Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-07-01 / 27. szám
BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 419 fában 1917-ben 2 cm.-rel, 1916-ban 3 cm.-rel kevesebbet nőttek, mint a békeévekben), ami a zsír- és fehérjehiánynak tulajdonítható. Ugyancsak elmarad a testsúly növekvése a békebeli viszonyokhoz mérten. (2—3 éves gyermekek 112—1 kg.mal, iskolások 2—5 kg.mal kevesebbet híztak, mint békében.) Az éhezés nem hatástalan a vérképző rendszerre sem: anaemiát és chlorosist váltakozó mértékben idézhet elő. Főleg egyoldalú táplálásnál lép ez előtérbe az 1—2 éves gyermekeknél. Az éhezést különösen a neuropathiás gyermekek sínylik meg,ezek panaszai és tünetei lényegesen súlyosabbak. A békében szerzett tapasztalatok szerint a rachitis inkább a mesterségesen táplált, mint az atrophiás gyermekek betegsége. Az utolsó két háborús esztendőben mégis nagyon megszaporodott a súlyos rachitises gyermekek száma. A szerző valószínűnek tartja, hogy a sok rachitist az éhezés és fertőzés együttesen hozta létre, mert a rachitises gyermekek legnagyobb része átesett az 1918/1919-ben elterjedt influenzán. 1919 májusában lépett fel Göttingenben endemiásan a rachitis tarda, mely betegség a 15—18 éves serdülők alsó végtagjainak csontjait támadta meg, a rachitishez nagyon hasonlít és elég gyakran infláctióhoz vagy spontán csonttöréshez vezet. Fromme valószínűnek tartja, hogy a növényi és állati tápanyagok ezen időtájbani nagyfokú hiánya okozta azt. Herbst a csontnövekedéshez szükséges mész hiányának tulajdonítja a kór létrejöttét. Azóta számos hasonló észleletről számoltak be, többek közt Wien (Wenckebach) és Breslauban (Bittort) fellépett endemiákról. Az éhezés csökkenti a gyermeki szervezet ellenállóképességét fertőzésekkel, így elsősorban a gümőkórral szemben és a lefolyását súlyosabbá teszi. Hiszen már a régi orvosok is az egyoldalú kenyér- és burgonyatáplálást (fehérje- és zsírdeficit) a scrophulosis közvetlen okának tartották. Az éhezés következményeinek megítélésénél nagy szereppel bír az avitaminosis is, azon kórkép, melyet a vitaminok (Fank), vagy más néven az accessorius tápanyagok (Hofmeister) hiánya idéz elő. Ezek bizonyos aminosavak, lipoidok, vagy basikus anyagok, melyek nélkül a tápanyagok elégtelenek és amelyeket a szervezet nem nélkülözhet. Fánknak sikerült a hántolt rizzsel táplált és emiatt polyneuritis tünetek közt avitaminosisban szenvedő galambot néhány óra alatt meggyógyítani azon kivonatanyag néhány milligrammjával, melyet a rizs héjából állított elő. Ily avitaminosisos megbetegedés a scorbut, beri-beri, Barlow-kór, neuritis gallinarum stb. Fánk a rachitises növekvési zavarokat, sőt a daganatok növekvését is avitaminosisnak mondja. Ezen beállításban azonban sok dolog még megvilágításra szorul. Tudjuk, hogy a scorbut csecsemőknél előforduló alakja, a Möller-Barlow-féle kór a tartósan forralással sterilizált tejjel vagy kizárólag liszttel való táplálás következtében áll elő és denaturálatlan anyaggal való etetésre rövid idő alatt eltűnik. Hasonló megbetegedés a japán 2—5 éves gyermekek hasmenés, farkasétvágy, meteorismus, hemeralopia, xerosis conjunctivae stb. tünetekkel járó megbetegedése, amely csukamájolajra néhány óra alatt gyógyul. Ily megbetegedés az 1919-ben Dániában fellépett dystrophia adipogenetica, melyet ugyancsak a csukamájolaj és a vaj is gyógyít. Állatokon sikerült zsírelvonással hasonló kórképet előidézni, amely azonban csak bizonyos zsírok adagolására gyógyult. Ezen gyógyító anyag benne van a vajban, tojássárgájában, a vese és here aetheres kivonatában és a csukamájolajban. A növényi lipoidok közül csak a búza csírájában és a tengeri aetherrel kivonható anyagában sikerült kimutatni, de nincs benn az olíva-, mandula- és lenmag-olajban. Nincs a sertészsírban és a faggyúban sem. Hosszas főzésnél vagy forralásnál, magasabb hőfokra való hevítésre eltűnik, ezért hiányzik a gyárilag készített, konzervált zsírokból is. McCallum a járulékos tápanyagok közt kétfélét különböztet meg : „zsírban oldható A-anyag“, amelynek hiánya a fiatal patkány szembetegségét idézi elő és a „vízben oldható fí-anyag“, amely a fiatal patkány rendes növését biztosítja. Ezen kutatások eredményei, bármenynyire objectívek is, nem adnak alapot ránk