Budapesti Szemle. 1874. 4. kötet, 7-8. szám
7. szám - IRODALMI TANULMÁNYOK. I. Tacitus. – Gróf Szécsen Antaltól
IRODALMI TANULMÁNYOK. I. TACITUS. Azon élénk vita, mely már a XVII-ik század másik felében a régi és a modern irodalomnak viszonylagos jelentősége, haszna és elsőbbsége fölött folyt, újabb időben, jelesen a közoktatási szervezet terén, ismét fölébredt. A szellemi és anyagi viszonyoknak növekedő fejlődése, a tényeknek és adatoknak az emberi ismeret minden mezején naponkint szaporodó és már alig áttekinthető mennyisége, az érintkezés és közlekedésnek azon még most kiszámíthatatlan következményű könnyítése és élénkítése, mely az emberi tevékenységnek és tudománynak minduntalan újabb anyagot nyújt, de egyúttal újabb feladatokat is szab, nem csonkíthatta ugyan a régi irodalomnak szellemi becsét és ész-, szív- és jellemképző azon behatását, melyet a humanisticus mívelődés legkitűnőbb művei mindaddig gyakorolnak az emberiségre, míg az a szépet, az igazat, a nemest felfogni és érezni képes leend; de természetszerűleg megváltoztatta jelentőségük és befolyásuk mértékének azt az arányát, melyben előbbi századokban, és leginkább fölélesztésök első idejében, az akkori szellemi élet fő elemeihez és eszközeihez állottak. Annál felüllebb tünemény, ha ép oly régi történetíró dicsekedhetik kétségtelen irodalmi népszerűséggel, ki egy oly korszaknak eseményeit tárgyalja, mely általános jelleménél és magoknak a részletes eseményeknek természeténél fogva a jelenkor érdekeitől és érzelmeitől távol áll. És ez kétség kívül Tacitus esete. Meglehet, hogy többször említik, mint olvassák, hogy „nevének árnyéka" sokaknál műveinek kimerítő ismeretét pótolja, osztozik ezen látszatos tekintélyben , mely sokszor csak a közönyösséget palástolja — a classicus — és pedig nem csak a régi classicus irodalom számos hőseivel, kiknek nevei gyakorta jelszavakként hangoztatnak. Budapesti szemle. Negyedik kötet, 1874. 1