Budapesti Szemle. 1869. 14. kötet, 45-47. szám
45. szám - KELETI TURKESZTÁN, vagy a khinai tatárság. – Vámbéry Ármintól
Iránhoz hasonló, mely szintén három oldalról hegyektől környezve közepén egy nagy sivatagot zár be; másfelől azonban aránylag víztől jobban öntözött és termékenyebb, bár nem oly szorgosan műveit, mint a persa király országai. A magas hegyekről, úgy a déli, miként az északi s nyugatiakról sok, a magaslatok olvadó hótömegeitől gyakran vadul megáradó, de csak ritkán, sőt egészen csaknem soha ki nem száradó patakok, folyók, folyamok omlanak, melyek nevével már csak azért sem akarom untatni olvasóimat, mivel az eddig földiratilag megállapítottak, nem mérvadó véleményem szerint, a lehető leghibásabbak. A jarkendi a tartományán átfolyó patakot Jarkend-Derjáh-nak nevezi, szintigy a kaskari, akszai és khoteni városáról bérmálja azt el, a mint az keleten sok helyt történik, hol egy s ugyanazon folyónak csaknem minden megyében más a neve, úgy hogy pontosabban és tisztábban fejezzük ki magunkat, ha azt mondjuk, hogy az említett három oldalról folyó víztömegek keleti Turkesztán közepének mély medenczéjében egy tekintélyes folyóvá egyesülnek; ezen folyó neve Tarim, a mi az ország nyelvén annyit tesz mint „vetés." Miután jó darab puszta földön átfoly, a Lobnur, vagy sárkánytóba omlik. Ezen tekintélyes folyórendszeren kívül keleti Turkesztánt még nagyobb számú mesterséges és természetes csatornák halgatják át, melyek megnevezésére az ország nyelvén az Osztek és Jáp kifejezések szolgálnak, és melyek partjaikon az erőteljes, ki nem zsákmányolt földön rendkívüli áldást terjesztenek el. Ehhez járul az ország kedvező éghajlata, mely kis kiterjedésben és oly soknemű termények tenyésztését teszi lehetővé, mint azt más, bár öthatszor nagyobb kiterjedéseken is alig találjuk. Míg Akszúban zordon, szigorú tél uralkodik, mely a földet három hónapig hóval borítja, addig Jarkend és Khoten körül már egészen déli mérsékletet találunk, és rizs, pamut és selyem a legbujábban tenyésznek. A tenyészet tehát itt, bár a magaslatok kevésbbé vannak erdőkkel borítva, mint Khokandban, amennyire tudakolásaim nyomán mondhatom, szebb és gazdagabb, mint a legutolsó orosz utazó, Wellichanoff kapitány, írja. A búza s az árpa szebb, mint Bokhara-s Khivában. Gazdag a gyümölcs- és főzeléktermelés,és bár ezekkel a szomszéd országokba kereskedést nem űznek, mégis azon körülmény, hogy az ottani lakosok a gyakori polgárháborúk s zavarok