Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1920-06-03 / 23. szám
1920. 23. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG az a tapasztalat, hogy alsó áthajlási excisiók után igen gyakran láttam súlyos recidivákat a tarsalis kötőhártyán, közvetlenül az excisiós hegvonal mellett kezdődően. Veszedelmesnek kell tartani, mert az alsó áthajlás nem olyan mély, hogy abból jelentékeny szélességet szabad volna feláldozni, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a tarsalis kötőhártyán esetleg támadó recidiva további zsugorodást, rövidülést s ezzel entropiumot okozhat. Ugyanez áll a felső áthajlásban végzendő, illetve helyesebben nem végzendő excisio simplexre. Kuhnt is concedálja, hogy ez az indicatio meglehetősen ritka- Tegyük hozzá, hogy principiell céltalan. Mert vagy intact a tarsalis kötőhártya és a tarsus convex széle, vagy csak nagyon kis fokban beteg, s akkor ki van zárva, hogy az áthajlási kötőhártya trachomás elváltozásai olyanok volnának, hogy kellő mechanikus és gyógyszeres kezeléssel ne volnának könnyen meggyógyíthatók. Vagy pedig a tarsalis kötőhártya és esetleg a porez is súlyosabban beteg s akkor, ha egyáltalán excisióra kell elhatározni magunkat, az nem terjedhet csak a tarsus convex széléig, hanem a tarsalis kötőhártyára is ki kell terjednie. Mondjuk ki, hogy: sőt csak erre. Mert itt is úgy áll a dolog, mint az alsó áthajlásban: az áthajlás trachomás elváltozásai jóformán mindig leküzdhetők, a tarsalis kötőhártyáéi nem mindig. Már most a priori nem volna ugyan megengedhetetlen, ha kell, a felső áthajlás hátsó határától, vagyis a bulbaris conjunctiva felső szélétől majdnem a szemhéjszélig terjedő kötőhártyakimetszés, amely bár elmegy a lehetőség végső határáig, de mozgási zavart vagyfelső szemhéjelégtelenséget tapasztalat szerint még nem okoz. Ha azonban tekintetbe vesszük azt, amit Kuhnt maga is concedál, hogy excisio után is 50% recidivát látott, amivel az is van mondva, hogy további heges zsugorodás sem lehetetlen, úgy mégis csak aggodalmaink lesznek az ilyen terjedelmű kimetszéssel szemben, mert azután már igazán nincs zsugorodásra való feleslege a kötőhártyának! Ezzel szemben a propositióm az: a felső elhatároló metszés az előzőleg néhány heti, de akárhányszor csak néhány napi kezeléssel, gondos lekaparással és mechanikus kezeléssel simává tett áthajlási kötőhártyában nem sokkal a tarsus convex széle fölött vagy közvetlenül ennek mentén történjék, az alsó pedig 2 mm-el a szemhéjszél fölött, de egyelőre csak a kötőhártyán keresztül. Ezután történik a felső kötőhártyaszélbe a varratok behelyezése s az áthajlási kötőhártya felpraeparálása. Most felmerül az a kérdés, történjék-e porczkimetszés is, vagy nem. Ezt csak a műtét közben döntsük el. Ugyanis nagyon gyakran nem olyan beteg a porc, amilyennek a kötőhártyán keresztül látszik, sőt sokszor egyáltalán nem beteg. Tehát fejtsük le a kötőhártyát nagyon gondosan, hogy hámszigetek ne maradjanak, ami, megengedem, nem könnyű dolog. Ha most azt látjuk, hogy a porc sem nem beszűrődött, sem nem hegesen zsugorodott, úgy a kötőhártyát egyszerűen rávarrjuk a szokott módon a szemhéjszél fölött keresztülöltött fonalakkal. Ha csak kevéssé beszűrődött s inkább hegesen zsugorodott, akkor fordítsuk meg Blaskovics szerint. A tapasztalat a mellett látszik szólni, hogy nem túlságosan beteg tarsus esetén e műtétnek a difformitást megszüntető, illetve ilyent eleve megakadályozó hatásán kívül gyógyító befolyása is van, ami azzal volna magyarázható, hogy egyrészt a lehozott áthajlási kötőhártya jut egészséges porcfelületre, másrészt a porc beteg felülete jut olyan sebalapra, ahol a trachoma további propagálására nincs talaj. Több ilyen esetem gyógyult meg igen szépen, bár láttam recidivát is, nem súlyosat, olyan betegnél, aki az ajánlott üvegpálcika-kezelést tovább nem végezte. Ha végül a társus a kötőhártya lefejtése után sem meghagyásra, sem megfordításra nem bizonyul alkalmasnak, csak akkor végezzük a kimetszését, de úgy, hogy legalább 3 mm. széles csíkja maradjon meg a szemhéj szélén, tehát valamivel feljebb metsszük át, mint a kötőhártyát, minthogy a fedetlen csíkra úgyis könnyen ráhúzthatjuk a kötőhártya felső sebszélét. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni, mert láttam betegeket tarsus excisio után, akiknél, anélkül hogy szemhéjelégtelenség lett