Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1921-01-13 / 2. szám

_______________1921. 2. szám. 18 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG rövidebb idővel étkeztetés után nagyobb tömegű gyomortartalmat ürítenek, többnyire sugárban. Komoly baj, mert a gyermekek fejlődését gyakran akadályozza s idővel a legsúlyosabb atsophia ex mnanitionehez vezethet. Ilyen gyermekek zsírban gazdag táplálék iránt igen érzékenyek. A legsúlyosabb esetekben, többnyire a 2.—3. héten, néha kifejezett peristaltikus hullámzást látunk a bal hypochondrium­­ból kiindulva jobb felé haladni. Elég gyakori a gyomormerevedés. Gyógyításánál, a­mi a táplálás módját illeti, úgy járhatun­k el, mint az arom­ás alaknál. Folyadék bevitele rectalisan, vagy subcutan ajánlatos. Gyomormosások gyakran jól hatnak. A hatást egyes esetekben pylorus­­stenosissal szemben nehezen lehet meg-* állapítani. Mindazáltal a pylorospasmus klinikailag élesen elhatárolható kép Nem veleszületett. A 3.-4. nap előtt sohasem jelentkeznek, rendesen a 3.-4. héten kez­dődik enyhe hányással, a­mely gyorsan súlyossá fokozódik, többnyire sugárban. Később majdnem minden táplálék vissza­jön étkezéskor, avagy órák múlva étkezés után. A nagy nyugtalanság, sírás, fájdal­makra mutat. A hányadék meghaladhatja az egyszeri étkezés mennyiségét. Székszorulás, leso­­ványodás, vízveszteség tünetei rendes kisérő. Gyomortáj elődomborodik, a meg­merevedett gyomor határai a vékony has­falon élesen áttűnnek, balról-jobbra peristaltikus hullámok haladnak, mik mély behúzódási barázdákat mutathatnak, mindez azonban még nem bizonyítja, hogy a pylorus hypertrophiás. Az egyedüli megbízható jel a pylorustájon tapintható mogyorónyi tumor, bár még ezt is utá­nozhatja az erősen contrahált, nem hyper­­trophizált pylorus. Gyakorlati szempontból tanácsos minden habituális hányással, peristaltikával és gyomorméretfedéssel járó esetet pylorospasmusnak mondani. A pylorospasmus gyakrabban fordul elő emlőn tápláltaknál és fiúknál. Magya­rázata homályos. Gyógyítása a privátpraxisban igen nehéz, mert mind az orvos, mind a szülők türelmét igen próbára teszi, esetleg he­teken át elégedettnek kell lenni, ha további fogyást nem látunk. Legtöbb eset gyógyul belgyógyászi kezelés mellett. Okvetlen folytatni a természetes táplálkozást, illetve bevezetni, ha lehet. Súlyos esetekben lefölözendő az anyatej is. Mesterségesen tápláltaknál szénhydrátnélküli íróval tehető kísérlet. Fehérjetejtől is látott eredményt. Ibrahim előírása szerint a táplálékot 2 óránként adjuk jégbehűtve kis adagok­ban, például 12X10-zel kezdve, nemsokára 12 vagy 10X25—30 cm3-re megyünk át, hogy a szükséglet némikép pótolva legyen. Hogylét szerint fokozhatjuk a mennyiséget és gyéríthetjük az evések számát. Mivel tapasztalás szerint a szopási inger ki­válthatja vagy fokozhatja a hányást, vagy tekintettel a kis mennyiségekre is, kez­detben inkább lefejt anyatejet adjunk, de gondunk legyen a tejelválasztás meg­őrzésére. A vízszükségletet infusióval vagy rectalis instillatióval pótoljuk. Karlsbadi vízzel véghezvitt gyomormosások igen jól hatnak. Ilyenkor a mosófolyadék utolsó részét a gyomorban hagyjuk. Meleg bo­rogatások a gyomorkapun. Gyógyszerektől nem lehet sokat várni. Ajánlják az atropint és cocaint. (Szerző a papaverint nem említi. Ref.) Pylorusnak sondán át való tágítása Hess szerint nem mindig sikerül. IVeber—Rammstedt-műtét azon ese­tekben javait, hol belső kezeléssel nem érünk czélhoz. Ne hagyjuk igen későre. (Zeit­­schrift f­­arztliche Fortbildung, 1920,12. sz.)­­ Barabás: A rhachitis és a mai gyógyítása. (T. Noegerath.) A rhachitis a növekvő szervezetnek egy öröklött, talán néha szerzett elváltozásán alapuló, a legkülön­félébb okok által kiváltott zavara. Az összes szerveken megnyilvánulhat, azon­ban leginkább a csontrendszeren mutat­kozik. Az angolkór veleszületetten nem fordul elő. A második élethó előtt elő­forduló csontelváltozások nem rhachiti­­kusok. Leggyakoribb az első év második felében és a második évben. Mint késői rhachitis az iskolás gyermekkorban is előjöhet. A csontelváltozásokat ideges általános tünetek előzik meg. A csontelváltozások a fejen mutatkoznak először (craniotabes.

Next