Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-05-05 / 18. szám
módon egyes atrophiások úgy átalakíthatók lesznek, hogy ismét az egészséges gyermek képességével rendelkeznek a táplálék mennyiségéhez és milyenségéhez való alkalmazkodást illetőleg. (Berliner kiin. Wochenschrift, 1921, 7. sz.) Barabás: Könyvismertetés. Walter Birk : Leitfaden der Kinderheilkunde. I. Theil: Säuglingskrankheiten.270 Seiten, II. Theil: Kinderkrankheiten. 338 Seiten. Ladenpreis zusammen M. 3750. Verlag von A. Marcus & E. Weber. (Dr. jur. Albert Ahn.) Bonn, 1920. A gyermekgyógyászatnak a nagy világháború után nemzetet fentartó jelentősége lett. A jövő minden reménye belekapaszkodik abba a lehetőségbe, hogy a gyermekvilág a betegségekkel meg tudjon küzdeni, hogy az orvosok minél sikeresebben tudják őket gyógyítani. Németországban arra törekszenek, hogy a gyakorló orvosok lehetőleg otthonosok legyenek a mindennapi gyermekgyógyászatban. Ezen czél szolgálatában sorra jelennek meg rövidebb-hosszabb kézikönyvek. Ezek közül a legkitűnőbbek egyike Birk munkája, melynek első fele a csecsemőgyógyászattal foglalkozó, 7 év alatt 4 kiadást ért meg, és az utolsó kiadás már 10.000 példányszámban jelenik meg. Munkájában a gyermekgyógyászatot lehetőleg gyakorlatilag tárgyalja. Az oknyomozó kutatások, kórtani adatoknak csak lényegére utal reá, e helyett hűen igyekszik megrajzolni az egyes betegségek, beteges alkatok képét, hogy megkönnyítse azok kórismézését. Legkisebb részletekre kiterjeszkedve elmondja a személyes tapasztalatai szerint legjobbnak bizonyult gyógykezelések menetét. A terjedelmes munka iránya nagyon közvetlen, sok ábra élénkíti a szöveget. Torday. Sebészet. Rovatvezető: Lobmayer Géza dr. A duodenalis fekély. (James Sherren.) A duodenalis fekély kór- és gyógytana rendkívül nagy fejlődést mutat az elmúlt 25 év alatt. Míg 25 évvel ezelőtt úgyszólván csak a perforált fekélyeket tudták diagnostizálni, addig ma már egyike a legbiztosabban diagnostizálható hasi megbetegedéseknek, a sebészi kezelése pedig igen jó eredményeket mutat fel. A fekély keletkezésének okát, egyben azt a körülményt, hogy ugyanazok az okok miért idéznek elő gyomorfekélyt az egyik, és duodenalis fekélyt a másik esetben, legjobban a Hurst által leírt kétféle gyomortypus, úgymint: hyper- és hypotoniás typus felvétele magyarázza. A hypertoniás gyomor tartalmát, amely még nagyobb mennyiségű sósavat tartalmaz, gyorsan üríti ki a duodenumba. Már most, ha egy előrement infectio a nyálkahártyát kifekélyesítette, a sósav megakadályozza a gyógyulást és így chronikus duodenalis fekély jön létre. Hasonló a folyamat a hypotoniás gyomortypusnál is, ahol azonban a gyomortartalomnak a gyomorban való hosszabb időzése folytán chronikus gyomorfekély jön létre. A fekélyeket a duodenumban főleg a pylorus közelében, az elülső falon találhatjuk, mégpedig egészen az epevezeték nyílásáig. Rendesen chronikusan fejlődnek, acut fekély igen ritka és még ritkábban perforál. Általában főleg nagyobb égési sérülések után, esetleg csecsemőknél találjuk őket, mindkét esetben a gyomorból, illetőleg a duodenumból kiinduló vérzés halálos kimenetelűvé teszi. A chronikus duodenalis fekély általában jól táplált, máskülönben teljesen egészséges felnőtt férfiak megbetegedése, akik a megbetegedések 80%-át teszik ki. Ugyanez az aránya a perforatióknak is. Tünetek: Az első tünetek rendszerint a 20—35 évek között jelennek meg, igen ritkán azonban még 50 éves korban is kezdődhetik a fekély. Az egyének, akiknél a fekély fellép, rendszerint jól fejlett, egészséges és tevékeny életet élt férfiak. A jó közérzést csak a bekövetkezett vérzés változtatja meg. Ez a körülmény teljesen ellentétes a gyomorfekélynél tapasztaltakkal, ahol a betegség rövidesen megakadályozza az egyént tevékenysége folytatásában, egészségi állapota hamar romlik. Legtöbb esetben a tünetek duodenalis fekélynél oly jellegzetesek, hogy az anamnesis alapján már megállapíthatjuk a diagnosist. A tipikus tünetek rendszerint 2—3 hétig tartó rohamokból állanak, amelyeket 3—4 hónapig tartó teljesen panasz- és rohammentes időszak követ. Hideg évszakban a rohamok gyakoribbak, különben is hideg, kedélyzavarok, túlfeszített munka, vagy valamilyen diaetahiba elősegíthetik a rohamok kifejlődését. A roham idején a beteg 2—3 órával az étkezés után heves fájdalmakat érez, amelyek rendszerint a legközelebbi étkezésig tartanak el, amikor megszűnnek. A fájdalmak annyira rendszeresek, hogy a beteg úgy