Budapesti Szemle. 1898. 93. kötet, 253-255. szám
253. szám - GRÓF ZICHY JENŐ UTAZÁSA A KAUKÁZUSBAN. – Herman Ottótól
retlen adatot talált» ; — tovább: «az avarok megvannak]. Belekerülnek a forgatagba a külföldi világhírű tudósok nevei: Bastian, Virchow, Badde stb. és egy orosz — gondolom — tábornok. Legvégül következik pedig, hogy az avaz a magyar tudományos akadémia nem akar erre az egész nagyszerűségre hederíteni; pedig arról van szó, hogy a gróf a magyarok őshazájába készül, hogy biztosan megtalálja ott a magyarság maradékait. És ez az akadémia nem hederít a vállalatra! A gróf és a sajtó tüzesebb része a szokásos «gyalázat» szóba foglalja össze megbotránkozását. Már pedig a dolog nagyon egyszerű volt. Hiszen már a próféta tudta, hogy a hegy nem jöhet hozzá, tehát neki kell a hegyhez mennie. Ugyanezt tudta Nansen is, hogy tudniillik grönlandi kutatásával szerzett világhíre mellett is, neki kell mennie — mégpedig megfontolt tervvel — a christianiai és a londoni földrajzi társaság elé. Micsoda megfontolt tervet nyújthatott volna be Zichy Jenő gróf? Talán ő volt volna az, aki behatolt a palaeographia, a régi auctorok indokolt, új értelmezésébe? És ha igen, legbensőbb barátai előtt is titkolta volna az arab, görög, latin és más nyelvekben való jártasságát ? Ezen az új alapon épült volna a terv ? No de hagyjuk ezt. Mindössze megjegyzem, hogy a sajtó már a közeledő ezredéves fordulótól is érzékenységet nyerve, zengett és harsogott az «őshazát» illető hírektől, a gróf fáradhatatlan tevékenységétől, az orosz hivatalos körök készségétől , végre ő felsége a czár legmagasabb érdeklődésének hírétől. A magyar hírlapirodalom ebben a tekintetben túltett a New York Herald Stanley-reklámján, amely utóbbiban mégis a vállalkozás vakmerősége — Livingstone fölkeresése — a végrehajtás módja és a telivér amerikai riporter természethistóriája uralkodott. Egy az országos kaszinóban tartott bevezető előadás után, amelyről alább lesz szó, bekövetkezett az expeditio összeállítása, amint itt láthatjuk : Vezér: Zichy Jenő gróf; Arch®ologia: Wozinszky Mór, apátplébános, Etnographus: Szadeczky Lajos, egyetemi tanár,