Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1921-09-15 / 37. szám
578 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG esetén belövelt és duzzadt, irritátiós vérbőségnél nem. A kötőhártyán látható porszemet hegyesre összecsavart gaze-darabkával távolítsuk el, ha pedig idegentestet nem találunk, de alapos a gyanúnk, hogy mégis ott van, de kicsinysége, vagy a kötőhártyáéval megegyező színe miatt nem vesszük észre, akkor nedves vattacsomócskával töröljük végig a kifordított felső tarsalis kötőhártyának ezt a praedilectiós helyét. A cornea felületén tapadó, tehát előreláthatólag nem mélyen befúródott porszemet megkísérelhetjük szintén gazetörlő hegyével egyszerű érintéssel eltávolítani, érzéstelenítés nélkül, ha okunk van elkerülni a cocaintól eredő néhány órai pupillatágulást és alkalmazkodási bénulást. Ez sikerülhet, ha a beteg nyugodtan tart s nem végez elhárító mozdulatot a szemével mindaddig, míg tényleg meg nem történt az érintés, mely természetesen csak pillanatnyi és egészen könnyű legyen; mire a reflex kiváltódik, a csak felszínesen beékelt porszem már el lehet távolítva. Fontos, hogy lassan, óvatosan közeledjünk a törlő hegyével milliméternyire s magát az érintést hirtelen, de észrevétlenül finom mozdulattal végezzük. Erőltetni ezt a kísérletet természetesen nem kell, de hasznos, ha nincs éppen kéznél érzéstelenítő szer. Egyébként rendesen érzéstelenítjük a corneát 4—5%-os cocain egyszeri, esetleg kétszeri becseppentésével. Az eltávolításra pedig legjobb valamely finom, tompa végű műszert használni, például keskeny szemészeti spatulát. Szonda gombos vége esetleg elsiklik az idegentest fölött, lapos vége gyakran túlságosan éles, szögletei hegyesek. Gaze-törlővel az érzéstelenített corneához nyúlni nem tanácsos, mert érdes felülete hámlehorzsolást okozhat, akár ha magunk végzünk vele vigyázatlan mozdulatot, akár, még inkább, ha a beteg végez elhárító mozdulatot a szemével. A két tulajdonképpeni idegentesteltávolító műszert: a lándzsatűt és a homorú vésőt csak akkor használjuk, ha a beékelődés olyan fokú, hogy egyszerű érintés az eltávolításra nem elég. E műszerekkel úgy bánunk, mint az ipari szaruhártya-idegentestek ellátásakor, melyekről alább szólunk. Fontos, hogy a legkisebb idegentestek se kerüljék el a figyelmünket, ha tehát szabad szemmel és diffus fényben nem látjuk meg,segítségül kell vennünk a gyűjtött fényt és a nagyítást. Erre különösen hypermetropiás és presbyopiás orvosnak kell gondolnia, a myopiás, ha szemüvegét leveszi, könnyebben veszi észre az apró idegentestet. Gyűjtött fényt bármely megfelelő gyűjtőtávolságú nagyító (convex) lencsével (legjobb a 13—18 dioptriás) állíthatunk elő úgy, hogy a szoba sötétebb helyén a vizsgálandó szem és a lámpa közé tartjuk a lencsét oly távolságban, hogy a lencse a lámpa képét vetítse a szemre. Fényforrásnak legjobb a homályos üvegű izzólámpa (átlátszó üvegűnél az izzófonal képe zavar), valamint az Auer-gázfény és a lapos égőjű petróleumlámpa. A lámpa a beteg jobb oldalán áll, a lencsét a bal kezünkbe fogjuk, míg a jobb kezünkkel a szemhéjakat tárjuk fel. Nagyítónak (ha a hypermetropiát, presbyopiát corrigáló szemüveg nem elég) binocularis lupát használjunk, olyat, melyet nem kell kézzel a szemünk elé tartani; legjobb a Nitsche & Günther-féle „Rectavist-Lupenbrille": rendes pápaszem módjára tesszük fel; aki különben is szemüveget visel, a saját szemüvege elé illesztheti. Használható továbbá a fejpánttal a szem elé illeszthető Berger-féle binocularis lupa is. Ezen segédeszközökkel többnyire felfedezhetők lesznek a legkisebb cornealis idegentestek is. Csakhogy erre a világításra és lupa-nagyításra nemcsak a megtaláláshoz, hanem az eltávolításhoz is szükségünk van; ha azonban a világító lencsét a bal kezünkkel fognunk kell, jobb kezünkkel pedig a műszert vezetjük, nem tárhatjuk fel a szemet. Nem maradna tehát más hátra, mint segéddel tartatni a lencsét, vagy táratni fel a szemet, ami körülményes és nem is ad oly biztosságot, mintha minden a magunk kezében van. Ezért czélszerűek azok a világító szerkezetek, melyek egy tubusban elhelyezett kis villamos lámpából s a tubus végén levő gyűjtőlencséből állnak. Ha nem akarunk ennek tartásában is segédre szorulni, úgy vagy fejpánton viselhető lámpamodellt választunk, vagy olyat, melyre az idegentest-eltávolító műszerek reácsavarhatók (,,Lichtstab“). Ajánlatos, hogy ezen szerkezetek egyikével minden gyakorlóorvos rendelkezzék; ezek egyébként más vizsgálatokhoz is kitűnően használhatók.