával való összetévesztés. Ritkábban van a solitaer tuberculum kiindulási pontja az ideghártyában; a dolog természete szerint a szem többi képleteire való átterjedés a szabály. Mivel manapság a tubeculinpróba segélyével meg tudjuk állapítani a tuberculosus aetiologia valószínűségét, azon kérdés merül fel, hogyan viselkedjünk a therapiát illetőleg? Belemenjünk-e még egy tuberculinkúrába is súlyos cyclitikus gyuladásoknál, vagy távolítsuk-e el a functionális tekintetben rendszerint már használhatatlan szemet? Véleményem szerint a kérdés legjobban radikális irányban dönthető el: mindazon kedvező kortörténetek daczára, melyek egyes klinikákból származnak, az ilyen szem nemcsak fájdalmak forrása marad, hanem számos más veszélyé is (a tuberculosis tovaterjedésének lehetősége következtében is eltávolítandó. Végül még egy oly themára akarok áttérni, mely nagyon aktuális s a legnagyobb mértékben érdekli a gyakorló orvost. Ez a phlyktaenás szembetegségek aetiológiáját illeti, melyek, mint tudják, a legelterjedtebb szembetegségek közé tartoznak s melyek nemcsak nálunk, hanem a világ minden pontján az ambulanter kezelt esetek többségét teszik ki. Minden észlelő előtt felmerül azon gondolat, hogy ezen betegek nagy része a scrophylosis kategóriájába tartozik s ezt régóta tudják, arra nézve, aki a scrophulosist a tuberculosissal identikusnak tartja, a dolog már el van döntve. De ha még annyi tuberculosust is találunk a scrophulosusok között, még mindig marad elég, kiket nem lehet másként nevezni, mint lymphatikusnak vagy scrophulosusnak, — a gyermekorvosok még nem tartanak ott, hogy a két dyskrasia között éles határt tudnának vonni. Megkísértették azt, hogy állatkísérletekkel jussanak közelebb a phlyktaenás szemgyuladások lényegéhez. Amit ott találtak, a következő: ha állatokat tuberculosusakká teszünk s azután conjunctivalis zacskójukba elölt tuberculosis-culturákat viszünk be, — más szerzők szerint staphylococcus-culturákat — úgy a kötőhártya typusos phlyktaenáit hozhatjuk létre. Mások szerint elegendő egy tuberculosus kötőhártyájának izgatása, hogy phlyktaena jöjjön létre. Nem bizonyos azonban az, hogy ezen házinyulaknál és tengerimalaczoknál talált eredmények emberre is átvihetők-e. A tüdővészesek nagy számánál a phlyktaenáknak sokkal gyakrabban kellene előfordulni, ha ezen tény megállna. Tény marad azonban az, hogy számos egyén, ki phlyktaenában szenved, tuberculosus. Ránk nézve a Rókus-kórházban ezen kérdés — amennyire ez klinice megoldható — osztályomon lett eldöntve Schütz és Vidéki kísérletei alapján. A phlyktaenáknak két csoportja van, és pedig: 1. hol biztosan van jelen tuberculosis s hol a tuberculinpróbával phlyktaenák válthatók ki s tuberculin-kúrával gyógyítható a bántalom; 2. oly esetek, melyek a Czerny-féle exsudativ diathesis kategóriájába tartoznak s a melyeket legjobban lehet befolyásolni a megfelelő diaetával, a zsírok és a czukor megvonásával. Előadásomnak végére értem. Látják tehát, minő problémák tornyosulnak fel a jövőben s hogy mint tágul a látkör minden lépéssel, melyet mint kutatók előre teszünk, s nem láthatók a kutatás határai. Slink: Arch. f. Ophth., KG. kötet, 1—104. oldal. Néhány észrevétel az újabb alankoinaellenes eljárásokról. Irta: Goldzieher Vilmos dr., egyetemi tanár. Ezen újabb operatív eljárások közül tekintetbe jönnek: 1. a Heine-Шо cyclodialysis, 2. a Lagrange-Шо iodosklerektomia, 3. az Elliot-féle skleralis trepanatio.